Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
GRANASZTÓI PÉTER 108 Év Az éves munkaidő hosszúsága A munkaidő hosz szúsága egy ember életében A munkaidő aránya a nap ébren töltött időszakában 1850 5 000 óra 185 000 óra 70% 1900 3 200 óra 121 000 óra 42% 1980 1 650 óra 77 000 óra 18% Az itt bemutatott változások szinte kizárólag városi tömegeket érintettek. A heti egy közös szabadnap, néhány ünnepnap, majd pedig a fizetett szabadság számukra teljesen új helyzetet teremtett. Azonban a társadalom más, felsőbb – polgári és arisztokrata – rétegei sok szabadidővel rendelkeztek, sőt a 19. századi polgári életforma és általában a társadalmi presztízs kifejezői voltak a mai értelemben „szabadidős tevékenységeknek” nevezhető elfoglaltságok. A polgári lét egyik legfontosabb eleme a függetlenség mellett az idővel való szabad rendelkezés volt. Ez a fajta szabadidő alapvetően különbözött az alsóbb rétegek nem munkával eltöltött idejétől. Az időnek nem léteztek általában olyan kitüntetett, feladattal és kötelezettséggel járó pillanatai, mint amilyen a vasárnap vagy egy-egy ünnepnap volt például a munkások számára. Ugyanakkor ez a fajta szabad rendelkezés az idővel nem eredményezett semmittevést. Az igazi polgárnak állandóan voltak elfoglaltságai, amelyek szakmájával függtek össze, önfejlesztését, művelődését vagy szociabilitását biztosították (Sombart 1966). Az orvosok, ügyvédek, katonák és más szabadfoglalkozású rétegek mindemellett sok szabadidővel rendelkeztek. Hasonlóakat lehet elmondani a vagyonukból élőkről is, akiknek rengeteg szabadidejük volt, és szórakozási szokásaik miatt máig a társadalom egyik legirigyeltebb csoportjának számítanak. Nagyon kevés adatunk van ezeknek a rétegeknek a társadalmi időfelfogásáról, de még az időhasználatáról is. Például a budapesti nagypolgári rétegeknél szokás volt egy zöldövezetben (például Budán vagy a Városliget környékén) található villát is fenntartani, ahová nyáron a család kiköltözött. Ennek az életmódnak a ritmusa egyedi időmegélést is jelentett, amit Láng Panni (1986, 89.) visszaemlékezése is megerősít: „A hétköznapok téli és nyári életmódja annyira különbözött egymástól, mintha nem is ugyanazon család napirendje lett volna, hiszen színtere is egészen más volt. Ősztől tavaszig – nyár elejéig a Deák Ferenc utcában, az után pedig a Labanc úti villában éltünk.” Arról sincs sok adatunk, hogy hogyan zajlott egy-egy napja, mennyi szabadideje volt a középosztályhoz tartozó rétegeknek. Gyáni Gábor (1999, 56–62.) elemezte például a mindennapjait egy, a középosztály alsó fokán
