Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Granasztói Péter Munkaidő, szabadidő, szórakozás. A társadalmi idők átalakulása a 19. században és a 20. század első felében
MUNKAIDŐ, SZABADIDŐ, SZÓRAKOZÁS 103 Nehezen sikerült a hagyományos társadalmi időszemléletet és a hozzá kapcsolódó tevékenységeket, szokásokat átalakítani. Több évtizednek kellett eltelnie, míg teret nyert a munka idővel való mérése, valamint a munka ritmusa által szakaszolt idő. Az új munkaszervezet, a munkaidő egyre pontosabb mérése a társadalmi idők teljes átstrukturálódásához vezetett. Az egész társadalom életének a ritmusa is átalakult, ideértve a családi és vallási életet is. Az alvási szokásokat átalakította az éjszakai műszak, a szakrális időt pedig például a vasárnapi munka. Az önálló és szabályozott munkaidő elvált a személyes időtől. Ennek a folyamatnak a vége a nagy gazdasági válság után záródott le, amikor a munkáltatók teljesen kivonultak az alkalmazottaik szabadidejének szervezéséből. Korábban részt vettek munka utáni időszakok tevékenységeinek a megszervezésében, futballklubokat alakítottak, munkásegyesületeket támogattak, nyaralást szerveztek stb. Összefoglalóan megállapítható, hogy az ipari társadalmak kialakulása idején a munkaidő határozta meg az alapidejét az emberek többségének. Munkaidő a 19. század végén és a 20. század elején A munkaidő és a nem munkával töltött idő határozott elválása egymástól hosszú idő alatt játszódott le. A végeredménye a mai társadalmi érzékenységünkkel szemlélve a 19. század végére nehezen elviselhető viszonyokat teremtett, hiszen a modern ipari nagyvárosokban a munkások és más alkalmazottak napi munkaideje minimum 10–12 órát tett ki. A gyári termelés első időszakában minimálisra csökkentek vagy teljesen eltűntek a nem munkával töltött napok vagy órák. Az egyházi tiltakozások ellenére nagyon sok helyen vasárnap is dolgoztak. Az Angol Nemzeti Bank a 18. század végén még negyvenhét napig tartott zárva, 1834-ben már csak négy napig (Porter 1995, 25.). A munkaidő vagy a munkával eltöltött idő mennyisége és szabályai országonként, sőt városonként is különböztek. Nehéz egy egységes rendszert megállapítani, de az is nyilvánvaló, hogy a 10 vagy 12 órás munkaidő nem volt szokatlan a hagyományos paraszti közösségekben sem, ott is általában kora hajnaltól késő estig dolgoztak. A városi munka is gyakran reggeltől estig tartott. Például 1849-ben a pesti szabócéh panasszal élt,
