Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-27 / 43. szám

POLITIKAI LAP

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hcvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: 0"><W NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2, szám noo8

Teltfon 56. szám

SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS :

páska e>¥ jános

FÖMUNKATÁRS

i ■ i 11» i ---------------- i . ■ . i u. , ... mtm . , «

ji MEGJELENIK MINDEN YASÁRNAP saoo Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

íj Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyiittér“ sora I K 20 fillér

ül a bünfgnk

Agyon voltunk fáradva, elnyomott az álom, álmodtunk szépeket a jövő, a közel jövő gyönyörűségeiről; milyen belefogok voltunk, mennyire megnyugodtunk, gazdag- rendeket vágtunk a nemzetboldogitó tervek mezein.

Egy kíméletlen kéz íelrázott álmunkból, felébredtünk é? szemeinket dörzsölve, eszmélve kezdjük látni ismét, hogy álmunkra még nem jött meg az idő, tovább kell fáradni, tovább kell küzdeni, talán a legnehezebbje van hátra, a legkeservesebbik munka áll még előttünk, amelyhez olyan nehezen (ülik a mi büszke lelkünk.

Nem vagyunk képesek megfejteni miért kell nekünk ezt a legutolsó megpróbáltatást is kiállani, mi lehet a mi bűnünk, hogy annyira bűnhődni vagyunk kénytelenek ?

Hiszen nekünk nem volt okunk háborút kezdeni s igy eszünk ágában sem volt a háború ördögi munkája, célját sem ismertük, hadsereggel sem rendelhettünk; mi kötelességből álltunk oda, ahova rendeltek és harcoltunk határaink megvédéséért becsülettel, kitartással és szövetségi hűséggel, az ellenség iránt való irigység nélkül.

Halálmegvetéssel küzdöttek katonáink, dicsőséges eredményeket értünk el minden harcmezőn, de a más országa, akár annak csak egy porszeme sem kellett nekünk. Meg voltunk elégedve országunk nagyságával, határait a természet Szabta ki heg yláncok és folyóvizek közzé ezer év óta, nem volt vitás egy tenyérnyi sem belőle soha. Mi nem aláztunk meg senkit. Azt tettük csupán amit nekünk írott szerződések és becsületünk parancsoltak és ezt el is végeztük emberül.

Mi tehát a mi bűnünk? Tálán az, mert kenyeret adtunk olyanoknak, akik: ma országunkra akarnak törni, talán az,

mert nem hagytuk éhen halni' az özvegyeket, árvákat, akiknek fiai, férjei velünk ugyanazon zászlóra felesküdve ellenünk harcoltak, kínoztak, gyötörtek bennünket, a szövetségeseket, akikért itthon gyermekeink koplaltak, hogy ők ne éhezzenek meg és azok, akik megették terményeinket, most köszönet fejében el akarják venni a földet is, amelyen termett.r Elakariák venni kardcsapás,'áldozat nélkül, kényelmesen azért, mert a hűtlenség, az árulás, ámításáért, mely nemtelen cselekedeteket velünk szemben ellenségéin* érdekében elkövették, bér dukál nekiek, zsákmányt akarnak, adjunk tehát mi, szolgáljuk ki mi, mert különben kényszeríteni fog mindezekre az, akinek ők szolgálatot tettek.

Hát az igazságot a fegyverek végleg kipusztitották a világból s most már a períidía, az embertelenség, a gonoszság ítél a világon?

Jól van, legyen úgy, de előbb mondják meg legalább mi a mi bününk, mert íudtunkkal nem tettünk egyebet, mint amit megtesz a madár is a fészkéért, az állat is a maga vackáért.

Bűnhődjön aki bűnös, nincs szavunk ellene, sőt mi is követeljük, mert van nekünk kifejlett igazságérzékünk, hiszen éppen ezért táj nekünk ez a méltánytalan fellépés.

Aztán még táj egyéb is. Önérzetes népek voltunk és vagyunk mais, eszünkbe jut, hogy harcoltunk tigrisekkel, oroszlánokkal, derekasan felülmaradtunk, megéltünk, soha szégyen nem ért, pirulnunk nem kellett s iir.e most arra akarnak kárhoztatni, hogy a pocegerelc áldozata legyünk.

Erre kényszerítene bennünket Európa nyugati fele Amerikán keresztül, amiben megint csak hálátlanságot látunk.

Ezer esztendőn keresztül tapasztaltuk, sokszor nagyon is keservesen, hogy a nyugaton fejlődő kultúrának és békés nyugalmas fejlődésnek mi voltunk a kapu őrei,

■■!■■■«■■ »■■ iwi Thimiiihii in iiihium íiii'inMfr r~ ~ir-ii i Tawm rrr<T-iMimriiÍKriiiii i rn ■mii ii»ii' iY r

I

! rajtunk törtek meg a keletről, megindult ! minden hóditó árnak hullámai; tatár, török' j szláv előtöréseket, mi fogtunk fel testünk- j kel, vérünkkel, szenvedtünk pusztítást, j voltunk szolgasággal egyet jelentő hódoltságban évszázadodon keresztül és most ezt a sorsot érdemelné a *netovább*-ot kiáltó . tilalomfa ?

Hiszen nem sokkal azelőtt, hogy ezer} a helyen Magyarország lett, érezték hiányunkat. A.hunok is eljutottak a Marnegig, de ez volt az utolsó, mert egy erős nemzet ezután lehetetlenné tett minden ilyen , kísérletet. •*

Nehéz megpróbáltatás elé vagyunk állítva, de megállunk bizalommal a sorsunkat intéző istenben, ezer esztendős múltúnkban, az igazságban.

Maradjunk csak ébren ezután, ne álmodozzunk, józan megítélésre van sztiksé- ségünk, figyelnünk keil és bízni csak magunkban ezen a világon, amelyen mi vagyunk a legárvább nemzet.

Varosunk képviselőiének kilépése a 48 as alkotmánypártból. Wekerle a Magyarország függetlenségéről szóló törvényjavaslatot bemutatta a párt végrehajtó bizottsága néhány tagjának, akiket azonban a törvény- javaslat tartalma nem elégített ki. Ezek nevében Falussv Árpád azt kívánta, hogy a javaslatban Magyarország függetlenségének deklarálása melett a teljes gazdasági önállóság és elszakadás Ausztriától azonnal kimondasék. Kívánták, hogy a magyar külügyminisztert lehetőleg gróf And- rássy Gyula személyében három napon belül kinevezzék. Továbbá az önálló Magyarország nevében a kormány haladéktalanul kezdje meg a béketárgyalásokat és Magyarország nevében tegyen külön békeajánlatot; Követelték, hogy a magyar hadügyminisztert azonnal nevezzék ki, a hadsereg kettéválasztásának előkészítése nyomban megkezdessék, a magyar csapaA marconigrain.

Most, mikor a fegyverszünet cs béke izenetváltásait közvetíti a drótnélküli távirdn, nem lesz érdektelen az alábbi kis isméi tetés.

Marconi Vilmos 1874 április 25-én született Olaszország Griflone nevű nyaralóhelyén, Bologna közelében. Az iskolai évek alatt is különösen fizikai kísérletek érdekelték és nem volt még tizenhat éves, mikor már maga is próbálkozott eggyetmással, amit tanárai bemu- % ttak, vagy magyáráztak neki és társainak. Húsz esztendős korában jutott a drótnélküli távűatozás gondolatához : az 1895-ik év tavaszán a szülei házában és egy közeli dombon — a háztól háromszáz méterre — táviratozó ál őre ásókat állított fel. A két állomást nem f döfte össze sem drót, sem másféle vezeték ; az ifjú Marconi mégis tudott beszélgetni rajta.

Elgondolhatjuk milyen csodálkozást kelteti a furcsa táviró Marconi családjában, — mert a lángeszű feltaláló először csak a környezetének tagjait avatta bele a nagyszerű újítás titkaiba. Biztatták is eleget:

— Miért nem lépsz fél a világ elé vele ?

Marcorii azonban néhány hónapig még

folytatni akarta a kísérleteket, amelyek mindegyre nagyobb sikerrel jártak. Egy téli estén a feltaláló édesanyja (angol azületésü asszony) ezt mondta a fiának:

— Nekem sok ismerősöm van Londonban. Azokat kellene felkeresned, talán a kezedre járhatnának, hogy a kísérleteidet nagy területeken és nagyszabású berendezésekkel végezhessed. Talán Amerikába is elvűmének.

Amerika !

Marconi Vilmosnak erre a szóra tel ragyogott a tekintete. Álmatlan éjszakákon, mikor égett az agya a százféle gondolattól, amik mind a drót nélkül való tolegrafálás körül jártak, sokszor jutott eszébe, hogy a találmányának az volna a legfényesebb diadala, ha Európából Amerikába beszélhetne vele! Mivel pedig Amerika felé Angliából vezetett mindenkópen a legkönnyebb ut, megfogadta az édesanyja tanácsát és 1896-ban Angolországba utazott.

Amikor a készülékeit rejtő ládákat a vámhivatalban felbontották, a derék vámőrök valósággal megrémültek és siettek a vámigazgatónak jelentést tenni. Roppant gyanúsnak találták a furcsa szerkezeteket : azt hitték, ho*y valami pokolgép. Marconi váltig igyekezett megnyugtatni őket :

— Nem ördög masinája ez, jó maim, hanem olyan készülék, amelynek a segítség, vei drót nélkül is lehet telegrafálni . . .

No, b;o"en több se kellett. Még hegy drót nélkül táviratozzon valaki ! Ezt már nemcsak hihetetlennek tartották, hajiam egyszerűen azt hitték, hogy az olasz mérnök félre akarja őket vezetni. A vámigazgatóság hetekig visszatartotta a gyanús szerkezeteket, jeladókat antennákat. A finom készülékeket addig vizsgál-.

gatták, nézegették, mig végül egészen elrontották. Mikor Marconi sok viszontagság után hozzá jutott, idejéba telt, mig a szikratávíróját kijavíthatta és használhatóvá tette.

Különben az angolok, akik a világraszóló találmány megalkotóját ilyen furcsán fogadták, nemsokára alaposan megváltozó ; tekintettel néztek az olasz tudósra. Manapság mór nevezetes hely South Foreland. Anglia délkeleti partvidékén, mert ott kezdték meg a legelső nagyszabású próbákat a drótnélküli táviratózással.

Furcsa és érdekes játéka a sorsnak, hogy az a vidék, ahol Marconi Vilmos kísérleteit végezte, már régebben is szerepelt a' villamos ■ ság történetében.

Az első próbák meglepő sikere világszerte izgalmas érdeklődést Keltett: a hozzáértők és az újságolvasók egyaránt feszült várakozással lesték. Marconi Vilmos újabb kísérleteinek eredményét.

A világraszóló találmány szinte rohamlépésben haladt a diadala felé: 1900-ban a Newhaven angol kikitö és Dieppe franciaországi város (100 kilométer) 1901-ben a Földközi tengeren a Korzika szigete és a dólfren , ciaországi part (175 kilométer) között- létesített drótnélküli táviróösszeköttetést. A próbák közben 36 szavas sürgöny c négy pere és ötven másodperc alatt továbbították. Az 1902.-ik évben elkészült az angol tengerparton a Cap Carnewall Poldhu állomás, amelyet a Marcou