Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-27 / 43. szám

S Z A T M A R M E G Y EI KO Z L ö N Y. toknak nélkülözhető részét a cseh-tót, a román és szerb határra küldjék Magyaror­szág területének megvédésére és hogy Ausztria számára az élelmiszerek szállítá­sát azonnal szüntessük be. Egyszersmind kérték Wekerlét, hogy mindezeket még ma jelentse be a képvi­selőháznak, a vonatkozó javaslatokat ter- jeszsze be, mert a parlament és az ország tényeket követel, a teljes elszakadást Ausz­triától, csak'ez nyugtathatja meg az or szag hangulatát. Wekerle miniszterelnök csak szombatra Ígérte meg ezeknek a ja­vaslatoknak a beterjesztését és ragaszko­dott ahhoz, hogv a gazdasági önállóság csak a jövő év végére lépjen életbe. Mivel a 48-as alkotmánypárfbaa levő volt íüggetienségi képviselőknek ezt a kí­vánságát a miniszterelnök nem teljesítette elhatározták, hogy kilépnek: Fulussy Ár­páddal együtt a következők határozták el kilépésüket: Jármy Béla, Györfív Gyula, Kovács Dénes, jaczkó Pál, Gőzsy libor, Kapotsliy |enö és csatlakoztak hozzájuk Bartos János, Ince Domokos, Giessweio Sándor, Berstyenszky Kálmán, Zelenyák János, Frei János és gróf Scherthoss Béla Valutánk megjavítása. Nincs ma aktuálisabb közgazdasági probléma, mint a valutakérdés, olyannyim, hogy legújabb közgazdasági irodalmunk legnagyobb része ennek a kérdésnek a a tárgyalásában merül ki. Egymíst köve­tik. a valuta megjavítását célzó Írások, de egyik sem áll megvalósításra érett ja­vaslattal elő. Megegyeznek ezek az írások annyiban, hogy hangsúlyozzák a „radi­kális“ vagyonadó szükségét, mint a pénz vásárlóerejének visszaállítására szolgaló leghatásosabb eszközt. Ezen reform, mi­nél jobban közeledik a megvalósulás stá­diuma leié, annál többet vészit szociális szélieméből, mely az egyenlő vagyon­megosztást célozza. Megszoktuk ezt már a mai „demokratikus“ kormány uralma alatt, a mai demokratizmus jelszó párt­Társaság épített, hogy vele nagy távolságra, egészen a 3400 kilométerre fekvő amerikai partokig táviratozhasson. A kísérletek tengeren és szárazföld, fölött egyaránt sikerültek : az egyik állomás Poldhu volt, a másik pádig a Carlo Alberto olasz hadihajón felszerelt szik­ratávíró. A hadihajó Poldhutól 1G00 kilomé­terre a tengeren pontosan felvette az utána küldött izeneteket, — mikor pedig az olasz part mentén, Spezia közelében horgonyozott, az európai Szárazföld (1000 kilométeres távol­ság) fölött elhaladó elektromos hullámokat, amelyek Poldhuból jöttek, szintén zavartala nul fogta fel. Ugyanebben az évben érte meg Marconi Vilmos a maga legszebb karácsonyát: Ame­rikából Európába küldhetett drótnélküli távi ratokat. 19Ö2 december 22-iko volt az a m ve- zetes nap, mikor a feltaláló az ószakamerikai Cap Bretonból Poldhuba továbbított sürgönyt : ez volt az első marconigram, amely a nagy Óceánon keresztülment és az újvilágból, tehát a Föld'másik feléről jelentelte az emberiség­nek a lángeszű Marconi Vilmos gyönyörű diadalát ! Marconit szülőföldje, Olaszország az 191-1- ik évben nagy kitüntetéssel tisztelte meg : Viktor Eminuel király a szenátus tagjává ne­vezte ki, amiért világszerte dicsőséget szerzett az olasz névnek. politikai és egyéni célok szolgálatába sze­gődött. A devizák vá’.tóáf folyamai a háború alatt hihetetlen csökkenést szenvedtek minden államban. Nem képezi feladatún- . kát áz okok felsorolás-;, hanem azon mód ismertetése, amelynek segítségével ezen nz állapoton könnyíteni lehet. A „Világ“ augusztus 3 iki számában olvassuk, hogy Sargent francia pénzügyi államtitkár felvetetté az „Entcntközi Va­lutaintézet“ eszméjét. Alapgondolata e te­óriának isméi a behozatal megszorítása, de egyszersmind aranyban való fizetése. Tény, hogy közösen tudnak az entente államok hős-zu ideig aranyban fizetést eszközölni, felmerül azonban a kérdés, hogy meddig akarják ezt a közös valuta- központont Dníanuni és célszerű volna c hasonló intézet felállítása a mi szövet­ségünkben is ? Valutánk paritásának megjavítására és pénzünk belföldi vásárlóerejének vissza­állítására a behozatal megnehezítését és a radikális vagyonadó szükségét hangoztat­ják. Ezen lap hasábjain fejtettem ki a behozatal csökkentését célzó javaslatok helytelen áll 1 áspontját, de nem tartom he­lyesnek a fogyasztás korlátozását sem, mivel ez a hazai kereskedelmet teszi szc gényeböé, az idetartozó adóalanyok anyagi | helyzetét rosszabbá; ami nem lehet az | állam érdeke. A vagyonadó behozatalának tárgyald- I sánál már egyéni mesgvén kell haladnom. Mert nem az eddigi számtalan helyen is- ! métdt nagy vagyonadó a fontos, hanem | az, hogy a vagyonadó szigorú igazság- I gai legyen kivetve, különben gyógyító j hatása nem igen mutatkozik. Az ingatlan vagyon eltitkolása I-ehe- ! tetlen, de kívánatos a földbirtok sokkal í erősebb megadóztatása. Az ingó vagyon J elrejtését pedig lehetetlenné tenni minden j államnak egyformán érdére. Készpénzben alig tartja valaki a va- j gyonát, mert igy gyümölcsözik a legke- 1 vesebbet; ezt a vagyont a saíe-k felnyi- i tásával és a takarékbetétek fokozottabb 1 megadóztatásával lehet sújtani. Sokkal fogasabb kérdés azonban az j értékpapir-vagyon elrejtésének lehetőségét í megsemmisíteni. Tegyük fel, hogy az ál- 1 lám értéktelennek nyilvánít minden olyan í papirt, melyet nem bélyegzett (elül; elő- I kerülnek a safe k értékpapír eldugott ér- tékpapirkészletei, ha valaki értékpapírján túladott, ezt rögtön köteles lesz az ille­tékes hivatalnál (mely a tőzsdén is telje­sítheti funkcióját) bejelenteni, de nem lesz titok az sem, hogv kinek adta el azo- kát. Miután minden állam érdeke, hogy az adóalanyok az igazságnak megfelelőieg jelentsék be vagyonukat és a vagyonadó reformja úgyis csak a háború után lesz aktuális, ha az értékpapapir forgalom két ország közöd boriyoütódik le, vevő és eladó egyaránt be lesznek jegyezve. Az. idegen államot egyszerűen értesítik, hogy X. Y. nevű polgára ilyen vagy olyan ér­tékpapírt vett, iíietve eladott. Kölcsönösen segédkezhetnek tehát egymásnak az álla­mok a vagyonadó igazságos kivetésében. Ezt pedig már csak közös érdekekből is meg fogják tenni, ha a nacionáiia eílen- ségeskedéá tovább is fog dúlni közöttük. De nemcsak ezzel az előreláthatólag legsúlyosabb adóval, hanem uj adóne­mekkel is vissza kell vonni' az államnak a kellő fedezettel nem bíró ''bankjegyeket. Nem szabad azonban ezen adóknak a fo­gyasztást sujtaniok, hogy az amúgy is drága „élet“ még jobban megdráguljon. Hanem sújtsa az állam az érdekköröket és forduljon igenis a nagytőkéhez, kobozza e! bizonyos meghatározott maximumon íchili vagyonukat es adóztassa meg a rész vényiá rsaságo k alaplőkcemelését. Azonban az alaptőkeemelés, amely a háborús konjuktura folytán előállott pénzbőség következtében annyira lábraka­pott, veszedelemmel járhat a részvénye­sekre akkor, amikor ezek a konjukturák megszűnnek. A részvénytársaság nem fog akkor olyan osztalékot fizethetni a rész­vényeseknek, amely, a mai százalékot megközelíti. Ez pedig a részvénytársaság papírjainak bomtása ellen szólna. Itt te­hát nagy óvatosságra van szükség és ezért ehhez az állam engedélyezése szük­séges. Állami engededelemmel lehessen csak alaptőkét ernenn s mivel ez újabb tőkekoncentrációt jelent a részvénylarsa* sag javára, ennek bizonyos százalékát adóban kelljen az állam részére lefizetni. Pénzünk a külföldön napról-mipra értéktelenedik, aminek egyik okát a be­hozatal rovására Írják. Ma nagyon cse­kély a behozatal, ámbár ez, — mint már több alkalommal kifejtettem, — a fontosabb és legszükségesebb és kár kül lehet engedélyezni, ha a küifö.di két beengedjük. A magyar ipar és resksdelem még olyan kezdetleges fokon áll, a munkaerő annyira kihasználatlan és a körülmények olyan kedvezőek, hogy mindez a külföldet a háború után keli, hogy tőkefektetésre inspirálja. A szegény és gazdag ország közöüi gazdasági kap­csolatból, így a szegény ország csak hasz­not húzhat. Ily módon a bankjegyeket fokozato­san be lehet vonni a forgalomból, amely­nek gyorsaságával egyöntetűen fog a pénz értéke azonban emelkedni, a be­hozatal folytán az áruk értéke csökkenni, bár a „béke-árakat“ elérni nem fogja. Mindazonáltal nem lesznek az árakban olyan eltolódások mint ma vannak, mert a világpiac árai végre is egymáshoz fognak igazodni s igy horribilis differenciák — amelyek ma mindennapiak, —megszűnnek. Verő Lászió. leg: ítél­tü­ké­Teljesei uj asztalos munkák, i i sziran ajl, ili | eladok Nagykárolyban, Majtény-uica 13. szám alatt. Kitűnő hangú, szép munka & 30. Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ......................... 6£ EO. Vo nó . . H 8 - üi Í2.— K E5 Rendel>$nel a pénz előre beküldendő. BSEHHEBSSNBaasssEa s S T HEQEDŰ " ^ ...^ .. v hangja páratlan! Budapest, Vila, Stáüéczi-ut 60, saját palota.

Next

/
Oldalképek
Tartalom