Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-01 / 48. szám
Kagykársif, ISIS. decambsr 1. 48. sxám. Xh.IV. ««folyam. POLITIKAI LAP ugyan»?' SZERKESZTŐSÉG £3 KIADÓHIVATAL Hsvá » lap szeli«»! és anyagi részét illető közlemények kiildenriek : NA9YK/ÍRQLY6AN. Jókay-uícn 2. szám oooo Telefsn 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐ« : PÁsna? iáacs FŐMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASARNAP aeaa Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évra helyben házhoz hordva, vagy vidékre aoítán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére eny évrs 10 korina. Hirdetések Jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér* sora I X 20 Ülíér Virágvasárnap után. Úgy kell legyen, hogy mikor ezekben a keservekkel megterhelt nehéz na pókban ismét és ismét lesujtóbb gondok között végezzük a napi munka robotját, önkénytelenül tolul minduntalan lelkünk elé az uj testamentumnak a megváltásáról szóló fejezete. Elmúlt virágvasárnap, elmúlt november 16 lka, miről virágokkal beszórt utakon bevonult a mi megváltásunk és mi a megtisztult érzelmekkel átfűtött lelkünk ártatlanságával ünnepeltünk boldogan rajongással, szeretettel és erős hittel egy dicsőséges szép jövőt. Aztán eltelt egy nap, a boldogságunk derűs egére teliegek gyűltek a láthatáron, — eltelt ismét egy nap, lelkünk rajongását aggodalmak hütötték le, — ismét egy nap es szeretetünk tiszta tengerét vihar kezdte korbácsolni, hogy felzavarja ragyogó tisztaságát, Csak egy maradt még meg nekünk a mai napokig is, sziklaszilárd hitünk. És most télni lehet, hogy ez az egyetlen kincsünk is veszendő. Aggodalmak, kétségek, itt ott pedig már éppen a kétségbeesés ostromolja ezt az egyetlen minden idők viharával szemben épen maradt bástyánkat is. Nem hiába való tehát a mi félelmünk. Itt is az jut eszünkbe, hogy a legerősebb hitü apostol is megrendült a kisértés nehéz órájában, lehet tehát, hogy akad a gyengébb lelküek között, aki a végzetesnek látszó percekben meg fog rendülni. Pedig ennek nem szabad megtörténni. Ezt meg kell menteni. Apostolok kell támadjanak sorainkból minél számosabban és szerte széledve ebben az országban hirdessék, prédikálják a mi igazságunkat a mi hitvallásunkat és erősítsék meg a lelkeket melyek már ingadozni látszanak. A megpróltatások sora nem záródott le, nem tudja senki mennyi van még hátra belőlük, talán a legtöbbje, a legsulyosabbja j vár még reánk, falán az eddiginél is nagyobb lelkieröre, még erősebb hitre van. mindnyájunknak szüksége. Támadjanak tehát és induljanak útra az apostok, menjenek el minden házba, menjenek fel a templomok szószékeibe és ne fáradjanak bele a munkába, ne riadjanak vissza a nehézségek, a ngegkisértések, de még a megfenyegetésektől sem. A történelem és a vallás alapigazságaiból vegyenek textust maguknak. A tatárjárás, a török dulás hasonlóan sújtó eseményei szolgáljanak például; amikor úgy lászott, hogy a pusztulás és megsemmisülés már elkerülhetetlen, mégis élet -támadt a romokon, kizöidült a tövéből ki- döltnek látszó fa, lombot, virágot hajtott és gyümölcsöt hozott. Vagy szolgáljon például az ezer felöl megtámadott és íenyegeíatt zsenge keresztény hit, mikor Heródestől Neró császárig minden hatalom pusztulással fenyegette. Mikor a még csak maroknyi kereszténység a pusztákon bujdokolva, a katakombákba elzárkózva mert megnyilatkozni^ mikor ezer számra öldösték, csapatonként nap-nap után máglyán égették el a tántorithatatianokat a világ akkori hatalmasságai, mégis megélt, elterjedt és boldogította a népek száz millióit élteti, boldogítja a mai napig is. N éétsgbeesni, de megtántorodní nem szabad senkinek a jövő felett a reánk következhető nehéz napokban, hanem az első keresztények rendűiéiben meggyőződésével, a magyar jakebinusak tüzes hité- vel kell vállainkra vegyük a megpróbáltatások nehéz keresztfáját és hozzuk türelemmel a Kálváriái utón, annak tetejére. Talán véres verejtéket fogunk hullatni ut közbeD, leköpnek, megrugdosnak, talán össze is roskadunk, de szedjük össze erőnket akkor is, hiszen egy Kálvária sem ér az égig, feljutunk a tetejére, ahol talán elosztják a mi ruhánkat és ' köntösünkre sorsot vetnek és még akkor sem szabad kételkednünk, vagy hitünket elveszitenünk, mert balga tévelygés azt hinni, hogy egy nemzet megölhető, megscmtni- sithétő, mikor szent bizonyos az,' hogy minden Kálvária után feltámadás következik. "rriTTTvii —iir ii mi ihw«»mi Tr»iwin—n ■■ -—r r Turrrnr-Tri 1 1----------rwnmt—~~ — Köztársasági párt Kársiyi zászlója alatt címen gyűjt egy előkészítő bizottság aláírásokat. — Hogy egy erős Károlyi pártnak városunkban megalakulni kell, azt valljuk, de hogy a köztársasági párt címnek létjogosultsága volna, azt tagadjuk. Köztársaság vagyunk és olyan párt ez országban, amely a köztársaságot nem óhajtja, nincsen. Mire tehát ez az idejét múlt cím. A Tisza vagy a Wecker!» kormány idejében értelmét láttuk volna a köztársasági pártnak. Miért nem jutott ez annak idején eszébe annak, aki ezt a címet megszülte. Miért nem Károlyi pánt, miért e köztársasági áthidalás? Vagy talán ezen, a nagykárolyi polgárok jóhiszeműségének segítségévei megépített mellék hidon számit valaki beiopűzni a Károlyi-pártba, ahová a főbejáraton bejutni nem tud? —■ Ha ez igy van, akkor megértjük, miért kell a köztársasági pánt Károlyi zászlaja alatt, de megértik talán a nagykárolyi polgárok is. — Támogatni ksih a Károlyi kormányt. Lüby Béla volt országgyűlési képviselő a szélsőséges 48-as eszméknek régi hive egy bizalmas értekezletet hivott egybe városunkba, f. h<5 27 én este. Az értekezlet célja a Károlyi pártnak vármegyénkben leendő megalakítása volt. Az értekezlet elhatározta, hogy a párt megszervezését a legerélyesebben megindítja, a vármegye minden városában és" községében. Legközelebb dec. hó 4-én Szatmáron megalakítja a varmegyei Károlyi pártot, amelynek megalakulásban városunkból is többen részt vesznek. Ez alkalommal előreláthatólag lemond a volt vármegyei 48-as függetlenségi párt vezetősége is, hogy helyet adjon azoknak, akik ez uj alakulat eszméinek voltak kifejezett hívei a letűnt erőszakos kor ideje alatt is. PESTI LEVÉL. Éljen a köztársaság! Irta: Dr. K. I. Próbáld csak most Pesten azt mondani, hogy ne éljen. Ugyanarra a lámpavasra kerülsz, hova alig két éve kerültél volna — az ellenkezőjéért. Teringettét, két éve vagy kétszáz éve már? IV. Károlyt koronázták ugyan-e falak közt. Pest egész kábult volt a korona feltételének gyönyörűségétől. És most? Kábult a korona letételének gyönyörűségétől. Az a tiszta lelkesedés, mely a komoly lelkeket hevíti, mire az utcára kerül, már jellegzetes pesti alakot ölt. A párisi csokoládé király négy éve leragasztotta pásisi előnevét. Most a ragasztó* papir a királyra vándorolt át, arra terítve rá a vizes lepedőt. A Habsburg kávéház varázsgyorsasággal vissza keresztelődött Francaisra, a Nagy Áruház Párisira. A Tisza kávéházat is Károlyira változtatták át, hát még az utcák milyea zavarban vannak, hogy milyen névvel tisztelik már megint meg Őket. A szövetségesek kör- { útja Vilmos császár-Károly király-Meh- zned-szultán Fcrdiaánd cár-stja, mire e < sorok napvilágot látnak, oda temeti nevét, amelyik kriptában a néhai szövetség teteme oszladozik. A köztársaság kikiáltásának előestéjén lázas hangulat hullámzik. — Te is? — Hogyne 1 — Tízkor ? — Nem. Tizenegyre az Országház előtt. Megjelenik a »Köztársaság«, Republikánus Nagy Gyurka újságjának első száma. Plakát ^plakát hátán, hasán, oldalon. Estefelé kiragasztják legkitűnőbb plakátrajzőlőnk, a szociálista Biró Mihály félelmetesen nagyszerű plakátját: egy rettentő erejű, ütésre emelt öklü, meztelen barna munkást, amint lábával felrúgja a trónt, melyből parányi koronás gazdája rémülten esik hátra. A Király-Szinházban Gróf Rinaldót adják, Rátkai kuplézza: Kávé, kávé, babkávé, van princeszász, mirjám, de király az nincsen . . . kávé, kávé, babkávé, szegény Vilmos császár, van még néhány márkája, de koronnja nincsen. 1918. november 16. Históriai nap. A magyar népköztársaság kikiáltásának napja. A nyirkos, csatakos őszi borongásban végeláthatatlan méretek vonulnak kora reggeltől a parlament felé. A munkásság imponáló tömegben és rendben soraikban százszámra jól öltözött, kalapos nők. Mindenütt a vörös zászló, mindenütt a vörös dal, a Marseillaise. Minden gyár áll, minden hivatal szünetel, minden bolt csukva. És az országház előtti óriási téréig már tiz órakor képtelen befogadni a folyton özönlő sokadalmat. Megpróbálunk közelebb férkőzni a főlépcsőhöz, hol majd a proklamálás végbemegy, de egyetlen lépésre nem lehet előrehatolni az áfhatolhatatlan sürü embererdőben. A szemközti földmivelésügyi minisztérium erkélyének tövében verünk hát gyökeret s védjük elfoglalt helyünket a percenkint megújuló roham ellen. Landler elvtárs tüdejének minden erőfeszítése sem képes tulharsogni a tömeg moraját, lemond hát arról, hogy a nagyfejüek kijöttéig szóval tartsa a népet. De meg nem is figyelne senki rá. Motorkereplés bug, tengerészeti magyar repülők jelennek meg fejünk felett s egyikük vakmerő mutatványokat régez. Micsoda üdvrivalgás, kalaplengetés! — Ni, plakátokat szőr lel Tényleg, mintha konfettit hajított volna, úgy hull a nagy maf asban alá v"ilami. De bizony, egy se ér- ezett abból ie közénk, az irigy novemberi szél mind elsodorta. De egyik gép lejebb ereszkedik, szinte egy vonalba az országház kupolája csúcsával és ej szerre virágok hullnak alá a tisztán ható pilóta közéből. ■E V
