Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-15 / 37. szám
fóayykároly, 1918. szeptember 15. 37. szám. XLIV. évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KiACÓHiVATAL Hová a lap tzeileml éí aayagi részét illető közlewéiiyck kalőirdők: £•300 NAGYKÁROLYBAN. Jókay-utca 2. szám oooo Telefoa 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÄSUSY JÁNOS FÖMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ocse Egyes szám 30 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ! Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre oostán küldve 12 K, i Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. :j Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 1K 20 fillér Magjar érdekek a Balkánon, Már több cikkünkben rámutattunk arra a nagyfontosságu kérdésre, mely a háborús nyomorúságunk s egyéb gondjainkkal való túlzott elfogulatlanságuk közben szinte teljesen elmosódott nagy lendületet vett közgazdasági életünkben. Megírtuk s figyelmeztettük a magyar érdekeltséget, hogy mialatt mi élet-halálharcot vívunk egyéni függetlenségünk és szababságunkért a világ minden harcterén, azalatt kisiklanak kezeink közül mindama piacok, melyek a jövendő Magyarország közgazdasági életének bázisát kell hogy képezzék. Kereskede'münk és ipari termékeink a háború folyamán efüntck a Balkán piacairól, hogy helyet engedjenek más államok ügyesebb s talán kormányuk által jobban támogatott s elősegített kereskedelmének s ma úgy áll a helyzet, hogy a megszállott ellenséges területeken csu- pán a német ipar s kereskedelem uralkodik. Bizonyos, hogy nem a mi kereskedőink hibásak ?bban, hogy ez a viszrás helyzet előállhatott, mert az áruhiány is hozzá járult ahhoz, hogy kevesebb gondol fordítsanak régi s jövendő egyedüli piacuk kielégítésére, mégis inkább annak tudható be a negligencia, hogy a német kormány erős akaratával szemben úgy a magyar mint a közös kormány kevés erélyt és ellent állást tanúsított. Bármiképen is történt a dolog, a a tény az, kogy a Balkán piacairól teljesen kiszorult a magyar kereskedelem s ha sürgősen nem intézkedünk, egészen bizonyos, hogy a jövőt illetőleg olyan helyzet áll tlő, hogy majd a béke eljövendő korszakában már hiába próbálkozunk elvesztett piacaink visszaszerzésére, nem lesz már módunkban a múlt hibáit helyrehozni.-Nagyon figyelemreméltó szavak hangzottak ei legutóbb a Magyar- Bosnyák és Keleti Gazdasági központ gyűlésén e tárgyban oly felelősségteljes személyek részéről, akiknek módjukban áll, hogy necsak szónoklattokkal, de tettekkel is segítsék ezt a magyar kereskedelemre és iparra nézve is katasztrofális helyzetet gyökeresen megváltoztatni. Az elhangzott beszédek nem mindegyike fedi ezt a gazdasági' politikái, melyet mi hirdetünk s •mely a mi programmunk szerint hivatott a magyar érdekek védelmére. Mindjárt elöljáróban az elnöklő Láncy Leó óhaját sem helyeseljük, mert mi nem kívánjuk — noha történelmi jognál fogva csakugyan Magyarország igényelhetné, —- Bosznia és Hercegovinának az országhoz való csatolását. Nem kivánjuk pedig azért mert egy újabb számottevő nemzetiség nyugalmára annyira káros nemzetiségi propagandát s különben is cl tudunk képzelni gazdasági együttműködést minden politikai annexió nélkül is, sőt az ilyen formájú gazdasági kapcsolatot erősebbnek is tartjuk. Szterényi József kereskedelmi miniszter, noha speciálisan csupán Bosznia és Hercegovina gazdasági problémáival foglalkozott, igen figyelemreméltó kijelentéseket tett, melyek, ha nem csupán Szterényi József kijelentései, hanem egyben a magyar kereskedelmi miniszteré is, úgy sok eddigi mulasztást hozhat helyre s talán még azt is remélhetjük, hogy a magyar ipar s kereskedelem visszanyeri azokat a Balkán piacokat, melyeket eddig sikerűit elveszteni. Sertésiiizlalás közszükségleti célokra. Szeptember 20-ig le kell kötni a sertéseket. A sertés és zsirellátás szervezési munkája, mely a hadsereg és az ország zsirszükségletének kielégítéséről van hif\ feloldott tilalom. Éppen készültek három kalapácsütéssel jelt adni, hogy megkezdik a kis »lever de ririeau«-t, mikor egyszerre csak egy erőszakos kéz felszakitotta Parmeuquet öltözőjének ajtaját s berohant a társulat rendezője, feldúlt, a pipacsnál véresebb ábrázoltak A kövér és kedélyes Chalandreau i ugy szuszogott, minte egy fóka, amely für- i dőjét végezve, kimászik a medencéből s ál- ; Ián túl lelógó pofaszakálla kocsonya mód- j jára reszketett. Parmeuquet tourné-ra indult volt társaival és a brüsszeli Alcazar Royalban je- j les előadásban mutatta be »A lerázott iga* j cimü forradalmi drámát, melyet a cenzúra ! Párisban betiltott s amelynek színre hoza- j tala ellen mi kifogása se volt a belga mo- ! narchiának. Hiába nem a ruha teszi az embert s ' nem az államforma után kell megítélni a i közszabadságokat. A szabadság éppen ott j üres szó, hol a népeket a szabadság nevében kormányozzák. Parmeuquet tehát, miután öt magát anarchistának, működését pedig társadalmi veszélynek minősítették, társulatot szervezett s átkelt a határon. S a kisded, de buzgó s kitünően szervezett csapat már egy hét óta estéről estére növekvő hatással adta műsora legszenzációsabb darabját Lipőt király alattvalói előtt, mert tudnunk kell, hogy történetünk az Ur 1900-ik esztendejében játszódik. Chalandreaunak ijesztően elváltozott arcát láva, Parmeuquet valami hirtelen közbejött akadályra gondolt, - aminőre az életben, legfőképpen pedig a színházi életben el kell készülve lenni. — No, mi tört el ? — kéi'dezte. De Chalandreau teljesen kifogyott a lélegzetből és intett neki, hogy még nem képes beszélni. Egy emelet nem kicsiség annak, aki 150 kilót nyom. Végre két rekedt sípolás közt ez a szó robbant ki ajkain : — Minden. — Mi? Mi az a minden? — pattant fel Parmeuquet. — Az Istenért! beszéljen! Mi történt ? — Hát csak az, hogy nem lehet játszani. Maga a polgármester jött fél a színpadra . . . A polgármester . . . —- Igen, azaz mit tudom én ! a rendőrfőnök, a prefektus, szóval valami nagyfejü. S megtiltotta, hogy megkezdjék az előadást.— Politikai ökokból? — Nem. Villamossági okokból. Különben, menjen ki hozzá s beszéljen vele. Hajthatatlan. Parmeuquet rendetlenül, felemás kosztümben rohant ki az öltözőből Dühös volt. A hivatalos hatalom beavatkozása azzal fenyegette, hogy vissza kell fizetnie az eladott jegyek árát. Pedig a türelmetlenkedő tömeg íélzugó zsibongása után itéive, a bevétel kitűnő lehetett. A színpadon a már felállított díszletek között egy komor, redingotc-ba préselt hosszú alak állt mereven és ünnepélyesen. Valami szines szalagocska volt a gomblyukában s kalapját udvariasan a kezében tartotta. Veto Isten élő szobra volt Körülötte megdöbbent, mozdulatlan arcok ; színészek, szintaltologatók, gépészek karbafont kezekkel. — Mi baj ran, uram, — tudakozódott Parmeuquet idegesen — A közönség vár .. . Ezt nem engedhetem ! — telelt a mél- tóságos megjelenésű alak, rámutatva két, izzólámpákkal fölszerelt kandeláberre, melyek egy lakomához terített asztalon ékeskedtek. — Miért, uram? — kérdezte Parmeu- puet álmélkodva. — Mert a sodronyok nincsenek elszigetelve, uram. S ha esetleg tűz támadna, a színház tűzbiztonsági kirendeltségn nem felelvén meg . . . HEGEDŰ _ hangja páratlan I ^Budapest, VII., Stáüőczi-ui 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30.— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ..........................K 60.— Vo nó . K 8 - IC 12.- K 15Rendelósnél a pénz előre beküldendő.
