Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-27 / 4. szám
1 V tfauykóroly, 1918. január 27. 4. szám. XLIVi, évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL lová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : apó NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PASKÁDY JÁNOS FŐMUNKATÁRS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ccoa Egyes szám 30 flHér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve 12 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 10 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 1 K 20 fltlér. nők társadalmi tevékenysége a háború alatt. Irra: BÁRCZV ISTVÁN, Budapest fő- és székváros polgármestere. Az a feladat, amelyet a tisztelt szerkesztőség volt szives rám bizni, nemikép a krónikás körébe vág. Egyszerűen csak fel kellene sorolnom mindazokat a tevékenységi ágakat, amelyekben „honunk széplelkü hölgyei“ a háborús bajok enyhítésére közreműködnek s ezzel a ráiri- bjzott feladatot igen hálásan már meg is oldottam volna. A nők társadalmi tevékenysége ugyanis e háború alatt oly sokféle, főként oly leleményes uj, meg uj jótékonykodási alkalmak produkálásában, hogy tevékenységük különböző fajtáinak egyszerű felsorolása magában' véve is bő anyagot nyújtana nemcsak egy cikk, hanem egy egész melléklet számára. A mozgósítással együtt, mely hadba szóllitotta katonáinkat, mindén külön parancsoló rendelkezés nélkül ment végbe egy másik mozgósítás? az emberszerető, lelkes, hazafias, áldozatkész magyar női szivek -mozgósítása. Társaságbeli asszonyaink; leányaink oly tömegesen vonultak a háborús jótékonyság szolgálatába, hogy talán nincs egyetlenegy sem, aki a munka valamelyik ágazatában ’részt' nem venne. Ellenben van egész sereg olyan, aki számára nincs annyi ágazata a háborús társadalmi tevékenységnek, hogy még valami újat hozzá ki ne találjon. Passziónak, nemes kedvtelésnek nevezhetném, - ha könnyedén elméskedni akarnák — de valójában a kötelességül- dásnál is több az, ami hölgyeinket a háborús jótékonyság munkájába vonta. Valami kötelcsségösztön ez, mely olykor szinte a tudatosságaiéit áll scsak akkor érzi, hogy amikor mindnyájunknak mindenünk kockán forog, amikor a. vér s az élet árfolyama alászállott: nekik is kell tenniük valamit, nekik is cselekedniük kell, ha egyebet nem', hát cigarettát töl teni s lemenni az utcára s teletömni az első szembe bicegő sebesült katona markát. Ha végiggondolok azon a sokféle munkán, amelyet mind a magyar nők végeztek és végeznek a háború kitörése óta, szinte azt látom, hogy ez maga az okos feminizmus legnagyobb sikere. De egyszersmind útmutatást is iátok a nők érvényesülésére. Nem a térti es a nő egyenjogositása a fő, hanem a férfi és nő értékének egyensúlyba helyezése. j Mert amit a háborúban a mi katonáink véghezvittek, arra csak igazi férfiak képesek, de csak akkor, ha leányaink és asszonyaink olyan hősies, gyengéd és nemes munkát végeznek, amelyre férfi képtelen. Az, amit a magyar katonák és magyar nők most produkáltak, ennek a háborúnak immár kétségbe nem vonható, meg nem dönthető, el nem homáfyosit- ható és soha el nem .évülő diadala. Ez a háború valamikor csak el fog múlni s hisszük, reméljük, hogy Isten segedelmével jól fog elmúlni ránk nézve. De annak a nemes vetélkedésnek annak a kedves, ötletekben oly gazdag s szivjóságban, segitőkészségben oly áldásos munkának, melybe hölgyeink most tanulnak bele, vége ne szakadjon a háború végével sem. Ha valamire e téren még sükség van arrt, hogy ez a sokféle es gyakran talán itt-ott ötleszerüen szétágazó tevékenység szervesebb, rendszereseb legyen. Mert a háború veszteséglistájának nem azok a derék hőseink az igazi áldozatjai, akik nyugosznak immár s emberfölötti fáradalmaik után elpihentek a Drina partján, a kárpáti fenyvesek tövében, vagy Galicia, Orosz-Lengyelország messze vidéken . . . Ezeket már földi ft gyémánt karkötő. A fiatal özvegy a földszinten lakott és és nagyon szeretett az ablaknál ülni, egy nagy' legyező pálma árnyékában. Már majdnem egy év telt el a férje halála óta, de az 6 gyásza még mindig mély volt mély, amilyet csak fekete kreppből, csipkéből' és gyöngyökből össze lehet állítani. Bep.sőlég nem gyászolt ilyen mélyen. Házassága olyan modern csereüzlet volt, amilyet gyakran kötnek a mi civilizált korunkban. Az asszony odaadta a tértinek fiatalságát és szépségét, a férfi pedig 20.000 koronával viszonozta ezt. Most pedig megmaradt neki az éti járadék. Kaphatott volna egy fiatal, szép férjet, megengedhette volna magámik ezt a fényűzést és talált volna magának hamar. Sok pályázó volt erre az állásra Előtte a varró-asztalkán,, egy tiszt levele volt. A tiszt szép volt mint egy Adonis és előkelő családból- származott. Mit kívánhat ínég?„Ks mégis . . . Őrültség volt, a legőrültebb őrültség és niéfeis ,>. . Nem a tiszt képe, hanem másvalakié lebegett előtte. Szerelmes volt reménytelenül és mégis sok reménnyel telve ; bu-gó, idegesitően, csodásán, mámorosán azért, mert oly őrültség volt. Hátratámaszkodott, félig lehunyta szemeit és átengedte magát fantasztikus álmainak, azoknak az álmoknak, amelyet ama bizonyos nap óta mindig újra álmodott. Az asszonyka szép volt, amint itt ült a pálmafa árnyékában és halvány profilja élesen vált ki a vörös függönyök hátteréből. Ha tarka selyembe öltözött volna, akkor hullámos formáival egy odaliszkhez hasonlított volna; gazdag gyászruhájában talán még I szebb volt. Fekete gyöngyökkel diszitettt blúza, mint valami selyeinkeztyü, vonta be szépen formált derekát, amely a csípőjét takaró csip- 1 kék fekete erdejéből emelkedett ki. A ruhát a nyaknál egy broche tartotta össze, amely alatt szivalaku kivágás volt Ezen a kivágáson keresztül lehetett látni fehér mellét, amely fekete eipkékkef volt keresztezve és igy félig elfedve, még izgatóbb volt. Szemei oly feketék és tüzesek voltak, mint a gyöngyök a ruháján, kékesfekete haja magasra volt tűzve és mint valami diadém, övezte fehér homlokát. Do ki volt az a szerencsés férfi, aki után e nő sóhajtozott ? Oh, az nem is sejtette a szerencséjét! Almában sem jutott volna eszébe, hogy az ablakok mögött egy meleg női szív dobog felé és hogy női szempár lázasan tekint reá, midőn lassú, lomha lépéseivel rendes körsétáját végezvén, az ablak előtt elmegy. A rendőr volt ugyanis a szerencsés férfin és abban az utcában teljesítette szolgálatát, egy hónapig nappal, egy hónáig éjjel. Az asz- szony egyszer véletlenül az ablaknál volt, mikor a rendőr arra ment és meglátta hatalmas alakját, egyenes tartását, amit a feszes uniformis még jobban kiemelt, napbarnitotta arcát, sasorrát és sűrű fekete bajuszát. Hirtelen valami küiölönös érzés fogta el, valami csodálatos elfogódottság. Ott állt és várta, inig a rendőr visszajön. Lomba lépésekkel járt, szemeit erősen a gyalogjárdára meresztve. Hirtelen úgy látszott, hogy az asszony égő pillantását érzi a vállán. Felemelte a fejét és nagy sötétkék szemeivel felpillantott és akaratlanul köszönésre emelte kezét. Az asszony válaszolt a köszönésre, remegve és elpirulva, mint egy iskolásleány, pedig máskor a főváros fiatal oroszlánjait fogta kocsija elé és szeszélyeivel ostorozta őket. Azóta mindennap az ablaknál ült és figyelt. Tudta mikor van a rendőr szolgálatban. Néha felnézett, néha nem, de az asszony nem érezte jól magát akkor, mikor a szélesvállu rendőr nem köszönt neki. így múlt el az egész hónap. A következő hónapban pedig éjjeli szolgálata volt a rendőrnek. Ekkor nem fogja látni őt. Beszélnie kellett vele előbb. És azután? Mit fog mondani neki? Hogy szereti? Mi volna ennek acélja? Vagy megvetőleg hátat fordítana neki, vagy durva kezekkel lerántaná arról a piedesztálról, amelyen eddig büszkén HEGEDŰ-----------------------~---..._____ hangja páratlan! Siuda pest, Vila, fftáüóczvut 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka . K 30. Hangverseny hegedű, mesés jóhanga............................. K 60. Vo nó , . K 8.-—, K 12.-, K 15. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
