Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-27 / 4. szám
SZATM ÁRMEGYEI KÖZLÖNY. gond nem zavarja ... De akik utánuk árván, özvegyen itt maradtak, akik bennük és velük mindenüket elvesztették, ezek az igazi áldozatok. Dusán sarjadzik most a hősi kereszt a véráztatta csataföldből: sok-sok pici fa- kereszt, amely messze otthoni hajléktól idegen országutak mentén jelzi a névtelen hősök nyugvóhelyét. A sok-sok ta- keresztnél talán csak az a töméntelen nehéz kereszt szomorúbb, amit a háború a fenntartóiktól megtosztott családanyák számára ácsol. Hősök mindannyian, akik görnyednek alatta, ők talán a legigazibb hősök : haláios küzdelmet vívnak az élettel magukra hagyottam Az ő keresztjük a a legsúlyosabb, könnyitsünk rajta nem lankadó, álhatatos, meleg szeretettel és munkával. A mostani nehéz napók szép és áldásos női tevékenysége itt kapcsolódik bele hölgyeink számára a jövő teendőibe. Minden család, melyet a jó sors megkímélt a csapástól, vegyen gondjába egy-egy olyan családot, amelyet tentartójától, avagy boldogulásának eszközeitől fosztott meg a háború. Támogassa a roskadókat, segítse az esendőket, tekintse minden asszony a maga veszteségének asszonytársa veszteségét: s szülessen meg a háború vér- keresztségében az a nagy asszonyi szo- larditás is, melyet eddig csak emberi szolarditásnak neveztek. CAFFE RE5TAURAIMT ,vii Erzsébet-körút27. H HttHTEMTO HM EH! HÍM VERSEHT cfAltá«k falálhjSLbZLS-^i Adakozzunk a hadiárváknak j Mi lesz velük. Mi lesz velük, ha hazatérnek ? Ez a kérdés ioglalkoztat mostanában sok mindenkit széles ez országban, széles e világom A béke első íuvalatára a sok, nyomasztónál-nyomasztóbb háborús probléma után egyszerre temérdek békeprobléma szakadt tel. A békére való átmenet ugy- látszik sokkal nehezebb, sokkal bonyolultabb ügy, mint a messziről szemlélő gondolná. De minden békeprobléma között kétségtelenül a legnehezebbek egyike az, hogy a temérdek sok katonát hogyan és miképen lehet majd elhelyezni az ország gazdasági életében. Egészen különös problémák tordulnak elő e kérdés keretében. Itt van például az iparos, aki nem ismeri a három és léi év alatt sokszorosan megváltozott Ízlést, nem ismeri a mai nyersanyagárakat, nem tudja, hogy iparához tartozó munkákban milyen tökéletesedés, milyen fejlődés alakult ki milyen uj eszközöket szerkesztett és csinált a technika, egyszóval valósággal tájékozatlanul log állni a rendelők és fogyasztók előtt. Ez az iparos semmiesetre sem fogja tudni iparát oly tökéletesen, oly közmegelégedésre folytatni hazatérés után, mint ahogy bevonulása és harctérre vándorlása előtt tette. Azután itt vannak a magán tisztviselők Talán-ezek helyzete lesz a háború után a legszigorúbb és legkeservesebb. A bevonult katonai szolgálatot teljesített magántisztviselők egészen bizonyosan, sőt jogosan azt remélhetnék, hogy a hazáért való küzdelmük, vérzésük jutalmaképpen itthon gyorsabb, magasabb előléptetésben fognak részesülni, mint azok akik,a háborút a hazai fronton töltötték el. És valószínűleg csalódni fognak. Bármennyire helyes volna a katonaviselt magántisztviselők megjutalmazása azzal, hogy magasabb állásba lépnek elő, mihelyt hazatérnek, meglehetős nehéz probléma ez, hiszen ezeket a magas állásokat kénytelenek voltak a cégek, vállalatok, bankok betölteni az intézet munkásságának folytonossága érdekében. Akik tehát hazatérnek, azok kénytelenek eltűrni kollégáik gyorsabb előléptetését, emelkedését, viszont ennek a megállapítása egyáltalában nem hathat megnyugtatólag szegény vitézeinkre. Valami megoldási módot kellene itt is találni. Azután itt vannak az ügyvédek is. Hány ügyvéd vonult be, aki talán három és tél éven keresztül nem jutott hozzá, hogy az újabb törvényekkel és rendeletekkel foglalkozzék és abban az esetben sem tud eredményes, hasznos munkát ki- lejteni, ha klientúrája meg is maradt, hiszen nem ismeri a legújabb jogszabályokat és törvényeket. De végigmehetnénk még számos foglalkozási ágakon, amelyekből m'ndoöl azt konstatálhatnék, hogy a hazatérő katonák helyzete semmiesetre sem lesz -olyan jó, mint amilyet az ö általuk hozott áldozatok megérdemelnek. A hazatérő katonák problémájával ma már igen komolyan kell foglalkoznunk, ha a béke kialakulásakor és megkötésekor, a nagy általános hazatérés idején akarunk foglalkozni vele, akkor már elkéstünk és akkor olyan káosz keletkezik a társadalmi és gazdasági életben, amely káoszt emberi erővel megoldani majdnem lehetetlen. Ezt a helyzetet tehát alaposan el kell készíteni, úgy hogy zökkenés és baj nélkül, lehetőleg mindenkit kielégítve menjünk át az uj, boldogabb, békés korszákra. Mindenkinek össze kellene fognia e nagy probléma megoldásának érdekében, mindenkinek igyekeznie kellene, hogy a hazatérők és az itthonnmaradottak egyaránt megtalálják annak idején a békés korszakba az őket kielégítő, nekik megfelelő helyet. Természetes, hogy a legnagyobb feladat e kérdés megoldásában az átmeneti minisztériumra hárul. Sajnos még eddig sok pozitiv munkásságot e minisztérium részéről nem tapasztaltunk, de kockán forgó nagy érdekek szempontjából remélnünk kell, hogy ennek a nagy problémának a megoldását az állam nem fogja teljesen a társadalomra áthárítani. Adakozzunk a vak katonák javára! és tisztán, mint egy földi Junó állott. De hiszen' gazdag volt és független. Törvényes férjévé taheti. Felemelheti az utca porából és maga meilé ültetheti perzsa szőnyegek közé. Csak ne volnának lépései olyan lomhák és vontatottak és ne volnának lábai oly nehezek ahoz, hogy perzsa szőnyegre tapossanak. Hirtelen elhatározással felemelkedett a székről. Egyetlen egyszer kellett vele beszélnie. Az órára nézett, remegő kezekkel félretolt néhány virágcserepet és kinyitotta az ablakot. Most kellett jönnie. Es ha nem néz ide ? Hamar talált segítséget ez ellen is. Szerencsés ötlet volt! Ilyen módon lesz alkalma beszélni vele és behívhatja a szalonjába. Ekkor látni fogja azt is, hogyan mozog a perzsa szőnyegen. , , , , Fehér karján egy gyémánt karkötőt hordott, melynek kövei fekete etnailba voltak foglalva. Kinyitotta a zárját. Ha finom' kezeit csak egy kissé megmozdítja, akkor a karkötő kiesik a rendőr lábai elé. Felfogja emelni, a többi majd magától jön. Mindjárt itt lesz. Valóban. De a másik oldalon ment az utca túlsó oldalán. Akkor majd ezen az oldalon fog visszajönni. Most megállt egy zöldségárus előtt. Lehúzta fehér keztyüit. Az egyik ujján vastag jegygyűrű csillogott. Talán házas ember? Nem, ahoz nagyon fiatal. Talán jegyben jár. Istenem egy eljegyzést fel lehet még bontani. És a szegény leány, aki elveszíti őt? Hiszen ez annak a gazdag embernek a története, aki a szegénynek egyetlen leányát elvette. Hát vehet magának egy aiásik bárányt, van még sok ebből a fajtából. De mit akar odaát a zöldségesnél ? Oh, egy köteg retket és egyéb zöldséget vesz. Nagyon olcsók leheltek, mert nagyon fonnyadtaknak látszanak. Még mindig ott áll és var. Csak jönne már végig az utcán Megtapogatta a karkötőt. Igen, a zár nyitva van, minden kész. Most jött a lovasat és megállt a ház előtt. A rendőr odament és először egy kis halvány, púpos fiat segített ki a kocsiból, kinek nagy, sötétkék szemei elárullak, hogy ki az apja. Utána egy kis szeplős, vöröshaju asszony szállt le, egy egyéves gyerekkel a karján. A rendőr óvatosan karonfogta csúf kis asszonyát és ráinosolygolt a gyerekekre. Micsoda esuf gyerek. A lóvonat tovább ment, a család ott maradt az utca közepén. Az apa diadalmasan húzta elő a fonnyadt zöldséget. Az anyának a kis gyermeken kivid most ezt is hordoznia kellett. A kis púpos gyereket az apa a retkekkel örvendeztette meg. A család befutott egy mellékutcába és hazafelé indult. Az apa megcsókolta a fiát, megsimogatta az asszony arcát és tréfálkozott a kis gyerekekkel. Sötétkék szemeiből sugárzott a szeretet és kedvesség. Most megfordult és megindult vontatott lépéseivel szokásos Útjára az özvegy ablaka előtt. Az özvegy még ott állt az ablaknál, sá- padtabban, mint máskor és remegve az izgatottságtól. A karkötő lazán lógott fehér karján. Most itt volt a pillanat Megtegye ? A rendőr elment mellette. Napbarnitotta arcán tiszta boldogság nyugodott. Szinte görcsös mozdulattal zárta be az özvegy karkötőjének csatját és visszarogyott a székébe. Álom volt — suttogta — őrületes álom, a mely könnyen szétrombolta volna egy család boldogságát és az ón jövőmet. Legalább jó lesz • a további bajok ellen az orvosságot igénybe venni. íróasztalához ment és kissé bizonytalan Írással egy kártyát irt. A fiatal tisztnek . . . Mikor ismét a nyitott ablakhoz ment, a rendőr újra elment mellette. Léptei a szokottnál könnyedebbek voltak és vígan szívott egy cigarettát. Leváltották az őrségről és hazafelé tartott, ahol csúf kis felesége és púpos fia együtt ültek és a fonnyadt retkeket élvezték. Védjegy. 99 A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahiivelye: MODIANO-CLUBSPEC1ALITÉ” Vigyázat: fjMF Utánzatok vannak forgalomban Sodorni való papír ára 30 fillér. /’QL 4, -
