Szatmármegyei Közlöny, 1916 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
Nagykároly» 1916. február 20 8. szám XLII» évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL lóvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : aioo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDY JANOS FÖMUNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASARNAP oooo í ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K, Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Ábránd és való. Tölünk messze eső helyről egy vi- I déki lappéldány jutott el a napokban ke- ! zeinkhez, melyben egy nagy örömet ígérő i hirmadárról esik szó s ennek kapcsán jól ! eső sejtéseket, színes ábrándokat enged j szármrra kelni. A világháború végéről, győzelmeink által eredményezett közeli békéről irt ez ; a lap optimisztikus kombinációkat s tér | jesztett csalta ábrándokat. Mi pedig pesszimizmus nélkül semmi- j sitjük meg ezeket a most még hiú fátyol képeket, támaszkodva az ellenkezőt igazoló tényekre és hivatalos jelentésekre Ábrándozni most nem szabad,, csalta i külső jelenségekből ténybeli következtető- I seket levonni könnyelműség. Azonban bizni, hinni kell. Erőinkre, eredményeinkre támasz- j kodva hinni kell most már nemcsak a j győzelemben, hanem annak mielőbbi elkö- vetkezésében is. Fejünk telett még vésztjósló felhők tolongnak, még a hadvezérek csörtetik kardjukat, ellenségeink álnok diplomatáinak csapatai ho itt, hol amott dugják össze luciferi ábrázatukat és súgva sut j togva főznek pokoli terveket, hogy aztán nagy hangon kiabálják világgá a" hosszú háborút, biztos győzelmüket. A nehéz fellegek alján azonban ke ! let felől bíborvörös sugarakat látunk, me- j lyek azonban már nem a tüztől-vértől veszik színüket, hanem a béke napjának közeli felkeltet vannak hivatva hirdetni, tud- tul adni nekünk. A csörrenő vezéri kar- j dóktól már nem fog el remegés és ellen- | ségeink diplomatáinak nagy hangú szóld- j mait megmosolyogva alig tartjuk most j már többnek üres handabandázásnál, súly nélküli fecsegésnél. Verhetik a harci lármát, beszélhetnek akármit, mi már hisszük, hogy a világháború tüzes vonata közeledik egy olyan végállomáshoz, melyhez mi vezettük el. Nem ábrándozunk erről, hanem hisz- szíik hitünk egész erejével. Annyira hinnünk kell ezt, hogy amikor minden erőnket összeszedve elindulunk a fakadó tavaszon a döntő küzde lemre, ugyanakkor ezt a tavaszt már arra is tel kívánjuk használni, hogy szerbe- számba szedve magunkat utána lássunk a háború utáni feladatok megoldásának előkészítő munkálatainak. A feladatok hatalmas tömkelegé fog itt elénk tárulni, melyet miként a világháború nagy penzumát, annak kezdetekor nem vagyunk képesek most áttekinteni s legfeljebb csak azt tudjuk biztosan, hogy csupán a divide et impera okos elvével fogjuk tudni megvalósítani Komoly meggondolással, okos előre látással kell tehát már most és minden illetékes helyen foglalkozni ezzel a gondo lattal, rendezni a teendőket, megállapítani a módszert, az anyagok, eszközök okszerű sorrendjét, hogy ha eljön az óra, amit várunk, ami már nincs messze, ne találjon senkit készületlenül. Ilyen értelemben^zzel a felfogással igen, várjuk a békét a háború végét. Ez kötelessége is mindenkinek. Nevezetes és különösen nagy jelentőségű idők következnek most reánk, készülünk egyszerre, egy időben a háború befejezésére és a békés feladatok megoldására Ne ábrándok szövésén teljen az idő tehát, hanem meggyőződéssel, erős akarattal lássunk ábrándjaink megvalósításához. Tanítók és iparosok figyelmébe. jön a tavasz, amikor a házakat tatarozni szokták. A háztulajdonos elhivatja a kőművest, aki a megrongált vakolatot kijavítja, azután, ha a friss vakolat megszáradt, elhivatja a mázolót, aki a házat befesti, azután jönnek a gyerekek, különösen az iparostanoncok, akik a vakolatot megint leverik, a falat mindenféle furcsa figurákkal és felírásokkal telefirkálják és ezzel kész a tatarozás. De az még szerencsés házigazda, a kinél megvárják a gyerekek, mig a kőműves és a festő elvégzik a maguk dolgát, mert sok esetben már este leverik azt a vakolatot, amit a kőműves nappal simított el a talon. Ez pedig hiba, amin segíteni kellene. Hogy valami bajon segíthessünk, meg kell keresnünk a baj okát és azt kell megszüntetnünk. Ha megszüntettük az okot, megszűnik az okozat is. Keressük meg tehát a baj okát. Ugye, hogy a gyerekek nem hibásak, mert hiszen maguktól nem lehet ahhoz belátásuk, hogy" elcsúfítják az utcát, ha minden háznak leverik a falát, ha letépik a plakátokat és annak a papirosával tele- szórják az utcát. A szülők nem hibásak, mert nagyon sok szülő maga sem részesült olyan nevelésben, hogy a gyermekei gon- i dosabb nevelésére képes volna. A rendőrség sem hibás, mert nem állíthat minden ház elé és minden falragasz mellé egy rendőrt. Hol van tehát a hiba? A gyermekek | családon kívüli nevelésének a hiányosságában. A világért sem mondjuk, hogy az elemi iskolai tanítók és a tanoncokat tartó iparosok a hibásak, de annyi bizonyos, hogy ők segíthetnének a bajon. Különösen az utóbbiak, mert különösen az iparostanoncok szokták összerongálni a Ferdinand cár, a bolgár király. Irta; Dr. Strauss Adolf tanár. Hogy megérthessük Ferdinánd királyt mint diplomatát, szükséges, hogy előbb megismerhessük mint embert, s csak igy, ha mint embert tudjuk értékelni, akkor láthatjuk meg a trónon igaz nagyságában. Ferdinánd cár egy igazi univerzális tudású ember. Különösen sokat foglalkozott s természettudományokkal, jelesen a növény- és madártannal. Növénygyűjteménye á muzeális botanikai gyűjtemények bármelyikével vetekszik. Ornilhologaí kutatásaival pedig számtalanszor lepte meg a ! tudósvilágot. Ezeknek előrebocsájtásával érthető, hogy ezen tanintézetek minőségileg vetekszenek a „müveit nyugat“ iskoláival Nem egyszer fordult elő, hogy a cár előadás alatt látogatta meg a főiskolákat és kérdezgette a hallgatókat, különös előszeretettel az általa annyira kedvelt természettudományokból. (3 alapította meg a természettudományi múzeumot és az ő kezdeményezésére állítottak fel a .sófiai egyetemen egy szépművészeti tanszéket. A külföld irodalmát ő kedveltette meg a bolgár néppel és igyekezett e hajlandóságot minél szélesebb rétegekben terjeszteni. Nem is igen van klasszikus, kinek remekei- ne lennének átplántálva a bolgár nyelvre. E téren elsőnek fordította Göthe : Faustját. A drámákat rendkívül szereti és ő építette a sofiai nemzeti színházat, azonban az idegen nyelvű dráI mákat csak mintegy alapul, lépcsőnek fogadta e a színházba, mig elérkezik majd az idő, hogy a hazai drámatermelés elláthatja saját otthonát. Teljes öntudattal átérezte, hogy egy nemzet csak akkor lehet nagy, ha minden tekintetben el tudja látni magát, ezért forszírozza annyira a bolgár művészetet, alkotóelemei bizánci és szláv motívumokból állanak. Ferdinánd cár szabad idejében azonban mindig vissszatér kedvelt foglalkozásához: a természettudományokhoz és Konstantinápolyban tett látogatása alkalmából, midőn Abdul Hamid szultán kérdezte magas vendégét, van-e valami kívánsága, állítólag azt felelte : Egyet- \ len kivánvágom volna, hogy szabadon és zavartalanul botanizálhassak Kisázsiában. A bolgár cár nyelvtudása is óriási. Majdnem minden r urópai nyelven beszel. Országágának elismerten legjobb bolgár nyelvű szónoka. Görög alattvalóival görögül, spanyoljaival spanyolul beszél. Németül és franciául természetesen folyékonyan beszél Amit pedig azt hiszem fölösleges megemlíteni, hogy nagyon jól tud és rendkívül szeret magyarul beszélgetni. Ferdinánd kitűnő emberismerő. Nagyon po itos és lelkiismeretes. Egy államférfim beszéli, hogy nemrégiben egy hosszú és fárasztó audiencia után történt, mely az éjszaka késő óráiba húzódott, épen, midőn távozni készült, a cár egy nagyobb aktacsomót és addig nem engedte el magától a halálra fáradt referenst, ameddig pontosan nem volt informálva a hatalmas paksamótáról. Ferdinánd cár majdnem minden európai uralkodócsaláddal rokonságban van. Uralkodási pályafutásán ez nagy előnyre szolgált és midőn battenbergi Sándor után a bolgár trónt elfoglalta, nem kezelték mint holmi jövevényt, midőn Bulgária és Keletrumélia egyesítése után Bulgáriába bevonult a Koburg herceget mindenütt a legnagyobb bizalommal és tisztelettel fogadták. Igen, mondhatni, hogy a bizalom jövendőbeli országában sokkal nagyobb volt a fiatal honvédhuszár százados iránt, mint a nagyhatalmaknál, akik a herceg trónraléps- sét elősegítették. S midőn később Ferdinánd király Tirnowba a cári koronát fejére tette, az egész országa orosz uralom alól való felszabadítás öröme már ott ragyogott minden bolgár arcon, mégis félve pislogott a hatalmas zsarnok szomszéd felé. Ferdinánd király a talpára állította Bulgáriát. Orosz Bulgáriából, bolgár Bulgáriát, teremtett, amely nem az orosz, hanem a bolgár érdeket tartja szem előtt. Most harminc év után látja hatalmas munkájának gyümölcsét. Bulgária végleg lerázta magáról az orosz igát. Az idegen részből (race) származó Coburg herceg magára vette a bolgár k: raktér legszebb jellemvonásait : a politikai becsületességet, az álhatatos- ságot, a sors súlyos csapásainak elviselésének bírását és a győzelmi mámorban is mindig megtartani e bölcs mértékletességet.
