Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-17 / 3. szám
»sqykár»H, I9>5. január 17 3. szám XU. évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ,lrvá a J»p szellemi és anyagi részét illet« közlemények küldendők : o >oo NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utea .2 szám oooo Telefon 56- szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ZOLTÁN BENŐ FŐMŰNKATÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oocn ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyiltiér" sora 60 fillér. nr 11 Ort ál! a magyar honvéd. Mint egy megzavart darázsraj ömlött j •ezelőtt jó 5 hónappal a milliókra menő j •orosz ;h ad sereg országainak nyugati hatá- I raira. ,E,y-ka őre — mini egy zúgó viz- J áradat akarta ellepni a szomszédos álla- ' ni ok területeit, hogy az antant boszor- | •kény konyháján a mu zka tistiben -főzött 1 terv szerint lehengerelje az elébe kei ült j ■szövetséges hadsereget, s azok tetemein j keresztül siessen cinkostársainak testvéri 1 ölelésére. A hetekre, vagy lalán csak napokra I kitűzött feladat neu sikerült máig a ha- { lodik hónapig sem. Ennek a hat hónapnak második (elében hazánk határain keresztül is többször megkísérelték az eiőre jutást,a Kárpátok havai és fenyvesekkel koronázott tetői között minden szorost, minden vöt- j gyet kapuinak akartak has/.nalni, hogy bejussanak síkságainkra, talán hogy uia- j inkon haladhassanak mihamarabb nyugati célpontjaikhoz, vagy talán, hogy j jól lakj inak és megtöltsék ebből a teli j kamarából, a raöseitgük élelmi széria- i rát hosszabb időre is. Hét vármegye ha’árát zavaiták meg, | s ennek a hét «'agyar vármegyének hala j ran mindenütt ott talállak az őrt helyén ; j ezek a kemény hűk, mini a Kárpátok j sziklai álltak hélyükön s az e.őreíörő j éhes muszka hadnak „megállj“-! parancsoltak, ha lisszer, h i százszor annyian voliak is. j Ezek a derék őrök, a magyar honvédek ott állanak ma is szilárdan, éppen úgy ellentállva fagynak, esőnek, mint a makacsul toaiodó muszka had sikertelen erőlködésének Micsoda láz, micsoda észbontó ryúg- haiatlanság töltőti el mindnyájunkat, mikor el-ő ízben hallottuk, hogy az uzsoki hágónál muszka katonák magyar földre tettek lábukat, mikor Köijösmezőné! Maráin a rossz igeiig hatoltak előre, hogy onnan hányát hommk szaladjanak vis-za oda, a honnan egy m-ggondolátlan percükben erre felé vették Htjukat. Gond Ijuk csak meg, vajion tarthatjuk-e nu-iő véletlent ek, vagy buta muszka szeszélynek azt. hogy a s/igeti csúfos vereség óta talán hússzor, vágy többször is próbálkoztak a hét varmegye különböző pontján bejutni hazánkba, de Kőrösmezőn át, a Tiszavölgyön azóta sem. S b r több ponton egy-egy kis határvárosunkig eljutottak, s ott viselt dolgaikról rémes részi .leket olvadunk, az első betörés okozta láz, az az ő.ületes izgalom többé nem ismétlődön u>;' nálunk, nyu godban alszunk, végezzük dolgainkat, j íkárcsak háború előtt. Ezt a fölényes nyugalmat, ezt a j negréndilheteiien hitet az a ludat nyújtja j lékünk, hogy őrt áll a magyar honvéd a í latáron. Milyen szép a magyar nyelv ! Ugyan ran e még nemzet e világon, amely a j lazája határát oltalmazó katonájának ilyen j A csipkekendőIrta: Szend ő Gyűl?. I Kristályos csillár égett a szalonban S egy vén hegedű ezüst húrja rezgett Az uittkon tess, selyem tükrös frakkok A nőkön buja szinti toilettek. Egy rejtett aranyíáju bíbor széken Az est tündérszép királynője trónolt Én csókoltam édes gránát piros ajkát S ő önfeledten százszor visszacsókolt. Künn felcsendült egy valcer lágy zenéje, S ö eltűnt, mint egy álom, röpke lengő Csak ez maradt örök emlékül tőle, Csak ez: a selymes apró csipke kendő. II. Az őszi szél sü\itve jár az utcán. S éti itt ülök piciny szobámban csendben Es vissza jársz le régi kedves emlék, Te jársz eszembe csókos szájú szentem. A hold sugara Leszokik egy résen, Akárcsak az a kristály csillár volna És mintha távol, csendes utca sarkon Egy vén hegedű rezgő húrja szólna. A sötétből rám csillog szemed ténye Kacagásod, mint az arany, csengő De sokszor fájó köny tolul szemembe . . . De jő hogy itt vagy pici csipkekendö_ ____ II I. üh hányszor gondoltam, hogy összetéplek Hogy rongy leszel s én kacagok majd rajtad. Nem kisér többé szép úrnőd emléke, Nem látom többé gránát piros ajkad. Mint rongyos loszlány, fekszel majd előttem Én hatalmasabb leszek mint te, te semmi Es rád taposok vadul kárörömmel, Hogy logok rajtad kacagni, nevetni . . . De mégis, hogyha hervadó csúf ősszel Magához szolit majd a jó teremtő: Te légy a szemfedőm, te rossz, kegyetlen, Te édes, selymes, könnyes csipkekendö Epilógus. I ta: Zoltán Benő, a zenéjét Rádió Rezső szerzetté. Előadták a színházban 1914. dec 31. Közeleg a mesebeli csodák éjszakája. Ott a távolban jeltüzek gyulnak ki, hirt adva arról, hogy egy gondolat, egy érzés tart ébren mindenkit. Ezek a beszélő tüzek hirdetik milliók lelkének gyönyörű egységét e sorsdöntő percekben. Syiveszter éjszakája,mindnyájunk édes öröme Ki ne ismerne Téged ? " Sejtések, vágyak, ábrándok szállóiból szövött tarka palástodban ragyogóbb vagy mint maga az álmok megvalósulása. Te vagy a tél fehér tündérkertjében leszúrt apró száraz ág, melyen reménység rügyet, ábrándbimbókat fakaszjt a szivekből sugárzó meleg. Te vagy az erő, te vagy a hatalom, mely érzésekben eggyé tudod forrasztani a Messiás jöttét érző milliókat. Bűbájos dalok, édes szimfóniák tenn séges összhangja illet meg téged. Ámde most a borzalomnak diszharmóniája ordít temérdek ágyutorokból. Fegyverek milliói ontják a.gyilkoló halált. Zug, sivit, sir, zokog a levegőben a halál üzenete. Élmondja híreit, lefesti képét a harcok mezejének, hol fagyos, fehér pázsiton, mely angyalok párnáiból hullott alá, fakadnak a földkerekség legdrágább virágai, magyar hulló vérének piros rózsái. Ott fent a csillagokon túl Isten kegyelme virraszt felettünk. Oda a magasba száll a fohászunk. Jóságos Istenünk ! Adj dicső fegyvereinknek győzelniet, édes hazánk népének boldogságot. És küldj reánk vig esztendőt! Mert megbünhödte már e nép a múltat, s jövendőt! Használjunk hadisegély postabelyegetl | kifejező nevet tudjon adni, mint mi a i honvéd elnevezést ! No m törődünk vele, ha elfoguliság- ! n 'k tudja is be a világ nézetünket, de I m g azt is bátran — büszkén merjük: : á liláni, hogy ezen a világon egyetlen ! nemzetnek sincsen olyan katonája, minta ! szép magyar nevű honvéd. Hét magyar vármegye é-zaki határár j mik milden vő g\ én, hágóján es szoro- j sán szemben áll a metsző északi széllel j s le^i, várja az ádáz ellenséget, amely J étre a vérrel szerzett, vérrel szentelt földre ! vetette szemét. Láthatunk békés dóig ónk u’án, alkatunk nyugodtan; az ellenségcsak odáig I .juthat, ahol az e ső honvéd áll, tovább j egy lépéssel sem, Icgfölebb csak a hon- I véd holttestén keresztül egy második hon- j vedig, de tovább előbbre inig honvéd van j a hazában soha! Micsoda fölényes hit. milyen törhe- I tétlen bizalom restesei vagyunk mi, mert j honv diink van. Mit, mennyit ér ebben i az ádáz háborúban ez a hit és bizalom ? i Adósa maradunk a magyar honvédnek, ha szivünk szereltének egész kinc-esha- I zát uda adjuk is. Nézzen ide a világ é. csodálkozzék, nézzenek ide ellenségeink es pukkadjanak, ez n kic-i nemzet nyugodtan nézi a félelmetes muszka hadsereg < rolködösét, küzdelmet, mely eletére akar törni. Nyugodtan szemléli, fittyet hány neki szemébe kacaj, mert tudja, hogy országának határán őrt áll a magyar honvéd !
