Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-10 / 2. szám

Wfsqgkárolv. 1935. január 10 i\ Fr 2. szám. { i)L W \ '*V *> il ■« : + V LXf, évfolyam. POLITIKAI LAP SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL llcvá a lap szulltíwii és anyagi részét illető közlemények küldendők : óim NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo- Telefon 56- szám FOSZEPKESZTO: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ZBLTSÜ BENŐ FŐMŰNKÁTARS MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 0000 Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak cs iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Itthon. írók, politikusok, hadvezérek a karú csonyi ünnepek és az uj év alkalmából nyilatkoztak a háborúról, s azzal kapcso­latos különböző körülményekről. Gazdag .és nagyértékü olvasmányokban lehetett részünk mindnyájunknak. A most annyira vissza óhajtott békés múltban is igy volt ez ilyen tájban. íróink, vezérlérhaink az év vége felé, vagy az uj év elején rendesen gazdagul elláttak szó rakoztató olvasmánnyal, informáltak, meg­magyaráztak egyet mást, tudomásunkra hozták jövőbeli terveiket és mi az ünnepi órák alatt szívesen eltöltöttük időnket ezek olvasásával, esetleg magunk között történt megtárgya IgatásávaI. Jól tudjuk valamennyien, hogy most más időket élünk, háborút folytatunk. Olyan háborút, mely egyenesen életünk, hazánk, szabadságunkért folyik. Mások most olvas­mányaink is, most nemcsak magva,rázga- tás, információ, nemcsak a jövőbeli tervek megismertetése volt azoknak célja, hanem a mai komoly időhöz méltó oktatás, útmu­tatás és szigorú figyelmeztetés van azok mindenikében, melyek fölött az ünnep napok elteltével olyan könnyedén napi; rendre térni nem szabad senkinek, aki számot tart arra, hogy öt a jelenben és a még most ti háború fellegével szemünk elöl elrejtett jövőben a jó hazafiak díszes seregébe sorozzák Az a háború, amelyet mi folytatunk a magunk részéről a szó .Legteljesebb értel­mében honvédelem És ha volna még valaki, aki nem volna tisztában azzal, hogy a hon megvédése éppen úgy a leg­szigorúbb kötelessége az itthonmaradt polgárságnak, mint a harcban álló kato­j naságnak, az megérthetné abból az egy- [ szerű és könnyen megérthető okból, mert j a haza éppen úgy az itthon hagyott pol ! gároké, mint a harcoló katonaságé, ha ; nem jobban! Nem él ebben az országban egyetlen i ember, aki ne kívánná á háborúnak sike- .l rés és mielőbbi befejezését, nemcsak, de j sokan vannak, akik a kötelesség teljesítés- ! nek azzal a csodálatos!méretével, melyet ! a hadsereg mutat fel,{nemcsak megelé gedve nincsenek, de türelmetlenül többet j kívánnak, kritizálnak, Elégedetlenkednek, j Ezeknek ajánljuk, olvassák el kará- ! csonyi olvasmányaikat? mégegyszer pro- ; domo is. A kormányelnök beszéde nagyon j tisztán utal arra a 'módra, miként lehet 1 ezt a honvédelmi harcol mielőbb befejezni ! dicsőséges sikerre! Ismétek elolvasás után i aztán szálljon csak magába mindenki és I vessen számot, hogy ugyan a maga ré- | szérűi a honvédelem 'Céljából hozott e j csak félannyi áldozatot is mint az a sze- j gény Földnélküli János, .aki csak egy hétig I állta az ellenség golyózáporában a harc ■ fáradalmait fázva,, étiem*?zomj-in vabme- L lyik galíciai sáros lövészárokban. Olvassuk el csak mindnyájan pro- | domo is, hogy milyen az a türelem, amely meg szokta hozni a sikernek nevezett ró zsát. Az a türelem, mikór hetekig, sokszor hónapokig kell áskálni a föld gyomrában, hogy tiz húsz lépéssel előbbre lehessen jutni Olvassuk el csak pro domo a had­vezérek nyilatkozatait, melyek a siket- kulcsának csaknem kivétel nélkül a kitar­tást ajánlják. Egész határozottsággal megállapít­hatjuk, hogy bizony mi itthon sem a kö­telesség teljesítés, sem az áldozat, sem a türelem és kitartás tekintetében nem mi- veltünk nagy dolgot A háború első pár hetében fellobbant buzgalom után bizony mi olyan szépen fennhagytunk mindennel, mintha ez a háború nejpisfa mi szabadságunk, éle­tünk, hazánkért, hanem a zulu-kafferek földjének meghódításáért folynék, úgy, hogy azt a koronát vagy pár Iliiért is, mit néha valamely háborús intézményünk kér tőlünk, kelletlen megjegyzéssel adjuk oda, akárcsak mintha vármegyei útadót fizet­nénk vele. Na de elhozza az Isten az aratást Milyen gyönyörűség lesz akkor nézni, hogy,ki hozza a legnagyobb zsákot s ak­kor megkérdeni, ki mit vetett az aratni akarók közül? A közigazgatási bizottság ülése. A vármegye közig, bizottsága pén­teken tartotta meg rendes havi ülését ilosváy Aladár alispán elnökletével. Az ülésen a közlekedés javulásával a vidéki bizottsági tgok is megjelenhettek, s úgy­szólván teljes számban vettek részt. Napi rend előtt elnöklő alispán az uj év alkal­mából üdvözölte a tagokat, beszédében kifejezte azt a mindenki által óhajtott ki« vánságot, vajha az uj év hozná meg a haza boldogulását. Ezután az alispáni je­lentés következett, majd az egyes albizott­ságok megalakítása következett. Ezt.meg­előzöl eg Tóth Mór és Dr. Falussy Árpád felszólalására a bizottság felirati lag fordul a szállító eszközök requirálása. és fizetése Xárgyában a földmivelésügyi miniszter­hez, kitől támogatást és orvoslást kér. A szakbizottságokat a következőleg alakították meg : leló-tó, véres ujját M -gláts/.olt rajta, hogy valóban megrázni, hogy valóban tájt neki. Ezért ado't neki három tízest, pedig öt forint­tal is el tudta volna hallgattatni ezt a sze­gény embert Mo«! egy nagy társaság lép a kávé- házba. Az üvegajtó öt psreig nyitva áll, foly­ton uj és ni vendégek tódulnak be rajta, ha­tni r.'as szalmakalapokkal a fejükön. Mindnyá­jan igen hangosan nevetgélnek, össze-visszu fecsegnek, nem törődve azzal a, feltűnéssel, amit a kis kávéházban okoznak. Érdekes tár­saság; a ónnal meg lehet ismerni őket, szín­házhoz tartom emberek. Zwierina és Reichel csendesen rézik, hogy a társaság hogyan foglal helyet a knvé- ház közepén. Megvizsgálják a nőket, egy' pil­lanat alatt szinte levetkőztetik őket és szó nélkül megegyeznek, egy magas, karcsú, bar- naiuhas nőben. Hirtelen a háziúr fia R dcA-lnok a fülébe súgja: — Nézz csak oda, a szemközti altiakba. Ismer, d ? • Ott ül a hadnagy, de nem lehet rögtön ráismerni, mert ő is polgári ruhában van. Pa­pír‘és tinta Viüi előtte, a Hál.a kezében-és ir é- ir. Most felpilla i,- fulcnudkédik éVrin-ghaj lile a magas, karcsú, barnaruhás hölgy előtt A következő pillanatban megint ül és ir és ir. — Ez a piszok ! — szól az operaénekes — biztosan elfelejtette már, hogy BiumgaUen most egyesben ül A hadnagy kész a levéllel, beteszi egy boritokba, leragasztja és odaszól a pikkolónak. A társas iz óriási lármát csap. Egy ré­szeg kémikus kupinkat akar énekelni, de nem emlékszik a szövegre, hát csak a d-Liatnot ordítja. Az egész helyiséget megtölti az íiveg- csörömpölóá és a Színészek Iá. fu tja es fecse­gése. A pikkoló olt áll a hadnagy előtt és már a kezében a levél. — Erre mégis kiváncsi vagyok. Vigyáz­zunk ! Ezeknél a szavaknál az operaéne­kes megcsípi a barátja karját. Itt valami tör­ténik. Feszülten figyelik a rezervisták a ma­ga-, karcsú, barnaruhás hölgyet. Tényleg oda­megy hozzá a pikkoló, átadja neki a levelet és valamit súg neki. A nő egykedvűen veszi át a borítékot és olvasatomul teszi a zsebébe A hadnagy fura arcot vág- Oly an, mint Zi.di njr, i Ilikor a k i snj ­júl levágta — moml ja az <)[)•'!• 'aéiickes; — K é r lek, ne i nézz í <»! v! (’ m oda ­— t imá­cső! j.i Zwí-t i 0 1 — m "g > y - z í*l5 fogj l V( in: i i.- Aló.­.t — . m JVUletl i ; i / operáén ‘kíN, —r mb' t mer ( jk elő t ■ ki: \()j) f azt se v-.*! inó­észre. Nem latod, h ágyán né­. arra. a Jva re s ii 110 rt j? Nem i« tud másho' zi iit) zni!!! Két im rceei ke.­;gI)!) í i bad na.y a« zt a Iáról egy sörös,üveg esik 1 ti L így r altalja! a i .' öld re. — Észrevetted — s u:tog j.l Z'.Vil: IMI i -­sz á: idékosau dobta lü. R-icb d int é > ne • . * F T :i'iuí i Z ‘ ? fiSfMí semmi sem km üli t i mos: a figyelmét. 0.1a­¥■31 ti «a Siu r\jLr íbi ss tfü i um &'% w nnnat ahál vtjpi V Katonáskodás. Reichel, az operaénekes és Zwierimt, a háziúr fin. négy hétre bevonultak fegyver- gvakorlatrn. A második szombaton végre este iiét óra tájban kimehettek a kaszárnyából. Haza siettek, clog tus polgári ruhájukba öltöz­tek — hiszen magánéletükben nem voltak bakák vagy ,1'mtorek“ hanem magasabb ran­got töltöttek be — megnézték « kis város varietéjét es tizenegy óra tájban ti varieté melletti kis kávéházban pihentek meg. Itt ülnek »gy.ik fülkében, fáradom nyújtják ki lábaikat, Kistélnek és beszélgetnek. — Egy ilyen hadnagy itt a kisvárosban — mondta az operaénekes — az egyetlen rendes ember és ezért mindjárt úristennek képzeli magákéi meggyötör mindenkit. De az, amit int tett- azzal a Rartu-chukkcl, iga­zán alávalóság. Százszor egymásnál! vezé­nyelte neki; Te.dre! Százszor! A gazember.- — Ka ties, Zieltrcrnek három n >p élő t ugv rávágott a k irdjitv.il, a k' zé e. hogy a ki-ujia i’gé-z *n lelegelt. É> különben bmoa l- nak tartom. Nem rossz ember, egyszerűen bolond. Epen azért, amikor kijózanodott, bocsánatot kéri Ziehrertől és a szegény ör­dögnek három tízest ajándékozott. — Láii-fári, a feljelentéstől léit — Látod, ezt nem I) szem — mondta Zwierina mosolyogva. Attól nem kod- ti n nti valami nag} on tartania, azután meg az arcát, is figyeltem, amikor megpillantott» Ziehrer

Next

/
Oldalképek
Tartalom