Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-03 / 40. szám
Nagykároly. 1915. Oktober 3 40. szám XLI. évfolyam; * SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellem1 és anyagi részét illető közlemények küldendők : o '00 NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2 szám oooo Telefon 56. szám FŐSZERKESZTŐ OR. ANTAL ISTVÁ J SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : PÁSKÁDV JANOS FÖMUNKÍTÁRS oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ooon ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ,/ * Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. A vármegye közgyűlése. A normális vasúti közlekedés helyreáll Iával már népesebb volt a vármegye közgyűlése mint a legutóbbiak. Csaba Adorján főispán igen szép, felemelő megnyitójában beszámolt a törvényhatóság kiküldöttjeinek bécsi útjáról, majd nagyon is megszivelésre érdemes szavakban beszélt a kárpáti falvak segélyezési akciójáról és a harmadik hadikölcsönről. A főispán megnyitóját a köverkezőkben sikerült feljegyeznünk : Tizennégy hónapja annak, hogy a világot felforgató nagy események folytán a vármegye törvénybatssági bizottságának lagjai elé olyan akadályok torlódtak, melyek miatt jogait és kötelezettségét nem gyakorolhatta szabadon, s ma, midőn a vármegye minden vidékét képviselve látom, el nem mulaszthatom legbensőbb hálámat kifejezni a Gondviselő iránt, aki védő karját akkor terjesztette ki felénk, midőn a pusztító ár majdnem összetorlódott fejünk felett, s megengedte érnünk, hogy a jövőbe vetett teljes bizalommal s egyesülten foghatunk ismét a munkához. Ha vi-szapiHantunk a múltba, igazán szédületes perspektíva rajzolódik szemünk elé azoknak a nagy eseményeknek lelkűnkbe felidézése folytán, melyeknél disz- teljesebbet, de lelket rázóbbat sem élt át ez a nemzet A reánk visszavetődő fény elvakitja, a kiomlott vér miatt érzett fájdalom köny- nyekkel borit ja szemeinket. De nem hiaba omlott ki annyi vér, a magyar nemzet tekintélyben és súlyban annyit emelkedett a világ szemei előtt, hogy békés munkával egy évszázad alatt sem jutott volna arra a polcra, amelyen ma áll. A becsi ut. Akinek része v<>lt abban a fogadtatásban, amiben Becs város közönsége részesítette a törvényhatóságok hódoló küldött- j ségét, aki látta ősz uralkodónk könnyeklői j ellepett szeméből a meleg szeretetet kisu- gárzani, az mondhatja csak el, hogy nem hiába hoztunk annyi áldozatot, az meríthette azt a megg\őződést, hogy e két nemzet egymásra talált s a több évszázados- gyűlölködés örökre ki van törölve sziveinkből Egy diadalmas hadsereget lehet csak olyan igaz lelkesedéssel és ünnepléssel fogadni, mint Magyarország küldöttségét a bécsi nép fogadta. Ha mi ezeket a megnyilvánult érzelmeket viszonozzuk, ebből a testvérállamok nagyságának kell kisarjadzania A karpáti falvak. A fény mellett az árny kísérőként mutatkozik. Ha szétnézünk magunk körül s látjuk az országnak azon részét, melyben az ellenség megfordult, szivetfacsaró az a látvány, ami elénk tárul. Ezer sebtől vérzik a nemzet, egy pár évtized gondos munkássága kell hozzá, hogy | e sebek begyógyuljanak; de egy sincs olyan, | mely égetőbb lenne ennél s eggyel szemben I sem hárul nagyobb kötelezettség reánk, ha I hazánkat igazán szeretjük. A társadalomnak ezekkel a földönfutókkal szemben meg kell erőltetnie magát, nem szabad koldus-alamizsnát nyújtani, de oda kell adni nekiek még azt is, amit magunktól vonunk meg. Ma a nemzet — mint fogalom — az első, ezzel szemben az egyéniség eltörpült, lény és kényelem nem lebeghet senki szeme előtt. A közös veszedelem még óriási áldozatokat követel a nemzettől, meg kell semmisülnie, ha polgárai az állam szükségletei előtt begombolkoznak. Az uj hadiköicsön. A közel jövőben — pár hét múlva — harmad Ízben fordul az állam szükségleteinek fedezésére polgáraihoz hadiköicsön címén. Ennek propagálása körül háml a vezetésre hivatottakra nagy feladat. Mindenkinek oda kell adnia azt, amit egyáltalán nélkülöznie lebet, A nép kezében nagy pénzek vannak, csak fel kell világosítani, hogy mig hasznos befektetést csinál, a mellett hazafias kötelességet is teljesít és a siker biztosítva lesz. Vegyük például a nagy német nemzetet, hol vetélkedve viszik a filléreket is a haza oltárára. Egy angol államférfi mondta, hogy azé a győzelem, aki az utolsó aranyat tartja kezében. Az angol már idegen nemzetnél kunyo- rál kölcsönért. Nekünk és szövetségesünknek önnön magunknak kell segítenünk magunkon, de az utolsó aranyat nekünk kell a kezünkben tartani. És ebben mindenki nyújthat segédkezet. A hatalmas éljenzéssel és minden oldalról megnyilvánult általános helyesléssel fogadott megnyitóbeszéd után a főispán meleg szavakban emlékezett meg gróf Stadinszky Lászlónak, a lengyel légió elnökének; haláláról. Indítványozta, hogy a törvényhatóság fejezze ki részvétét a Lengyel Klub előtt. Révész János bizottsági tag magas szár- nyalásu beszédében azt az indítványt terjesztette elő, hogy a vármegye közgyűlése részvétének kifejezése mellett adjon kifejezést ama reményének is, hogy a világháború küz- j delmeiből Lengyelország szabadsága fog ki- I virágzani. Az indítványt elfogadták. Dénes Sándor bizottsági tagnak Lucaciu László és Lucaciu Konstantin megbélyegzésére vonatkozó indítványával szemben a közgyűlés az állandó választmánynak azt a javaslatát fogadta el, hogy a megbélyegzési indítvány felett napirendre tér, mert a törvény- hatósági bizottság méltóságán alólinak tartja, hogy a Lucaciu testvérek személyével foglalkozzék. Az alispán jelentését, a törvényhatóság 1916. évi költségelőirányzatát a törvényhatóság hozzászólás nélkül elfogadta. A közigazgatási bizottságba Tóth Mór, Domahidy Viktor, Szuhányi Ferenc, Nemes- tóthi Szabó Antal és dr. Vetzák Ede választattak be. A gombkötő csárda. Legsenmirekelőbb ellenségünk ellenében a monarchia délkeleti határát a monarclőa összes nemzetiségeiből szervezett hadsereg védi ugyan, de túlnyomó többségben a magyar föld hai állanak a hitszegő olaszokkal szemben Az égbenyuló sziklákon, az ezer-kétezer méter magas fensikon, a mély szakadékokban, az Isonzó folyásánál, a görzj hídfő előtt, a a tengerparton, mindenütt magyar baka áll őrt és esténként a csendes lábortüz mellett magyar fohász száll az egek urához, magyar ima kéri a bosszúálló Istent, hogy verje meg Itáliát. Magyar szótól hangos Tirol, a tengerpart és a görzi grófság, s ha mostan arra járna egy világutazó amerikai milliárdos, vagyona felébe merne fogadni, hogy Magyarországon jár és nem az osztrák Alpesek között. Nagy Magya'ország közös hazát védni idejött fiai valóban kis Magyarországot terem tettek itt s a magyar Alföld fekete földjéhez a kalászos rónasághoz szokott magyar fiuk egykettőre otthonosan berendezkedtek a kopár, karsztos hegyek között. Elhozták magukkal vig kedélyüket, paraszti magyar filozófiájukat, a legnagyobb veszélyben is megőrzött őshumorukat, teljesen megőrizték magyarságukat, I s ha a környezet idegenszerü, napról-napra i idomítják mamikhoz. A hegyet kényszeiitik I Mohamedhez, ők maguk egy hajszálnyit sem i engedt ek magyar szokásaikból, magyar vol- i lukból. Ezernyi ilyen apró jellemző tényről be szélnek azok a lisztek, akik már hónapok ót . j ott élnek az olasz határon a magyar bakák j között. Csodálkozva emlegetik, hogy a magyar fin a legnagyobb vigasság közepette egyszerre kezefejébe rejti az tncátés hangosan felzokog, mint egész különös jelenséget beszélik, hogy ott lent, sok-sok ezernyi kilométer messzeség- ! ben a hazai rögtől, állandóan szülőfalujától | veszi az irányt, de legérdekesebb jelenség, I hogy a magyar leleményesség hazai csárdát ! állított nehány kilométernyire a front mögött, hogy az öldöklő harcban kifáradt tanyai fiú i megtalálja testi-lelki üdülését annak tágas ivójában. Az egyik háromezerméteres hegycsúcs lábánál áll ez a magyar csárda. Gazdája Gombkötő ; Ferenc népfölkelő főhadnagy, akinek nevéről í a csárdát Gombkötő csárdának nevezik. A fő- i hadnagy, aki a békében földbirtokos Békés megyében, az egGk Eteppan Kommandóhoz van beosztva s mint ilyennek hivatása, hogy étellel-itallal ellása a katonákat. Magyar agyában fogant meg ez az eredeti ötlet, mely a hadseregparancsnokság engedőimével testet öltött s ma ott áll a hóval födött hegycsúcs aljában a hires csárda. Fából összetákolt ház, rajta ablak, ajtó- Ajraja fehlt a vidéki korcsmacégér, a gyalu, forgács és széles vászonra festett nagy betűkkel a csárda neve. Beljebb kerülve ivó várja a magyar harcost, hosszú kecskelábu asztal, pad, a söntés mélyén Gombkötő gazduram kínálja mindenféle jóval a vendégét, s ha az jóllakott, hazai étellel s már föíhörpintett a garatra egykét kortyot, elősomfordál a sarokból a népfelkelő cigány, megszólaltatja a harc liizébe is magával hozott hegedűt, felkapja a fejét a rettenetes harcban kifáradt vitéz, egy- kettőt int a katonacigánynak, behunyja szemét, hazagondolja magát, ráhajtja fejét a gyalutlan aszfalra, szóval amúgy magyarosan sírva vigad. Rövid mulatozás után lerázza a hazai gondolatokat magáról, a magyar baka megy vissza a frontra hősnek, haptákba vágja magát a csárdásgazda, főhadnagy ur Gombkötő előtt, nem nyomja az étel-ital ára miatt a fejét bu, nern vág a csapiáros rovást a söntés táblájára, csak úgy feszesen áll a főhadnagy ur elé, lemeldeli magát, ennyi a fizetség, És csárdásgazda főhadnagy ur Gombkötő rendet teremt a csárdábau, tiszta az aszta!, friss étel-ital várja az uj vendéget.
