Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hovft » lap szellemi és anyagi részét illetfi közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utcza 4. sz. Telephon 59 szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. ANTAL IST1ÍÁK, FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ. Rleglelenik minden vasárnap. —■ v : ' Á ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 kor. Megyéi községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 kor. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér" sora 60 fillfr. A román \m\ml Két héttel ezelőtt Apponyi azt a kérdést intézte Tiszához, hogy hajlandó-e a képviselőhazat a roman nemzetiségi párt vezéreivel folytatóit tárgyalások tartalmáról tájékoztatni. A miniszterelnök azt felelte, hogy igen is, kívánja a Házat tájékoztatni, de csak a tárgyalások befejeztével. A tárgyalások még mindig nem nyertek befejezést, azonban az ellenzék újra és újra felkavarja ezt a kérdést s nemcsak sajtójában bolygatja szüntelenül, hanem az országgyűlésen is újabb interpelláció tárgyává teszi. Kár pedig ezt az igen nagy jelentőségű ügyet a pártpolitikai izgatás kicsinyes e-zközévé tenni. S midőn az ellenzék mégis ezt teszi, még csak arra sem hivatkozhatik, hogy hazafias aggodalmainak ad kifejezést, mert Tisza több Ízben, de Apponyinak adott válaszában oly módon fejtette ki a maga nemzetiségi politikáját, hogy az minden komoly, valódi aggodalomnak az eloszlatására a legnagyobb mértékben alkalmas. Tisza ugyanis, nohun noha a román politikusokkal folyta'ott beszélgetések i j egész tartalmát most még nem tárhatta a i nyilvánosság elé, Kiemelte azoknak a sark- | pontjait. Ezek elseje pedig az, hogy „az I állam“ egységét, az állam nemzeti jellegét i érinteni nem hagyjuk. Ennélfogva az j egész béketárgyalás tulajdonképpen csak I akörül forog, hogy az egységes magyar ; politika^rr^fft^- kebelében, a jogegyenlő í ség alapján, anyagi és Kulturális téren ; jóakarata támogatást nyújtsanak román polgártársainknak; viszont azonban ők hagyjanak lel azzal a politikai törekvéssel és magatartással, amely a magyar nemzeti állam létevei és érdekeivel össze nem fér és szüntessék meg bizalmatlan- I ságukat, valamint az ellenük való bizalmatlanság okait. Igen fontos még Tiszának az a kijelentése, hogy mint a nemzetiségeket általában, úgy a románságot sem tekinti közjogi egyéniségnek, annál kevésbbé a román komitét, vagy a román nemzetiségi pártot, vagy annak vezéreit. De ezeket a meglevő alakulatokat es tényezőket fölhasználja arra, hogy általuk kísérletet tegyen a románság megnyerésére, a magyar nemzettel való áldásos közreműködésre. Vájjon mi az, amf"-Tiszának ilyen alapon való nagyszerű kísérletében veszedelmes lehet az országra, a magyar fajra nézve. Ha az ellenzék nem képes is arra az áldozatra, hogy ebben az igazán általános és országos jelentőségű kérdésben félretegye a pártpolitikát, annyit legalább megtehetne, hogy a tárgyalások befejez- téig fékezze türelmetlenségét, hogy Tiszá nak teljes világossággal, igaz magyar szívvel, a nemzeti jogok rendületlen ve- : delmével s az idegen ajkúak iránt nemes jóindulattal tett kijelentései után most már várja be az eredményt, amely vagy megegyezés lesz, vagy nem lesz megegyezés, de a magyarságra s az országra nézve káros megegyezés semmi szín alatt nem lehet. Az ellenzi lesben it A sajtójavaslat fölött nagy szenvedelemmel folytatott s majd két hónapig elhúzódott általános vitát befejezte a Ház, amikor is mindjárt folytatólagosan megkezdődött a részletes tárgyalás, mely teljesen be is lett fejezve. Talán ötvennél is több szónok vett részt az általános vitában s amennyiben egy javaslatnak a tökéletessége a megvilágítására fordított beszédeknek akár a sokaságától, akár azok terjedelmétől függne, ez a sajtótörvényünk kétségtelenül egyike lenne a legtökéletesebb alkotásoknak. Erzsébet. Irta . Déri Imre. Senki sem tudta volna megmondani, hogy Wcrzer Lukácsnak tulajdonképpen miért nem volt szerencséje a nőknél. Végre is semmivel se volt rosszabb, ostobább, vagy mulatságosabb azoknál az embereknél, akikkel együtt dolgozott a bankban, együtt sétált szép tavaszi estéken a korzón, együtt olvasta, az estilapokat a kávéházban, vagy együtt sóhajtotta el, hogy bizony drága az élet és bizony nehéz a megélhetés. Sőt, Werzer Lukács talán még okosabb is volt, mint a báratai nagy része, a hajára még nem festett fehér szint az idő és az állását szürkehaju emberek is szívesen elfoglalták volna; Werzer Lukács tisztességgel megfutotta a maga pályáját, dolgozott, kicsit olvasgatott, két hetenként egyszer színházba ment és többnyire szomorú volt; bizonyára azért, mert nem volt szerencséje a nőknél. Hogy mért, azon Werzer Lukács sose j gondolkozott; általában a nőkkel nem foglal- kőzett sokat és nem kutatta, hogy ő tulajdonképpen mért van egyedül, mért nincs soha | diszkrét találkozója, s mért nem simult hozzá ; soha egy meleg, ringó női test -- nem,. Wer- j zer Lukácsot mindez nem érdekelte. J csak j egy nőre gondolt, mindig egyre, egyetlenegyre, j akit nem ismert, sose látott, nevét nem tudta, de azért az jutott eszébe, ha estbe boruló j szürke délutánokon becsukott szemmel feküdt ; a kanapén vagy mély éjszakákon rótta az utcákat. Nagyon szeretett így, becsukott szemmel álmodni, álmodva és magának mesélgetve sétálni, ilyenkor gyönyörű történeteket gondolt ki, vagy gondolt el újra, századszor, amelyek mind róla szólnak, róla, akit Werzer Lukács sose látott és sose ismert. Csak azt álmodta róla, hogy majd elébe botlik egyszer hogy leszáll hozzá az égből, hogy az övé lesz, az övé, aki már tíz év óta szerelmese. Király- kisasszony, hercegnő, vagy színésznő, amerikai milliárdos miss, — mit tudta Werzer Lukács, hogy ki az, akiről álmodik ? Csak éppen annyit tudott rólla, hogy ő a nagy nő, akire vár, aki majd elébe toppan egyszerre, olyan furcsán és olyan ostobán, mint ahogyan Werzer Lukács a maga álmaiban elképzelte. Senki sem tudta, hogy Werzer Lukácsnak mért nincs szerencséje a nőknél, de az nyilvánvaló volt, hogy Lukács nem sokat törődik velők. Akik mosolyognak rá, azok nem kellenek neki, aki után csak a kezét kellett volna kinyújtani az után nem nyújtotta ki; We rzer Lukács várt, a csodára várt, a j hercegnőre, királynőre, aki jönni fog és amikor az utcán sétált, mindig azt gondolta ki, hogyan fog jönni Kedvenc álmai is voltak, azokat nagyon szerette és nagyon sokszor álmodta . . . Most már hetek óta ugyanazt,gon- j dolta el és sose unt bele , . . Hogy is volt i csak . . . Sétál az utcán, éppen megy baza- j felé a kávéházból, valahol, valami ház előtt ! l áll egy autó, két autó, szürke üléssel, a nagy nő be akar szállni, elcsúszik, elesik . . . Ö odarohan, fölemeli, a nő ránéz . . . Mit is mond neki ? . . . uram, nagyon köszönöm . . . mélyen belenéz a szemébe, aztán mond valamit megint . . . mit is mond megint ? . . . Werzer Lukács nem tudta tovább, csak idáig gondolta el, de úgy, úgy elgondolta, hogy a szivébe vágott, mikor hazaért és megint csak nem történt vele semmi. És aztán jött egy téli este, amikor Wer- zer Lukács megint elábnodta ezt a bolond, szép, drága, ostoba mesét. Tizenegy óra lehetett, hazafelé bandukolt a kávéházból, a hó keményre fagyott az utcán és az ég tiszta volt, mint a mesék ege. Werzer Lukács fölnézett az égre, istenem, de furcsa, hogy megint egyedül vagyok, gondolta. Szomorú volt, bánat szállt a szivébe és elgondolkozott. Az Operából tódult id a nép . . . milyen szép volna, ha kijönne valaki a színházból. .. menne a kocsi leié ... a baja szőke, lágy ... az autó ott áll . . . elesik, nem tud fölkelni . . . Nem gondolhatta tovább. Az Opera előtt állt és valaki meglökte, átverte magát a tömegen, aztán egyszerre megái lőtt. Mi az ? . . . Az ut mellett ott állott egy autó és egy sz ike nő sietett feléje. Ki lehet ez ? ... A szőke nő kettőt lepett, aztán a könnyű, fehér cipő megcsúszott a hóban, egy halk sikitás hallatszott ... de akkor már Werzer Lukács ott volt a nő mellett, fölemelte és szinte vitte a levegőben a kocsi felé. Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felültök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyüli festése. | Minta után való festés.' 'IS® M&uiiel Samuéi villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö és vegytisztító Nagykárolyban, KCIcsey-ufcra 1. sz. A róni. kath. templom mellett. Műbely: Petőü-utcza 59. ez. Bármily kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölés#. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
