Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
S '' A T Vi A R M E G Y E I K O Z L ö N Y ‘ Az elhangzott beszédek és súlyos kritikák értékét lényegesen leszállította azonban az a körülmény, hogy a javaslat megostrom- lására összehordott ellenzéki argumentumokat kezdettől fogva a legelfogultabb pártérdek diktálta. Tény, hogy az ellenzék e nagyfon- tosságu javaslat tárgyalásánál is nem a készülő törvény esetleges hibáinak, fogyatkozásainak a kiküszöbölését, hanem a kormány és a rendszer megbuktatását tekintette legfőbb céljának. Megbuktatni a kormányt és ugyanakkor ennek a kormánynak tárgyalás alatt levő javaslatát is meg akarni javítani, ez olyan feladat, melyre nem képes a mi ellenzékünk, de a világ bármely parlamentjének az ellenzéke sem. Az általános vita befejeztével annyiban megváltozott a helyzet, amennyiben most már az ellenzék is tisztában lehetett azzal, hogy a sajtójavaslattal megbuktatni ezt a kormányt nem lehet Ha pediglen eleve kilátástalannak látszott az e célért való küzdelem, a józan belátás még a legszilajabb harcosnak is azt diktálta volna, hogy a politikai küzdelem hihető kikapcsolásával a részletes vitánál az ellenzékiakció egyenesen a javaslat szerkezeti hibáinak enyhítésére és tartalmi fogyatkozásainak kiküszöbölésére irányuljon. Annál is inkább, mivel hinni leheteti, hogy Balogh Jenő igazságügyminiszter, miként azt záróbeszédében is jelezte, a részletes vitánál számolni fog a komolyan tárgyaló ellenzék jogosnak, indokoltnak mutatkozó kívánságaival. Az ellenzéknek tehát most már kötelessége lett volna felhagyni a sajtóvitának egyoldalú párttaktikai célokra való kihasználásával. Az ellenzék azonban ezúttal is lesben állott, keresve kutatta a dinamikus hatású újabb fegyvereket. Talált is az ellenzék újabb és az eddigieknél is élesebb harci eszközöket. És nem törődve magával a sajtótörvénnyel, az ellenzék sebesültjein és halottam keresztülgázolva, lankadatlan erővel folytatta a harcot a kormány ellen. Egy 2—3 középiskolát sikerre! végzett fiú TANULÓUL lapunk könyvnyomdájában felvétetik. “Hü A munkapárt hódítása Alakulógyülés Mátészalkán. Impozánsan és nemes lelkesedéssel i nyilatkoztak meg a mátészalkai járás közsé- ! gei az elmúlt pénteken Mátészalkán, hova azon célból jelentek meg, hogy a járási mun- | kapártot megalakítsák; hogy megayöződésük- i nek kifejezést adjanak s elismerésüket és hó- ! dolatukat kifejezzék a munkapárt és gróf ; Tisza István iránt. Elmúlt azaz idő, mikor még frázisokkal, hangzatos szavakkal tévútra vinni, ! hitegetni lehetett a polgárságot, ma már gon- j dolkodik, magában jár, s belátja, hogy ennek | az országnak a boldogulása csak komoly, I kitartó munka által érhető el. Mintegy 800 ember jelent meg a pénte- i ken tartott, nagygyűlésen. A hatalmas terem I szorongásig megtelt. Ä pódiumon gróf Tisza Lajos mint elnök , foglalt helyet. M el ette Csaba Adorján főispán, Domahidv István, a vármegyei munkapárt j elnöke, Péchy László kamarás, főszolgabíró, Mándy Géza nagybirtokos, dr. Kaprinay Endre kir. közjegyző, Kathona Géza iskola- igazgató, Kincses István ref. lelkész, Aimer Béla gyógyszerész és dr. Barthos Mihály ! ügyvéd. A gyűlést, gróf Tisza Lajos magas szár- : nyalásu beszéddel nyitotta meg. Beszédében ! megköszönte az érdeklődést, majd kiemelte a í nagygyűlés jelentőségét, reá mutatott az el- ! lenzék által teremtett tarthatatlan állapotokra, j kérte a megjelenteket kitartásra és bizalomra, | hogy erős akarattal és kitartó munkával acél, | az ország, a polgárság boldogulása megvaló: sitható legyen. Ezután Kathona Géza iskola igazgató tartott lelkesedéstől áthatott beszédet, ífieíyet í gróf Tisza István éltetésével fejezett be. Zugó éljenzés követte a szép beszédet, i mely után gróf Tisza Lajos a pártot, megala- kitottnak jelentette ki. Ezután Kaprinay Endre indítványára a : tisztikart alakították meg Elnökül megválasztatott gróf Tisza Lajos, | Társelnökök lettek : Gr. Kaprinay Endre, Mándy Géza, Tivadar Elek, Kincses István, Almer Béla. Alelnökök : Kathona Géza, Ujfalussy Lajos, Szabó János, Fisch Lajos. Jegyzők : Dr. Rozeuberg Ignác, dr. Bródy Sándor, Molnár Károly, Fóris Lajos, Tóth János. Ügyvezető fitkár: Dr. Banhos Mihály. Mándy Géza a megválasztott tisztikar nevében köszöni a beléjük helyezett bizalmat s ígéri, mindent elfognak követni, hogy a párt lobogója diadalra jusson. Domahidy István a vármegyei munka- i párt üdvözletét hozta, megemlékezett az ellenzék ma is használt fegyvereiről, majd buzditó szavakat intézett a jelenvoltakhoz. Ezután felolvasták Khuen-Héderváry Ká~ [ roly gróf üdvözlő sürgönyét, melynek szövege a következő: Egész pártunk nevében szivem egész melegével üdvözlöm pártunk oltani minden egyes tagját a mai pártalakuló gyűlés alkal- | mával, őszintén kívánva, hogy minden lé{ pésteket siker koronázza. Egyúttal pedig I kérem minden hívünk kitartó támogatását I a hazánk nagy érdekeit célzó jövő muní kánkhoz. Gróf Khuen-Héderváry, pártelnök. Ezután dr. Barthos Mihály beszélt a vi- i déki szervezetek fontosságáról és eiőterjesz- J tette a vidéki választmány névsorát, Komo- ! róczy Jenő a kisgazdák érdekeire hívta fel a I pártgyülés ügyeimét, majd gróf Tisza Lajos ; elnök a gyűlést berekesztette. A gyűlés után 300 terítékű bankett volt, I amelyen Péchy László — Gróf Tisza Istvánt, | Mándy Géza — Csaba Adorján főispánt, Csaba Adorján — Gróf Tisza Lajost, Dr. Rozeuberg í Ignác — az országos munkapártot, Almer Béla ! — Domahidy Istvánt, Kathona Géza — Péchy j Lászlót, Dr. Barthos Mihály — a községeket ' és küldött képviselőit éltette. A naggyülés Mándy Géza indítványára táviratilag üdvözölte Gróf Tisza István miniszterelnököt és Gróf Khuen-Héderváry Károly pártelnököt. S^inhAz. Szombat—vasárnap mutatták be a Király- | színház egyik legnagyobb újdonságát, a Mozikirályt. Szigligethy Psilander, a világhírű ma- ; gyár filmíró, filmgyáros és filmszínész most I készül a „Napoleon és a molnár leánya“ c. ! képre. Minden szerep be van töltve. Napóleont i ő maga játsza —- Marosi, a molnár leányát, — Uram, nagyon köszönöm, — mondta a szőke nő és belenézett a szemébe. Werzer megismerte, Erzsébet volt, az isteni Erzsébet, az összehasonlíthatatlan énekesnő. Az autó előtt Erzsébet még egyszer hátrafordult : — Köszönöm uram, — é; a keztyüs kezét nyújtotta Lukács felé. —- Kérem, nincs miért . . . dadogta Lukács . . . Azaz . . . igen ... ez nagyon veszélyes, igy elcsúszni a havon . . . igen ... és mért nem hintik be fürészporral ezt a helyet . . . persze . . . igen ... és ... és ismertem valakit, aki igy kitörte a lábát . . . igen. Erzsébet mosolygott, most már bent ült az autóban, a fejét megbiccentette, a soffőr bevágta az ajtót. Erzsébet meg az ablakon át s mosolygott, aztán eltűnt. Werzer Lukács ott állt egy darabig, a ködbe nézett és valami nagyon furcsát érzett. Istenem, milyen furcsa az élet . . . ő megálmodta . . . Igen, igy volt. Eljött hát Erzsébet. Az összehasonlíthatatlan Erzsébet ... Es hogy mosolygott Miért mosolygott? Megérezte, hogy ő, Werzer Lukács tiz év óta vár rá? Ej, ostobaság. De mosolygott, hiszen tisztán emlékszik a mosolyára. Persze, hogy mosolygott, gondolta tovább, mert ostobaságot mondtam. Hogy veszélyes . . . mit tartok én itt prédikációt neki? Azt kellett volna neki mondani: művésznő, tiz év óta vártam erre a . . . Dehogy, hisz ez gyerekes és ostoba?. Nem, azt kellett volna mondanom, igen . . ! Mit is ? . . . Vagy nem mindegy, hogy mit kellett volna mondani? Nem mondta..! és vege. Itt volt, elment. Soha többé nem beszélek vele. Vége . . Werzer Lukács komoran és kétségbeesetten ment haza. Aznap éjjel nem aludt. A torkát keserűség fojtogatta és a szivében ismeretlen tüzek gyultak ki. Ezen az éjszakán halálosan szerelmes lett Werzer Lukács Erzsébetbe, ez már nem volt álmodozás, ez már igazi volt. Szerelem es csalódás, reménytelenség es bánat. Werzer Lukács kijátszott és meggyötört szerelmes lett ezen az éjszakán és amikor reggel lett, úgy érezte, hogy beteg, láza van, gyönge, nem ment be a hivatalba és sirt és szégyelte magát és szerelmes volt. Mintha csak azért lett volna tiz esztendeig történéstelen és sivár az élete, hogy ezen az egyetlen éjszakán átszenvedjen, átéljen mindent, ami tiz év alatt sem történhetett vele. Halálosan szeretett és meg akart halni és a szivét, mint valami tulfütött kazánt, szinte szétvetette a keserűség és utálta magát és szerette Erzsébetet és gyűlölte, a szerelmesek szerelmes gyűlöletével. Sápadt és fáradt volt, amikor két nap múlva ben: nt a hivatalba. Kevesett dolgozott Erzsébet jutott eszébe, a hangja és a haja és a szeme és a fehér keztyüje és a szivében haldokoltak az álmok és keserűségek törtek ki belőle : „Werzer ur, intézze el ezt még ma éjszaka“ — mondta neki a titkár és jelentősen mosolygott rá. Werzer ur tudta, hogy ez a mosoly gás szolgálatai jutalmát és előléptetését jelenti, meghajtotta magát, elvette az aktacsomagot és nem intézett el semmit. Minek ? — mondta magában, vagy nem is mondta, nem mondott semmit, nem csinált semmit. Csak egyszerűen szerelmes volt Erzsébetbe. A it kár csodálkozott, azután mérges lett, hidegen köszönt vissza Werzer urnák, akit három hónap múlva vidáman pi'etereált egy szorga inas stréber. Ellenben Werzer ur ezalatt a három hónap alatt egészen furcsá dolgokat, müveit. Nagyon sokat járt a színházba, mindig ugyanarra a helyre es mikor felvonás végén Erzsébet kijött a függöny elé, felállt a helyéről és úgy tapsolt neki. Délben, ha tehette, az Opera előtt sétált el, azzal a titkos gondolattal, hogy Erzsébettel találkozik. Sose találkozott vele. Volt egy újságíró barátja. Most folyton kereste a társaságát, vele volt. fizette a vacsoráit, és azt hitte, egyszer majd csak összetalálkozik ilyen módon Erzsébettel. Sose találkozott. Aztán megint mást próbált. Követte Erzsébetet. Kinyomozta, hogy hol jár, merre jár, egyszer köszönt is neki a belvárosban. Erzsébet csudálkozó arccal nézeti rá; biztos, hogy nem ismerte meg. Aztán abbahagyta ezt az egész hajszát. A szivét égette a szégyen, nem mert emberek közzé menni, mintha mindenki tudná, hogy milyen ügyetlenül emelte fel azon a szép estén Erzsébetet a kocsijába. Most már nem is álmodozott többet és miután ez a foglalkozása sem volt, a szabad idejében aludt, vagy a kávéház ablakán bámult ki az utcára és elhatározta magában, hogy ő már végzett az élettel és az élet vele. Ez az utóbbi igaz is volt némileg, amennyiben Werzer ur életében az életet egyelőre a titkár ur képviselte, ez pedig csakugyan végzett vele. Erzsébetről még annyit hallott, hogy az elnök szeretője lett. (folyt, köv.) Modern ruhafestés bar- TJT A i^ipi]i mily divatszinre w A Modern és tartós plissézés és guowlérozás m NAGYKÁROLY, Széchenyi-uicza 43. szánt, a róm, kaih. elemi fiúiskola melletti. J
