Szatmármegyei Közlöny, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
Nagykároly, 1914. julius 19. 29. szám XL. évfolyam SZATMÁRMEGYEI ■■ äSk POLITIKAI L AP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : oooo NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utca 4. szám oooo Telefon 59. szám FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN FÖMUNKATÁRS: ZOLTÁN BENŐ----------------------------------------—----------------------------oo oo MEGJELENIK M1NDFN VASÁRNAP oooof ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, o „Nyilttér“ sora 60 fillér. Kinevezés és ioiáipl. Napról napra fokozódó érdeklődés nyilvánul a kormány azon javaslatai iránt, amelyeket a közigazgatás rendezéséről benyújtott. A vármegyeház kapusától kezdve, az egesz tek. vármegye a legmelegebb érdeklődéssel tárgyalja a kormány javaslatait, amelyekkel túlnyomó részben egyetért. Épp azért nem is részesült komoly figyelemben az ellenzék azon kívánsága sem, hogy a javaslatok tárgyalása halasz - tassék el, ameddig az állami tisztviselők szolgalati pragmatikájáról szóló törvény- javaslat el nem készül es hogy ezen Junktim alapján a megyei tisztviselők államosításáról szóló törvényjavaslat csak a szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg léphessen életbe. Ami lényegileg azt jelentené, hogy még két évig ne kerüljön az államosítás a szőnyegre. De hát ez lehetetlenség, mert hisz a vármegyei tisztviselők hat éves mandátuma már lejárt. S külön törvény intézkedik arról, hogy többé választás ne legyen. Ennek a már meghozott törvénynek pedig egyenes folyománya, hogy a vármegyei tisztviselők exisztenciája ne lógfl Somosban . . . A Somosban egy fa alatt heverek, Hulladoznak reám a zöld levelek. Sáppadt arcom olyan nagyon szeretik, Leestében megsimogat mindegyik. A lombos fa árnyékában hevertem, Bubánattól a szivemben, leverten. A levéltől lelt a ruháin harmatos, A szivem meg egy lány miatt bánatos. Hull a levél egymásután, szaporán, Ismeretlen tündéri kéz hinti rám. Mintha már künn feküdném a temetőn, S levelekből lenne az én szemfedőm. Nagykáiolyi temetőben . . Nagykárolyi temetőben Kérdezem a sírokat: Van-e köztük annyi hely még, Mely szivemmel befogad ? Sirok csendes országában Lesz-e majd még annyi tér, Melybe testem.a szivemnek Bánatával belefér ? ! ' Állanak a néma fejfák És susogva ing az ág : Temetőnek a számodra Kicsiny az egész világ. Szertgyörgyi Hromkovits V. Győző. fiz első újságok. A sajtó keletkezése és fejlődése a 16. j századba nyúlik vissza. Az akkori kor kö- I zönsége is — mint ma mondanék — „kiván- | esi“ volt. az egyes világrészekben, országok- | ban és városokban történt eseményekre. De ebben az időben még szó sem volt az ujság- j iiás mai fokáról, részben a nyomdaipar kez- | detlegessége, részben pedig a közlekedés tökéletlensége miatt. Újságírók — ha nem is a szó mai értelmében, — azonban voltak már ebben az időszakban is. Az „újságíró“ szót ez esetben szóról-szóra kell értelmezni, amennyiben az akkori újságokat még Írták és akik Írták, azok voltak az újságírók. A 15 és 16. században az Írott újságok voltak forgalomban. Különösen fejedelmek és azok kancellárjai fogadták szívesen ezeket az I írott hírlapokat, mert ezekből értesültek a bel- j és külföld nevezetesebb eseményeiről. Nyomtatás utján —- természetesen nagy technikai nehézségekkel — a 17. század második évtizedében állították elő az első újságot. Az eddigi kutatások szerint a frankfurti „Oberpostamzeitung“ volt az első nyomatott újság, amely 1615-ben hagyta el a „sajtót.“ Ezt mege lőzőleg, nevezetesen a 16. században kizárólag a hetenkint, havonkint vagy különös alkalmakkor megjelenő Írott lapok forogtak közkézen. A reformáció idején, vagyis a 16. század első felében nem találunk rendes időszak-lapokat, hanem kizárólag röpiratokat. Ebben az időben divatosak a „Relatiok.“, me- i lyek mint tiszavirág-életüek voltak. Ezek az Írott és néha már nyomtatott relatiok, szóljanak bár állami vagy egyházi ; eseményekről is, képezték a hírlapirodalom I eredetér. Németországban, az újságírás első j hazájában, „Briefliche Zeutingok“ nak ismerték ezeket a relációkat, amelyek politikai, hadi, fejedelmi, egyházi és más közérdekű eseményeket közöltek — röviden. A königsbergi és breslaui levéltárakban talált iratok szerint az Írott újságok a huszita- háborukban is voltak forgalomban. Természeük z összes tavaszi keímeujdonságokból gyönyörű áiasztékkal szolgál fflT jon tovább a levegőben, hanem az országgyűlés minél előbb döntsön a sorsuk felett. Nagyon is sürgős e szerint a vármegyei ti-z'viselők államositá'áról, azok kinevezéserői, valamint azok fizetéséről és ellátásáról szóló törvényjavaslatoknak elintézése, hogy azok legkésőbb az ősszel j életbe is lépjenek. Nem tesznek szolgálatot a vm. tisztviselőknek azok, kik az államosítási javaslatot elodázni akarják, mert ezzeKTF vármegyei tisztviselők létfeltételeinek bizonytalanságát mintegy prolongálják. De a saját taktikája szempontjából sem következetes az ellenzéí azzal a kívánságával, hogy a javaslatok napirendre tűzése mindenáron megakadalyoztassák, mert a vármegyei tisztviselők sorsa annál tovább marad a kormány kezében. Pedig az ellenzék maga hirdeti, hogy a kormány a vármegyei tisztviselőknek a rendelkezési állományban való helyezésével beálló függő viszonyát akarja felhasználni a jövő évi általános választásokon a saját hatalmi céljaira. Nos hat akkor sokkal ésszerűbb a kívánság, hogy minél előbb essünk át az államosításon, mert a belügyminiszter kijelentése szerint azonp \ megtörténnek a kinevezések, mihelyt az államosítási törvény életbe lép. Az egyszer már kinevezett tisztviselő pedig sokkal függetlenebb politikái tekintetben a kormánytól, mint aki még mindig ettől várja a kinevezését, előléptetését. A kinevezés halogatása csak azoknak a vármegyei főtisztviselőknek állhat érdekében, akik részint előrehaladott koruk miatt, részben a fokozottabb felelősséggel járó állami szolgálatra való készültségük és képességük hiánya miatt mintegy előre “Tüttyák, hogy mellőzhetni fognak és nyugdíjba küldetnek. Ezek valóban úgy gondolkoznak : Qui habet tempus, habet vitám! Ellenben a tettre vágyó, ambiciózus vármegyei tisztviselői karnak, amely nemcsak a Kormány méltányos eljárásában, hanem főként magában és képességeiben bízik, egyenesen érdekében áll az államosítás életbeléptetése. Az államosítással, a tisztviselők kinevezésével kapcsolatban, ezzel egyidejűleg meg kell csinálni a vármegyei közigazgatás rendezését is. A kormánynak a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatában tulajdonképen csakis oly rendelkezések foglaltatnak, amelyek a vármegyei tisztviselők államosításának, kinevezésének mintegy következményei, folya- mányai. Ennélfogva ez sem szenvedhet halasztást.
