Szatmármegyei Közlöny, 1913 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 23. szám
Nagykároly, ISi3. juaius 8. 23. szám XXXiX évfolyam ■NavunoiKatiH«nano«* h »üwaa«u*Zí©aMKjM '- !VS&raSnQEV3JRtt*./& SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi 6s anyagi részét illető közlemények küldendők NAGYKÁROLYBAN ITók&i-utcza 2. sz. Telephon 56 sz.ám. Pártoktól független FOLmXAg L&P. —. ~~ íHegjeSenik minden vasárna<i. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 koron« Megy ei községek, egyházak és iskolák részére egyévreS koron» Hirdetések jutányos áron közöltéinek. -Nyilttér“ sora 60 fillérVálasszuk ei a politikát a közgazdaságtól. Nem a mi feladatunk, hogy az ország nagy politikájába beleszóljunk. Az ország közvéleményének hangulatát az államférfiak sajnos csak igen kis részben kutatják a vidéki sajtó hasábjain. Mi a politikai életet csak mint. távol álló figyelő és szemlélő nézzük és most, amikor ez a szó czikkünk élére kerül, csak annak a szomorú ténynek konsta- tálása akar lenni, hogy a politika, amely egész Magyarországon, Magyarország életének minden vonatkozásába beleszól már, annyira elhatalmasodott egész közéletünkön, hogy abba a vonatkozásba is kezd belejátszani, amely vonatkozásnak a politikai forrongásoktól és pártharczoktól teljes mentesnek kellene lennie. Az ország fennmaradásának és létének legfőbb biztosítéka a közgazdasági élet és általában a közgazdaság konszolidált volta. A közgazdasági eletnek elismerjük magunk is vannak a politikával összekötött részei, de a közgazdaságnak tulajdonképen mint magában is elég erős tényezőnek teljesen önállóan kellene az ország érdekében dolgoznia. Ma Magyarországon a közgazdaság életét, és a közgazdaság hullámzását nem az egyedül mérvadó gazdasági szempontok, hanem a politika irányítja. Es itt van az a pont, az az archimedesi pont, amellyel az egész magyar glóbuszt ki lehet emelni a helyéből. Magyarország közgazdasága és közgazdasági élete még meglehetős fejletlen. Hogy e fejletlenség helyébe megfelelő fejlett gazdasági élet álljon, ahoz szükséges volna, hogy a gazdasági életet kizárólag gazdasági szempontok befolyásolják. A politikának és a közgazdaságnak küíönöző utjai vannak. A politika is Magyarország helyzetének javulására törekszik ép úgy, mint a közgazdaság, azonban a czél elérésére mindegyik más utat követ és a két útnak összezavarodnia nem volna szabad. A mai helyzet azonban sajnos az, hogy az ország irányadó tényezői a politikát és a közgazdaságot nem tudják egymástól elválasztani, közgazdasági haladásunk tehát nem olyan egyenes, mint amilyennek az ország érdekében lennie kellene. A politikai szempontok sohasem olyan kimondottak, amilyenek a gazdaságiak. A politikai szempontok megállapításában annyira különböző körülmény, egyéni diszpoziczió, pártállás és más körülmény játszik közre, hogy ilyen irányban haladó politikának bevitele a közgazdasági életbe, hogy nem hasznos Magyarország fejlődésére, hanem egyenesen károsan befolyásolja mindazokat a nagy terveket, amelyeket a közgazdasági élet megvalósítani akar és elhomályosítja azokat a czélokat, amelyeket a gazdasági haladás maga elé kitűz. Magyarország közgazdasági életének ma már vannak olyan faktorai, amelyek teljesen politikai czélok nélkül, a politika czéltudatos mellőzésével vesznek rct.zt a közgazdasági élet minden fázisában. Ezeknek a faktoroknak munkáját kell megkönnyíteni azzal, hogy a közgazdasági dolgokból egyenesen kizárjuk a politikát. Ha a politika Magyarországon és különösen Magyarország közgazdasági életében, olyan hatalmas tényező és olyan aktiv közreműködő lesz, mint ma, addig közgazdasági életünkbe rohamos, vagy csak észrevehető fejlődés nehezen lesz tapasztalható. 111 pffilii nap. — A Szatmármegj'ei Közlöny tudósítójától. — Ismét válság. Lukács László miniszter- elnök másfél óráig tartó kihallgatáson volt a királynál, kit igen kegyesen fogadott. A kormányelnök jelentést tett Őfelségének a múlt hét eseményeiről és egyúttal lemondását is előterjesztette. A király elfogadta Lukács László lemondását s megbízta az ügyek további vitelével az uj kabinet kinevezéséig A király több vezető politikust fog meghallgatni, igy elsősorban gróf Tisza Istvánt és báró Jósika Miklóst. A kormány tagjai Lukács Lászlónak Budapestre visszatérte után hosszasan tanácskoztak. A kormányalakítással kapcsolatban több vezető politikus neve forog szóban, ma még nem tudni ki lesz az az egyéniség, aki ezt a kormányhatalom elnyerésére éhes ellenzék által sokat felzavart ország nyugalmát meghozza. Öt világrész asszonyai. Irta: Szikra (gróf Teleki Sándorné) Magyarországon még soha se volt olyan érdekes és tanulságos kongresszus, mint amilyen 19.13. junius havában Budapesten készül. A nők választójogi világszövetségének VlI-ik kongresszusa ez. Érdekes, mert öt világrész társadalmának szine-javát gyűjti össze fővárosunkba, és tanulságos, mert egészen uj látókört van hivatva a magyar társadalom gondolkozásában megnyitni. A magyar ember ugyanis eddig (tisztelet a kivételnek !) a nőt csak úgy: — népdal szempontokból tekintette, értékelte. A szerelmes ifjú mnzsikaszó mellett dicsérgette „a barna kislány csókra termett száját“, s őszintén elbusulta magát, ha alkalma jött felsóhajtani, hogy szép asszonynak jónak, jó járású lónak, kár megöregedni. . . De már a iérj, ha szóval tréfásan is, de akaratban nagyon is komolyan erősítette: nekem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, stb. stb. Egész mulatságos szemelvényeket lehetne ilyen dalba kikristályosodott világ, — nem ! háztajnózetről összerónni. Mind azt bizonyítaná különben, hogy nálunk a nagy átlag felfogásában — a nő csak mint szerelmi objecktum, mint házi bútor, mint szükséges rossz, vagy pedig — jobban mondva: tehát — mint családtag bir létjogosultsággal. De zokon veszik tőle, ha eídiferencziázódott egyéni életet mer élni. Úgy tartják helyénvalónak, ha megelégszik önfeláldozó gyermeke szüleinek, vagy pedig: igénytelen, szorgalmas és háromszor önfeláldozó, szegény rokon marad. Csak az Istenért: ne jusson eszébe „őnálóskodni“! . . . Akik azonban az 1913-iki kougreszusra jönnek, azok már egytől-egyig tovább mentek követeléseikben, s azt mondják: a nő, ha körülményei úgy hozzák, ösztönszerüleg lesz önfeláldozó, — és: családtag, de kell, hogy egvébb is legyen, még pedig, és mindeneke- j lőtt: teljes értékű egész ember. Ne csak köte- j lessógtudó, hanem felelősségérzettel, öntudatosan, czélirányosan a közérdeket is átértő, át- órző, szolgáló, s igy a tökéletesedés felé törekvő egyén. Hogy ezt mind a választójoggal reméljük megvalósítani ? . . . — Hát igen. Mert nem azon múlik, hogy a nőnek nincs választójoga, hanem azon, hogy azt a választójogot megtagadják tőle. Maradiságbol ? Csökkönyösségből ? Előítéletből? Félelemből? Indolencziából ? Irigységből? Bosszúból ? vagy rosszul alkalmazott gyámkodásból teszik-e? nem kérdem, de tudom, hogy ma már mesterséges és mesterkélt és azért napról-napra kegyetlenebbé válik az a gát, amit a nők politikai felszabadulása útjába tesznek. Mert mivel lehet felnőtt, iskolát végzett, józan embertől megtagadni azt, hogy hazája törvényeibe — azokba a törvényekbe, melyeket neki is tisztelni kell, melyek adott esetben őt is épen úgy sújtják (bár soha sem védik úgy, mint honfitársait) - ha azokba beleszólást követel ? Mivel lehet azt tőle megtagadni ? Azzal, csakis azzal, hogy odautalják, odasorozzák, oda kényszerűik a nőt, a hülyék, a gonosztevők és kiskorúak szégyencsoportjához ... És tényleg ez a gát, amelyet a férfiak valószínűleg hálából mindazokért az év- százezredes hűségért, odaadásért, lelkes bátorításért, amelyet asszonytól kaptak, — a nő felfele törekvő haladásának útjára vetnek. Bizonyságul ime az 1897. évi XXXIII. törvényezikk 5-ik szakasza: Az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel az, aki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt elitélve, aki hivatalvesztésre, vagy politikai jogai gyakorlatának ideiglenes felfüggesztésére volt elítélve, — aki szabadságvesztés végrehajtása alatt áll, aki ellen bünvizsgálat folyik, vagy vád alá van helyezve, aki csőd, gyámság, vagy gondnokság aiatt van, aki testi vagy szellemi foglalkozás miatt az esküdt kötelességeit teljesíteni nem képes, — és a nő, bárha a törvény előírta minden minősítése meg is van. Ugyanezen az alapon tagadják meg tőle a választói jogot is. Amit e paragrafus mellé mint indokolást felhozunk, — hogy „az asszony elhanyagolná gyermekeit, ha (öt évben egyszer, egy napra I) SS5 vegh/neg?Löt Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a rom. kálit, templom mellett. fliapíttatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám.
