Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-15 / 37. szám
37. szám. XXXVIII. évfolyam. r-f* "/>/ Nagykároly, 1912. szeptember 15. SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY ____________ ____ __ / ________ vVv SZ ERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : ----------- HlegjeJeiiik minden vasárnap. —- ' ' ^ SZ ERKESZTŐSED és KIADÓHIVATAL: hová a lap «aellemi é* anyagi ró»aót illető köelemónyek ktlldandők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy érre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 60 fillér* Kisebbségi szuverenitás. A nagy koaiiczió csenevész torzszülötte: a kis koaiiczió intéző bizottsága végre meghozta határozatát, melyben jobb megfontolás híján nem az orság sorsával, hanem úgyszólván csak magánügyekkel foglalkozik és egy újfajta szuverenitást létesit: a kisebbség szuverenitását. Veleje es legelső pontja e nevezetes határozatnak: a személyi kérdések feszegetése. Minden más csak sallang és porhintés. Egyébként semmi uj nincs benne, amit julius óta már százszor ne hallottunk volna. Pedig az előző beharangozások után joggal várhatta volna a nemzet, hogy a kormányelnök formális békajánlataira precziz választ kap és meghatározását azoknak a tárgyi lehetőségeknek, amelyeknek alapján a parlament normális működése visszaállítható. Ehelyett valami nyúlós kifejezéssel „megfelelő formában való orvoslást“ (szerencsére nem „restitutiót“) követel, de hogy mi legyen ez a „megfelelő torma“ arról nagy bölcsen hallgat, nyilván azért, hogy akármiféle alkotmányos formát hozna is javaslatba a többség, azt mindig vissza lehessen utasítani. Arra mindig rá lehessen kiáltani a kibúvó ajtó nyílásán, hogy ez nem megfelelő. Ez az elasztikus kívánság tehát csak előre való ürügy készítés ahhoz, a nagyzó elbizakodottságban szü! letett véleményhez, hogy a kibontakozást kizártnak tartja, mig Lukács László és Tisza Ts'tyá,n gróf a helyükön maradnak. Vagyis ebben '“benne van már a priori, hogy sohasem lesz semmisem „megfelelő“, mert tudott dolog, hogyha Tisza önkényt menne is, Lukács feláldozását a többség meg nem engedi, mert ha engedné, az minden alkotmányos elvnek és felfogásnak megcsúfolása, a többségi pártnak megalázása volna. És ime ellenére a nagy előzékenységnek, melyet Apponyi Somorján hangoztatott és ama bejelentésnek, hogy az ellenzék lehetetlenségeket nem fog követelni, a kis koaiiczió most mégis alkotmányjogi lehetetlenséget kíván, mert azt arrogálja, hogy ő határozhassa meg, ki legyen, vagy ki ne legyen miniszterelnök. A kisebbség nagy könnyedén egy pár tollvonással megtette önmagát szuverénnek. Szerinte hiábavaló semmiség az alkotmány amaz alap törvénye, hogy minden kormány addig marad a helyén, valameddig a többségnek és a királynak bizalmát bírja. A kisebbségi szuverénitás fennhéjázó gőgje ezt el nem ismeri, hanem fölébe helyezve önmagát a törvényhozás minden hatalmi tényezőjének, kimondja.. hogy a kormány sorsa a kis koalicziótól függ. Hát az ilyen elvtelen és politikailag immorális határozattal, mely egy országos pártalakulás komolyságához egyáltalán nem méltó és mely csak személyi párttörekvésekről rántja le a leplet, kár is vitába állani és minthogy annak gerinczeül az intéző bizottság önmaga is a miniszterelnök távozásának követelését állítja, ezúttal mi is csak erre reflektálunk, mikor azt tartjuk, hogy annak a kormányelnöknek menesztését hiába követeli a kisebbségi szuverénitás, akinek háta mögött egy lelkes és eltökélt többség áll és akit az uralkodói kegy a maga föltétien bizalmának szinte tüntető jelével éppen most a bejelentett uj személyi harcz idején halmozott el. A kisebbségi szuverénitás elvtelen gőgjét bizonyára le fogja győzni a többségi szuverénitás alkotmányos meggyőződése és állásfoglalása. A i poliiilai mm. — A Szatinármeg3rei Közlöny tudósítójától. — Az elmúlt hét politikai események szempontjából meglehetősen egyhangú volt. A vasárnap tartott ellenzéki népgyüléseken elhangzott egyéninézeteknek nem tulajdonítunk fontosságot, mert hiszen Apponyi, Mezőssy és érdek társaiknak a helyzetről való véleményeit már eléggé ismeri és sínyli az ország. A megtartott munkapárti beszámolókat szerte az országban nagy megelégedéssel fogadták. A király Lukács László miniszterelnöknek és Tisza Istvánnak a katonai törvények megalkotása körül szerzett érdemeiért a Szent István rend nagy keresztjét adományozta. Kedden az u. n. szövetkezet „ellenzék“ megint összegyűlt valami tanácskozás czéljaira. A választójog ellenségei elhatározták, hogy a megnyitandó uj parlamenti cziklusban se fogják tűrni a becsületes és a dolgozó néprétegek érdekeiben való munkát, hanem tovább is A renegát. Irta : Farkas Pál. Hét óra után Tusnády ajtaján váratlanul csöngettek. A következő pillanatban az inas kissé zavart képpel nyitott be a dolgozószobába. — Nagyságos ur . . . Tusnády az íróasztala előtt ült. Nem tekintett föl, csak ugv szólt hátra. — Már mondottam, hogy senkinek nem vagyok idehaza. — De nagyságos ur kérem, egy hölgy... — Mindegy, küld el őt is. — De nem olyanf'óle, akit el lehet küldeni. Tusnády most mégis csak hátrafordult. — Ismered talán ? — Igenis, nagyságos ur. — Hát kicsoda? — A német nagysága. — A főmérnök ur felesége?. . . Bocsásd be. Vagy megállj, előbb csavard fel a villanyt. Átkozott rendetlenség van ebben a szobában. Mindegy, most már úgy sem segíthetsz rajta. Nyisd hát ki azt az ajtót. A fiatalembert láthatólag nagyon felizgatta ez a látogatás. Izgatottsága csak fokozódott, mikor a váratlan vendég megjelent a küszöbön. Német Jolán az úgynevezett feltűnő szépségek közé tartozott. A legegyszerűbb angol ruhákat hordta, mindig volt benne valami különös. Különben erősen modern elveket valott, sokat beszélt a nők egyenjogúsításáról és néhány feminista folyóiratra is előfizetett. Akik ismerték, azt mondták róla, hogy érdekes asszony, aki komplikált lelki életben ő is erősen hitt. Rosszat azonban senki sem tud róla. És most mégis eljött Tusnády lakására. Este hét óra után jött és sűrűn lefátyolozva. Az ajtóban megállt és bizonytalan pillantást vetett maga körül. Aztán egy lépéssel mégis közelebb jött. A fiatal ember eddig egy szót sem szólt. Most azonban egy ugrással az asszony mellett termett és szenvedélyes ölelésre tárta ki a karjait. De Jolán hirtelen mozdulattal megakadályozta ebben. — Nem akarom — mondotta határozottan, majdnem nyersen. A másik megállt. Figyelmesen megnézte az asszonyt, azután leült az íróasztalhoz. — Rendelkezésére állok, nagyságos asz- szonyom — s hangja már száraz volt és nyugodt. Csak a keze reszketett egy kissé. Jolán nem ült le. Amikor meggyőződött hogy újabb támadástól nem kell tartania, lassan az Íróasztal elé állt. — Hogy van szegény barátom — kérdezte csöndesen. — Csodálkozom — szólt Tusnády. — A látogatásomon csodálkozik ? Magam sem értem, hogyan tehettem meg ezt az őrültséget. De mikor az estilapokbau olvastam, hogy mi történt magával, úgy éreztem, hogy el kell jönnöm. — Úgy ? már elolvasta őket ? kérdezte a férfi fanyarul. — Mit szól az alcímekhez. Azután kiterített egy nagy ivet, amelynek tetején ez volt: A renegát. — Azt hiszem, a legközelebbi tiz évbe ez lesz a hivatalos nevem. Jolán kissé előrehajolt : — Mit fog most tenni ? — Semmit. Itt maradok és nem csinálok semmi rendkívüli dolgot. Nem lövöm magamat agyon és nem tűnök el. Ennyi az egész. — Ennyi az egész? És mást nem tud mondani annak az asszonynak, aki koczkára tette a hírnevét azért, hogy maga a mai estét ne töltse egyedül ? Tusnády ajkai körül ,‘az iménti fanyar mosoly jelent meg. — Disztingváljunk asszonyom. Annak az asszonjmak, akit őszinte szenvedély kergetett 3»veíyiíeg «sz,,. Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a rom. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. évben. Telep: Petőfl-ut 59. arám. ■8
