Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
lagykároiy, 8912. szeptember 8. . szám. XXXVill. évfolyam. . ..... ---------------------SZ ERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető köslemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jákai-utcia 2. se. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. üflegjeienik minden vasárnap. '*'>y ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben háehoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyóvreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 60 fillér Közgyűlés után. Kronológiai sorrendben talán utolsó helyen, de érték tekintetében az első sorokban áll Szatmárvármegyc bizalmi állásfoglalása a kormány iránt. Két és fél hónappal ezelőtt, amikor a szenvedélyek heve melegítette a kormánypártot és ellenzéket egyaránt, az objektiv ítélő talán a szenvedélyek megnyilvánulásának tulajdonította a törvényhatóságok állásfoglalását akár bizalmi szavazat, akár bizalmatlanság is lett légyen azok. Ma azonban — immár három hónapja a júniusi eseményeknek — lehiggadt közvélemény szava a tiszta ítélet tógájában jelenik meg előttünk. A vad összecsapások, az erős nekibuzdulások, vérforraló ideje elmúlt és a tisztánlátás korszaka következett be. Ma már azok is, akik pár hónappal ezelőtt az ellenzék frázisos béklyóiban nyögtek, felszabadultnak érzik magukat az ő mesterkélten előidézett hatásuk alól. Ennek bizonyítéka Szatmár- vármegye csütörtöki közgyűlése, amelyen a vármegye túlnyomó többsége a kormánynak és a házelnöknek bizalmát nyilvánította. Százharmincz főnyi többség az összesen leadott 201 szavazat közül oly imponáló szám, melylyel szemben el kell hallgatni a szokásos ellenzéki rágalmaknak. Az imponáló majoritás a vármegye legfüggetlenebb emberei sorából került ki és érdekes körülmény, hogy a függő helyzetben levő szavazók nagy része az ellenzéki indítvány mellett szavazott, bizonyítékául annak, hogy hazugság az az ellenzéki állítás, mintha a szavazattöbbség a főispáni presszió következtében jött volna létre. Dicsősége ez a vármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak és kudarcza annak a féktelen agi- tácziónak, mely most az ellenzéki táborban is csődöt mondott. * Elpusztult az ellenzéki politika a vármegyeháza terméből: ez a második jelentősége a csütörtöki közgyűlésnek. Soha ellenzéki vezérszónokok ilyen siralmas egyenetlenkedéssel és ilyen tartalmatlanul még nem beszéltek a Kölcsey vármegyéjében. FalussyÁrpád frázisai, Károlyi József naiv csacsogása és Jármy Béla, inkább személyeskedő, mint tartalmas méteres körmondatai, mig egyrészről hangos kac zajra és ellentmondásra találtak a kormánypárt jobb meggyőződésű hívei sorában, addig az ellenzék körében valósággal konsternácziót és kétségbeesést keltettek. Soha Falussy Árpádot gyengébbnek nem láttuk, mint mostan. Úgynevezett nagy beszédre készült ő, de a kormánypárt súlyos közbeszólásai alatt csakhamar megrogyott és az ötven évvel ezelőtt divatos vonás : Bécs, kamarilla, átkos kormány, négyszáz esztendős elnyomatás mosolyt keltő vidékére tévedt. Károlyi József az ellenzék második szónoka nagyon keveset tételezhet fel Szat- márvármegyéről, ha azt hiszi, hogy a vármegye közönsége,•<5es2édet mint eredetit hallgatta meg. A rotácziósgép és államvasutaink kitűnő gyorsvonatai hamarább szállították hozzánk Károlyi Mihály gróf legutóbbi beszédeit, mint ő. Az a tény, hogy Károlyi József gróf csak mint bátyának kürtöse szerepel, nagyon megtisztelő lehet Mihály grófra, de cseppet se az Nagykároly városára, aki képviselőjétől — ha többet nem — egy eredeti, újságban még le nem nyomtatott beszédet megkövetel. Az a politika pedig, amely József-Mihály csütörtöki felszólalását jellemezte, mindennek nevezhető csak nem harczi lobogónak, amellyel az ellenzék őszi „küzdelmét“ bevezetheti. Nem e vármegye termében csinálják az országos politikát, de ha ez a siralmas meghunyászkodás az ellenzék őszi politikája, úgy csak gratulálhat a munkapárt magának, hogy erről a szomorú társaságról a leplet már hónapokkal ezelőtt lerántotta. Bizalom a kormánynak a múltra nézve, a béke óhajtása mindenek részészéről : ez volt a vámegyei közgyűlés alaphangulata és hogy a békét éppen az ellenzék hangoztatja, ez a legsúlyosabb bizonyíték a kormány helyes eljárása, tehát a bizalom indokolt volta mellett. Äz iskolai nevelés néhány akadálya, Irta: Erdeiéi József. 4. Igen nagy akadály az osztályok túlzsúfoltsága. Némelyikben annyi a tanulók száma, hogy az intenzív nevelés lehetetlen. A czéltudatos nevelés ölőföltétele az, hogy a tanár megismerje nevendékei- nek tehetségeit (ezeknek mértékét és irányát), gondolkozásmódját, erkölcsi íelfogá- sát, érzelmeit: szóval egész lelki világát. Szükséges ez egyrészt azért, mert mindegyikben lehet olyan hiba, mely minden nevelömunkát eleve meghiúsít, — másrészt pedig azért, mert csak azokat a tehetségeket tudjuk tudatosan fejleszteni, amelyeket megismertünk. Az is bizonyos, hogy a tanár bánásmódja befolyással van a tanuló szellemi fejlődésére. De bánásmódunk paedagógiailag csak akkor lehet helyes, ha a tanuló lelki világát megismertük, ami a mai viszonyok között nagyon bajos. A túlzsúfoltság miatt lehetetlen,a tanulót önmagával is megismertetni. O maga többnyire a hiúság vagy az elfogultság íátyo- lán keresztül nézi lelkületét, úgy, hogy helyes önismeretre csak ritka tanuló jut el. Nagyon kevés növendék ismeri hibáit, tehetségének mértékét és irányát. Ez az oka annak, hogy a hibák lassanként elhatalmasodnak az önmagát nem ismerő tanuló lelkén, hogy akárhányan olyan tehetséget íödöznek fél magukban, a melyeknek csirája sem él lelkűkben és olyan irányú foglalkozással pazarolják el idejüket, amellyel sohasem lógnak érdemes eredményt elérni. E tévedésnek következménye az, hogy akárhányan csak az 5. vagy 6. osztályban veszik észre, hogy a nehezebb tárgyakkal nem tudnak megbirkózni és hogy sokan tehetségüknek és hajlamaiknak meg nem felelő pályára mennek. Az eredmény — a csalódás és az akaraterő elernyedése. Sokkal többet érne el az iskola és nagyon sok bajnak vehetné elejét, ha az alsóbb osztályokba tényleg nem vennének fel többet negyven tanulónál 5. A mai tanrendszerben is van hiba. Az iskola idejének legnagyobb részét hivatása szerűit a tanításra fordítja, mert első és íőczélja mégis az ismeretközlés. De tudjuk, hogy az ismeret, a tudás nem elég erős akaratmotivum, Ezt az a tapasztalati tény is bizonyítja, hogy a tudás gyarapodásával nem jár mindig együtt az akaraterő növekedése; de meggyőz erről az akaratmüködés megismerése is. Sokkal erősebb motívumok az érzelmek, különösen azok, amelyeket saját cselekvéseink keltenek bennünk. Ezt az igazságot fejezi ki az a közmondás, hogy az ember a saját kárán tanul. Mások példája a legtöbb emberben gyorsan múló lelkesedést, vagy vágyat kelt, amelyek azonban már a követelés először felmerülő nehézségeivel szemben is gyenge motívumoknak szoktak bizonyulni. Azért csak fél munkát végzünk, ha az akarat nevelése czéljából szép előadásokat tartunk az erős akarat diadalmairól, egyesek kitartó küzdelmeinek eredményeiről, vagy fényes pályafutásáról. A tanulónak arra kell alkalmat adni, hogy saját cselekedeteivel gyakorlatilag szerezzen akaratmotivumokat. Ilyen alkalom azonban a mai rendszer mellett kevés kínálkozik. A vallási kötelességek teljesítése, a fegyelmi szabályok megtartása és némi tekintetben maga a tanulás úgyszólván minden, amit ilyen alkalomnak tekinthetünk. A tapasztalat azonban mutatja, hogy ez kevés, valószínűleg azért, mert a tanulás, amire a tanuló legtöbb idejét fordítja, nem nyújt elég alkalmat akaratmotivumok szerzésére. Tény ugyan, hogy a kötelesség következetes teljesítése, a feladott, leczkék rendszeres betanulása és az ezzel járó nehézségek kitartó leküzdése kitűnő eszköz az akarat erősítésére; de ha a tanulók egyrésze ezeket az eszközöket nem használja fel, azt nem lehet mindig hanyag&• ft: Hullát fest vegyileg tisztit Maufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a róm. kath. templom mellett. fllapiitatott 1902. évben. Telep t Petőfl-ut 59. szám.
