Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-26 / 21. szám
SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: horá, a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKÁD LAP. • megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillérPünkösd. A biblia számos elbeszélése és sok misztériuma között egy sincs, amely titokzatosságban és egyszersmind jelentőségben a tüzes nyelvek legendájával, a pünkösd ünnepével vetekedhetne. A biblia abban az elbeszélésben, amely a tüzes nyelvekről szól, mintha jósolt volna. Mintha megjósolta volna, hogy a vallás és a tudomány valamikor kemény harczban fognak állani egymással és egy szép legendában megmutatta, hogy vallás és tudomány megmaradhatnak egymás mellett. A tüzes nyelvek legendája odaállítja az isteni eredetű hit mellé a tudomány isteni, égi eredetét, származását is. Mert azt a tételt, azt a mondást, hogy a tanítványok a tüzes nyelvek leszállása után minden nyelvet megértettek, csak a tudomány jelképével foghatjuk fel. A biblia tehát a tudománnyal szemben egészen más állásponton volt, mint a vallás és tudomány mai képviselői. Ma a vallás a tudományt és viszont a tudorhány a vallást alsórangu emberi tákolmánynak tekinti, vele semmi közösséget nem érez és nem is akar érezni. Ez a nagy ellentét az, ami a mai közéletet észrevehetőieg és nagyon is érezhető- lég rontja, bénitja. A vallás és a tudomány, az a két alapgerenda, amelyre az egész társadalmi, gazdasági élet felépülhet. A vallás adja meg a bizakodást, a reménységet, a vallás tartja vissza a kétségbeesett embert attól, hogy elbukjék és a tudomány adja meg mindenhez a biztos, nyugodt, tökéletes alapot. A vallásnak és a tudománynak mindenben — kivéve a szorosan valamelyik körbe vágó kérdést — együtt kellene működnie. A vallás nyújtja az életküzdelemhez az erkölcsi erőt, a tudomány a szellemi erőt. Ma e két erő ellenfélként áll egymással szemben. Aki a vallás támogatását veszi igénybe munkájában, annak szinte erkölcsi lehetetlenség, hogy valamilyen esetben a tudományhoz forduljon segítségért. És áll ez megfordítva is. De nemcsak, mint elvont fogalmakkal vagyunk igy a vallás és tudomány kérdésében, hanem konkrét dolgokban is. A közélet faktorai is a vallás és a tudomány szempontja szerint csoportosulnak és állnak szemben' egymássá!.' A két csoport a maga nézeteit igyekszik oktrojálni, győzelemre juttatni és igy a leghevesebb harcz dúl széles e világon. A két nagy gondolatkomplexum állandó harczban áll egymással és ez a harcz megakaszt minden egészséges íejlődést, nyugodt munkát, mert sohasem lehet tudni, hogy melyik irány győzedelmeskedik és hatalmasodik ei a küzdőtéren. Aki az egyik fél hívének i vallotta magát, az a legnagyobb inkonzek- I venczia vádjával fogadhatja el csak a leg- kisebb mértékben is a másik párt állás- j pontját. És az ilyen inkonzekvencziát a j közélet nagyon erősen bünteti. De csakis | amig a harcz áll. Ha nem lesz harcz, ak- j kor az élni akaró, kenyérkereső ember ! minden pártállás nélkül, minden hizelgés nélkül tudni fogja azt az utat, amelyen haladnia kell. Nem kell majd élete és megélhetése érdekében valamelyik párthoz állania. I A vallás és a tudomány harcza a mai közélet legpregnánsabb kifejezője és jellemzője. Es ha ezt a harczot meg akarjuk szüntetni, vissza kell térnünk a bibliához. Vissza kell térnünk és ott meg fogjuk találni a választ, a tüzes nyelvek legendáját, arra a kérdésre, hogy a mai nagy harczot hogyan lehet lecsendesiteni és a széthúzó lelkeket egybeíorrasztani, egymással megértetni. F.| Pétör vallása. Irta: Pálffy János. Rossz kukoriczatermés volt az idén erre mifelénk. Nemcsak az emberek, de még az állatok is megsinylik ezt, mivel hogy ritkán kerül nekik egy-egy jó falat, nem úgy, mint tavaly, mikor szélesre terült ábrázattal hordta be a gazda a kukoriczaföldről, azután ha kellett, ha nem, csak odavetette a Madár vagy Ráró elé. — Netök, ögyétök, hál’ Istennek termött ölég. Mondom, most nem úgy van. Tanú rá, ha más nem, a Varga Pétör, aki sokat vetett, de keveset takarított. Pejét vakarva épen ott áll a tulajdon udvarán. Szidja az időjárást, amiért rendetlen volt. Ugyanis ha eső esett, akkor hótszámra se ment el a felhő más vidékre, ha pedig szárazság volt, akkor még okuláréval se lehetett felhőt látni. A tisztelendő ur is ahelyett, hogy esőért imádkozott volna, minden istenáldott vasárnap csak azt prédikálta, hogy elvesz a világ, mert az emberek nem akarnak a templomba járni. Hát minek prédikálta ezt? Mikor Varga Péter mindezeket elgondolta, még egyszer megvakarta a füle tövét, aztán azt mondta: — Gyühet a pap a kommencziójáért, nem adok neki. Hát ment is. Sorra járta a harangozó a kurátorral együtt a házakat, hogy minden családtól összeszedjék a kijáró egy mérő kuko- riczát, meg miegymást. A tisztelendő ur is velük járt. Rájuk sem nézett Varga uram csak a háta mögé mondta: — Aggyon az, akinek van. Néköm nem termett annyi, hogy másnak is lögyön. A magam disznóinak se lesz mit harapni. Aztán még hozzátette: — Verje inog a ragya. A tisztelendő ur is belépett erre az udvarba és holmi magyarázatokkal látta el Varga Pétert, hogy ennyi nem elég az üdvösségre. A pap nem* élhet a levegőből, mert az is csak eszik. — Hát a disznók nem esznek ? — pattant fel a Péter. Azok is ősznek úgy mint az embör. Hát mit adok nekik, ha majd rínak? Hiába volt minden magyarázat, Varga Péter nem adott. Azt mondta, inkább kitér a vallásából, de még sem ád az idén'a papnak kukoriczát. No ezért a tisztelendő ur lehordta. Ilyen istentelenséget kiejteni a száján ! Hogy nem válik kővé álló helyében. Aztán keresztet vetett magára és otthagyta a zsörtölődő embert. A harangozó meg a kurátor mosolyogtak a kalap alatt, de nem szóltak. Csak mikor látták, hogy a tisztelendő ur rájuk veti tekintetét, mintegy tanácsot kérőleg, akkor megcsóválták a fejüket, de akkor sem szóltak. Igen hallgatag emberek, tudják mi a becsület. Hát eddig rendben is lett volna az eljárás, csakhogy nem maradt annyiban a dolog. Rá egy hétre igen szines papirost kapott Varga Péter, olyan hivatalos félét, aminek az oldalán nyomatott betű is van. — Hát-e minek ? — kérdezte a kisbirótól, aki hozta. — Annak komámuram — okosította a kisbiró, hogy ezt föl kő mutatni a jegyző urnái, aztán a biró ur megbünteti kendet. — Oszt’ mér? — Mert a papot igen üresen eresztette el. Varga Péter megvakarta a fejét, aztán csak ennyit mondott: — Mögájj pap, mögájj csak. Ezt is lassan mondta. Még ünneplőbe sem öltözött, csak ugv dolgos ruhában ment el a községházára. — Megtisztölöm a jegyző urat, ihol az irás. Azzal odaadta. A jegyző nézi, fordítja, megint nézi, azzal leteszi az asztalra és rákönyököl. — Hát fizet? — kérdezi Varga Pétert? — Mit? — Büntetést. — Oszt’ mennyi az a büntetés ? — Egy korona. — Ha nem volna igazam, akkor én fizetnék, de igy nem fizetek. — Majd megbánja kend, világosította fel a jegyző. — Mögbántam én mán mást is, de ezér nem fizetek mégse. veíyneg ?Lti, Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u. 1. a rom. kath. templom mellett. állapíttatott 1902. évben. Telep : Petfifl-ut 59. szám.
