Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-26 / 21. szám

S Z A T M A R M E G Y E I KOZ !. Ö N Y # Ml politikai esalp. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Botrányokkal kezdődött újra a magyar országgyűlés képviselőházának hétfői ülése. Szinte természetes ez már és meglepő és fel­tűnő volna, ha nem igy kezdődne. A „ki a legény a csárdában?'-féle társasjátékot játszó Justh-pártnak hetvenkedése közben egy kicsit a tyúkszemére léptek, hát persze, hogy a haza elleni merényletről kiabálnak. A Justh-párt megismételte régi taktikáját. A gyűlés előtt három tagja az elnöktől obstrukcziós czélzattal napirend előtti felszólalásra kért engedélyt, amit azonban Beöthy Pál elnök minden meg- okolás nélkül megtagadott. Zárt ülés kértek, de ezt nem lehetett megtartani. Az ülés végén lármás jelenetek között állapították meg a másnapi ülésrendet, Teleszky János pénzügy- miniszter ezen az ülésen beterjesztette az ál­lami, vármegyei és államvasuti alkalmazottak családi pótlékáról szóló törvényjavaslatot. Csirkepiaczra való veszekedések töltötték ki kedden az ország sok égető bajának tár­gyalására és szanálására szánt időt. A száj- és boxer hazafiak ezúttal is a Justh-párt vezér­embereiből kerültek ki. A sok okvetlenkedés miatt Justh Gyulát és Lovászy Mártont a mentelmi bizottsághoz utasították. Návay La­jos, a képviselőház elnöke kedden bejelentette az elnöki állásáról való lemondását. A képviselőház szerdai ülésének politikai jelentőségű eseménye : Gróf Tisza Istvánnak a képviselőház elnökévé történt megválasztása. A mi egyéb is történt, az nem való ebbe a rovatba, ahol a hét politikai eseményeiről adunk rövid, de tömör tájékoztatást. A képvi­selőház szerdai eseményeinek az elnökválasz­táson kívül történt része a törvényszéki ügyek rovatába való. Botrányos jelenetek szín­helye volt a képviselőház; a botrány később verekedéssé fajult. íme, szépen érik a Justh- párt vetése. Revolverek, boxerek működtek: és ezt úgy hívják, hogy küzdelem a függet­lenségi elvekért. A csütörtöki ülés betetézte azokat a botrá­nyokat, amelyeket a hónapok óta űzött gya­lázatos izgatás idézett elő. A mi a házban tör­tént, az nem sok szót érdemel. Tisza István — Bepereli a tisztelendő ur a szolgabiró urnái. — Akkor se fizetek, ha még a minisz­terhez pöröl is be, mer nincs igazsága. Azután megigazította a mándliját, úgy folytatta: — Mióta a magam kódisa vagyok mindig megfizettem emberséggel a papnak, csak most nem. Megfizettem vóna most is, csak vóna mibül. De ha nem termett, hunnan vögyek ? No hát azt gondulom, hogy ha mán a tiszte­lendő urban nincs annyi böcsületérzés, hogyha nincs, nem köll erőszakot tenni senki ember­fián, hát akkor én bennem se lesz embörség senki papja erányában se. Ezt gondoltam eddig. Most pedig azt mondom, hogy prédi­káljon a tisztelendő ur annak, akinek akar, de nekem ne. Mert vizet prédikál, oszt’ bort iszik. Más szóval: Maga sem tartja, amit mond. Azután azzal fejezte be: — Kitérők a hitemből. Nem fizetek én én többet egy papnak sem. Ez az utolsó. Itt van la, vögyön rajt’ neki kötelet a nyakára. Előkotorászván a koronát, letette a jegyző az asztalra. Azzal elment. A jegyző nem szólt, csak mosolygott, aztán hol az idézőjegyet nézte, hol a koronát. Végre eltette mind a kettőt egy fiókba, megint mosolygott egyet és a bajusza alatt mormolta: — Kemény feje van az öregnek. Varga Pétör uram kitért a vallásából, de az asszony nem tudott belőle semmit, ügy csinálta, hogy a felesége ne tudjon felőle, elnökölt és megmutatta, hogy miként lehet erős akarattal megfékezni a Kossuth szellemét és a becsületes, komoly szellemét csúffá tevő banda az egész ország közgazdaságára kiható időrablását. Tisza István elnök Barabás Bélá­nak napirend előtti felszólalásra adott enge­délyt, ez azonban ezzel visszaélt, úgy annyira, hogy az elnök kénytelen volt a szót megvonni tőle. Justh Gyula a mentelmi bizottság hatá­rozata folytán megkövette a Házat. Apponyi kijelentette, hogy a szerdai elnökválasztás ér­vénytelen. Okfejtése szánalmas: érvénytelen a választás, mert a szavazás két óra után tör­tént. Mig a Házban folyt az időpocsékolás, ezalatt Budapest munkássága csütörtökön egynapos sztrájkot rendezett. E sztrájk ered­ménye: 6 halott, 90 súlyos sebesült és 760 fogoly. Csili i szalimel Itt lateüi Kivándorlás és visszavándorlás. Szatmárvármegye területéről oly nagy mérvű a kivándorlás, hogy e miatt joggal lehet a falvak közeli elnépteleneditésétől tar­tani. Ez aggasztó helyzetben némi megnyug­vást ad egy amerikai újság tegnap érkezett számának egyik közleménye, mely a kivándor­lással és visszavándorlással foglalkozik és a népmozgalom tulajdoni okait állapítja meg. Ha a jelek nem csalnak — írja az ame­rikai újság —, a hajóstársaságok jó üzletet fognak ez idén csinálni. New-yorki jelentések szerint ugyanis a visszavándorlás egyre tart, sőt mind nagyobb arányokat ölt, de emellett a kivándorlás is növekedőben van. A két nagy német társaság hajóinak fe­délközei állandóan tele vannak oda-vissza s a Cunard és a Holland American hajói is nagy kivándorlási és visszavándorlási forgalmat bő­mért ismerte már a felesége asszonytermészetét, aztán tudta, hogy nem egyezik bele ilyen nagy változásba. Az idő jött, meg ment, hát egy eszten­dőre a Vargáék házában gyerek nyivogás hal­latszott. Azt mondja az ember: — Hát-e meg most minek? — Kitanittatjuk. Majd a tisztelendő ur kitanitja. — Ki a kutyát, de nem az én gyerökömet. — Hát mér ? — Mer én nem akarom. Értőd én, az atyja, nem akarom. Inkább kitekerem anyakát rögvest. — Ha tudtam vóna, nem hoztam vóna a világra sem. Azt gondultam, örömet szörzök vele kendnek. Mér nem mondta tavaly? Azzal megint hallgattak, csak az uj hon­polgár nyikorgóit, Másnap beállít Varga uram nagy alázattal a tisztelendő úrhoz. Bekopogtat kétszer is, mire azt mondják belülről, hogy szabad. — Égy kis dógom vóna a tisztelendő úrral, ha nem zavarnám. Csúffá tött a fele­ségűm. Meggondótam a dógot, vissza veszem a Intőmet. —. Örülök neki, hogy megtér jó Varga uram. Örülök neki. Aztán kérdezte: — Mi indította arra, hogy megtér? — Gverök. — Melyik gyerek ? — A fiam. nyolitanak le. A magyar visszavándorlás olyan erős, hogy a nemrég New-Yorkból Brémába indult George Washingtonnak nemcsak fedél- köze, hanem harmadik és második osztálya is visszhangzott a magyar szótól. S a nagy visz- szavándorlást nem lehet egyszerűen a rossz viszonyok, az elnökválasztó évnek, az amerikai sztrájkoknak betudni, mert ha ezek volnának az igazi okok, akkor ugyanezen okok megaka­dályoznák a kivándorlást, már pedig a kiván­dorlás is erős. A Prinz Friedrich Wilhelm s a Kaiser Wilhelm der Grosse egyenkint másfélezer ki­vándorlót hozott Amerikába. Miután a kiván­dorlók nem jönnének, ha a munkaviszonyok rosszak volnának Amerikában, a nagy vissza- vándorlást nem lehet másnak, mint az évtize­dek óta állandóan nagyméretű kivándorlás természetes következményének és tünetének tekinteni. Annyi ma már a kivándorolt európai Amerikában, hogy állandóan nagy „visszaván- dorlást'1 eredményez a sok hazaránduló, ideig­lenesen, vagy véglegesen visszamenő, üzleti, vagy családi ügyben átutazó fedélközi utas, tekintet nélkül a gazdasági viszonyokra. Irodalom, művészei Az országos nagybányai képkiállítás. Az országos nagybányai képkiállitás rendező-bi­zottsága dr. Makray Mihály elnöke alatt a napokban tartotta első ülését a bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett A bizottság a nagy­bányai országos képkiállitás védnökéül Nagy­bánya várost kéri föl. A bizottság intézkedett a képkiállitás katalógusa ügyében is és elfo­gadta a kiállítási szabályzatot, melyet Thorma János referált. Iskola, egyház. A tanítók a fizetésrendezésért. A Szatmár­megyei Általános Tanítóegyesület a múlt héten évi rendes közgyűlést tartott és ennek kereté­ben foglalkozott a tanítói fizetésrendezéssel és a nyugdíj revízióval. A gyűlésen a leghatáro­zottabban követelték a fizetésrendezés megva­lósítását és elhatározták, hogy a kérdést július­ban tartandó egyetemes tanitógyülésen is meg­megvitatják. — Hát fia is van? Nem is tudtam. — Én se tudtam tegnap röggelig. Akkor lőtt. Most megkőne köröztölni, oszt’ nincs kivel. — Ej, ej, dehogy nincs. Majd adok én neki neki nevet, a keresztséget is ráadom. — Oszt’ mit fizetek azér? — Semmit se. — Semmit se ? — Nem. — De ha én fizetni akarok? — Akkor adjon azt amit akar. — Adok — mondta Varga Péter. Azzal kibotorkált a szobából. Kalapját felcsapta a feje búbjára és úgy ment haza. Beszólt az asszonynak: — Vidd mán ezt a gyerököt a köröszt- ségre, mer megvénül még utóbb, aztán neve se lesz. Befogta aztán a lovakat a hosszú kocsi elé. A kocsit a kamaraajtó elé huzattá és a mennyi kukoricza csak ráfért, annyit rárakott. No ölég lesz gondolta elégedetten. Mögfizetek neki embörségesen. Sok, sok egy kicsit, de ennyit megér a hit meg a gyerök is, oszt’ azér a disznóknak is marad. — Mikor a tisztelendő ur portájára hu­zattá, kint állt az udvaron épen. — No tisztelendő uram, megadom az adósságom. Jó szívvel adom. Isten látja a lel- kemet. Hanem most mán arra kérőm, hogy úgy adja rá a körösztségöt arra a gyerekre, le ne lőhessen rula olyan könnyen levenni mint az apjárul. $ Gallérok gözmosása ® tükörfénynyel hófehérre é Hájtájer Pál A Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása nÁVGKAFJOLV, Széchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom