Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-12 / 7. szám
Nagykároly, 1911. február 12 7. szám. XXXVil. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová alap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küld endők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁBOLYBAET Jókai-utcza 2. sz. _____Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐ SZERKESZTŐ: DR ANTAL ISTVÁN- Megjelenik minden vasárnap. : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: , Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korong Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér TdKTIKd. Mit akar az ellenzék azzal, hogy a bankvitát a végtelenségig huzza ? Erre a kérdésre a legravaszabb fiskális se tudna őszintén mást válaszolni, mint azt: voltaképen semmit se akarunk, csak megakadályozni a dátumhoz kötött javaslatoknak törvényerőre való emelkedését. Ne legyen idejére se banktörvény, se ujoncztörvény, se költségvetési törvény, se újabb indemnitás. Legyen mindenütt: exlex az egész vonalon, legyen zavar, legyen felfordulás . . . Egyszóval, mi ellenzék, semmit se akarunk, csak — taktikázunk. Mint az elkényeztetett durczás, vásott gyerek, akit hiába csillapít anyja: — Mit akarsz hát drágám ? — Semmit se akarok, sírni akarok. De ha ebből a durczáskodó, nyűgös, vánnyadt taktikából kerekedhetik-e csak egy csipetnyi haszna is az országnak, sőt, hogy nem lesz-e kiszámíthatatlan kára belőle, arra az ellenzéki urak közül, úgy látszik senki se gondol. Tudván-tudják, hogy gyakorlati eredménye semmi sem lehet az egész bank- heccznek. Mégis hecczelődnek. Elég nekik, hogy kellemetlenséget okoznak a kormánynak. De illik ez a komoly politikusokhoz ? Akik azirnént már maguk is ültek kormányon. És kormányon ülve semmit se tudtak megvalósitni. Sem a magyar vezényszót, sem az önálló vámterületet, sem az önálló bankot. Még a választójogi reformot sem tudták megcsinálni. Pedig ugyancsak Ígérték! . . . ígértek, sőt követeltek, mig kormányra nem jutottak. Mikor kormányra jutottak : semmit sem csináltak meg abból, amit Ígértek s amit követeltek. Az ország — a tisztelt ellenzék régebbi többszörös szereplése nyomán már sokszor belekerült az exlexbe. És sohase látta semmi hasznát. Csak kárát vallotta. Hát újabb és újabb exlexek után már nem igen sóvárog. Az ország hosszú, meddő, teoretikus küzdelmek után némi gyakorlati, reális eredményeket kíván És főképen — nyugalmat! . . . Nyugalmat azért, mert belátta, hogy folytonos izgalmak lázában a napi életre való reális kívánalmak nem teljesülhetnek. Miért vitatkozik tehát az ellenzék az önálló bankért, a végletekig most, mikor tudja, hogy ennek a mer,valósítása kivan zárva épen úgy, mint a hogy tudta, hogy kivolt zárva akkor, amikor ők kormányon ültek. Az ellenzék tudatosan, rosszhiszemüleg ' lehetetlenségeket kíván. Miért ? . . . Czél nélkül, csupán taktikából. Az ilyen taktikát azonban már — a maga kárán — túlságosan kiismerte a nemzet. Nem volt a taktikából, nincs és nem is lesz belőle soha semmi haszna. —Tehát elfordul tőle. A hét politikai eseményei. A memorándumok dolgaival kezdődött hétfőn a politikai hét. Minden pártnak, sőt minden párttagnak volt egy kis Írása, amit régen, üres óráiban felküldött a királyhoz. E semmiségek lármájától zajos a fórum és alig hallatszik a hadügyminiszternek az a kis szerelmi suttogása, hogy 1915-ig a hadseregnek és a tengerészeinek ötszáz millióra lesz szüksége. Ezt a kispénzt tekintélyes évi részletekbe kell kiizzadnod, memorándumos polgártársam. Az ülés bevezetéséül, egy horvát képviselő mentelmi ügyéből kifolyólag, Héderváry miniszterelnök odakiáltott Polónyi Dezsőnek: Tiltakozom, hogy egy képviselő olyan ügyben, melyben nem illetékes, Ítéletet mondjon. Polónyi erre tiltakozott, hogy a miniszterelnök egy képviselő birálati jogát kétségbe vonja. A napirendhez Csontos Andor szólott először. Az önálló bankról szólva, azt kérdezte, hogy Yan-e valami a világon, amit nem lehet felállítani. Tiszáról pedig csak mint „legnagyobb magyar folyóról“ nyilatkozott, amely ha kell árad, de mindenesetre kanyarodik. Désy Zoltán erős kíméletlen szavakkal támadt Lukács László pénzügyminiszterre. A miniszterelnök és Polónyi Dezső össze- szólalkozásából kifolyólag zárt ülés volt, holott igazában egy némely képviselőt kellene bezárni. ILONA ASSZONY Irta: H. Szederkényi dnikó. Kicsit már ellaposodott hivatalnok-életet éltek a vidéken. Házasságuk öt első évén túl voltak. Elviharzott fölöttük a megismerkedések, az első habfehér főkötőcske, az első kis, topogó czipőcske, az első kis kecses nadrágocska izgalmai. A háztartás percznyi pontossággal tik-takkolt hétről-hétre, hónapról-hónapra. Az ura már teljesen benne volt az ebéd utáni szundikálásban és a hivatal utáni lapszieszta- korszakban. Ilona asszony fölösleges idejét Daudet, Maupassant, Ohnet egy-egy házasságtörési drámája elég tarka össze-visszaságában töltötték ki. Figyelte asszonyismerőseit, akikről a fáma azt regélte, hogy az urok nem az egyetlen férfi életükben. Nagyon szerette volna megkérdezni ezektől az asszonyoktól: — Ugyan mondjátok meg nekem, nagy gyönyörűség a ti életetek ? Úgy van minden a valóságban, ahogy a regényekben ? Ezek a kérdések ott lobogtak mindig a szemében. Nem tudott nyugodni tőlük. Las- sankint egész fantasztikus világba gubózta be magát. Ennek a világnak „természetesen“ nem az ura volt a hőse. Nem; hanem ő, a nagy, az utolérhetetlen, a suttogó szavú, a bűbájos beszédű, a lovagias, a szolgálatra kész, a kinek nincs — óh bocsánat — stoppolni való harisnyája, aki nem kéri számon a napi kiadásokat, aki kész mindig az ő tündérasszonyának a menyország kapuját megnyitni és a hathetes szini szezonra állandó támlásszéket váltani az első sorban, de legalább a másodikban, semmi esetre az ötödikben. A képzeletbeli lovag las- sankint belopta magát Ilona asszony álmaiba. Sőt fölverte nyugalmából, nem hagyta aludni. Ilona asszony ilyenkor türelmetlenül hallgatta nyugodtan alvó urának egyenletes lélegzetét. Ingerült, dühös lett rá. Miért nem ébred i most föl ? Miért alszik nyugodtan, mig ő álmatlanul vergődik ? Van ő hozzá valami köze ennek az embernek ? Nincs. Hiszen hacsak egy szikrányi lelki kapcsolat lenne közöttük, akkor fölébredne. Fölébredne mély alvásából és megsimogatná az Ilona asszony forró homlokát. Gügyögő, beczéző szavakkal csititgatná, álomba babusgatná. Igen, ha volna közöttük harmónia lelki kapocs. De nincs. Ah, sokkal prózaibb, sokkal reálisabb ez a szürke beamter, semhogy ilyen ideális tulajdonsággal dicsekedhetnék. Ilona asszony lassankint beleélte magát abba a tudatba, hogy ő csalódott asszony. Mennél több Tegényt olvasott s mennél gyakrabbanadta ki a fehérneműket foltozni s mennél több üres délutánja maradt, annál inkább szélesedett, bővült a tragédia, annál tökéletesebb lett az álombéli hős s annál jobban eltörpült szegény Kovács József, a szürke hivatalnok, Ilona asszony férje. Ebben a kritikus időtájban jött meg az áthelyezés. Váratlanul, mint a hősköltemó- nyekben az égi hatalmak beavatkozása. Ilona asszony tehát a fővárosba került. A nagy, a szép, a ragyogó, a fénylő fővárosba, ahol csak természetes, hogy akadt egy regényhős. Foglalkozására nézve jegyző volt. Hol találkoztak ? Zsuron, társaságban. Istenem, nem ez a fontos, hanem az, hogy az élelmes jegyző ur úgy keresztül nézett Ilona asszony lelkén mint a tükörfényes ablakon. A bágyadt, mindenről lemondó beszéd szinte csalogatta; légy te a hős, légy te a messiás, a megvigasztaló trubadúr. A karcsú jegyző ur nem sokáig tépe- lődött. Harczba küldte összes, színpadokról ellesett kézmozdulatait, elszavalta részletekben a két és fél verseket, amelyeket ilyen alkalmakra tanult be. Ott volt mindig Ilona asszony mellett és megállapította Plátóról, hogy ő a szerelem legtökéletesebb apostola. Közben meglegrégibb jóhirnevü saját készitményü cziporaktára Nagykároly, Széchenyi-tér. mggT £ p IT p | A 1 | IS* If tfk Női-és férfi saját készítésű czipökbea és a legtar IfN» w r b W I tt ■— i « ■ M tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.
