Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

SZAT MAR MEGYEI KÖZLÖNY Kedd. Örvendetes jelenség: a bankjavaslat általános vitája a vége felé közeledik. A záró­beszédeket várják. Az ülés megnyitása után elnök megemlékezik Luby Géza haláláról. A ház jegyzőkönyvben örökíti meg az elhunyt kép­viselő emlékét. Szebeny Antal elégedetlen a közös bank működésével, mert az nem siet a kisember tá­mogatására. Ráth Endre azt vitatja, hogy hiába beszélnek devizáról, dividendáról, a bank nem szakértők ügye, hanem a magyar hazafiságé. Rónay Jenő: ami a kivándorlást illeti ehhez a közös banknak vajmi kevés köze van, nem azért vándorol ki senki, mert a bankkamatláb félszázalékkal magasabb. Elfogadja a törvény- javaslatot. Bakonyi Samu abból indul ki, hogy az általános egyenlő és titkos választójog meg­alkotása nélkül nem lehet az ország nyugodt fejlődését biztosítani. Szerdán interpellácziók felolvasásával kezdik. Ezek közt egy érdekes van: Mádi-Ko- vács Jánosé: Az ingyenes népoktatás végre­hajtása tárgyában a közoktatásügyi miniszter­hez. A kereskedelemügyi miniszter öt helyiér­dekű vasútról szóló törvényjavaslatot terjeszt be. Kun Béla a bankvita során támadja a kormányt. Utal a Just-féle memorandumra, amely a legvilágosabban mutatja, hogy a füg­getlenségi párt inkább ragaszkodott elveihez, mint a hatalomhoz. Bizony Ákos is beszélt. A csütörtöki ülésen gróf Andrássy Gyula mondta el régóta jelzett beszédét a bankjavas­lat hírhedt ötödik szakaszáról. A beszédből kitűnik, hogy Andrássy rokonszenvez a bank­vita rendezőivel. A közös bank hívének val­lotta magát, de mégis támadta a kormányt és ezzel világosan tanujelét adta annak, hogy a grófok is úgy éreznek, mint más emberek. Ándrássynak is fáj, akárcsak, mondjuk Falussy Árpádnak, hogy messzekerült a hatalomtól, így aztán nem csodáljuk, hogy Lukács Lász­lót a legaulikusabb politikusnak bélyegezte. Alkotmánysérelemről stb. bezélt és végül a javaslatot elfogadja. Mig Duczi gróf beszélt a folyosón Mayländer Mihály Fiume város képviselője rosszul lett és huszpercznyi agonizálás után meghalt. Pénteken a bankvita úgyszólván teljesen leszorult, hogy helyett adjon annak a szó csimborasszónak, amely Lukács László pénz­ügyminiszter körül tornyosul a Justh-féle me­morandum és tárgyalások kapcsán. A képviselőházi beszédek közül Hiero- nymi Károly kereskedelmi miniszteré vált ki. Andrássy csütörtöki felszólalására reflektált és bőven kifejtette, hogy nekünk törekednünk kell, hogy a bank mielőbb kötelezően felvegye a készfizetéseket. A bankjavaslat a készfizeté­sek felvételének czélját szolgálja és ezzel a kormány nem esett inkonzekvencziába. Amit Justh és Szmrecsányi pénteken csi­náltak, az csepürágás, nem politika. Á tegnapi ülés napirendje a következő volt: A központi statisztikai hivatal 1911. évi munkarendje, a bankjavaslat és interpellácziók. Szatmármegye Januárban. f\ közigazgatási bizottság ülése. Szatmármegye közigazgatási bizottsága péntek d. e. tartotta rendes havi ülését, melyen a szakelőadók beszámoltak a megye közigaz­gatásának január havi menetéről. A pén­teki ülés egészen elütött a bizotság üléseinek megszokott sablonjától, hiányzott Luby Géza megszokott alakja és még megszokottabb interpellácziója. Áz ülés a szokottnál is szür­kébb volt és hogy mennyire nem törődnek a bizottsági tagok a szakreferensek jelentéseivel, az kitűnik abból, hogy senkinek se jutott eszébe azon kérdés felvetése, hogy kiért jobban az állatok dolgához, a közgazdasági előadó vagy az állatorvos? Az előbbi ugyanis azt jelentette, hogy az állategészségügy kedvező volt, az utóbbi pedig ennek ellenkezőjét, t. i., hogy kedvezőtlen. Az ülésről részletes tudósításunk a kö­vetkező : Elnök: Ilosvay Aladár alispán. Elnök jelenti, hogy Csaba Adorján főispán hivatalo­san távol van. Azután, a következőket mon­dotta : — Napirend előtt egy szomorú kötelességet teljesitek. Bejelentem bizottságunk egy tagjá­nak elhalálozását, régi munkás tagtársunk halt el Luby Gézában. Mindnyájan „ismertük őt. Határtalan fajszeretet jellemezte. Ügybuzgó volt és oly űrt fog hagyni maga után, ame­lyet sokáig nem fog lehetni pótolni. Indítvá­nyozom, hogy a bizottság őszinte részvétét jegyzőkönyvileg fejezze ki és erről családját jegyzőkönyvileg értesítse. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Az alispáni jelentés szerint a személy- és vagyonbiztonságot veszé­lyeztető semmi különösebb dolog elő nem fordult. Jelenti továbbá az alispán, hogy a törvényha­tósági állatorvos mellé rendszeresített gyakor­nok, jó lehet ki van nevezve, még állását nem foglalta el. Ennek megsürgetése czéljából fel­írt a földmivelésügyi miniszterhez. -A tavaszi árvízvédelemre vonatkozólag az előmunkálatok megtétettek. Január hónapban Amerikába szóló útlevelet 175-en kaptak. Visszavándorolt 65 egyén. Pénzügy. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigaz­gató jelenti, hogy január hóban befolyt egyenes adóban 91332 E 90 f., hadmentességi díjban 742 K 28 f., bélyeg és jogilletékben 78399 K 70 f. Befizetés az előző évivel szemben kedve­zőtlenebb, mint a múlt évben. Tanügy. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a múlt hónapban „nagyobb mérvű iskola- látogatásokat végzett. Összesen 18 községben 24 iskolában 41 tanító, előadását és munkáját vizsgálta felül. Taneredmény tekintetében, különösen a magyarnyelvnek beszélőképesség­gel való tanítását illetőleg kiváló sikert ért el a mózesfalui, laj osvölgyhutai és tartolczi iskola. Közegészségügy. Dr. Aáron Sándor jelentését, ennek beteg­sége miatt Németh Béla aljegyző terjesztette elő. A jelentés szerint az általános egészségügy kedvezőtlen volt január hóban. Uralkodó beteg­ség a légzőszervek hurutus és lobos megbete­gedése. Ezek mellett a heveny fertőző beteg­ségben szenvedők száma viszonyítva az előző hónapokhoz emelkedett. A jelentés felemlíti még a felsőfernezelyi kiütéses tífusz járványt, amelyről a Szatmármegyei Közlöny ma egy heti számában referáltunk teljes részletességgel. Állategészségügy Czilli György főállatorvos jelenti, hogy az állategészségügy is kedvezőtlen volt január havában. A ragadós száj és körömfájás és a lép- fene terjed. Á száj és körömfájás egyes köz­ségekben megszűnt ugyan, de a zárlatot felol­dani nem lehet mert a nép és a községi elöl­járóságot közönyössége miatt a fertőtlenítések nem lettek végrehajtva. Közgazdaság. A kedvezőtlen időjárás a különben is gyenge őszi vetésre hátrányos volt. A nagy hi­simogatta minden adandó alkalommal Ilona asszony bársonyos, hófehér kezecskéit, sőt meg is csókolta, valahányszor csak lehetett. Még csak ötödik hetében voltak az isme­retségnek, mikor Ilona asszony urának várat­lanul el kellett utaznia. A karcsú jegyző ur teára volt hivatalos és egyedül találta Ilonát. Aloé virágokról, tündéries illatokról, színdara­bokról, sőt alighanem a holdról és Plátóról is esett szó eleinte. Szépségekről, kábulatokról, ideális lelkiharczokról, amelyek, amelyek . . . prózai ölelésekbe fúltak. . . . Másnap — és ezt nagyon szégyelte maga előtt Ilona asszony — nem érzett mást, mint fáradtságot. Kicsi lányát, aki játékaival jött hozzá, elküldte. Ő most zavart, szórakozott; ébrenlétében is álmodik, szemei mindig a távolba néznek, ajkán égnek a tiltott csókok. Agya kábult, léptei bizonytalanok. Igen, igen .. . de mégis, ha jól meggondolta a dolgot Ilona asszony, ő ép oly nyugodtan számolhatja el a piaezról hazatérő cseléddel a , zöldség, tojás és krumpli árát, mint máskor. . . Ép oly nyugodtan törölgette le a hálószobát, mint máskor és föl­fedezte azt is, hogy a hófehér vánkosok láttára — fájdalom — nem fogja el az a bizonyos remegés, az a bizonyos kimondhatatlan gyönyör. De hisz ez borzasztó, — döbbent meg Ilona asszony. Ennek nem szabad igy lennie. Hisz most jönnek a lelkiviharok, a lelkimar- dosás tüzes szemű lidérczei, akik halálos hara- pásokkal csókolnak mézetaszivbe. Most jönnek a lázas álomba merülések, a tépelődések, most jönnek az elnyomott siránkozások, a vésszel való daczolás. Figyelte a szivét és várt ... De nem jöttek. . . A nap ép oly természetesen sütött, mint tegnap délben, amikor ő még a tiszta Ilona asszony volt. A tükörbe nézett. Arcza nyugodt, sima. Semmi áruló vonás. . . Nin­csenek fekete foltok a csókok helyén. Ajka, piros ajka mosolygós, ártatlan. A vére nem lüktet, nem zakatol, nem dobogtatja hallhatóan a szivét. . , Sőt, akkor sem tánczoltak.Rákény- szeritette magára azt a bizonyos csudálatos varázslatot, mikor a karjaiban feküdt. . . Jól emlékszik, hogy azt gondolta: De hisz most oda kell tapadnom az ajkára félig őrülten mámoros gyönyöröktől. így gondolta, de a szive hideg és vészesen nyugodt maradt. Jaj, ha hazugság volna minden. . . Jaj, ha a könyvek hazugok. . . Jaj, ha a szépségek, a gyilkos örömöktől tobzódó vergődések csak a papíron vannak meg, a regényekben, ha az élet igazán ilyen egyszerű és a komplikácziók csak az emberek fantáziájában vannak meg. Ilona asszony úgy estefeléig rájött min­denre. Különösen akkor, mikor a lámpavilágnál alaposan megvizsgálta a karcsú jegyzőt. Észre­vette, hogy tulajdonkópen nem is olyan karcsú, a nyakkendőjén egy folt van. Úgy látszik, rácsöppentette délben a mártást. Egy pillanatig arra gondolt, vájjon sóska-, vagy zsömlyemártás lehet? Aztán azt is észrevette, hogy a haja már ritkul és a fogai kicsit sárgák. Fájdalom, más efféle prózai, regényhőshöz nem illő dol­gokat is meglátott és nagyon, nagyon megbánta a történteket. Be kellett vallania magának, hogy igazán nem volt érdemes belerohannia egy ilyen helyzetbe, tisztán csak a tanulságért, hogy az életben a dolgok egyformák. Ezt aztán szépen, okosan meg is mondta a karcsú jegyzőnek, sőt még azt is elrendezte, hogyan maradjon ellassankint a háztól. Egye­dül maradva azon gondolkodott még, megmond­jon-e mindent az urának ? Higgadtan, világos agygyal mérlegelte a helyzetet. Mi lesz, ha megmondja, mi, ha nem mondja meg? Az áb­rándozás, a regényesség újra megkísértette. Nagyszerűen rajzolta eléje a kitörést, az átko- zódást, a férfias haragjában asszonyt verő férfit. Aztán a megbocsátást, az egész életén keresztül múltjáért vezeklő asszonyt. A mega­láztatásoknak végnélküli lánczolatát kicsinyes, maró szavakat. Mindezt miért? Megváltozik azzal a tegnap? Az az egy éjszaka nem benne marad az életében? A megtörtént, meg nem történtté válik? Nem fog ő holnap olyan tésztát gyúrni, mint tegnap, nem marad az az urának, aki eddig volt. . . . Hona asszony arczán már nincsenek kérdések. Hűvös józansággal Ítéli meg a dol­gokat. Regényeket olvas és szelíd gunynyal megmosolyogja őket. JJdOVJiX l\ Cll illUi/Ul eil üt<i V Uu. lUUv^li JUUUUt\ . Ü'J LUU util -lO UO^lUV Vll/V, -1-1 ubJ <<J i-iuijui Ruhát fest-ve^ijileii tisztit HauflelS. Kasy hároly Kölcsei-n.l.HBfi

Next

/
Oldalképek
Tartalom