Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
38. szám. XXXW58. évfolyam. P peyfeárcSy, 8951. szeptember 57. ------”-----------------------------------------------------.---------TM ÁRMEGYEI SZERKESZTCSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét ill^^jí^^m^^elj: küldendők: NA GYKÁEOL7BAN jOhlk-^kc^Sí. ‘az:. Telephon Pártoktól független POLITIKAI LAP. .....—“*—f———-—v—*---------------------------- Megjelenik minden vasárnap. -- • • EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helybenyházhoz hordva 5 K vidékr^ postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak óa iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos*,.áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Hi hié össze! Az ellenzéknek a katonai javaslatokkal szemben mindig az volt a slágere, hogy az ország nem bírja ki a terheket s annyit emészt meg a katonaság, hogy semmi más czélra pénz nem jut. Hiába jelentették ki igen illetékes helyen, hogy ez fantazmagória, hogy a nemzet anyagi erejét a katonai javaslatok túlfeszíteni nem fogják: nem adtak ők erre semmit. Betanulták a nótát: fújják tehát tovább rendületlenül. Legutóbb azonban olyan szenzációs hir került nyilvánosságra, amely irgalmatlanul kivégzi az ellenzék hazugságait. A jövő évi költségvetés előmunkálatait végzik most s Lukács László pénzügyminiszter szeptember végén vagy október elején be is terjeszti a költségvetésről szóló törvény- javaslatot. Nos; ez a javaslat nagy meglepetést hoz. Ki fog tűnni, hogy a hadügyi tételek egyáltalán nem vágnak akkora ösz- szegekre, mint a mennyit a véderő javaslat pénzügyi bírálói jósolgatnak. De hoz a költségvetés más örvendetes meglepetést is és pedig azt, hogy kulturális és szo- cziális czélokra csaknem akkora újabb ösz- szeg jut már a jövő évben, mint a hadügyi költségvetés fölemelt tételei. A kormány megszabott összegekben igazolja, hegy kulturális és szocziális haladásunkat épp annyira szivén viseli, mint a véderő szükségesnek mutatkozó fejlesztését. A nemzet tehát nem fog összeroppan a katonai terhek alatt, sőt a katonai terhek emelése nem is lesz olyan nagy, mint ahogy beszélik. Sőt ime, amilyen többletet a hadsereg lábraállitása kiván, éppen annyit szentel a kormány kulturális és szocziális czélokra is, tehát az államháztartás kiadásainak emelkedése még egyszer annyi lesz és az ország még ekkor sem log össze- roskadni. Amiből világosan meg lehet érteni kettőt. Az egyik nagyon becses tanúság; az, hogy a hadsereg fejlesztéséből egyáltalában nem következik valamely ország közművelődésének elhagyatottsága vagy gazdasági életének hanyatlása. A mili- tárizmus követelései kétségtelenül súlyosak, de sohasem keresztezik a kulturális beruházásokat, nem teszik lehetetlenné a nemzet kulturnivójának emelését. Hogy egyéb példát ne említsünk: Németország a legerősebb katonai állam és bizony mégis megirigyelhetjük tudományos, művészi és közgazdasági életének gyönyörű virágzását. Bölcs és nemes dolog, ha a kormány ezt a költségvetésben számokkal is dokumentálni fogja; legalább látni fogja mindenki, hogy a nemzet jövendőjét a hadsereg erősítése egyáltalában nem veszélyezteti, sőt szinte parancsképt diktálja reá a kormányra, hogy a külső védelem lejlesztésével együtt izmositsa az ország belső haladását, áldozzon a kultúrára és enyhítse az ország szocziális nyomorúságát. A második tanulság, ami a mai viszonyok között ennél az általános igazságnál nem kevésbbé fontos az, hogy az ellenzék harezmodora ebben az esetben sem bizonyult igaznak és becsületesnek. Az ország minden zugát fel akarják lármázni azzal a hazugsággal, hogy a hadsereg kedvéért minden, ami drága és becses egy nemzet boldogulásában, vissza fog maradni, a kultúráról és a szocziális haladásról szó sem lehet abból a szimpla okból, hogy a hadügyi kiadásokon kívül többé egy fillér emelkedést se lehet kisajtolni az állami költségvetés kiadási tételébe. Ezt a rágalmat, a szédelgésnek ezt a hitvány eszközét maga az állami büdzsé íogja megsemmisíteni és egyben ismét igazolja vele a közvélemény előtt, hogy az ellenzék harczából az őszinteség, az igazság, a becsületesség hiányzik és annál gyengébb alapokon mozog az egész obstrukeziós küzdelem, mennél gyakrabban húz ki a kormány egy — ilyen komoly hazugságot a lába alól. Való tény, hogy ők leleményesek s ha most már nem kiabálhatnak arról, hogy az ország összeroppan a terhek alatt, hogy a kultúrával és a társadalmi viszonyok javulásával nem törődik senki, majd kitalálnak valami újabb hazugságot. De a nemzet mindig jobban és kétségtelenebbül belátja, hogy nem lehet nekik hinni egy szót sem. A legnagyobb kétely, az anyagi összeroppanás réme : most rombadőlt, kivégeztetett. Pedig ez volt a legsúlyosabb argumentum a katonai javaslatok ellen. Amit ezentúl ki fognak eszelni: az a hazugság ehhez képest ártatlan lesz. A közvélemény az újabb ámításokkal sokkal kurtábban és gyorsabban íog végezni. A kalap. (TT)onológ.) Irta: Dezső József. Meg van 1... Megtörtént... Menyasszony vagyok 1 Oh istenem, azt hiszem, ehhez fogható boldogság nincs több a földön. Leány pajtásaim nem tudják megérteni, hogy eshetett ez meg velem... én velem, aki még nem is voltam igazi bálban... akinek csak olyan kis házimulatságot engedélyezett a szigorú mama. Képzelem, hogy irigykedik rám a sovány Aszali Tini... a derék jubiláns, aki a télen ünnepelte pártában maradásának tizedik évfordulóját. Hátha még a jövendőbelimet ismerné, aki valóban mutatós fiatalember s hozzá még nagyon gyöngéd, nagyon finom és udvarias... s ah, az ilyen tulajdonságok olyan nagy hatással vannak a.női szivekre. Tudják Önök, milyen véletlennek köszönhetem a szerencsémet?... Igazán szinte hihetetlen. Ah, most már értem, miért mondják azt, hogy a házasságok az égben köttetnek. Bizony hiába való a mamák fáradozása, a bálok, a drága fürdőzés... hiába tesznek kirakatba bennünket... ha ott fenn megirva nincs, mind kárbaveszett fáradság! Úgy kell lenni, hogy az én férjhezmenetelem is úgy volt megirva abban a nagy könyvben. Könyv ?... Igaz ni, erről jut eszembe el kell mondanom eljegyzésem történetét. A múlt hónapban egy könyvkereskedésbe megyek, hogy megvegyem Zarándy Bélának, kedvencz költőmnek uj verskötetét. A könyves bolt tele volt vásárlóval s nekem várnom kellett. Egy szemüveges ur udvariasan leültet egy puffra, én nagy előkelőén helyet foglalok és abban a pillanatban — puff!... ne ijedjenek meg kérem ... nem ültem le a földre — ennél sokkal furcsább dolog történt meg velem: ráültem egy urnák újdonatúj keménykalapjára, amely abban a perezben palacsintaszerü klakká változott, olyanná, amilyet csak rosszul öltözött betörők vagy tehetségteíen zsebtolvajok szoktak viselni. Zavarom leirhatatlan ... A vásárló közönség mind engem néz ... rajtam mosolyog... Legjobban azonban egy szőkebajuszu fiatalember érdeklődik irántam, aki jóságos mosoly- lyal szemléli füligpirult arezomat s aki a „mindnyájunkat érhet baleset“ czimü kalap tulajdonosa volt... — Pardon uram, — dadogtam én. — Mit sem tesz kisasszony, sőt ha szabad kijelentenem, engem végtelen boldoggá tett, hogy a kalapomat semmivé tette !... tüstént hozatok egy másikat. Én idegesen kapkodok a pénztárezám után, melyben köztünk mondva, egy fillérrel sem volt több a Zarándy-féle kötet áránál, de ő vidáman folytatja: — Kérem, egy cseppet se nyugtalankodjék, ne bántsa a lelkiismeret és legkevósbbé se sajnálkozzék felettem, mert engedelmével én Hamvay kalapgyáros fia vagyok s beláthatja, Ruhát üHM&t Hautfel $. HiMy Mcseü-u.1 hogy ezt a kis csapást könnyű szerrel el bírom viselni! így beszélt az én szőke ifjam, udvarias hajlongások között, mialatt az én Zarándymat becsomagolták és én dobogó szivvel, kipirult arczczal támolyogtam ki a boltból. Mi sem természetesebb, mint hogy az éjjel középkori lovagokról, hattyúról, Lohengrinről, kötélhágcsóról álmodtam ... Másnap Zarándyt olvasgatva, mindig a szőke bajuszu kalapos lovagra gondoltam. Egyszer csak levelet hoznak számomra... nagy titokban elolvasom ... a szőke bajuszu irta... Oh milyen finom vonások ! és milyen stylus!... milyen köny- nyedség, mennyi szellem !... A legmeghatóbb formában fejezte ki, hogy első találkozásunk mély és maradandó nyomot hagyott a szivében és ha nem adok engedélyt arra, hogy szülőim előtt is bemutatkozzék, szive olyan törött és hasznavehetetlen portéka lesz, mint az a kalap, amelyet elég kegyes voltam összezúzni. Elmondtam történetemet szüleimnek és házunk régi jó barátjának, Szobránczy bácsinak, aki ismerte a lovagomat... kitűnő fiatalembernek jellemezte .. a papa, mama megengedték, hogy bemutassa. Ő eljött... Szüleimnek megtetszett, nekem sokkal jobban. ..és —■ és — igy történt, hogy tegnap eljegyzési ünnepélyt tartottak s ez az oka, hogy ma már menyasz- szony vagyok. Esetem közbeszéd tárgya lett... Irigyeim sápadoztak. Különösen a sovány Aszali Tini, Ä rk, templommal szemben. ■Alapittatott: 1902.
