Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

Kaer,5?károly, 1911. julius S. 28. szám. XXXVII évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 58 szám. Az Ilii Iá I Egy csomó hírlap fekszik előttem. Ahány: annyiiéle. Mindegyiknek más a gazdája. Mindegyik más pártpolitikát szol­gál. Rendes körülmények között egy és ugyanazon dolgot különböző pártpolitikai szempontok által megvilágítva tálalnak az ország közönsége elé. Hol érvekkel, de a legtöbbször szépen csengő üres frázisokkal igyekeznek odahatni, hogy a szóbanforgó dologról egyedül az ő véleményük fogad­tassák el helyesnek. Elolvastam az előttem fekvő lapokat és ritka eseményképen állapítom meg, hogy most pártállásra való tekintet nélkül egy húron pendülnek. Mint a kártyázó ma­gyarok, amikor nyerni akarnak. Mind az áradozó dicséret hangján Írnak arról a törvényről, amit a magyar képviselőház csütörtökön alkototi. A magyar földhitel- intézetek szövetségéről, illetve az altruista bankról van szó, amelyről a Szatmárme- gyei Közlönyben már röviden említést tet­tünk és amelyet most azon alkalomból, hogy a parlament csütörtökön letárgyalta és ellogadta, részletesebben ismertetünk. Az uj törvénynek az a hivatása, hogy hatalmas eszköze legyen egy egységes, nemzeti irányú birtokpolitikának és az ál­lam és a társadalom magas érdekei sze­rint szabályozza a tulnyomólag földmivelő hazában a parczellázást, a telepítést és a Pártoktól független POLITIKAI LAP. 2 Megjelenik minden vasárnap. :yi!r~ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 flilér földhitelt, midezeken felül pedig számban és anyagi helyzetben megerősítse a kis­birtokos és középbirtokos osztályt és kis bérletek révén még a szegényebb népréte­geket is földhöz juttassa. A földhitel körébe tartozó műveletek­kel eddig magánosok és magánjellegű pénzintézetek foglalkoztak és habár műkö­désűknek gyakran volt jó hatása is, még­sem elégítették ki azokat a magasabb ál­lami és nemzeti érdekeket, amelyek külö­nösen a parczellázáshoz és a telepítéshez fűződnek. A magánvállalkozás nem any- nyira a közjót, mint inkább a saját hasz­nát nezte. Sürgős szükség volt ezen az állapoton változtatni; még pedig a magán vállalkozás elnyomása nélkül. A kormány­nak sem módjában, sem hivatásában nem állhatott a földdel való hitelműveleteket mintegy államosítani s még csak a magán­tőkének ezen a téren erős versenyt tá­masztani sem, csupán arról kellett gondos­kodni, hogy alkalmat és módot leljen a nagyarányú birtokmozgalom helyes irányí­tására. Az uj törvény ezt a feladatot akként kívánja megoldani, hogy a Magyar Föld­hitelintézetek országos szövetsége egy uj pénzintézetet letesit, melynek alapításában az állam, továbbá a Magyar Földhitelinté­zet, a Kisbirtokosok Országos Földhitelin­tézete és az Országos Központi Hitelszö­vetkezet vesznek részt. Az ily módon való szervezésnek az a nagy haszna lesz, hogy a szóbaníorgó földhitelmüveleteket ezen a téren nagy gyakorlattal és teljes szaktu­dással biró üzletemberek fogják végezni, de nem a minél nagyobb nyereség szem­pontjából, hanem az állanujiilgíojeg a kor­mány irányítása szerint. Amáliámnak az inté­zet vezetésében döntő szerepet biztosit az, hogy a 15 millió alaptőkéhez 8 millióval járul hozzá, továbbá az, hogy az elnököt, a Elnököt és egy-egy igazgatósági tagot a pénzügyi és földmivelésügyi miniszter nevezi ki. A leglényegesebb vonása ennek a nagyszabású pénzintézetnek az, hogy egy­általában nem nyereségszerzésre, hanem közczélok szolgálatára, önzetlenül alakul. A törvény szigorúan meghatározza, hogy az az intézet az üzletrészek után legfelebb 4 százalékos osztalékot íizethet. így aztán természetes, hogy az üzleti haszon haj­szolása helyett az állami birtokpolitikának a végrehajtása lesz a hivatása, a maga- sabbrendü gazdasági és szocziális szem­pontok érvényesítésével. Ennek az altruisztikus, önzetlen bank­nak a működési körébe fog tartozni első­sorban az állami érdekeknek megfelelő parczellázás és telepítés, ezzel kapcsolato­san középbirtokok létesítése is, továbbá — ami igf t nagyjelentőségű és . igen üd­vös hatású dolog lesz — a kisbéried rend­szer meghonosítása a nagy terjedelmű és korlátolt forgalmú birtokokon, ezen kívül az éietbiztositással kapcsolatos jelzálogköl­csön meghonosítása, végül községeknek és törvényhatóságoknak kölcsönnyújtás köz­legelők szerzésére és gazdasági munkás­házak építésére. Aschinger. Tanulmány a modern közélelmezés'egy különleges módjáról. Dr. Jászi Oszkár a szatmármegyei, nagy­károlyi születésű hírneves szocziologos ez idő szerint Berlinben időzik, hogy az ottani világ­hírű könyvtárakban egy, már a befejezéshez közel álló nagyszabású tudományos munkájá­hoz még szükséges adatokat beszerezze. Ber­linből küldte a „Világ“ czimii budapesti új­ságnak az Aschinger czimü tanulmányt, amelyet kiválóan érdekes és újszerű volta miatt, mi is bemutatunk olvasóinknak. A tanulmány a kö­vetkező : Az a történelemirás, mely kialakulóban van s mely elsősorban az anyagi szükségletek mikénti kielégítésében, nem pedig a politiku­sok szavalataiban vagy a költők verseiben ke­resi a társadalmi fejlődés indító okait, bizo­nyára meg fog állapodni eme szürke név mel­lett, mert az egy uj szervezési elvet jelent az emberi tápszerfogyasztás történetében, vagy legalább is egy uj szervezési elvnek leggran- diózusabb keresztülvitelét. Az a négyén étte­rem és czukrászda, mely Aschinger elnevezés alatt egész Berlint behálózza, jellemzőbb tü­nete korunk mozgalmainak s nagyobb lelki átváltozások előkészítője, mint az ideálista fi­lozófusok összes erkölcsi buzdításai. Talán Sombart mondja valahol, hogy a napi táplálkozás mikénti keresztülvitele leg- hatalmasabban határozza meg a kornak lelki életét s mindenesetre ő utal arra, hogy a mo­dern proletár-világ lelkiállapotának kialakulása nem volna megérthető, ha nem vennénk fi­gyelembe a házi tűzhely, a közös családi ebéd szétrobbantását a kapitalizmus által. Mennyi vérségi szolidaritás, mennyi figyelmes gyön­gédség és asszonyi hűség, mennyi apai fegye­lem és gyermeki engedelmesség, mennyi sze- lid tréfa és ártatlan megszólás pusztult el ab­ban a pillanatban, amikor a proletárság széles rétegei elveszítették a közös tűzhelyet és a közös asztalt s szinte a család minden tagja külön vágja szét és fogyasztja el a minden­napi kenyeret. Ennek a gondolatnak további keresztül­vitele kétségtelenül az érdekes és értékes ösz- szefüggések egész sorát nyitná meg a külön­böző korok kutatói számára. A primitív kom­munizmus, az életkorok és a nemek szerinti csoportosulás, a rabszolga, a jobbágy és a latifundiális gazdálkodás különböző képleteit tárná fel a napi táplálkozásnak és vele együtt a szellemi és az érzelmi skála nagy eltolódá­sainak. Eme változások során jutnánk el a késői kapitalizmus egy uj táplálkozási formájához, melyet legjellegzetesebben az Aschinger-rend- szer olcsósága és kényelmessége mutat be. Eredetének lelki motívumai körülbelül igy foglalhatók össze: A kapitalizmus a polgári munkának is egyre nagyobb intenzivitását, gyorsaságát és folytonosságát kívánja meg. A bosszú étkezési szünet és a lassú, súlyos, bő polgári ebéd egyre inkább kivihetetlennek bi­zonyul. A nők belépése a termelési munkába a polgári tűzhelyek működését is megnehezíti. Férjnek, asszonynak, gyermekeknek a város különböző pontjain van dolguk. A nagy, csa­ládi étkezés izolált keresztülvitele egy-egy régi módi étteremben nagyon unalmas, hosz- szadalmas és drága volna. Amellet a napi munka kellő közepén egyre több ember érzi terhesnek és kellemetlennek gyomra hagyo­mányos tultömósét, mely csak alvás, kávébáz s egyéb pihentetés segítségével tűrhető el. A lakásoknak a távoli perifériákon való kon­centrálása egymaga lehetetlenné teszi az emberek nagy részére nézve a déli ebédelés ünnepélyes, időtrabló és gondolatbénitó szo­kását. Azután a pinczérekkel, a fizetéssel való bibelődés is egyre bosszantóbb teherré válik a dolgozó emberek számára, sőt bizonyos er­kölcsi ellenszenv fűződik hozzá, mint az em­beri munkának minden czéltalan pocsékolásá­hoz A borravaló divatjának gazdaságellenes és lealázó voltát is egyre többen veszik észre. Azt sem szabad feledni, hogy a nagy kollek­tív üzemek által elérhető megtakarítás rend­kívül fokozható, ha szakítunk a régi polgári ebéd szerkezetével és szertartásaival. De a déli ebéd körül nem merülnek ki azok a gazdasági és lélektani okok, amelyek az étkezés gyors, olcsó és szabad lebonyolítását szükségessé teszik. Ellenkezőleg: a modern em­ber élete este kezdődik. Ekkor szabadulnak föl azok az energiák, melyeket a napi munka kényszere lekötve tartott. Ekkor kezdődik meg Ark, templom­mal szemben, ■Alapittatott: 1902.

Next

/
Oldalképek
Tartalom