Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
SZAT MÁR MEGYEI KÖZLÖNY Röviden összefoglalva : a czél a magyar birtokososztály gyarapítása, az által, hogy a földvásárlók olcsó ingatlanhoz és rendkívül előnyös kölcsönhöz jussanak. Ez az intézet a vételár 75 százaléka erejéig terjedő jelzálogkölcsönt fog a vásárlóknak kieszközölni, egyenlő összegű és igen kényelmes évi törlesztés mellett, gondoskodik továbbá a kölcsönügyek soron- kivüli elintézéséről. Aki tapasztalatból nem tudja, alig képzelheti el. hogy mily óriási fontosságú a kölcsönök gyors lebonyolítása is, a kedvező fizetési feltételekkel együtt pedig valóságos megváltás lesz a súlyos adósságban vergődő birtokososztály számára. Az uj törvény megszünteti az 1894. évi telepítési törvénynek a gyakorlatban be nem vált, czélszerütlen rendelkezéseit s ami a legfőbb: liberálisan a magánvállalkozás és az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog korlátozása nélkül intézményes alapját veti meg a Héderváry kormány okos, nemes, nemzetgyarapitó birtokpolitikájának. A hét politikai eseményei. A múlt vasárnap is a választójogi agitáczió munkanapja volt. A Becsben lakó magyarok, Erzsébetfalva és Sárvár lakossága tartottak népgyüléseket a választójog érdekében. Hétfőn a felhatalmazási vitában Lovászy Márton beszélt először. Czélszerü és egészséges állami szoeziálpolitikát ajánl. Elitéli a dohányárak felemelését. Panaszolja, hogy 250 milliót áldozunk évenként a katonaságra, ezzel szemben uj iskolák felállítására alig pár százezer korona jut. Ivánka Imre erősül, bírálja a kormányt. A liberalizmus tekintetében ez a Ház nem követi Kossuth Lajos, Deák és Andrássy tanításait. A Magyarországban lakó összes népfajok közül egyedül a zsidóság az, amely teljesen hozzásimult a magyarsághoz és talán sovinisztább, mint a magyar. Abrahám Dezső megvalósitandónak tartja a választói reformot. A felhatalmazási vita kedden váratlanul bezárult. Mádi Kovács János arról beszélt, hogy a véderőreformról csak a népparlament hivatott dönteni. Bujanovics Gyula jogosnak tartja, hogy a kormány a szeszadót felemelte, mert ebben antialkoholista fegyvert lát. Batthyány Tivadar tiltakozik az ellen, hogy a horvát bán a horvát képviselőházon keresztül állandóan beleavatkozzék a magyar képviselőház tárgyalásába. A miniszterelnöknek a választójogról való nyilatkozata őt nem elégíti ki. Lukács László azon kifogásokra válaszol, amelyek a pénzügyi tárczára vonatkoznak. A kép visel őhaznak szerdán szenzácziója volt. A miniszterelnök elfogadásra ajánlotta Batthyány ismert határozati javaslatát, amelynek értelmében a kormány köteles gondoskodni arról, hogy a statisztikai hivatal a népszámlálási adatokat a nyár folyamán feldolgozza. Azután egy nagyfontosságu kijelentést tett. Ezt mondta: A választójog reformját igenis az elsősorba állítandó és megfejtendő kérdések közé állítjuk. Désy Zoltán a Ház feloszlatására és uj választás elrendelésére hívja fel a miniszterelnököt. Hegedűs László előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja ezután a földhitelintézetek országos szövetségéről szóló törvényjavaslatot. Ráth Endre, Yárady Zsigmond és Baross János a javaslatot megszavazzák. A parlament csütörtökön elvégezte az Altruista bank vitáját, amely után öt napos szünet lesz. Az ülés azzal kezdődött, hogy a pénzügyminiszter benyújtotta a zacharin monopóliumról szóló javaslatot, amit mai számunk hírrovatában ismertetünk bővebben. Ezután az altruista bank ügyét tárgyalták. Sümegi Vilmos beszélt róla először és az erdélyi birtok- viszonyokról szólott, amelyek magyar nemzeti szempontból kedvezőtlenek. Kelemen Samu gazdasági és nemzeti szempontból nagyjelentőségű dolognak tartja, hogy a nagy gazdasági egységek kis gazdasági egységekké váljanak, igy az intenzív gazdasági kultúra nagyobb lesz, a vagyonosodás előre halad. A parczellázás közérdek és az államnak bizonyos beavatkozása közérdek. Az állami intézet jótékonyan fog hatni a magánintézetek verse- üyében. A javaslu.ot elfogadja. Lukács miniszter záróbeszéde után általánosságban és részleteiben is elfogadták a javaslatot. Folyó hó 12-ig a képviselőház nem tart ülést. [><] Az éld leiielA. A dohánynemüek árának felemelése rendkívül súlyosan érinti az ország népét. Az utolsó mezei munkás csak úgy megérzi ezt az uj és nagy adót, mint a 4—6000 korona jövedelemmel rendelkező lateiner. A komoly ember ilyen körülmények között nem tehet mást, mint vagy rosszabb és olcsóbb minőséget szív, mint eddig ami a szórakozásának rovására esik, vagy pedig redukálja a dohányszükségletét, ami szintén önmegtagadással, tehát kellemetlenséggel jár. Ezt az uj adót igazán mindenki a saját bőrén érzi s hamarosan oly gyűlöletessé vált, hogy hasonló példát csak a Bach korszakban találunk. A pénzügyminisztérium természetesen az emberek könnyelműségére spekulál, arra, hogy aki eddig 80—40 koronát fizetett havonta szivarért, czigarettáért, annak lesz szive ezután 45—70 koronát is elfüstölnie. Valószínű, hogy ilyen könnyelmű ember akad is, különösen a városokban, a fiatal emberek között, akiknek fejét nem nyomják a családfentartás gondjai. Hanem a dohányozok óriási többsége feltétlenül kell, hogy levonja az áremelkedés konzek- vencziáját, levonja pedig azért, mert e több kiadást nem bírja el a budget. Egyes fővárosi lapok arra izgatják a közönséget, hogy sztrájkoljon, szüntesse be a dohányzást — de ez nehezen fog menni. Ellenben meg fog történni az, hogy a dohányzók 90 százaléka vagy megelégszik olcsóbb minőségű szivarral és cziga- rettával, vagy kevesebbet dohányzik, mint eddig. így lesz, mert igy kell lennie a kényszerítő körülmények miatt. Ezek után kiváncsiak vagyunk hogy ilyen körülmények között, honnan veszi a pénzügyminisztérium a kilátásba helyezett 30—40 milliónyi bevételi többletet. — ? Megeshetik, hogy egy rövid esztendő leforgása alatt kitűnik, hogy a régi normálisabb dohányárak több jövedelmet biztosítottak a kincstárnak, mint ezek e lehetetlenül felcsigázott árak. Nem csoda, ha ilyeneket tapasztalván a legjámborabb emberis elkeseredik. Hova jutunk, ha igy tart egyre a közszükségleti czikkek árának emelése ? A lakás, a hús, a kenyér, a ruha már lehetetlenül drága, s most az állam is beállott az élet drágitói közé. Még hagyján lenne, viselnénk hazafiul kötelességtudásból az uj terheket, ha uj jövedelmi forrásaink nyílnának. De sehol semmi. Mindenki azért hara szórakozás, a pihenés, a játék és a művészetek világa. A régi családi asztal itt is sokszor nehézkesnek és időtrablónak bizonyul. És egyre kevesebb embernek lehet ilyen asztala a nagyvárosokban, melyek alkatuknál és működésűknél fogva a házasságokon kívül élő emberek nagy tömegeit foglalkoztatják. S minthogy egyre több a tüzhelynélküli, szegény anyagi viszonyok között élő, de amellett a kultúrát megértő és élvezni akaró emberek száma: egy nagyon érdekes és rendkívül jelen- tőséges eltolódása áll be az ember élvezeti és kiadási mérlegének. A gyomor elveszíti az ő évezredes szupremácziáját az élvezetek rangsorában. Egyre több ember érzi meg, hogy a többfogásos meleg ételsor babonája milyen káros volt, hogy „több ember hal meg a polgári osztályokban tulevés, mint táplálékhiány“ következtében; hogy a túlsók evés és ivás nehézkessé, ostobává és csúnyává teszi az embert; hogy az ételek és az italok tetemes re- dukcziója árán egy egész csomó könyv, színház, kirándulás, sport és hangverseny válik lehetségessé még a szerénysorsu ember számára is. Az étkezések régi, megkövesült rendje is higiénikus babonának bizonyul s különösen a finomabb idegrendszerü emberek érzik az igen mértékletes, de gyakoribb táplálkozás szükségét. Nos, ezeket a materiális és lelki eltolódásokat használta ki a maga üzlete számára az Aschinger-részvénytársaság. A város leg- különbözőbb pontjain éttermeket és czukrászdákat állított fel, melyekben az ember reggeltől éjfélutánig a legizletesebb, de egyszerű, többnyire hideg ételek, meg italok friss és változatos tömegét kaphatja. Nincs régi étlap és kiszolgálás. Az ember kiválasztja a különböző asztaloknál a maga ételét és a pohárszékeknél a maga italát s azonnal kifizeti az árát. Ha nagyon siet, akár állva megeheti a tányérján. Ha ideje engedi, letelepedhetik valamelyik asztalnál s olyan kis ebédet vagy vacsorát rendezhet, aminőt akar. S tényleg, egész társaságok lepik el ezeket az asztalokat és vidám hangulatban fogyasztják el a vásárolt ételeket és italokat. A legtöbb ára tiz pfennig. Úgy, hogy negyven-ötven pfennigért már egy lukullusi étkezést rendezhet a nálunk kenyérre és szafaládéra szoruló diák, munkás, vagy kispolgár, A sonkás, nyel- ves, pástétomos, tojásos, sajtos-kenyerek Ízletes garmadái várják a vendéget. És mindenütt a legnagyobb tisztaság s a legjobb, legfrissebb élelem. Ez természetes is, mert a kis szatócsok avas uzsorájának vége. Aschinger a nagy üzem összes előnyeit egyesíti a legszé- ditőbb módon. Saját pék- és czukrászmühelye, saját vágóhídja, saját vaj- és mustár-készitése, saját csontmalma — erős húslevesek készítésére, — saját virsli-gyára, fagylalt-telepe, mosókonyhája, automobil-expedicziója van, melyek együtt vagy 2500 embert foglalkoztatnak. És hogy ez a modern individualista táplálékfogyasztás hogyan vált be, arról ez a pár szám eléggé tájékoztat. Az Aschinger-féle üzemek élelmiszer-fogyasztása igy alakul nagy számokban: Naponként Évente Marhahús Borjúhús Disznóhus Ürühus Liba Tyuk Kacsa Virsli Burgonya Tojás Kávé 7,200 font 3,400 „ 6,600 „ 900 „ 12.000 pár 13.000 font 20.000 drb 1000 font naponta: 2.500.000 font 1.200.000 „ 2.400.000 „ 300.000 „ 57,000 darab 145.000 „ 4,500 „ 4.200.000 pár 4.800.000 font 7.400.000 drb 395.000 font stb., stb. Az intézet gőzkonyhája készít 4.500 font burgonya-salátát, 1.200 font olasz-salátát, 750 font mustárt. A pékmühely napi fogyasztása: 6.000 font búzaliszt, 3.000 font gabonaliszt. A pékmühely napi termelése: 670 nagy kenyér, 3 300 kis kenyér, 97.000 szárított kenyérke. Gyümölcsökben és marmeládokban feldolgoznak : 390.000 font nyers almát, 49.000 font málnát, ribiszkét és baraczkot, ______30.000 font áfonyát,_________________ Mo dern ruhafestés bármily divatszinre Hájtájer Pál Modern és tartósplissézés — és guowlérozás — NflGyKAROLy 5zéchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
