Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY hogy igazat szóljunk,megmagyarázhatlan indokból eredő nyilatkozatokat kiváltani. Visszatérve ezek után magának a főispáni istalJátiónak kérdésére igazán nem czólunk laptársunkat meggyőzni arról, hogy referádája nem volt a tényeknek hü leírása, amire mi elsősorban is törekedtünk. De azt igazán állíthatjuk, hogy ha Justh Gyula fogadtatásánál, mint azt laptársunk közölte, több ezer főnyi tömeg volt jelen, úgy a Csaba Adorján érkezésekor nem volt annyi lakosa a városnak, amennyire az arány kiszámithatásához szükség lett volna és sokkal inkább megfelelt a tényeknek a mi referádánk, mint a krónikási hűségre oly nagy súlyt helyező laptársunké a Justh Gyula ittlétéről, természetesen néni akarva azzal kellemetlenkedni, hogy a Justh bankettet a Csaba banketthez hasonlítsunk, amely utóbbinak laptársunk terhére Írja, hogy 5 órakor már vége volt. A mi tudomásunk szerint ez is a hajnali 5 óra volt és laptársunk azt a „hajnali“ szót megtakarította, mi különben lényegtelen körülmény. Nem akarunk vitatkozni a fölött, hogy kit képzel csőcseléknek laptársunk a főispán fogadtatásánál jelenvolt és a vármegye intelli- gentiájából összegyűlt közönségből Ez az egyéni ízlés dolga. Sem az 1906-iki installátióról, melynek ünnepségei az ezt ugyan teljesen megérdemlő Falussy Árpádon kívül arra is szolgáltak, hogy kifejezze az örömet a függetlenségi párt kormányra jutása fölött, de a mostani is szólott az arra reá szolgált Csaba Adorjánon kívül az a feletti öröm kifejezéséül, hogy a 4 és fél évi trónbitorlás után végre uj levegő árad szét az országban. Ugyancsak a történeti hűség kedvéért említjük fel, hogy laptársunk képviselve volt azon az értekezleten, amelyen a város, melynek költségvetését ez terheli — kimondotta, hogy többé sem diadal kaput nem áll it, sem kivilágítást és fáklyás felvonulást nem rendez semmiféle főispánnak. Ehhez sincs több szavunk, de jellemző laptársunk tárgyilagosságára. Idegen törvényhatóság meghiva nem lévén nem jöhetett, ami igazán nem változtat a helyzeten. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a felsorolt hatóságok nem tisztelegtek. A törvényszék, ügyészség, tanfelügyelőség, iparfelügyelőség Szatmáron tisztelegtek, szőlőszeti felügyelőségünk nincs és az csak helyes és tapintatos, hogy dr. Falussy Árpád elnöklete alatt álló Széchenyi-társulat és Kölcsey Egyesület nem jelentek meg; mig Nagykároly város képviseletében Debreczeni István polgár- mester legmélyebb sajnálatát fejezte ki a felett, hogy a hétfői heti vásár miatt a képviselőtestület tagjai nagyobb számban meg nem jelenhettek, mig azoknak egy része részint a felekezetek, részint a pénzintézetek küldöttségében vett részt. Stb. A mi végül a programmbeszédet illeti, annak elbírálásába e helyütt nem bocsátkozunk, mert nem akarjuk a lap belügyét képező vita keretébe azt bevonni. Ezzel be is fejezzük. Mi nem adjuk fel azt a sok kérdést, amely laptársunk czikke nyomán önként felötlik, hogy t. i. mit is csinált a függetlenségi párt 4 és fél év alatt. Kérdezhetnők, hogy beszéljen a felemelt kvótáról, hadi költségekről, a siralmas szerződésekről, bankról választói jogról, stb. De nem akarunk kellemetlenkedni. Köszönjük az irántunk tanúsított figyelmet és olvasóinkra való tekintettel ezzel az ügyet a magunk részéről egyszer és min- mindenkorra befejeztük. fl magy. kir. adóhivatali tiszvi- selök országos egyesületének közgyűlése. Lapunk legutóbbi számában megemlékeztünk arról, hogy a m. kir. adóhivatali tisztviselők országos egyesületének Szatmár vármegyei szervezete megalakult. Folyó hó 20-án pedig országos egyesületük évi rendes közgyűlését tartotta meg Budapesten. A vármegyei szervezet tagjai közül jelen voltak: Bommerszbach Péter nagybányai, Spitzer Ödön szinérváraljai ellenőrök ; Oláh József és Renez Antal nagykárolyi, Borbély Székely Zoltán, Berey Károly szatmári főtisztek és Juhász Gedeon szatmári adótiszt. A tárgysorozat keretében messze kiható tanácskozásokat folytattak. Érdemes és szükséges volt összejönni, mert a különböző vidékek különböző bajai ott tárultok fel, ott keresték a megoldás módozatait, onnan tolmácsolták intéző köreiknek óhajtásaikat. Elnökül újra Sándor Ignácz nagyenyedi adótámokot választották meg. Lukács László pénzügyminiszter előtt az elnök vezetése mellett nagy küldöttség tisztel- g3tt, kérve a közgyűlés által elfogadott — és a miniszternek is átadott emlékirat l—12. pontjában felsorolt kérések teljesítését. Az emlékirat főbb pontjai röviden a következők : 1. Más ágazatokban a fizetésrendezés még a múlt évben befejezést nyert, kérték tehát, hogy a végleges rendezés a legközelebbi költségvetés keretében nálunk is vitessék keresztül, — ezzel nem kértek semmi előnyt, semmi kedvezményt, csak azt, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek. 2. Az adóhivatali tisztviselőknek is adassák meg a fizetési osztályoknak megfelelő czitn és jelleg, a mint meg van adva más hivataloknál hasonló helyzetben. 3. Az adóhivatali segédi czim töröltessék el. 4. Az 1902. évi III. t.-cz. a vármegyei és gyámpénztárak államosításával az adóhivatalokat mindenütt állampénztáraknak említi, az adóhivatal czimzés már nem fejezi ki azt a sok ágazatos munkakört, mit végeznek, kérték a m. kir. adóhivatal czimet m. kir. állampénztár czimre átváltoztatni. 5. Kérték, hogy a tisztviselők dij osztályonként határozott megkülönböztető czimeket kapjanak, úgymint, m. kir. állampénztári tiszt, főtiszt, ellenőr, főellenőr, tanácsos, főtanácsos, ezek közül a pénztári és ellenőrzési teendőket bármelyik megbízatással nyerje, a mint van jelenleg a postánál, vasútnál. 6. Egy uj. általános adóhivatali tiszti vizsga rendszert kértek megállapítani, mely a mai kor igényeinek teljesen megfeleljen. 7. Mivel az adóhivatali üres állások hónapokon keresztül nincsenek betöltve, a m, kir. államkincstár és a felek jól felfogott érdekében kérték az üres állások haladéktalanul való betöltését. 8. Adóhivatali állásokra teendő javaslatokhoz a bizottságba a pénzügyigazgatóság székhelyén levő m. kir. adóhivatal mindenkori főnöke is meghivassék. Mivel az adóhivatali utasítás srépen adatott ki és az már elavult, mert igen sok rendelkezése időközben módosult és részben hatályon kivid helyeztetett, kérték, hogy részükre egy uj rendszeres utasítás, adassék ki. 10. Kérték az egyfolytában való hivatalos órák megállapítását az összes m. kir. adóhivatalokra kötelezőleg. Csak leánynyá. Virággá, akin a harmat még ott rezeg, csillog édesen. S már nyúl hozzá a kéz, a barna, erős, kantárszoritó férfi kéz, nyilvánosan mindnyájunk előtt. . . Ki kellett jönnöm a siratóból. Siratni akartam Ilonkát. VI. Nem lehet elmondani, miféle látások gyötörtek akkor éjjel. Elcsöndesedtek a házban s én rád gondoltam, te virág! Mit csinálsz ? Mit gondolsz ? Ilus, kicsi Ilus, akire gondolva a tisztaság képe vett körül engem, most szenvedne lealázón, fájdalmasan sejtem, kutatom a gondolataidat. Arra gondolsz-e? A valóságra? Rettenetes hinni. Vagy álmodsz még most is ? Testetlen lovagról, imbolygó árnyakról, tréfás hazugságról? Álmodban az édes hazugságot öleled s arra ébredsz, hogy az oesmány igazság tart a karjai közt? Mert mi, férfiak, mi dülöngő, nyújtózkodó tigrisek, mi vagyunk az élet, az igazság! Befurtam a fejem a párnámba. De azért láttam. Kiláttam a kékes ablakon a meleg éjszakába. Fényesen villant elő az egyik épület eresze s az ereszre leszállt a holló viaskodni a galambbal. Szegény galamb, hogy hullott a tolla. Pihegve búgott, fejét elforditotta s . a fekete madár csapkodott felé a szárnyaival, a csőrivel' Velük küzködtem gyötrelmes álomban i s nem bírtam fölébredni, mert ébren voltam. Ébren, egész éjjel. VII. A pap, ez a korlátolt képű keresztyén tatár kereste a levegőt a kezével szorongatta magán össze a palástot. — Atyámfiái az Urban! — mondta s amint szállt körülöttem a kellemetlen hang, egyszerre Kovács Annára gondoltam. Beteg voltam, úgy kell lenni, lázam volt, mert eltűnt előlem a templom, a násznép, csak a papot láttam. Egy másik papot, de az is éppen igy beszélt s igy mondta: — Atyámfiái az Urban! A pap Kovács Annát temette valahol messze, verőfényes délután. Akkor egy erdélyi kis városban voltunk állomáson s Kovács Anna az ezredorvos lánya volt. Szép, ó, milyen szép volt ez az Anna, szegény. S a holló rávetette magát. Mi volt? Ki tudja biztosan?-Senki. Anna meghalt, megmérgezte magát. S mi ott állottunk, mind a tisztek a temetésén s mig a fekete, száraz képű pap beszélt, beszélt, én nem tudtam levenni a szemem Istvánról. Néztem, néztem, milyen puha, milyen könnyed, milyen erős dajkával altatja a gyanút, a lelkiismeretet. A fekete bajusza a száját félig elfödte, rövidre nyírt haja maga a szörnyű közömbösség, a frissen borotvált areza a fehér por alatt erősen, húsosán duzzadozik, él. Kovács Anna, az István halottja, egyszerre I tudtam, biztosan éreztem most, mikor a pap a húgomat összekötötte Istvánnal. VIII. Elmentek s én megbújtam a nagy kert egy zugában kínlódni, mint a beteg kutya, mely elviszi az emberek elől a fájdalmát, mert tudja, hogy úgy se mondhatja el. Gondolat nélkül, értelmetlen gyötrelemben hanyatt feküdtem a fűbe s néztem az eget. Valahonnan a fák közül előjön, meglátogatott Kovács Anna. Szembeült velem egyszerűen, csinosan. Egy majálison egyszer éppen igy ült .velem. —- Mit akar tőlem, Fejér ? Hiszen én nem haragszom Istvánra. Miért ? Amiért meghaltam? Hiszen ezért neki kellene haragudnia. — Amiért a húgát elvette? Az ismeretlen leányra haragudjam, neki rosszat kívánjak? Legyen boldog, annak nem fáj a más boldogsága, aki,már olyan biztosan boldog, mint én vagyok. Én előbb voltam az, mint ő. — Miért mereszti a szemét, miért harapja a fogát dühösen, kicsi Fejér? Amiért engem szeretett István? Amiért én voltam? Hahaha. Hát nincs mindenkinek maguk között Kovács Annája? Van, csak egyik meghal, a másik él, megéli a feleséget. Én okos voltam, hogy nem éltem tovább. — Meghaltam, ah, de előbb éltem ám ! Anna felállt előttem a fűben, kiegyenesedett s karját szétterjesztette. Feje előre hajolt, mellén megfeszült a ruha s erős csípői ringva mozdultak. HARÁSZ PÁL legrégibb jóhirnevüsaját czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-utcza. C P C Pl A I ■ C T H Női- és férfi saját készítésű czipökben és a legtar- ^ r t II I H L I I n tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. JpafT" Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.
