Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
Nagykároly, 1910. november 27. 48. szám. XXXVI. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY ■* * Jt SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: itövá ájLap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő ■“!K.o&lemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Tolephon 59. szám. Telephon 56. szám. POLITIKAI LAP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN : IVSegjeienik minden vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 3 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám zin Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévre5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér Tanulságok. Az uj polgári perrendtartás az oly nagy jelentőségűvé vált 31. §-al együtt útban van a magyar Corpus Juris foliánsai közzé. Hosszas kerülgetés közepette sikerült végre lerombolni az eléje tornyosult akadályokat és a magyar igazságszolgáltatás ezen legújabb épülete most már rövid idő alatt tető alá kerül, amely alá szívesen menekül az ország minden polgára, melynek kinos vesszőfutás volt eddig a „gyors és olcsó“ igazságszolgáltatási követelményekkel homlokegyenest ellenkező régi perrendtartás. Régóta készen lévő, vagy legalább is készülő javaslat a legújabb kor követelményeinek megfelelőleg átdolgozva került a törvényhozás elé és a hosszas vajúdás alatt részletes, bő és tárgyilagos megvitatásban gyakran részesült. Úgy a napi, mint a szaksajtó teljesen kimerítette a kérdést minden irányban és ezen a helyen mi sem akarunk már tulajdonképen magáról a törvényről beszélni, de lehetetlen elhallgatnunk azokat a szomorú tanulságokat, melyeket a javaslat parlamenti tárgyalása alatt mentettünk. Nem első Ízben emlékezünk már meg e helyütt arról, hogy a magyar közélet legvitálisabb kérdései, a parlament hatáskörébe tartozó kérdések, nem ott és nem az ország színe előtt tárgyaltainak meg. A parlament, a népképviselet egész jelentőségével ellenkező gyakorlat az, ami Magyarországon már csaknem törvényerőre emelkedett szokássá vált, hogy a parlament ma már nem a tanácskozó és szavazatával döntő fórum, hanem csak egy drága pénzen fenntartott épület, melynek különböző termeiben különböző kérdések felett megkötik az alkut, felolvassák ésmondhatnók szinleges szavazás alakjában törvény formájába öntik a valamelyik szobában létesített paktumot. így láttuk legutóbb is az uj perrendtartás illetékességi szakaszánál is, amikor szinte komikumszámba ment, hogy a Ház tanácskozásait félbe-félbesza- kitva várta, hogy mit vegeznek az ő eléje tartozó kérdésben a különféle érdekköröknek egy másik szobába meghívott képviselői, hogy aztán ő szentesítse és törvényerőre emelje a másik szobában létesített megállapodásokat. Az agrár és merkantil a csoport közel napokban lefolytatott harcza és békekötése fel kell, hogy hivja az ország és a közvélemény figyelmét a fenti kétségtelenül tarthatatlan körülményekre, be kell végre látnunk, hogy a parlament méltóságával nem fér össze az, hogy az ő hatáskörébe tartozó kérdésekben különféle érdekkörök kiküldött képviselői döntsenek. De ellenkezik magának az államhatalomnak méltóságával az, hogy az alkotandó és az ország minden polgárára kötelező törvények piaczi alku formájában és csak akkor jöhessenek létre, ha azt a formát öt ember, kik közül 3 az agrárokat, 2 a merkantilokat képviseli, megegyeznek. A törvény nem érdekkörök szerint, hanem egy ország érdeke szerint készítendő és nem abban a formában, amint legújabban létrejönnek, nem öt ember két irányú véleményének hosszas stilizálás utáni összeegyeztetése kell, hogy annak alapját képezze, hanem az egyedül a közérdek szempontjából kialakult har- czoknak a parlament nyilt ülésén az ország színe előtt kell lefolyniok, mert az ország népének meg kell győződnie arról, hogy kik azok, kiket képviseletében az ország ügyének intézésébe a parlamentbe küldött és egy egész ország ellenőrző figyelme kell, hogy kisérje és kisérhesse annak a törvénynek tárgyalásait, melynek súlyát, ha az egész ország népe viseli, előnyét is kell, hogy egyformán élvezze. A mostani törvényhozási gyakorlattal szakítani kell, mert ezt parancsolólag előirja a parlament és az államhatalom feltétlenül megóvandó méltósága. A szatmári harcz. A nagykárolyi sajtó egységes és erőteljes állásfoglalása meglehetős kavarodást idézett elő ami kedves szomszédainknál. Látva azt, hogy alattomos támadásuk megfelelő és bátor ellenállásra talált, harczmodort változtattak. Most már azt a sötétséget is tulvilágosnak látják, amelyben eddig dolgoztak és most már harczi taktikájuk legfőbb parancsává a mélységes csendet és titoktartást tették s egy kicsit meggondolva a dolgot most már szinte védekezésszerüleg azt hozzák fel, hogy támadni ők nem akartak és az ő törekvésük egyedül az volt, hogy azt szerezzék vissza, amit tőlük a nagykárolyiak jogtalanul elvontak. Ok ma mar arra az álláspontra helyezkednek, hogy ők nem kivánnak Nagykároly ellen cselekedni, csupán arra törekednek, hogy visszakapják azt, amit épen a nagykárolyiak vettek Jön, jön a nap. Jön, jön a nap, már bujkál fönn az égen, Itt-ott a lomha felhők elfödik. Valahonnan — a szivemben már érzem — A tavasz ide szökik. S életre csókolja az aluvó fákat, A földből az aluvó virágmagot, A szivekből kicsókolja a vágyat, Az üde akaratot. Jön, jön a nap. Én gubbasztok alatta, S ahogy a felhők mögül rám ragyog Egyetlen perezre ujongva, kaczagva: Az élet Hérosza vagyok . . . Peterdi Andor. Szombat délután. Irta: Kosztolányi Dezső. Szombat délután volt, de ez nem nagyon fontos a történetre. Az ég azonban aranysárga üvegkupolaként feszült szét és enyhe ibolya- illaf párolgott a barna szobákban. Ez az a különösen világos és átlátszó szombat délután, mikor a szorgalmasabb diákok a nyitott ablakoknál vonalazzák meg füzeteiket egy szabad vasárnap délután örömében s a távol mezőkön kaczagva putfogva hangzik fel a méta lármája, mint valami eltévedt harangszó. Ebben a pillanatban inég a szigora arczu iskolaudvarnak is bolondos kedve támad s a nehéz homok ugrálni szeretne örömében, ha az a kenetes és vallásos komolyság, amely ilyenkor szentelt olajként minden tárgyra ráömöl, meg nem tiltaná neki. Egy fiatalember nézett ki ilyen szombat délután második emeleti ablakából, amely egy hosszúkás, beláthatatlan végű szobának szállította a napsugarakat. Nagyot kortyintott a részegítő kék ievegőből, azután kijebb dugta a fejét és rákönyökölt az ablakdeszkán beverő fekete posztóra. A ruhája is fekete volt és sápadt arcza ebben a gyászos keretben csudásan szomorúnak látszott. De vájjon miért is volt ennyire bus? Nem tudta senki, még csak nem is sejtette. A szomszéd ablakokban könyöklő leányok találgatták, de ők nem jöttek rá, ki lehet igazán ez a sápadt fekete fiú, aki naponta tisztán, elegánsan jön-mén, néha gyászkeretes leveleket kap, melyeket szótlanul tép össze és darabjait nyugodtan hajigálja le a járda kövezetére? Vájjon távol halottja van-e, életunt világfi, vagy talán szerelmes is? Nem mondjuk meg, hanem higyjük a legjobbat. A kis mellékutezáu éppen az ő ablaka alatt átfujt a virágszagu szellő s mintha csoda történt volna egyszerre az egész élet ragyogását mutatta meg a szűk kőbörtönök lakóinak. Künn a körút tölcsérein még télies vidámsággal kavargóit a zaj, itt azonban a kocsisok már andalogva hajtottak, az udvarok kötelein szines ruhák lógtak és a kövek között szivárványszinüen, lustán csillogott a szappanos viz. Ide már megérkezett a tavasz. Az ablakban könyöklő idegen tág tüdőkkel szivta magába s fürkésző szeme észrevette azt is, hogy néhány homályos ablaküveg mögött otromba cserépbögrében ibolya képlett. Lenn egy szállítókocsi uj bútorokat hozott és a friss festékszag tavaszosan vegyült el a virágillattal és a zöld gályák életi ebellő szagával. Nyelte ezt a selymes, bársonyos levegőt és nem tudott betelni vele. Alatta ugrálva jártak az emberek, mintha őrültek lennének a napfénytől, a virágoktól, a lányoktól s egy perezre ő is kiáltani szeretett volna, hogy minden csupa vér, csupa forró, buja tavasz, csupa csók és lángoló seb legyen, de azért csak olyan szomorú maradt, mint eddig ____________ »tu domásul! POLITZER IGNÁCZ Minden karácsonykor a játék rendelő közönségnek nagy bosszúsága volt, mert a rendelt játék össze törve érkezett meg, amellett, hogy a csomagolás és posta költség sokba került. Hogy ezen kellemetlenségeknek a nagyérdemű közönség ne legyen kitéve, ajánlom jó előre szép, nagy választékban, olcsó és régben magyar gyártmányú játéktárgyaimat, karácsonyfa díszeket, továbbá a szakmámhoz tartozó összes czikkeket jó minőségben és olcsó árak mellett.—Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel: úri-, nőidivat-, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő. NAGYKÁROLYBAN, Hadnagy Ignácz ur házában.
