Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
Nagykároly, 1910. október 2. 40. szám. XXXVI. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlentények küldendők || közlemények küldendők S zéch.enyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN Megjelenik minden vasárnap. : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 f Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér ' 1 .-.«4»A második győzelem. — ő. — A nemzeti munkapártnak és kormányának a választások történelmében világra szólóan íényes sikerét nyomon követte a másik nagy győzelem, mely most már nemcsak az ország színe előtt, nemcsak ellenpártok lelett jutatta diadalra a párt és a kormány zászlaját, hanem az egesz világ és külellensegeink íelett aratott nagy, jelentőségteljes győzelem alakjában bontakozik ki. A nagy kölcsönt, melynek kényszerült felvétele főleg a koalitió uralmának volt átkos öröksége, amelynek felvételét nemcsak az ország és a monarchia külső ellenségei igyekeztek megakadályozni, de az ellenzéki orgánumok is segítettek meg hiúsíthatni, megkötötte a kormány meg pedig sokkal előnyösebb feltételek mellett, mint azt remélni is lehetett. A diadalnak nevezhető nagysikerű transactió keresztülvitelenek az első per- czeiben igazán nem az az örvendetes jelenség, hogy a kormánynak sikerült a kölcsönt előnyösen lebonyolíthatni és az államháztartás zavartalan egyensúlyát biztosítani, nem az, hogy sikerült az országot egy * végeredményében igazán kiszámíthatatlan gazdasági válság súlya alól íelszabaditani, hanem az, hogy alkalmunk nyílott az egész világ előtt dokumentálni azt a tényt, hogy Magyarország nem tartozik azok közé az államok közé, melyek pénzműveleteiket csak egy helyen és csak nehézségek árán tudják lebonyolítani, hanem hogy hazánk hitele oly szilárd és biztos, hogy kormányunk oly önérzetes, bölcs és körültekintő, hogy a szinte páratlan heves és ádáz ellenzéki és ellenséges sajtó Campagne daczára és képes volt, rövid pár nap alatt megcsinálni azt, a minek meghiúsításán külföldi erők és rosszindulatú ellenáramlatok hónapokon keresztül hiába fáradoztak. Mert nem szabad elfelednünk azt, hogy hiába minden mentegetődzés e kölcsön mielőbbi sikeres lebonyolításának kérdésé már túl hágta egyszerű hitelművelete mégis csak közönséges és mindennapi kereteit hanem az már az ország tekintélyének és nemzetközi súlyának kérdésévé vált azáltal, hogy annak ellenzői elsősorban azt az érvet állították ellene csatasorba, hogy egy másik állam erősítésének, fegyverkezés lehetőségének biztosítására, nem adják ki a saját millióikat. A nagy harcz ócsárolói nem homá- lyosithatják el a győzelem tényét azzal a valótlan és ötletszerű rágalommal, hogy itt ismét a hármasszövetség oszlopos tagjainak, Németországnak saját érdekeit tekintő politikája játszott közbe a berlini és német tőke folyósítása által, mert csak az igen szűk látókörű emberek nem tudják azt, hogy a pénz beszivárgása nem politikai; hanem tisztán gazdasági csatornákon át történik, hogy a pénz az aminek természetrajza pártpolitikai tekintet nélkül ősidők óta egy es ugyaz, hogy egyedül a pénz az, ami előtt a hatalmi kérdések ismeretlenek hanem a mi az egész világ világ forgásának központi rugója, a hatalmak nagyhatalma. De a győzelemnél még súlyosabb az a kudarcz, a mely a kölcsön ellenzőinek táborát érte, mert erre legkevésbbé sem lehettek elkészülve. Az a hetyke magatartás, a mi örökre elvágta az utat a magyar kölcsönök és a franczia pénzpiacz között, méltóbb arczulütésben nem részesülhetett. A magyar hitel ellenzői most már végképen letehetnek arról a tervükről, hogy Magyarország hitelét a világ előtt diszkreditálják, mert a kölcsön ez a lebonyolítása örök időkre biztosította hazánk eddig is elsőrangú, bemocskolhatatlan hitelét. - # A kormány pedig a derekasan végzett munka és kötelesség teljesítésének édes Csillaghullás. Az est oly csöndes. Meghalt némasága, Szótlanul int le a csillagsereg. Ezüst fátylat sző fénylő hold sugára, Messze távolban bársonyos mezőket, Szikla óriás erős karja tart, S az augusztusi csodás éjszakában, Föíterit egy nagy gyászos ravatalt. Nem, nem ragyog az égbolt soha szebben. Mint mikor annyi sok halottja van, Végtelen mélybe messze bevilágít, Merre ez a sok csillag elsuhan. És káprázatos, fényes látományként, Ezer kísérőt küld az ég oda; Sorsuk epedés, bánat mindörökké . . . Egy sem egyesül társával soha. Mit lázongsz szív ? Tekints a csillagokra, Hisz mindenik a lemondás maga, Nincs semmi hang s a néző mégis mintha Komor, fájdalmas gyászdalt hallana. Hull, hull a csillag és sok szenvedésbe Vigasztalásnak csöppje elvegyül, Midőn f'önséges, büszke megadással, Viseli búját, gyászát — egyedül. Szabó Sándor. A kupola. Irta: Zoltán Vilmos. Pierre Leduc, a fiatal és máris nágyhirü építész tervrajzokkal és vázlatokkal megrakott dolgozóasztala mellett ült s elégedetten dörzsöl- gette kezeit. Körül a falakon az építészet remekeinek művészi másolatai fügtek, főleg kupolás épületek: Bramante mestermüve, a római Szent Péter templom, a párisi Pantheon, a washingtoni Capitolium, az Aja Sophia. A környezeten látszott, hogy a ház lakója különös előszeretettel viseltetik a kupulák iránt, s Pierre Leduc valóban mániákus igyekezettel rávetette magát a kupola szerkezetének tanulmányozására. Éveket töltött külföldön, hónapokig tanulmányozta Bramante remekét, a Szentpéter nemes idomú kupoláját, s nem sajnálta megtenni a hosszú és veszedelmes utat az óczeánon át, csakhogy a washingtoni Capi- tolium hatalmas kupolájának strukkturáját megismerhesse. Életének nagy álma volt, hogy e hires építményeknél nagyobbszerüt fog alkotni, s neve a művészettörténetében majdan örökre ott ragyog a Bramante ó mellett. Midőn tanulmányutjáról visszatért, úgy látszott, hogy a sors segitőkezet nyújt neki álma megvalósításához. M. a Loire partján épült virágzó város — Leduc szülővárosa — elhatározta, hogy fennállása nyolczszázados em- lékünnepe alkalmából nemzeti kiállítást rendez. Az iparcsarnok tervezésére és felépítésére Pierre Leduc kapott megbízást. A fiatal műépítész az épületet olasz reneszánszban tervezte, közepén hatalmas kupolával, melynek méretei meghaladták a világ legnagyobb és legszebb kupoláit. A szakértők kétkedőén és hihetetlenül rázták fejüket, midőn a terv nyilvánosságra került, ám Pierre Leduc rendületlenül bízott számításai helyességében. Rengeteg állványerdő közepeit egyre magasabbra nőtt az impozáns épület, s közepén nemesidomu árkádokon csakhamar készen nyugodott a hatalmas kupola, csúcsán Francziaország géniuszának diadalmasan mosolygó bronszobrával. A külső állványokat leszedték s a tetőzet rézburkolatát ellátták mesterséges patinával. A kupola főleg az alkony szürkületében nyújtott impozáns látványt és fenségesen, szinte félelmetes nagyságban emelkedett a rózsaszínben pompázó égbolt felé. A kétkedés szava lassanként elnémult s helyet adott az általános dicséretnek. A párisi lapok nem várva be a kiállítás megnyitásának majdan kínálkozó alkalmát, előre hasábos ma- gasztalásokat Írtak az uj csodáról, s Pierre Leduc nevét csakhamar a világ legnagyobb építőművészei között emlegették. Belül, közel tiz emeletnyi magasságban még rendületlenül állt az, álványerdő. A hatalmas faalkotmány emeléséhez csakugyan kivágtak és felhasználtak egy egész erdőt. Az állvá- nyok tetején Chabran mester dolgozott, a nagyMarász cziporaktára §mr SPECIALISTA Pál legrégibb jóhirnevü saját készitményü Nagykároly, Széchenyi-tér. Női-és férfi saját késztiésü czipőkben és a legtartósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.
