Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
T M A P M F < - V F. I K Ö Z L 0 NM S 7 A tudatában továbbra is számíthat az egész ország osztatlan lelkes bizalmára, mert most olyan munkát végzett, mely nemcsak korára, de késő nemzedékekre is kihatólag jelentős lénye marad Magyar- ország gazdasági történelmének. Vármegyénk harcza a tiidővész ellen. A legspeciálisabb magyar betegség, az amerikai kivándorlással a nemzetet versengve fogyasztó veszedelem, a tüdővész ellen Szatmárvárfnegye törvényhatósága ez év május havában megtartott rendes közgyűlésén alkotott szabályrendeletével vette fel a küzdelmet. Azóta hónapok teltek el és vármegyénk kiváló főorvosa, Dr. Aáron Sándor, kinek nevéhez már sikeres egészségügyi rendelkezések egész sora fűződik, belátta azt, hogy ez ellen a betegség ellen nemcsak a paragrafusok seregét kell harczba vinni, hanem eredményes küzdelemre csak úgy lehet kilátás, ha az értelem és szív, a megfontolás és humanismus egész fegyvertárát harczba visszük, mert a tüdővész a maga súlyához mért súlyos fegyverekkel küzdhető csak le. Az ijesztő módon terjedő baj leküzdésére oly intézmények létesítését tervezi a főorvos ur, melyek csak egy nagytudásu, ügybuzgó emberbarát leikéből fakadhatnak és a mely intézmények létesítésének már csak terve is újabb elismerést és hálát biztosíthat a vármegye részéről főorvosával szemben. Maga a tervezet egy, vármegyénk alispánjához a tőorvos által múlt hó 25-ről keltezett előterjesztésben foglaltatik, hogy az, az e havi rendes őszi közgyűlés elé mint javaslat terjesztették. Hisszük és képzeljük, hogy a közgyűlés egyhangúlag fogja a javaslatot közgyűlési határozattá emelni és igyekezni fog ezáltal a nemzetre nézve igazán létkérdést képező eme fontos feladat teljesítéséhez hozzájárulni, hirü festőművész aki a menyezet freskóit festette. A menyezetkép, az Ipart allegórizáló gyönyörű csoportozat, elkészült, s alkonyat fe'é jelentették Leducnak, hogy a mester megtette az utolsó ecsetvonásait és holnap hozzá lehet fogni az állványok szétszedéséhez. Chabran hazament, a igunkások szétszéledtek és Pierre Leduc bezárkózott szobájába, hogy közeli diadaláról és világraszóló dicsőségéről álmodozzék. Pierre Íróasztalánál ült s a villamos-lámpa fényénél remekműve külömböző szelvényeinek vázlatait méregette. Az asztalon feküdt az államtitkár sürgönye, melyben ez tudatja vele, hogy a szépmüvészetek minisztere másnap d. u. M-be jő remekének megtekintésére. Pierre már látta a miniszter barátságosan mosolygó arczát, mely ly el mestermüvéhez a nemzeti építőművészet dicsőségéhez gratulál, s lelkét eltol- tötte a büszkeség. Végre legszebb álma, művészi ábrándja megvalósul s ő leszedheti annyi át- virasztott éj, fáradságos tanulmány és gondos munka édes gyümölcsét . . . ábrándjai közben egyszerre megmagyarázhatatlan izgatottság fogta el. Holnap korán reggel megkezdik az állványok szétszedését s akkor ellenei nagy bosszúságára ki fog tűnni, hogy számítása helyes volt, hogy az óriási kupola emelése nem megoldhatatlan feladat. De csakugyan helyes volt-e a számítás és a falak megbirják-e az óriási súlyt, melylyel a kupola rájuk nehezedik ? Pierre Leduc izgatottan előkereste terveit, számításait, s pontról-pontra újra átnézte. Egyszerre elhalványodott és minden tagjában melynek indítványozásával a főorvos e vármegye határain túl terjedő és az országot hálára kötelező, reméljük siker és eredménydus munkát végzett. A javaslat eredeti szövegezésben a következő: Alispán ur! A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur még 1897. évben 49851. sz. körrendeletében utasította a törvényhatóságot, hogy saját autonom jogköréből kifolyólag a tüdóvész elterjedésének korlátozására a védekezést hatóságai utján megfelelően szervezze. Szatmárvármegye törvényhatósága, saját külön viszonyai szerint a tüdővész elleni védekezés rendszerét a folyó évi május havi rendes közgyűlésen alkotott szabályrendeletében már megállapította. Azonban ezen hatósági intézkedések egymagukban ha még oly szigorúan hajtatnak is végre, teljes erndményre tavolrój sem vezethetnek, A sikert Ígérő intézkedéseknek egész sorozata van még, melyek megalkotásánál azonban a törvényhatóság a társadalom és az állam támogatására van utalva. Ilyenek a lakosság legszélesebb körű felvilágosítása és tanítása különösen az óvintézkedések terén, intézmények létesítése, melyek alkalmasak arra, hogy a már megtámadott embereket a betegségtől megmentsék, vagy legalább életüket és munkaképességüket fenntartsák, a megtámadottak családtagjait és környezetét a fertőzéstől megóvják; hogy már akiken segíteni nem lehet, olyan intézetekbe helyezzék el, ahol embertársaikra veszélyt nem képezhetnek. A folyó évi május hóban megtartott törvényhatósági közgyűlés az alispáni jelentésből már megösmerte, hogy minő mérvben terjed a vármegyében a tuberkulézis, megösmerte, hogy utóbbi három év alatt, évente 1366—1631 ember halt el gümőkórban és a fertőző betegségben elhaltaknak több mint fele gümőkórban pusztult el. Mindezek alapján van szerencsém előterjesztést tenni, hogy a folyó évi rendes őszi közgyűlés hozna határozatot arról, hogy a vármegyében ijesztő módon pusztító tuberkulózis ellen felveszi a harcot. Ezen célból alakitana egy 50 tagú bizottságot, melybe választana 25 bizottsági tagot és felkér 25 a közjótékonyság terén eddig is sikerre1 működött hölgytagot, A kiküldendő bizottság a koleraveszély lezajlása után alakuló gyűlést tartana elkészítené alapszabályait, feliratot intézne a belügymiremegni kezdett. A számításban hiba volt, egyszerű összeadási hiba, egyetlen alacsony számjegy, mely azonban a sor végén óriásira emelkedett. A kupola súlya egy tizedrésszel meghaladta az oldalfalak ellentálló képességét. Ha holnap az állványokat, melyek e falakat tartják, s melyeken részben a kupola is nyugszik, megbontják, a világcsodának készült remekmű menthetetlenül összeomlik . . . Leduc kétségbeesetten bámult a villamoslámpa vakító fényébe. Agyában és szivében hevesen lüktetett a vér. Újra átnézte a számítást. Nincs mentség sehol! Holnap alkotmányával együtt hírneve dicsősége és jövője is összeomlik. Pierre fázva felemelkedik. Magára vette felöltőjét, eltávozott a szomszéd szobába, honnan rövid idő múlva viaszszonba burkolt nagyobb csomaggal visszatért. Azután halkan kinyitotta az ajtót s a sötét folyosón át lopva kisietett a koromsötét éjbe. * * * Félóra múlva tüzilárina verte fel M. lakosait. A tüzfény a kiállítás területe felől világított. Az iparcsarnok belső állványzata égett. Az őiök mélyen alhattak, mert mire a tüzet valaki észrevette, az egész álványerdő lángokban állt. Az oltárt épen megakarták kezdeni, midőn a kupola M. büszkesége és Leduc remeke óriási dörejjel összeomlott s a lehulló törmelék .ezerfelé szórta a tűz izzó zsarátnokát. Hetek múlva a törmelék eltávolítása közben, kövek és égett gerendák alatt megtalálták Pierre Leduc félig megszenesedett holttestét. niszter úrhoz, hogy egyelőre Nagykárolyban és Nagybányán létesítendő dispensaireknek adjon évenként állami támogatást, engedné meg, hogy azokban szegény tüdővészes betegek részére az országos betegápolási alap terhére lehessen gyógyszereket rendelni, végül gyűjtő iveket hocsájtana ki, alapitó és pártoló tagok gyűjtése végett és felkérné a járási főszolgabíró urakat, hogy minden járásban alakitanának helyi bizottságokat, kik szükebb környezetükben jobban tájékozódnak a baj elterjedéséről és ellene hathatósabban is tudnának intézkedni. A dispansairek a járni tudó tüdőbetegek gyógyító és segélyező intézete. Az ilyen intézetben nem csak gyógyítanak és a szegényeket segélyezik, hanem egyúttal tanítanak is. A betegnek már első jelentkezésekor meg kell kapnia nyomtatványban mindazon tudnivalókat, hogyan kell viselkednie betegségében, hogy baja javuljon, bogy munkaképességét fenntarthassa és hogy családjára és környezetére veszélyt ne képezzen. A dispensairok egyik legfontosabb célja a profilaxis vagyis a baj megelőzésére való oktatás. Mihelyt az egyesület 2000 koronányi ösz- szeggel fog rendelkezni, egy házat bérelhet és azt a szükséges berendezéssel és eszközökkel felszerelheti: a segély képen kiosztandó tej, hús, rizs és tűzifa szállítására nézve tekintettel a humanisztikus célra kedvezményes árakat érhet el. Ad ruhasegélyt, lakbér segélyt, hőmérőt és Detweiler-féle köpő edényt. A dispensairok támogatását rendszerint a távolvidéki lakosság is igénybe szokta venni. — A belügyi kormánytól kérendő évi segély ha a megindítandó társadalmi mozgalom, nem múló jelenség marad, hanem a tüdővész elleni küzdelemnek álhatatos és lelkes tényezője marad, városonkint rendszerint legkevesebb 5000 koronányi összegben szokott megadatni. Az első évi siker fogja azt megmutatni, hogy a járási székhelyenkint ÍDlytatólagosan létesítendő dispensairek felállításának időpontja mikor érkezik el. A tuberkulózis ellen védekező egyesület második célja lenne, hogy alőbb a nagykárolyi ezt követőleg a Fehérgyarmati közkórházakkal kapcsolatban egy külön pavilont építtessen a tüdővészes betegek befogadására, azon harmadik stádiumbeli tüdővészesbetegek befogadására, kik már a dispensairok áldásos jótékonyságát igénybe nem vehetik, vagyis mikor a beteg leesve lábáról ágybakeriilt. Ezeken már nem segít senki és semmi, — éppen ezért legjobb reá nézve, ha utolsó napjait megfelelő helyen és szakszerű ápolás mellett éli le, hol nem von el senkit keresetétől, nem teszi tönkre családját anyagilag és haszon a társadalomra is, mert nem fertőzheti hozzátartozóit és embertársait. Ilyen betegeket más beteggel egy kórterembe elhelyezni nem szabad. A vármegye kisebb kórházaiban pedig, mint Nagybányán, Nagysomkuton és Erdődön két-két betegszoba állíttatnék fel, ahova e kórházak gümőkóros betegeiket elkülönítenék, hogy a gümőkórosok a velük egy teremben, de más betegségben sínylődő betegeket meg ne fertőzhessék, mert köztudomású, hogy a más betegségben sínylődő betegek fogékonyabbak a gümőkóros fertőzéssel szemben. Az egyesületnek harmadik sajnos, hogy még nagyon távoleső czélja szanatórium létesítése, a hová á tüdővész első stádiumába levő betegek vétetnének gyógykezelés alá. Ideális szempontból az volna leghelyesebb és a tüdővész elterjedésének megakadályozására a legbiztosabb módszer, ha a tüdővész betegek, a betegség íoka szerint szanatóriumokba, vagy pedig kórházakba helyeztetnének el a társadalomtól. Mindezen czélokra gyűjtés lenne indítandó, és az alkotandó alapszabályokban kitüntetendő lenne, hogy a befolyó alapítványi összeget egészen a rendes tagsági dijaknak pedig 10 °/o-a fordittassék egyelőre a tüdővészes pavilion, illetve kórszobák építésére. Ha megmutatjuk az ügy iránti állandó érdeklődésünket, bizonyosak lehetünk abban, hogy a magas kormány felbuzdulásunkat és áldozatkészségünket figyelmen kivül hagyni nem fogja és tetemes állami segélylyel fog a kórházi pavilonok építésénél is támogatni épp Műét lesi - veileü tisztit, H Sül MIM, icsel-tza t szét Aallpittatott: 1902. Mapittatott: 1902.
