Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

T M A P M F < - V F. I K Ö Z L 0 NM S 7 A tudatában továbbra is számíthat az egész ország osztatlan lelkes bizalmára, mert most olyan munkát végzett, mely nem­csak korára, de késő nemzedékekre is kihatólag jelentős lénye marad Magyar- ország gazdasági történelmének. Vármegyénk harcza a tiidővész ellen. A legspeciálisabb magyar betegség, az amerikai kivándorlással a nemzetet ver­sengve fogyasztó veszedelem, a tüdővész ellen Szatmárvárfnegye törvényhatósága ez év május havában megtartott rendes köz­gyűlésén alkotott szabályrendeletével vette fel a küzdelmet. Azóta hónapok teltek el és várme­gyénk kiváló főorvosa, Dr. Aáron Sándor, kinek nevéhez már sikeres egészségügyi rendelkezések egész sora fűződik, belátta azt, hogy ez ellen a betegség ellen nem­csak a paragrafusok seregét kell harczba vinni, hanem eredményes küzdelemre csak úgy lehet kilátás, ha az értelem és szív, a megfontolás és humanismus egész fegy­vertárát harczba visszük, mert a tüdővész a maga súlyához mért súlyos fegyverek­kel küzdhető csak le. Az ijesztő módon terjedő baj leküzdésére oly intézmények létesítését tervezi a főorvos ur, melyek csak egy nagytudásu, ügybuzgó ember­barát leikéből fakadhatnak és a mely in­tézmények létesítésének már csak terve is újabb elismerést és hálát biztosíthat a vár­megye részéről főorvosával szemben. Maga a tervezet egy, vármegyénk alispánjához a tőorvos által múlt hó 25-ről keltezett előterjesztésben foglaltatik, hogy az, az e havi rendes őszi közgyűlés elé mint javaslat terjesztették. Hisszük és kép­zeljük, hogy a közgyűlés egyhangúlag fogja a javaslatot közgyűlési határozattá emelni és igyekezni fog ezáltal a nem­zetre nézve igazán létkérdést képező eme fontos feladat teljesítéséhez hozzájárulni, hirü festőművész aki a menyezet freskóit fes­tette. A menyezetkép, az Ipart allegórizáló gyönyörű csoportozat, elkészült, s alkonyat fe'é jelentették Leducnak, hogy a mester meg­tette az utolsó ecsetvonásait és holnap hozzá lehet fogni az állványok szétszedéséhez. Chabran hazament, a igunkások szétszéledtek és Pierre Leduc bezárkózott szobájába, hogy közeli diadaláról és világraszóló dicsőségéről álmodozzék. Pierre Íróasztalánál ült s a villamos-lámpa fényénél remekműve külömböző szelvényeinek vázlatait méregette. Az asztalon feküdt az államtitkár sürgönye, melyben ez tudatja vele, hogy a szépmüvészetek minisztere másnap d. u. M-be jő remekének megtekintésére. Pierre már látta a miniszter barátságosan mosolygó arczát, mely ly el mestermüvéhez a nemzeti építő­művészet dicsőségéhez gratulál, s lelkét eltol- tötte a büszkeség. Végre legszebb álma, művészi ábrándja megvalósul s ő leszedheti annyi át- virasztott éj, fáradságos tanulmány és gondos munka édes gyümölcsét . . . ábrándjai közben egyszerre megmagya­rázhatatlan izgatottság fogta el. Holnap korán reggel megkezdik az állványok szétszedését s akkor ellenei nagy bosszúságára ki fog tűnni, hogy számítása helyes volt, hogy az óriási ku­pola emelése nem megoldhatatlan feladat. De csakugyan helyes volt-e a számítás és a falak megbirják-e az óriási súlyt, melylyel a kupola rájuk nehezedik ? Pierre Leduc izgatottan előkereste ter­veit, számításait, s pontról-pontra újra átnézte. Egyszerre elhalványodott és minden tagjában melynek indítványozásával a főorvos e vármegye határain túl terjedő és az or­szágot hálára kötelező, reméljük siker és eredménydus munkát végzett. A javaslat eredeti szövegezésben a következő: Alispán ur! A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur még 1897. évben 49851. sz. körrendeletében utasította a törvényhatóságot, hogy saját auto­nom jogköréből kifolyólag a tüdóvész elterje­désének korlátozására a védekezést hatóságai utján megfelelően szervezze. Szatmárvármegye törvényhatósága, saját külön viszonyai szerint a tüdővész elleni vé­dekezés rendszerét a folyó évi május havi ren­des közgyűlésen alkotott szabályrendeletében már megállapította. Azonban ezen hatósági in­tézkedések egymagukban ha még oly szigorúan hajtatnak is végre, teljes erndményre tavolrój sem vezethetnek, A sikert Ígérő intézkedéseknek egész so­rozata van még, melyek megalkotásánál azon­ban a törvényhatóság a társadalom és az ál­lam támogatására van utalva. Ilyenek a lakos­ság legszélesebb körű felvilágosítása és taní­tása különösen az óvintézkedések terén, intéz­mények létesítése, melyek alkalmasak arra, hogy a már megtámadott embereket a beteg­ségtől megmentsék, vagy legalább életüket és munkaképességüket fenntartsák, a megtáma­dottak családtagjait és környezetét a fertőzés­től megóvják; hogy már akiken segíteni nem lehet, olyan intézetekbe helyezzék el, ahol embertársaikra veszélyt nem képezhetnek. A folyó évi május hóban megtartott tör­vényhatósági közgyűlés az alispáni jelentés­ből már megösmerte, hogy minő mérvben ter­jed a vármegyében a tuberkulézis, megösmerte, hogy utóbbi három év alatt, évente 1366—1631 ember halt el gümőkórban és a fertőző beteg­ségben elhaltaknak több mint fele gümőkórban pusztult el. Mindezek alapján van szerencsém előter­jesztést tenni, hogy a folyó évi rendes őszi közgyűlés hozna határozatot arról, hogy a vár­megyében ijesztő módon pusztító tuberkulózis ellen felveszi a harcot. Ezen célból alakitana egy 50 tagú bizottságot, melybe választana 25 bizottsági tagot és felkér 25 a közjótékonyság terén eddig is sikerre1 működött hölgytagot, A kiküldendő bizottság a koleraveszély lezaj­lása után alakuló gyűlést tartana elkészítené alapszabályait, feliratot intézne a belügymi­remegni kezdett. A számításban hiba volt, egyszerű összeadási hiba, egyetlen alacsony számjegy, mely azonban a sor végén óriásira emelkedett. A kupola súlya egy tizedrésszel meghaladta az oldalfalak ellentálló képességét. Ha holnap az állványokat, melyek e falakat tartják, s melyeken részben a kupola is nyug­szik, megbontják, a világcsodának készült re­mekmű menthetetlenül összeomlik . . . Leduc kétségbeesetten bámult a villamos­lámpa vakító fényébe. Agyában és szivében hevesen lüktetett a vér. Újra átnézte a számí­tást. Nincs mentség sehol! Holnap alkotmá­nyával együtt hírneve dicsősége és jövője is összeomlik. Pierre fázva felemelkedik. Magára vette felöltőjét, eltávozott a szomszéd szobába, hon­nan rövid idő múlva viaszszonba burkolt nagyobb csomaggal visszatért. Azután halkan kinyitotta az ajtót s a sötét folyosón át lopva kisietett a koromsötét éjbe. * * * Félóra múlva tüzilárina verte fel M. lako­sait. A tüzfény a kiállítás területe felől világí­tott. Az iparcsarnok belső állványzata égett. Az őiök mélyen alhattak, mert mire a tüzet valaki észrevette, az egész álványerdő lángokban állt. Az oltárt épen megakarták kezdeni, midőn a kupola M. büszkesége és Leduc remeke óriási dörejjel összeomlott s a lehulló törmelék .ezerfelé szórta a tűz izzó zsarátnokát. Hetek múlva a törmelék eltávolítása köz­ben, kövek és égett gerendák alatt megtalálták Pierre Leduc félig megszenesedett holttestét. niszter úrhoz, hogy egyelőre Nagykárolyban és Nagybányán létesítendő dispensaireknek adjon évenként állami támogatást, engedné meg, hogy azokban szegény tüdővészes bete­gek részére az országos betegápolási alap ter­hére lehessen gyógyszereket rendelni, végül gyűjtő iveket hocsájtana ki, alapitó és pártoló tagok gyűjtése végett és felkérné a járási fő­szolgabíró urakat, hogy minden járásban alaki­tanának helyi bizottságokat, kik szükebb kör­nyezetükben jobban tájékozódnak a baj elter­jedéséről és ellene hathatósabban is tudnának intézkedni. A dispansairek a járni tudó tüdőbetegek gyógyító és segélyező intézete. Az ilyen inté­zetben nem csak gyógyítanak és a szegénye­ket segélyezik, hanem egyúttal tanítanak is. A betegnek már első jelentkezésekor meg kell kapnia nyomtatványban mindazon tudnivalókat, hogyan kell viselkednie betegségében, hogy baja javuljon, bogy munkaképességét fenn­tarthassa és hogy családjára és környezetére veszélyt ne képezzen. A dispensairok egyik legfontosabb célja a profilaxis vagyis a baj megelőzésére való oktatás. Mihelyt az egyesület 2000 koronányi ösz- szeggel fog rendelkezni, egy házat bérelhet és azt a szükséges berendezéssel és eszközökkel felszerelheti: a segély képen kiosztandó tej, hús, rizs és tűzifa szállítására nézve tekintet­tel a humanisztikus célra kedvezményes árakat érhet el. Ad ruhasegélyt, lakbér segélyt, hő­mérőt és Detweiler-féle köpő edényt. A dispensairok támogatását rendszerint a távolvidéki lakosság is igénybe szokta venni. — A belügyi kormánytól kérendő évi segély ha a megindítandó társadalmi mozgalom, nem múló jelenség marad, hanem a tüdővész elleni küzdelemnek álhatatos és lelkes tényezője ma­rad, városonkint rendszerint legkevesebb 5000 koronányi összegben szokott megadatni. Az első évi siker fogja azt megmutatni, hogy a járási székhelyenkint ÍDlytatólagosan létesítendő dispensairek felállításának időpontja mikor érkezik el. A tuberkulózis ellen védekező egyesület második célja lenne, hogy alőbb a nagykárolyi ezt követőleg a Fehérgyarmati közkórházakkal kapcsolatban egy külön pavilont építtessen a tüdővészes betegek befogadására, azon harma­dik stádiumbeli tüdővészesbetegek befogadására, kik már a dispensairok áldásos jótékonyságát igénybe nem vehetik, vagyis mikor a beteg leesve lábáról ágybakeriilt. Ezeken már nem segít senki és semmi, — éppen ezért legjobb reá nézve, ha utolsó napjait megfelelő helyen és szakszerű ápolás mellett éli le, hol nem von el senkit keresetétől, nem teszi tönkre család­ját anyagilag és haszon a társadalomra is, mert nem fertőzheti hozzátartozóit és embertársait. Ilyen betegeket más beteggel egy kórterembe elhelyezni nem szabad. A vármegye kisebb kórházaiban pedig, mint Nagybányán, Nagysomkuton és Erdődön két-két betegszoba állíttatnék fel, ahova e kór­házak gümőkóros betegeiket elkülönítenék, hogy a gümőkórosok a velük egy teremben, de más betegségben sínylődő betegeket meg ne fertőzhessék, mert köztudomású, hogy a más betegségben sínylődő betegek fogékonyabbak a gümőkóros fertőzéssel szemben. Az egyesületnek harmadik sajnos, hogy még nagyon távoleső czélja szanatórium léte­sítése, a hová á tüdővész első stádiumába levő betegek vétetnének gyógykezelés alá. Ideális szempontból az volna leghelyesebb és a tüdővész elterjedésének megakadályozá­sára a legbiztosabb módszer, ha a tüdővész betegek, a betegség íoka szerint szanatóriu­mokba, vagy pedig kórházakba helyeztetnének el a társadalomtól. Mindezen czélokra gyűjtés lenne indítandó, és az alkotandó alapszabályok­ban kitüntetendő lenne, hogy a befolyó alapít­ványi összeget egészen a rendes tagsági dijak­nak pedig 10 °/o-a fordittassék egyelőre a tü­dővészes pavilion, illetve kórszobák építésére. Ha megmutatjuk az ügy iránti állandó érdeklődésünket, bizonyosak lehetünk abban, hogy a magas kormány felbuzdulásunkat és áldozatkészségünket figyelmen kivül hagyni nem fogja és tetemes állami segélylyel fog a kórházi pavilonok építésénél is támogatni épp Műét lesi - veileü tisztit, H Sül MIM, icsel-tza t szét Aallpittatott: 1902. Mapittatott: 1902.

Next

/
Oldalképek
Tartalom