Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
POLITIKAI SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. az. Tolephon 59. szám. Telephon 56. szám. FÓSZERKESZTÓ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN.- Megjelenik minden vasárnap. : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Háború előtt. — ő. — Abban a régi jó időben, mikor az ország kormányán nem egymásra féltékeny pártok vadházasságának szomorú családi élete dúlt : a veszedelem pillanatában elnémult minden torzsalkodás, minden viszály, ami elválaszthatta volna egyik állampolgárt a másiktól és ami a gyűlölet kardját ékelhette volna ember és ember közé, amint a véres kard megkezdette hóditó, rémes körútját az országban, nem volt senkinek más gondolata, mint az, megmenteni a hazát, megóvni pusztulástól, veszedelemtől, nyomortól és tengernyi szenvedéstől annak lakosait. Ma, amidőn minden másképen van, mint régen volt, a nemzeti uralom korszakában, sehol semmi nyomát nem találjuk ennek a körültekintő óvatos politikának. Immár hónapok óta tudjuk és látjuk, hogy feltartóztathatlanul megyünk a ma már kétségtelenül becsületbeli kérdéssé előlépett háború felé, azok, kiknek legelső kötelességük volna lehetőleg enyhíteni azt az országos csapást, amit egy kitörendő és kitörő félben lévő háború képez. Mindennel el vannak foglalva, csak a nemzet ezernyi bajával, ezernyi gondjával nem törődik senki! Az a nehány újság, amelyik megdöbbentő színekkel tárja az olvasóközönség elé a bekövetkezendő jövőt, egyedüli orgánuma ennek az országnak, mely gondol azzal és készíti elő az országot arra, hogy mi lesz. Minisztereink napról-napra Bécset járják, ma itt holnap ott vannak; ma itt tanácskoznak, holnap ott ankéteznek, paktál- nak, egyezkednek, de korántsem az képezi e nagy sürgés-forgás okát, hogy mi lesz a közel jövőben, mit hoz reánk egy kétségtelenül kedvező eredménynyel, dicsőséggel végződő, de tartama alatt előre nem is sejthqfő hátránynyal járó fenyitő kirándulás: hanem igenis minden idejüket arra fordítják, hogy miként lehetne a lábaik alatt összeomló talajt idebenn, vagy odafent megszilárdítani. Kétségtelen ma már, hogy a közeledő háború bátor fogadása ma már erkölcsi kötelessége Magyarországnak, kötelessége Ausztriának. A legnagyobb bűn volna a nemzettel, az országgal szemben ma már ennek ellenkezőjét vallani, vagy hirdetni. De épen ezért, mert ma már ez a felfogás az általános, azt követeljük a magyar kormánytól, hogy álljon e kétségtelen nehéz pillanatokban a nemzet oldala mellé és ne azt nézze most, hogy miként lehetne a megkapott népszerűséget újjá festeni és a megrendült állást megszilárdítani, hanem igenis igyekezzék minden erejével már ma oda hatni, hogy ez a háború, mely minden kedvező eredmény daczára temérdek vér- és pénzáldozatába fog kerülni az ebbe beleesett nemzetnek, azt annak tartama alatt kibírja, bevégez- tével pedig kiheverje. Ne kerteljenek erről és arról most e válságos perczekben, hanem igenis álljanak a nemzet elé és világosítsák fel perczekről-perczekre, óráról- órára a tényekről, tájékoztassék mindenről, ami alap lehet egy kis előkészületre. Ne tessék 3 soros félhivatalos közleményekkel félrevezetni az országot, hogy ma még igy, ma meg úgy, hanem tessék egész őszinteséggel előkészíteni mindenkit arra, hogy mi vár reá a közel napokban, hogy a máról holnapra változó találgatások helyett tudja ki-ki a helyzetnek megfelelőleg tájékozni önmagát és tájékoztatni övéit. Ez volna ma a nemzeti kormány első és íő feladata . . . A lakásmizériák és pénzintézeteink. Szatmárvármegye székvárosában, Nagykárolyban napról-napra tűrhetetlenebbek a lakásviszonyok. Újabban valóságos stájge- rolási mánia dühöng a háztulajdonosok részéről, a lakbér-osztályok uj beosztásával vérszemet kapott mindegyik és ma már azt sem tudják, hogy mit kérjenek egy piszkos udvarba beszorított 3—4 ket- reczes odúért. A különálló udvarral biró házaknak pedig valósággal hietetlen ára van, melynek kénytelen élvezetére csak a VII. és Vl-ik fizetési osztályban levő tisztviselő gondolhat. Legelsősorban a tisztviselőkről beszélünk, mert hiszen a megyeszékhely lakosságának nagy része ezek közül kerül ki, ezek tartják fenn a város iparát és kereskedelmét, ezek emelik a piaczot, tehát ezektől él a székhely és annak környékbeli községei. Ha Nagykárolyból elvinnék a megye- székhelyet és ezzel még egy hatóságot, mondjuk pld. a pénzügyigazgatóságot: koldus falu maradna, kereskedőinek és iparosainak legalább fele jobb hazát keresne, a környékbeli falvak lakói pedig vagy más kereseti ág után nézének, mint a jól jövedelmező konyhakertészet, vagy olyan városba hordanák terményeiket, hol ezen, — a vasat is megemésztő — fogyasztókat megtalálnák. Mi sem természetesebb, hogy ez a gazdasági átalakulás elsősorban a város pénzintézeteit sújtaná, melyek ha közvetve is, a kereskedelem, ipar- és mezőgazdaság tejfölét leszedik. Mi Nagykároly város jövőjét 'szivünkön viseljük, soh’sem szabad rózsás színben látni a helyzetet, a legrosszabbra is el kell készülnünk, be kell látnunk, hogy nyakig benne vagyunk a rohanó események és átalakulások forgatagában, ami ma képtelenségnek látszik, az holnap országos nemzeti érdek lehet, semmit sem szabad lehetetlenségnek tartanunk. Ha tehát az eshetőségeket komolyan mérlegelve szemléljük a város lakásmizériáit, a teendőket is komolyan kell mérlegelnünk. Nagykárolyban valamirevaló üres lakás nincs, a lakott helyiségek ára pedig 3 szobás lakásé 700—800 korona, 4 szobásé pedig 900—1000 korona. Ebben a helyzetben kilincsel Nagykároly törvényszékért. Szomorú helyzet! Vérmes remények ! Hiú remények ezek a mai viszonyok kö- - zött, mert uj hatóságokat, uj intézményeket csak azok kaphatnak, akik az ezekkel jövő tisztviselőseregnek élvezett lakbérükért, rangjukhoz és igényeikhez megfelelő hajlékot képesek biztosítani. Igényeik teljesithetését, reményeik megvalósulását kell tehát elsősorban előkészíteni a városnak és a város közgazdasági életét irányitó pénzintézeteknek és pedig a városnak úgy, hogy községi pótadó kedvezményeket, a pénzintézeteknek pedig, hogy részben méltányos kölcsönöket adjanak, részben ők maguk is építsenek. Ha a város polgársága rövidlátással tiltakozna a pótadó kedvezmények ellen, azt hozván fel okul, hogy a törzspolgárság ezzel kétszeresen vészit, t. i. a régi házak tulajdonosainak bérjövedelmének csökkenése daczára a régi adókulcs viselésére kényszerült, — elég annyit mondan.Jv““g; újdonságaim a tavaszi idényre rendkívüli szép s nagy választékban OlCSÓ árak mellett megérkeztek, u. m.: legjobb minőségű Hücki-féie kalap, női sapka, férfi- és fiú ing, gallér, kézelő, nyakkendő, kötött harisnya, parfüm, pipere szappan, öv, virág, koszorú, fátyol, csipke, szalag, blúz, kötény, alsó alj, elsőrendű börkeztyü, koffer, utazó és kézi kosár, pénzerszény, legújabb kezdett kézi munka és anyag pamut, selyem, legjobb minőségű szövöczérna, gyermekkocsi, fűző, ernyő, séta bot és minden czikk, mely a női, férfi divat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel P tf’ík Y Y HT rW YT*' Y *1 Ok ^ úri és nöidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő ” AJ A A áLá JEj AL X mi <«. Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. 19* Ugyanott egy tanuló felvétetik. 50—
