Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 12. szám

POLITIKAI SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. az. Tolephon 59. szám. Telephon 56. szám. FÓSZERKESZTÓ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN.- Megjelenik minden vasárnap. : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Háború előtt. — ő. — Abban a régi jó időben, mikor az ország kormányán nem egymásra féltékeny pártok vadházasságának szomorú családi élete dúlt : a veszedelem pillanatá­ban elnémult minden torzsalkodás, minden viszály, ami elválaszthatta volna egyik állampolgárt a másiktól és ami a gyűlölet kardját ékelhette volna ember és ember közé, amint a véres kard megkezdette hóditó, rémes körútját az országban, nem volt senkinek más gondolata, mint az, megmenteni a hazát, megóvni pusztulástól, veszedelemtől, nyomortól és tengernyi szen­vedéstől annak lakosait. Ma, amidőn minden másképen van, mint régen volt, a nemzeti uralom kor­szakában, sehol semmi nyomát nem talál­juk ennek a körültekintő óvatos politiká­nak. Immár hónapok óta tudjuk és látjuk, hogy feltartóztathatlanul megyünk a ma már kétségtelenül becsületbeli kérdéssé elő­lépett háború felé, azok, kiknek legelső kötelességük volna lehetőleg enyhíteni azt az országos csapást, amit egy kitörendő és kitörő félben lévő háború képez. Min­dennel el vannak foglalva, csak a nemzet ezernyi bajával, ezernyi gondjával nem törődik senki! Az a nehány újság, amelyik megdöbbentő színekkel tárja az olvasókö­zönség elé a bekövetkezendő jövőt, egye­düli orgánuma ennek az országnak, mely gondol azzal és készíti elő az országot arra, hogy mi lesz. Minisztereink napról-napra Bécset jár­ják, ma itt holnap ott vannak; ma itt ta­nácskoznak, holnap ott ankéteznek, paktál- nak, egyezkednek, de korántsem az képezi e nagy sürgés-forgás okát, hogy mi lesz a közel jövőben, mit hoz reánk egy két­ségtelenül kedvező eredménynyel, dicső­séggel végződő, de tartama alatt előre nem is sejthqfő hátránynyal járó fenyitő kirándulás: hanem igenis minden idejüket arra fordítják, hogy miként lehetne a lá­baik alatt összeomló talajt idebenn, vagy odafent megszilárdítani. Kétségtelen ma már, hogy a közeledő háború bátor fogadása ma már erkölcsi kötelessége Magyarországnak, kötelessége Ausztriának. A legnagyobb bűn volna a nemzettel, az országgal szemben ma már ennek ellenkezőjét vallani, vagy hirdetni. De épen ezért, mert ma már ez a felfo­gás az általános, azt követeljük a magyar kormánytól, hogy álljon e kétség­telen nehéz pillanatokban a nemzet oldala mellé és ne azt nézze most, hogy miként lehetne a megkapott népszerűséget újjá festeni és a megrendült állást megszilárdí­tani, hanem igenis igyekezzék minden erejével már ma oda hatni, hogy ez a háború, mely minden kedvező eredmény daczára temérdek vér- és pénzáldozatába fog kerülni az ebbe beleesett nemzetnek, azt annak tartama alatt kibírja, bevégez- tével pedig kiheverje. Ne kerteljenek erről és arról most e válságos perczekben, ha­nem igenis álljanak a nemzet elé és vilá­gosítsák fel perczekről-perczekre, óráról- órára a tényekről, tájékoztassék mindenről, ami alap lehet egy kis előkészületre. Ne tessék 3 soros félhivatalos közleményekkel félrevezetni az országot, hogy ma még igy, ma meg úgy, hanem tessék egész őszinteséggel előkészíteni mindenkit arra, hogy mi vár reá a közel napokban, hogy a máról holnapra változó találgatások he­lyett tudja ki-ki a helyzetnek megfelelőleg tájékozni önmagát és tájékoztatni övéit. Ez volna ma a nemzeti kormány első és íő feladata . . . A lakásmizériák és pénzinté­zeteink. Szatmárvármegye székvárosában, Nagy­károlyban napról-napra tűrhetetlenebbek a lakásviszonyok. Újabban valóságos stájge- rolási mánia dühöng a háztulajdonosok részéről, a lakbér-osztályok uj beosztásá­val vérszemet kapott mindegyik és ma már azt sem tudják, hogy mit kérjenek egy piszkos udvarba beszorított 3—4 ket- reczes odúért. A különálló udvarral biró házaknak pedig valósággal hietetlen ára van, melynek kénytelen élvezetére csak a VII. és Vl-ik fize­tési osztályban levő tisztviselő gondolhat. Legelsősorban a tisztviselőkről beszé­lünk, mert hiszen a megyeszékhely lakos­ságának nagy része ezek közül kerül ki, ezek tartják fenn a város iparát és keres­kedelmét, ezek emelik a piaczot, tehát ezektől él a székhely és annak környék­beli községei. Ha Nagykárolyból elvinnék a megye- székhelyet és ezzel még egy hatóságot, mondjuk pld. a pénzügyigazgatóságot: koldus falu maradna, kereskedőinek és iparosainak legalább fele jobb hazát ke­resne, a környékbeli falvak lakói pedig vagy más kereseti ág után nézének, mint a jól jövedelmező konyhakertészet, vagy olyan városba hordanák terményeiket, hol ezen, — a vasat is megemésztő — fo­gyasztókat megtalálnák. Mi sem természetesebb, hogy ez a gazdasági átalakulás elsősorban a város pénzintézeteit sújtaná, melyek ha közvetve is, a kereskedelem, ipar- és mezőgazdaság tejfölét leszedik. Mi Nagykároly város jövőjét 'szivün­kön viseljük, soh’sem szabad rózsás szín­ben látni a helyzetet, a legrosszabbra is el kell készülnünk, be kell látnunk, hogy nyakig benne vagyunk a rohanó esemé­nyek és átalakulások forgatagában, ami ma képtelenségnek látszik, az holnap or­szágos nemzeti érdek lehet, semmit sem szabad lehetetlenségnek tartanunk. Ha tehát az eshetőségeket komolyan mérlegelve szemléljük a város lakásmizé­riáit, a teendőket is komolyan kell mérle­gelnünk. Nagykárolyban valamirevaló üres la­kás nincs, a lakott helyiségek ára pedig 3 szobás lakásé 700—800 korona, 4 szo­básé pedig 900—1000 korona. Ebben a helyzetben kilincsel Nagykároly törvény­székért. Szomorú helyzet! Vérmes remények ! Hiú remények ezek a mai viszonyok kö- - zött, mert uj hatóságokat, uj intézménye­ket csak azok kaphatnak, akik az ezekkel jövő tisztviselőseregnek élvezett lakbérü­kért, rangjukhoz és igényeikhez megfelelő hajlékot képesek biztosítani. Igényeik teljesithetését, reményeik megvalósulását kell tehát elsősorban elő­készíteni a városnak és a város közgaz­dasági életét irányitó pénzintézeteknek és pedig a városnak úgy, hogy községi pót­adó kedvezményeket, a pénzintézeteknek pedig, hogy részben méltányos kölcsönö­ket adjanak, részben ők maguk is épít­senek. Ha a város polgársága rövidlátással tiltakozna a pótadó kedvezmények ellen, azt hozván fel okul, hogy a törzspolgár­ság ezzel kétszeresen vészit, t. i. a régi házak tulajdonosainak bérjövedelmének csökkenése daczára a régi adókulcs vise­lésére kényszerült, — elég annyit monda­n.Jv““g; újdonságaim a tavaszi idényre rendkívüli szép s nagy választékban OlCSÓ árak mellett megérkeztek, u. m.: legjobb minőségű Hücki-féie kalap, női sapka, férfi- és fiú ing, gallér, kézelő, nyakkendő, kötött harisnya, parfüm, pipere szappan, öv, virág, koszorú, fátyol, csipke, szalag, blúz, kötény, alsó alj, elsőrendű börkeztyü, koffer, utazó és kézi kosár, pénzerszény, legújabb kezdett kézi munka és anyag pamut, selyem, legjobb minőségű szövöczérna, gyermekkocsi, fűző, ernyő, séta bot és minden czikk, mely a női, férfi divat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel P tf’ík Y Y HT rW YT*' Y *1 Ok ^ úri és nöidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő ” AJ A A áLá JEj AL X mi <«. Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. 19* Ugyanott egy tanuló felvétetik. 50—

Next

/
Oldalképek
Tartalom