Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
SZATM ARMEG YEI KÖZLÖNY nunk, hogyha pedig ez irányban semmit- sem tesznek, el lehetnek készülve a legrosszabbra, például a törvényszék örök időkre való kikapcsolására. Nekik a két rossz közül a kisebbiket kell választaniok. A másik tényező : a pénzintézeti üzlet jobb helyzetben van. A pénzintézeteknek nem kell, de nem is szabad áldozatokat hozni, kötelességük azonban üzletkörüket a házépítési üzletekre is kiterjeszteni, sza- kitaniok kell grajzler-elveikkel, mely a váltó és alapszabályszerü jelzálogkölcsönökben kimerült. Ők együttesen több millió közpénzt kezelnek, joggal követelhető tehát tőlük, hogy ezen közpénzek egy részét a vármegye székhelyét közelről érintő közczé- lok szolgálatában kamatoztassák. Nem azt értjük ez alatt, hogy boldog, boldogtalanok az összes épitési költségeket hitelezzék és ha az adós tisztviselő rongálja a házat, hosszas pereskedés után egy vihartépett épület értékesítésével szaporítsák gondjaikat, hanem azt, hogy a kezelésükre bízott vagyon észszerű befektetésével, az emberi számítás szerinti legcsekélyebb koczkázattal oldják meg ezt a feladatot. Mert ha reálisan tárgyaljuk az el- odázhatlan építkezéseket, két osztályba kell azokat soroznunk. Az elsőbe tartoznak azon tisztviselők, kik takarékosságukkal és egyeb erényeikkel hitelképeseknek nevezhetők és ezenfelül legalább olyan készpénz-tőkével rendelkeznek, mely elegendő a telek tehermentes megvétélére és az azt terhelő kincstári illetékek fedezetére. A másodikba pedig a kevésbbé hitelképes tisztviselők sorozhatok. Az első esetben a kölcsöntkérő tisz- viselő lakbérének megfelelő tőke, természetesen a törlesztési részlet (amortizáczió) arányában nyugodtan kihitelezhető, mert ezeknél emberi számítás szerint feltételezhető az épület jókarban tartása, sőt a kikötött részleteken felüli törlesztés is, tehát a pörök elkerülése, a másik esetben pedig az épület mindaddig a hitelező pénzintézet tulajdonát képezné, tehát annak csak bérlője volna a tisztviselő, mig a törlesztési részletekkel a telek ára és illetékei, továbbá az épitési költségek egynegyede letörlesztetnék. Amennyire a helyzetet ismerjük, ilyen elvek mellett az eredmény következőleg állana : A Nagykárolyban építeni tervezett czirka 60 tisztviselői lakás közül a hitelképesek osztályába sorozható 35, tehát a pénzintézetek által 25 volna építendő. Az első osztályba sorozottakkal rendben vagyunk, mert minden pénzintézetünk részéről feltételezünk annyi élelmességet, hogy ilyen üzletet nem dob el magától; a második osztálynál azonban meg kell törni a grájzler-elveknek, számot kell vetni az intézeteknek azzal, hogy Nagykárolyban körülbelül 250,000 koronát házak építésébe kell fizetniük a vármegyétől élvezett betéteik arányában. Ha figyelembe vesszük, hogy 25 ház építésének egy összegben történő vállalatba adása 15—20%> épitési költség megtakarítását jelenti; ha figyelembe vesszük, hogy az a tisztviselő, mely a bérbe birt házat gondatlanul kezeli, bármikor kitehető az épületből: nem találjuk, hogy az intézetek bármit is kockáztatnának, mert a tűzhely utáni vágy, a tisztviselő azon reménye, hogy az épületet gondos kezelés és takarékosság által az eredeti olcsó áron is megkaphatja, ezen házakra mindig hoz vállalkozó bérlőt, sőt állítani merjük, hogy nagyban hozzá fog járulni a reális élet a takarékosság fejlesztéséhez. A hitelképes tisztviselőknél a végrehajtási törvény figyelembevételével Nagykárolyban a Xl-ik fizetési osztályban 7000 korona a X-ik „ >1 7850 a IX-ik n 8750 „ a VIII-ik „ n 11250 a VII-ik n 14000 , épitési kölcsön volna engedélyezhető, az intézetek által kiküldött bizottság által jóváhagyott praktikus épitési tervekre és ezen kölcsönök a lakbérek lekötésével 23 év alatt volnának visszafizethetők. A kevésbbé hitelképes tisztviselők kisebb méretű házakat kapnának, mert lakbérüknek nemcsak az épitési költségek, hanem a telek árának amortizáczióját is kellene fedezni, sőt egy minimumra redukált összeg az épület javítására is visszatartatnék. Az ezek közzé sorozott XI. fizetési osztálybeli tisztviselő nem is tarthatna igényt az előnyre, a IX-ik és X-ik osztálybeli csak 2 szobás -házra, a VIII. osztálybeli 3 szobásra és csupán a VII. osztálybeli 4 szobásra, mert egy két szobás és mellékhelyiségekkel ellátott ház épitési költsége a mai viszonyok között körülbelül 5000 koronába, a 3 szobásé 8000 koronába és a 4 szobás házé 10,000 koronába kerülne. Mindkét osztályba sorozott épitési kölcsönöknél kikötendő volna, hogy az épület hiányos gondozása a kölcsön azonnali felmondását, illetőleg a bérlet azonnali megszüntetését vonja maga után, mely eset a kevésbbé hitelképes egyéneknél a fizetett részletek elvesztését is maga után vonná, ami természetes és jogos is, mert amint mondottuk, a telek vételárának és az épitési költségek egynegyed részének visszafizetéséig csupán bérlőnek tekintetik, mely bérletüzlet ha a tisztviselő hibájából szűnik meg, annak összes lakbér-járandóságát bérösszegnek tekinti. Figyelmébe ajánljuk ezeket legelsősorban Nagykároly város közönségének, másodszor a város pénzintézeteinek, de a törvényhatóságnak is, ez utóbbinak arra az esetre, ha a két első jól felfogott érdekeit nem mérlegelné, ha tovább nem törődne az őt fenntartó tisztviselői karral. Alig hisszük azonban, hogy a vármegyei törvényhatóság közbelépésének erkölcsi súlyára, pressziójára volna szükség, de esetleg ettől sem szabad visszariadni még akkor sem, ha valamelyik re- nitenskedő pénzintézettől a vármegyei betéteket kellene megvonni. Post festa. Egy hete múlt, hogy országszerte megünnepelte népünk a szabadság szent eszméje diadalra jutásának emléknapját. Ünnepelt városunk polgársága is. De a tudósítások, melyek a fővárosi lapokban az ünneplésekről megjelentek, legna- gyobbrészt arról tesznek tanúságot, hogy kialudt, vagy alvófélben van az a tűz, mely a ma élő nemzedék apáit lelkesítette s mely lelkesedésnek a ma élők gyermekeinek szivét is kellene, hogy tüzelje. E helyett a közöny, kedvetlenség tartja fogva a kebleket s az általános lehangoltságot örömmel aknázzák ki azok, kiknek az igaz hazafiak bánata mindig öröm, öröme folyton bánat volt. Halásznak a zavarosban s igyekeznek a közöny rideg érzetét jéggé fokozni, hogy bebizonyítsák, miszerint: haza, idealizmus s ezek rajongó szeretete divatját múlt dőreség, egyedül csak az anyagi haszon, az élvezet az, ami boldogít s melyért fáradni érdemes és okszerű — czélszerü feláldozni még hazát és becsületet is. Ki fogja magát ma nemzeti eszmékért proponálni, avagy testi épségét, életét koczkáztatni ? így gondolkoznak ma igen sokan s azért volt alkalmunk meggyőződni országszerte, hogy a 48-as eszmék emlékünnepe a legtöbb helyen csak — talmi-ünnep. Még egyet láttunk s ezt óvről-évre fokozottabb mérvben lehet tapasztalni: hogy elten- tétben a múltakkal, a márczius 15-iki ünnepélyek „ifjúsági ünnepségekké“ válnak. Mig ezelőtt csak nehány évvel is az iskolák vagy egészen távol tartották magukat az ünnepléstől, vagy csak félve, szerényen, titokban ünnepeltek: addig ma ők veszik át a zászló becsületét. Hát ez jól van igy s megnyugtató is. Mert hisz „nem lehet gyümölcs a fán, melynek nincs virága 1“ , Azonban mit tehet a virág, mit a zsenge ifjúság, ha addig, mig a virág gyümölcscsó fejlődhetnék, mire a gyermekből férfiú lesz : a közöny, az elalkuvás fagyasztó lehellete mindent letarol? Újabb harczok, újabb véres küzdelmek várnak reánk ? Újabb nagy megpróbáltatások árán vívják ki azokat a jogokat, melyekért oly sok drága honfivér ömlött ki ? Igaz! küzdelem és harcz az ember élete és sorsa; örökös küzdelem a létért osztályrésze minden létezőnek a világon; de hol van a fejlődés, a tökéletesülés, ha mindig élőiről kell a munkát kezdeni? Sisiphusi munka ez és nem kecsegtető ! Pedig mindent megbénító közöny él és uralkodik népünk felett. Láttuk ezeket városunkban is márcz. 15-én. Amiket láttunk: nem teljesen kielégítő dolog volt s nem méltó ünneplése azoknak az eszméknek, melyek diadalra jutásának mindnyájan köszönhetjük, hogy még itt vagyunk, magyarok vagyunk, s a tapasztaltak nem állanak arányban egy 17 000 szinmagyar lakossal biró városnak s megyeszékhelynek súlyával. Mi többet vártunk 1 S hogy mind ezt mi okozta? Bizonyára részben a nagy anyagi depresz- szió, mely lakosságunkra nehezedik; a nemzet életében beállott csalódások okozta elkedvetle- dés, mely népünk minden rétegében észlelhető s feltétlenül — ezt nyíltan kimondjuk — az ünnep rendezésében az agilitás és összetartás hiánya. Rövid 6l óv után ez elég szomorú és alkalmas a lehangoltság érzetének terjedésére, — de csak a kishitüeknél! Azok részére, kik a népek és nemzet boldogulásába vetett hitüket, lelkesedésüket még nem vesztették el: legyen a márczius 15-én tapasztalt közöny impulzus arra, hogy tovább is sokat és szakadatlanul dolgozzanak a 48-as nagy vívmányok, vagyis az általános emberi jogok diadalra jutása érdekében . . . Tudósításunk az ünnepély lefolyásáról a következő: A templomokban vette kezdetét az akczió. Reggel 9 órakor a rkath. templomban, 10-kor a ref. templomban volt Isten-tisztelet. Amott Récsei Ede celebrált fényes segédlettel, utóbbi helyen pedig Bogdán János s. lelkész mondott kiválóan hazafias, szép beszédet. Mindkét templomban impozáns számú közönség volt jelen és az Isten-tisztelet után a tömeg a főgimnázium épülete felé vonult, ahol d. e. 11 órakor vette kezdetét a márcziusi ünnnepóly. A közönség az elmúlt órák alatt nagy tömeggé verődött össze s türelmetlenül várta kedvelt MATT-KÉPEKET készíti, még pedig legjutányosabb Arakon I tisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében is a legszebb kivitelben HUSZTHy ZOLI fényképész
