Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-07 / 6. szám
Nagykároly, 1909. február 7. 6. szám. 8 XXXV. évfolyam. SZATMARME KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: kOY« a lap szellemi részét érdeklő II * hová a lap anyagi részét érdekló közlemények küldendők || közlemények küldendők Biéchenyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sí. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. ■ - Megjelenik minden vasárnap. == ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Hegyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér VIHAR ELŐTT t — ő. — Az átmeneti kormányzat kezdetben rövidre szabott életétől leperegtek már hónapok, esztendők, a rövidre szabott élet előre megállapított ideje elmúlott és minden igyekezet daczára érezteti pusztító hatását a vég, a megsemmisülés. Azok a ketes szerek, melyek a halál kétségtelen erejét ellensúlyozni és a végelgyengülésben szenvedő nagy beteg erejét erőszakos eszközökkel meghossza- bitani volnának hivatva, lassan-lassan szintén felmondják a szolgálatot. A nagy Ígéretekből, a hangzatos jelszavakból táplálkozott egy ideig a koalitió és kényszerűségből a nemzet, de az a szegényes kis éléskamara is kiürült és előttünk áll a nélkülözés, a tönkrejutás hónapok óta fenyegető réme. Az általános választói jog tervbe vett reformjával, egy megváltó adóreform Ígérgetésével, a nemzeti aspiratiók teljesülésének reméltetésé- vel, a nyelvi és külpolitikai Ígéretekkel, az önálló nemzeti bank hangzatos jelszavával sikerült egy ideig az elaltatott nemzetet narkotizálni, de ma már hiába minden. A nemzet felébredt. Az álom véget ért. A felébredt nemzet az éber ember akaraterejével követeli azoknak az ígéreteknek beváltását, melyekkel éveken keresztül ámították és félrevezették. Belátta azt, hogy a választói jog Ígérete nem volt komoly, hogy a tervezett adóreform az ő anyagi elpusztítását, tönkretetelét fogja eredményezni, hogy az semmi egyéb, mint újabb osztályok meghóditási kísérlete az ő terhére, azok tehermentesítése, hogy nemzeti aspiratióink, államiságunk feltétlen követelményei még soha gyengébb kezekben nem voltak, hogy a külpolitikai helyzet a magyar nemzet figyelmen kívül hagyásával a legrosszabbra fordult, hogy az önálló bank csak ámítás eszköze volt, mert arra azok, kik azt Ígérték, nem is gondolnak és hogy a megvalósításnak épen azok a legelkeseredettebb ellenségei, akik azt annak idején megvalósítani magukat kötelezték. A komoly cselekvés és czélra vezető munka helyett újabb jelszavak bocsáttatnak útnak ismét a nemzet félrevezetésére. Az intő szó, a jóakaratu figyelmeztetésben ellenük irányuló aknamunkát akarnak felfedezni és a nemzet által felfedeztetni, aki ellene szól bűnös i'Vpyzatuknak, az a múlt embere, az darabont hazaáruló és a ki közülök meri felemelni tiltakozó szavát a sok ámítás és elvtagadás ellen, azt ki kell marni, aki nem paríroz, azt mindenáron lehetetlenné kell tenni tisztes vagy tisztességtelen fegyverekkel, az eszköz mellékes, fő a czél, az szentesíti az eszközt. A támadások ellen az önvédelemre hivatkoznak és annak nagyon elastikus falai mögé bújnak. Íme, a mai magyar közélet perspec- tivája. A merre a szem néz, mindenütt hanyatlás, bomlás és pusztítás. A cserben hagyott zászló a földön hever és nem az ellen támadnak, ki azt továbbra is a sárba akarja tiporni, hanem az ellen, ki azt felemelni akarja. És a nemzet szomorúan állja körül ezt a szokatlan komédiát és nézi egy ideig a színészek játékát, mig aztán egyszer, talán rém sokára, maga is közéjük rohan és akkor talán vége lesz a komédiának . . . — Csak egy arasznyi földet. Nap-nap után bál’ mulatságok, estélyek, lakodalmak, keresztelők, egyébb hangulatok, összejövetelek vig zaja tölti be a fővarost és vidék házait. Kisebb-nagyobb csoportokban, de egy-egy napon százezrek lel- küiete derül fel a farsang örömeiben. Hazánkfiai! Honleányok! A jóleső óráknak derűjében ragyogjon ki lelketekből egy pillanatra az anyaföldnek szere- tete : az aradi vértanuk megszentelt földterületéhez tapadó kegyeletérzestek. Megakarjuk a nemzet számára szerezni a helyet. Kiakarjuk ásatni az ottan porladó csontokat. Oltárát akarjuk emelni a hazaszeretetnek. Ebben segítsetek! Akik örömben úsztok és mulattok, adjatok és szedjetek össze nehány koronát erre a czélra s küldjétek be azt Arad szabad királyi város tanácsának, hogy egy vagy több négyszögöl a ti kezeteken át s ti nevetekkel jusson a nemzeti kegyelet lerovására. — Csak egy arasznyi földet adjatok, hogy TARCZA. Interieur. Rőt lánggal ég az asztalom. Künn fojtja már a szőke fényt az este, Iromba foltok járnak a falon És nő, dagad a pamlag ócska teste . . . Ki van velem ? A régi enyémek mind itt járnak : Szomorú, vidám, asszonyos árnyak, S néhány ködös, halavány sejtelem. Sokan, sokan és senkisem; Benépesítik hallgató szobámat. Benn zene búg: Remegő, bomló idegeimen Egy néma nótát hegedül a bánat . . . És jönnek ők fülledt zúgokból. Nyöszörgő, siró bútorok alól, Felém suhannak. Babonás köd-ajkuk Ijesztő csend-akkordokat dalol. Bóditó illattal arezomba csapódnak Kibomló fekete hajfonatok . ■ . _______ Óh, fáj ez a mámor, fojt ez a láz, Űzném, elűzném az alkonyatot! Most vágyakozva mellemre simulnak, Ismerős testeken ég a kezem . . . Az ablakon selymesen susog az éjjel. S én visszajáró, rég elmúlt mesékkel Szeretkezem . . . Franyó Zoltán. Hangulatok. I. Nyomdában. Merengve nézem a kis betűszedőt. Ez a gyerek a gondolatok ügynöke. Foltos blúzában egy kristálylencse, mely világgá szórja az eszmék sugarait. Apró fiókokból apró rudacskákat illeszt egymás mellé. Gyors ütemben, sok fáradsággal végzi munkáját. A betűket szavakká, a szókat mondatokká rakja; de nem ismeri sem a szavak értelmét, sem a mondatok tartalmát. Gépiesen működik, nem keresve, hogy üres polyvát csépel-e az iró, vagy súlyos buzaszemet. Ez a kis ember olyan viszonyban áll az íróval, mint a vezeték a villámmal, vagy mint a sugár a napvilággal. Nála nélkül megszűnnék az irók távolhatása. Lába izgatottan veri az ütemet, karja idegesen nyúl a szedőláda felé, ujjai lázasan keresik a betűt, mintha őt érné először az az erőfolyam, melyet az iró lelke kilökött magából s mintha benne menne véghez az a csodálatos erőműtani megosztás, mely egy gondolattal millió embert termékenyít meg. Ha ez a kis ember félbe hagyná munkáját: a nagy czivilizáczió kereke állana meg. Ő hozza napvilágra az íróasztal homályából az emberinem haladását a tudás által. Az ő munkája által éled a szeretet tüze és pusztít a harag lángja. Romba dőlhet minden város, széteshetik minden intézmény, fölrobbanhat minden iskola: de ha megmaradnak azok a sorok, melyeket a betűszedő rakott össze, akkor semmisem veszett el, mert egyetlen nemzedék fel tudja építeni mindazt, mii a századok nehézkes fejlődése hozott létre. Amit a betűszedő csinál, az nem egyébb, mint az emberinem gondolatainak és érzelmeinek elraktározása. Amíg munkája van neki. Älantt jegyzet farsangi czikkek igen nagyválasztékban és olcsó árak mellett kaphatók u. m.: csipke, szalag, virág, keztyü, fűző, legyező, pipereszappan, parfüm, púder, berliner báli belépő, selyem és gáz schál, hattyu- prém, nyakrüs, berliner és batiszt blouz, női fehér alsó alj, menyasszonyi koszorú, fátyol, divatos melltü, gyöngy, női és férfi POLIT nyakkendő, puha férfiing és még sok e szakmához tartozó czikkek Z ER IGNÁC INF"Ugyanott egy tanuló felvétetik Z űri és nöidivat, Kézimunka-, Játék- és rövidáru kereskedőnél 9 Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. 44—
