Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-05 / 49. szám
SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY Meghívó a szatmármegyei függetlenségi 48-as párt tágjá hoz. Az országos f üggetlenségi 48-as párt kettéválLása folytán nőm maradhatunk tétlenül mi se! Magyei pártunk eddig híven kitartott 43 év óta hirdetett és vallott elveink, programmunk mellett. A gazdasági önállóság első követelménye a külön bank. E mellé állottak pártunk képviselői itt a megyében mindnyájan. Most rajtunk a sor, hogy nyilatkozzunk. Tájékoztatni kell a népet, fel kell világosítani községi pártvezetőségánket. Csak úgy tarthatjuk meg befolyásunkat népünk felett, ha oly párthűséggel, szilárdsággal v isszük a függetlenségi lobogót előre, de sohse hátra, mint tettük azt eddig. E czólból 1909. decz. 8-án reggel Szatmárra az iparos olvasó-kör helyiségében tartandó pártgyiilésre hívom meg a megyei függetlenségi párt összes tagjait, (a nagy károlyi kerület kivételével.) Minden tagnak külön meghívót nem küldhetünk, de felhívjuk pártelnökeinket, hogy hassanak oda, miszerint gyűlésünkön minden községünk képviselve legyen legalább egy pár megbízottal, hogy otthon apostolai legyenek ügyünknek. Kelt Budapest, 1909. nov. 27-én. Hazafias üdvözlettel L u b y Géza a megyei függetlenségi párt elnöke. Az Ecsedi-láp közgyűlése Az „Ecsedi-láp lecsapoló és Szamosbal- parti ármentesilő és belvizszabályozó társulat*, mint minden év deczemberében, úgy az idén is folyó hó 3-án, pénteken tartotta meg évi rendes közgyűlését Nagykárolyban a vármegyei székház dísztermében. A közgyűlés, melyen gróf Károlyi Gyula a társulat elnöke elnökölt, 21 pontból állott. Tárgysorozatot tárgyalt le. Az első pont a semmi különöset és megemlítésre méltót nem tartalmazó elnöki előterjesztés volt. A néhány pereznyi időt lefoglaló előterjesztés után az igazgató-főmérnök jelentése következett. Beszámolt az 1909- évben felépített csatornákról, utakról s a kisebb-nagyobb javításokról beterjesztette ezek költségvetéseit és számadásait; referált azonkívül még sok a társulatot érdeklő apróságokról, A társulat által már több Ízben kórt egyik sarkalatos pont és pedig a Keleti-csatorna felső szakaszának mélyítése a jelentés szerint a földművelésügyi m. kir. miniszter által ismételten vissza lett utasítva, mint azt a miniszter 81939. számú leiratából a közgyűlés szomorúan tudomásul venni volt kénytelen. A társulat azonban elhatározta, hogy újabb és alaposabb indokolással ismét fogja kérelmezni a dolgot, mindaddig, mig azt odafenn meg nem unják és — hogy szabadulhassanak — a kérésnek eleget nem tesznek. A földmivelésügyi miniszter 81426. számú és a társulat nyugdijszabályzata 29. §-ának módosítására vonatkozó leirat alapján a kérdéses §. kellően ki lett korigálva. A következő tárgy már a földmivelésügyi miniszter jobb kezéről tett örvendetes tanúbizonyságot. A miniszter ugyanis 55731. számú leiratában 6000 K-tengedélyezett „a társulati véd- töltések mentén elvonuló Szamos szakaszon előálló partomlások megszüntetésére“. Az utalványozott összeg a folyó évre szól. Ezután ártéri adó és kataszteri földadó ügyeket intéztek el. A legutóbbi közgyűlés 11. sz. határozatával az 1895. évi deczemker 21-én tartott közgyűlésen jóváhagyott s a társulati számadá sokra és pénzkezelésre vonatkozó szabályzat átdolgozására kiküldött bizottság jelentése tudomásul vétetett. A múlt évi deczember 23-iki közgyűlés 33. számú határozatával az úti átalány rendszernek a társulatnál leendő behozatala és megállapítására kiküldött bizottság jelentette, hogy az ügyben határozni eddig még nem tudott. A bizottság a további tanulmányozással megbizatott. Szamoskóród község képviselőtestületének azon kérelmét, hogy a vályogvető gödrök vizeit a társulat levezettesse, Gilvács község kérelmét a II. rendű belvízcsatorna módosítása tárgyában és Szilágyi Endre óvárii érdekelt csőáteresz létesítése iránti kérelmét, — a társulat elutasította. Fogarasy Károly és tisztviselőtársai drágasági pótlék engedélyezése iránti kérelmét a közgyűlés azon indokolással, hogy kérvényezők a folyó évre is kertek drágasági pótlékot, — visszatutasitotta azzal, hogy kérelmezzék majd a 20 százalékos jövő évi pótlékot csupán a jövő évre, akkor ismét tárgyalás alá veszik a kérdést. Még mostohábban bántak el a társulati Írnokok fizetésjavitási kérelmével, akinek még annyit sem helyeztek kilátásba, mint a tisztviselőknek. A milliókkal dolgozó társulat szegény írnokai nyomoroghatnak és éhezhetnek tovább a nyomorúságos fizetés mellett, amely a mai drága világban megélhetésre kevés, éhenhalásra — sok. Volt a társulatnak régen egy öreg alkalmazottja, Komoróczi Ödön írnok, aki évekkel ezelőtt meghalt. Özvegye a pénteki közgyűléstől esedezett egy kis évi kegydijat, a társulat azonban a kérelmet nem teljesítette. Ezen nem épen tetezetős tények után a közgyűlés az 1910. évi költségvetés tárgyalására tért át s a százaz statisztikai számadatok jóváhagyó lebonyolítása után az érdekesebb választási pontokra került a sor. Elnök, alelnök és választmányi tagok le- montak, mire a közgvülés gróf Károlyi Gyula elnököt egyhangúlag, közfelkiáltással újra megválasztotta, mig a választmányi tagokat szavazás utján választották meg. Hiba azonban itt sem történt, a választmány egytől-egyig ismét a régi tagokból lett összeállítva. Választottak még „árvédelmi bizottsági tagokat“, a „Tiszavölgyi-társulat“ közgyűlésein leendő képviseletre megbízott tagokat és szám- vizsgáló bizottsági tagokat az 1909. évi számadások felülvizsgálására. Ezután a számvizsgáló bizottság előterjesztette jelentését az 1908. évi számadásokra vonatkozólag. Indítvány csupán egy volt. Ennek alapján a közgyűlés köszönetét mondott gróf Károlyi Gyula elnöknek buzgó fáradozásáért. Az elnök meleg szavakkal köszönte meg a megnyilatkozott rokonszenvet s ujaöbi megválasztása által kimutatott bizalmat és megígérte, hogy teendőit ezután is közmegelégedésre óhajtja elvégezni. A gyűlést ezzel berekesztette. A gazda teendője deczember hóban. Az eladásra szánt gabonakészleteket ros- táltassukmeg annyiszor, amennyiszer szükséges, hogy a gaztól teljesen tiszta legyen ; mert a tiszta gabonának az értéke aránytalanul nagyobb. Mivel a tél már itt van, a magtárablakokat éjjelre ne felejtsük bezáratni. A takarmányozás rendes menetére s arra, hogy idejében történjék nagy gondot fordítsunk. Meg kell rendelnünk azokat a gépeket, a melyekre tavasszal szükségünk lesz, valamint a műtrágyákat is, hogy idejében megkaphassuk, annyival is inkább, mivel a vasúton egész esztendőn keresztül a kocsihiány általános. folytak volna. Ölelkeztek volna lökve, szorítva ! Ez oly szép lett volna. Nem tudom, miért lett volna szép, de szép lett volna ... Te azonban hallgattál. Miért nem én ? ! Majd elmentem lassan, lustán. Azt mond- tátok rám : kiélt, pedig azt sem tudtam, mi is az élet. Mert dolgoztam. Dolgozni könnyű Ma már tudom, mi az, mert nem dolgozom. Ez is furcsa, mint sok más: nem dolgozni! .. . Csak beszélni, csak gondolkozni ne kellene! Ez nehéz, kivált étjei. Mikor az éjjel oly hosszú és sötét! . . . A szobánk ránk fekszik egész lomhaságában. Ketten vagyunk. Két nyomorék „ testű nyomorult. Ketten teszünk egy egészet, ü meg én. Ő engem néz és ón rád gondolok. Látlak. Egy mondásodban látlak. — Van csók, mely túléli a halált is, bár születése perezében hal meg! Ezt mondtad. Nem tudom, de, te találtad-e ki, vagy sem, de a te szádból oly különösnek tetszett, különösen igazak — már akkor is. Szinte mellbe vágott. — Megint bolond vagy! — monda a másik felém s végig mászott tekintetével az ar- ezomon. — Megint őt nézed messzin, fájón. .. Hallom, hogy a másik szól hozzám. Érzem, hogy mondanom kellene valamit, hangosan, szóval. Ordítani: mi közöd hozzá! Nem tudok, pedig szeretnék, ha egyebet nem is, csak egy állati muszájhangot. De mikor ez is oly nehéz . , . ____________________________ Né zlek messzin, fájón!... Hallom a hangod is. Tiszta, magas mintha erőltetnéd. Nevetsz, neveted az enerváltságom . . . Bosszant, hogy nevetsz rajtam. Hát mi különös van ebben? Hát vannak emberek, akik nem ilyenek? akik dolgoznak? Igazán vannak?! Ingyen élni, mint én : művészet. A művészet ez nem köznapi, s ami nem köznapi, azt meg kell becsülni. Becsülnöd kellene bennem az ingyenélőt, azt aki nem dolgozik. Tudom, te ezt lustaságnak nevezed, pedig enerváltság, pedig tragikum. Érted?... száz mérlföldről ez is elég magyarázatnak, mert ennyi van közöttünk. . . . Bosszant még mindig, hogynevetsz rajtam. Talán ketten nevettek. Te és még valaki, akinek szintén nincs bajusza, talán van: talán szeret beszélni, talán nem. Csak tudnám, miért nevettek rajtam. Kivált az a^tnásik. Az a szőke. Érzem, hogy szőke! Összebújtok és nevettek. Velem sohasem bujkál össze, véle igen. Talán azért,, mert ő beszél ? Lehet, de nem gondolkozik. Én igen. Ha ő is, ne mondja neked azt, amit gondol. Én legalább nem csalok . . . Miről is jutott ez eszembe? Arról, amit mondtál. Amit mondtál, az igaz. Hogy ne lenne igaz, ha annak érzem egy el nem csókolt csóknál is. Annál, amit te Ígértél, de nem adtál. Egy csók, az a csók, amit Ígértél, de meg nem adtál, ád erőt gondolkozni. Rólad gondolkozni. Talán . . . Érzem, azért a csókért elmennék hozzád, elmennék térden csúszva, de ha Istent ismersz ne hívj, ne ad meg . . ■__________ Ne . . . Minden éjszaka egy újabb állomás Golgotámon ! Minden állomás leszedi rólam a vámot. Egyik az arezom pírját, másik a szemem tüzét. Mindenhol kell valamit hagynom. Mikor hagylak, felejtelek el már téged, a szemed kékjét, fekete hajad! meg a szemöldököd. Mikor nem vágyódom már keskeny, sápadt kezed után, hogy megsimögassam. Vagjr mikor nem kínoz már többé a te szavad: ha nem dolgozom, miért beszélek? Ha nem beszélek, miért gondolkozom? S ha nem gondolkozom, miért élek ! ? Feküdtem nyugodtan, mereven s már gondolkozni is alig tudtam. Láttam, hogy jössz felém megtörtén, puhán; tubavirág volt a kezedben. Nagyon megöregedtél; te is megelégelted már az embereket és menekültél hozzám. Öda ültél deszkaágyam szélére s nem tudtalak megölelni. Fölém hajoltál s nem csókolhattalak meg. Beszéltél hozzám és én nem mondhattam, még mindig szeretlek. — Volt, egyszer volt — igy kezdted —- hol nem volt egy szerelmes troubadour, meg egy hiú kis leány. Különös egy lantos volt ez. A szerelem, a maga szerelme, nem tudta dalra ihletni. Talán azért, mert nem közönséges utczai dalnok volt, mert egész leikével szerette a leányt. A leány boldogságát az rontotta meg, hogy a fiú nem dalol róla, nem szövi dalba őt. Talán nem elég szép ! Talán nem elég kék a szeme: tisztább, mint az éther. Vagy a haja Ruhát lest - feliles tisztit, HiOel Sámuel Hihárol lesei-tza 1. szán. Alapittatott) 1902. Alapittatott: 1902.
