Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
i Nagykároly, 1909. Bomweber 7, 45. szám. w XXXV. évfolyam* SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő jj a hová a lan, anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közleníenyek küldendők Széchenyi-«. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-uteza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR ANTAL ISTVÁN ___ : Megjelenik minden vasárnap. ' EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 IgjSCDna Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fülé r A FALU. A magyar társadalom hibája mindenkor az volt, hogy keveset törődött a faluval. Nem igyekezett mélyebben szántani a falusi életben, magára hagyta, nem gondolt vele. Ez vonta maga után a falu elszegényedését, a falusi nép szertezüllését s azokat a bajokat is ez a nemtörődömség okozta, a melyek hosszú sorozata emészti a magyar földet. A kormányzat is csak azt nézte, hogy honnan és miként préselhető ki nagyobb adó a faluból; a tehetősök csak azért toborozták a maguk szervezeteibe a kisbirtokos gazdákat és a falu népét, hogy felfelé eldicsekedhessenek vele, hogy ime velünk van a nép. De érdekeiért soha semmit nem tettek, mert veszélyeztetve látták a maguk portáját, a hol a latitun- diumosok és tízezer holdasok az urak. Egyrészt a kimondottan falusi érdekeket védő szervezetek hiánya, másrészt a szocziális vezetés ferde iránya a falu baja ma is. Ezért történik az, hogy a magyar kisbirtokosság bármikor felemeli szavait, jogos érdekei meghallgattatásra nem találnak s azért történhet meg az is, hogy törvényeink nem biztosítják kellően a falusi' nép érdekeit, mert szavukat nincs aki odafent tolmácsolja, a magyar urak pedig nem is igyekeznek a falu bajait megismerni. Ez az oka annak, hogy ha mondjuk rossz termésű esztendő van, ha úgyszólván TÁRCZA. Futó bolondja .. . Futó bolondja játszi délibábnak Hová rohansz a tünde fény után'? Előtted ina az örvény, — és utánad Vigyorgó arczok intenek bután ! Megállj! A kép, a fény, a szent Madonna Mely incselegve játszik ott veled Tova iramlik, bűvkörébe vonva Szeretni vágyó ifjú lelkedet! — „El innen ördög! Hagyj utána futni! Bizton elérem! Nézd, hogy int felém! Oh vágyaimnak vágya hozzá jutni! El innen ördög! Rut fekete rém!“ S már karjait a csoda felé tárja Mohón, könyörögve ... — „Add óh add kezed !“ De hajh! — elillan csalfa délibábja . . . . . . S a fájdalomtól szive megreped! • Sipos Zoltán. vetőmagja sincs a kisgazdának, hiába fordul kormányhoz, miniszterhez, nem kap segítséget, azért olyan aránytalan az adója a nagybirtokkal szemben, szóval azért pusztul, mert senki sem törődik vele. Ezt a nemtörődömséget pedig a magyar társadalom nem is igyekszik levetni. A tízezer holdas urak és szervezeteik továbbra is maradnak olyanok, mint a milyenek voltak, holott ma már az újabb szocziális eszmék diadalát üli egész nyugat Európa s ezek az eszmék kel, hogy érvényesüljenek hazánkban is. Mindent a népért, mint nemzetfenntartó alkotó részéért egy nemzeti államnak! ezt a jelszót régen felfogták a nyugati államok kormányai, társadalmi szervezetei s kezdve a lordoktól, márkiktól a legkisebb városi latájnerig; mindent a faluért, a mely dolgos népével táplálja a nemzetet, ragaszkodik a földhöz, gazdagítja az államot, a mágnásokat, mindenkit, a kinek a hazában élni kell. Csak nálunk van ez másként, azért senyved és pusztul a falu. Nálunk még ma is az aranyborjú a pénz s ennek könnyű megszerzéséért tesz félre minden kisebbnek látszó érdeket az, aki az aranyborjúhoz könnyen s a nép által fért hozzá. Az önzés, a zseb politikája ez, nem az a politika és társadalmi munkásság, a melyet a tehetősöktől méltón elvárhatna a falu népe. Ä zöld barát. Irta : hampert Géza. A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Az Urnák 1730-ik esztendejéből, amikor fráter Liborius kimúlt az árny ék világból, az x—i német jezsuiták titkos diáriumában szó- szerint a következő följegyzés állott vala: „ . .. amikor pediglen jámbor és kegyes életű Liborius testvérünk kilehelvén lelkét csöndesen elszenderült volna az Urban' és jövének vala az öltöztető szolgák, hogy elkészítsék őt amaz utolsó útjára, hát ime — horrendum visu — egész testében zöldnek találták őt a lába ujjának hegyétől mind egész a nyaka csigolyájáig, a holott piktori mesterségre valló két szép czifra betűben végződik, a zöldesség, amely betűk D. és M. valának és amelyeknek értelmét senki meg nem tudná fejteni. És mivelhogy boldogult testvérünk világéletében senkinek nem mutatá és szóba nem is hozá soha: azon zöldesség csudáját is megmagyarázni senki nem tudná“ ... Ám egy valamely szemfüles kurucz krónikás Íródeák szerencsésebb vala, mert — hogyan—_hogyanssemJ’-~d^ A magyar kisbirtokos gazda nép végtelen türelmére vall, hogy mindeddig némán tűrte az Ígéretek és szép jelszavakból élősködők nemtörődömségét. Belátta, hogy mai szervezetlensége, elhagyatottsága mellett hasztalan kér, hasztalan vár bajaira orvoslást kezdve a kormányzattól, az összes nagybirtokos társadalmi testületek, a föld nagy uraitól, a mágnásoktól, vagy a pénz arisztokratáitól s belátta azt is, hogy ha ezt tovább is igy hagyja az a nagy betegség a mely elharapózott a magyar földön, megfojtja, megsemmisíti. Belátta a falu népe, hogy itt erős é s gyors cselekvésre van szüksége s önálló, olyan szervezetekbe tömörül, a melyeknek vezetői kisbirtokosok s a melyek érdekei nem is lehetnek egyebek mint a falusi nép érdekei. Ezeket kiépíteni minden faluban, kell, hogy mindenki, aki a földmivelő nép érdekeit szivén viseli, a kisbirtokosság segítségére legyen. Szép, nemes hivatás ez, mert czélja erőssé tenné a falut, a földet mivelő gazdanépet s vele a magyar földet, a nemzetet. Ne kicsinyeljük ezen munkát, vegyük ki részünket mind a kik e társadalomhoz tartozunk a magyar kisbirtokosság nemes törekvései előmozdításában, hogy végre ez a produktiv osztály is boldogulhasson! Törődjünk jobban a faluval! végire járt még frissiben a zöld barát titokzatos históriájának és fürge pennájával papirosra is vetette azt nyomban. Mivelhogy felettébb érdekesnek ítéljük: kusza, fakó betűiből kibogozzuk, ime az eleven história tarkabarka szálait a következők rendében. Akkor történt az eset, amikor még Rákóczi zászlói diadalmasan lobogtak és a német jezsuiták szekerének rudja erősen kifelé állott, mivelhogy Kolonics apjukra hallgatván, sok rossz fát tettek őkelmük a tűzre, lévén nagy ellenségei a magyar szabadságnak. Melynek pedig patrónás fehér zászlóját a magyar papok és barátok — köztük legeiül' ama nevezetes tüzlelkü „dervisgenerális“ páter Andrássy — fennen lobogtatták. Ezért aztán Nagyszombaton Bercsényi főgenerális egynéhányat a la- banczabbjából szekérre is rakatott és meg sem állatta őket Becsig. Ennek a kelletlen szeke- rezósnek a hire hamarost eljutott X-be is, ahol a német páterek érezvén ludas voltukat’ mindenféle katonás csalafintasággal akartak megmenekülni a bécsi szekerezéstől. Az országút mentén álló Boldogasszony képe igy három napig vérezettt a szive táján ,. . Loyola Ignácz képe másik napokon át vért könnyezett keservesen . . . nemkülönÉrtesítés Értesilem a nagyérdemű vevő közönséget, hogy az őszi- és téli idényre szakmámhoz tartozó czikkek gyönyörű és nagy választókban megérkeztek. Jeligém : megbízható, tisztességes kiszolgálás, teljes jó minőségi) áru forgalomba hozatala és főleg jutányos árban. Szives pártfogást kérve, kiváló tisztelettel úri- nöldivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur gázában. Ugyanott egy tanuló f evétetik.—24 vjíji v jwi v Oj Aivaiu unz/toiouor POLITZER IGNÁCZ,
