Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY Színészet. A lefolyt heti előadásokról a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk. Heves kitűnő gárdája jobbnál-jobb előadásokat produkált és közönségünk is teljesen felengedett hideg közönyéből. Estéről-estére sziniiltig megtölti a színházat. Részletesebb referádánkat a következőkben adjuk: Szombaton (múlt hó 30-án) este Fali Leó világhirü operettjét: „Az elvált asszony“-tmutatták be színészeink pompás előadásban. A színházat szinültig megtöltő közönség elragadtatással hallgatta a szebbnél-szebb ének és zeneszámokat. A női főszerepekben Bállá Mariska és Dénes Ella excelláltak. Bállá pajzán játékával és gyönyörű tánczaival, Dénes kellemes hangjával tűnt ki. A férfi szereplők közül Rónai kabinetalakitása vált ki. Inke is kifogástalan volt Karel szerepében. Herczeg humoros alakítása nagy derültséget keltett. Kisebb szerepükben Lugossy és Burányi jók voltak. Sipos és Somogyi hozzájárultak az est sikeréhez. Vasárnap délután ifjúsági előadásként a „Varázskeringő“-t adták. Csodálkozunk azon, hogy szinügyi bizottságunk nem foglalt állást e darab délutáni előadása ellen. Pedig ennél erkölcsnemesitőbb darabot is találhattak volna. Lugossy Irén teljesen kiaknázta hálás szerepét ; Dénes Ella is nagyon szépen énekelt. Vasárnap este az „Az elvált asszony“-t ismételték meg s erre az előadásra is minden jegy elfogyott, úgy hogy sokan be sem juthattak a színházba. Hétfőn a „Hivatalnok urak“-at ismételték meg telt ház előtt a bemutató előadás kitűnő együttesében. Kedden „Lotty ezredesei“ czimü bohó- zatos operettet újította fel Heves gárdája. Bállá táncz és énnekszámait többnyire meg- ujráztatták s a darab komikus jelenetei is nagy hatást tettek a közönségre; különösen sokat mulattak Rónain. Szerdán este egy lehetetlen darabot próbáltak színészeink megmenteni a zászló becsületéért, de minden fáradtság hiábavaló volt. A darab miserabilis voltán mi sem segített. Csütörtök este „Kaméliás hölgy*-et láttuk kiváló előadásban. Kíilön-külön feleslegesnek tartjuk kiemelni a szereplőket, mind egytől egyig betöltötték szerepüket. Péntek este „Gül baba“ sírján virultak ki a rózsák és telt ház tapsolt az igen sikerült előadásnak, melynek főszereplői Bállá, Dénes, Rónai, Herezeg, kitettek magukért Jók voltak epizód szerepeikben Somogyi, Szelényi. Herczeg II. felvonásbeli zárójelenete kifogástalan volt. Kár, hogy a darabot erősen megnyirbálták. A jövő heti műsort lapunk hírrovatában közöljük. A vasút. A törvényhozás tavaly öt, kereskedelmi kormány 4 vasút építésre adott engedelmet. A magyar kir. államvasutak hálózatán szükséges ét két éven belül végzendő építkezési beruházásokra az 1908: XXXI. t.-cz. 110,200.000 koronát, forgalmi eszközök beszerzésére és fölszerelésekre pedig 92,330.000 koronát engedélyezett a törvényhozás. Ezek a rendelkezések kiegészitik az 1907. évi 29. törvényczikknek rendelkezéseit, amelyek 90,090.000 koronát engedélyeztek a magyar kir. államvasutak beruházásaira, úgy, hogy a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságtól megvett 3175 darab teherkocsi vételárával, vagyis 11,692.920 korona 60 fillérrel együtt 4 év alatt több mint 300,000.000 fordítunk a magyar kir. államvasutak beruházásának pótlására. Amihez még hozzászámíthatjuk azt a 12,806 000 koronát, amelyet az állami vasgyárak kibővítésére és fölszerelésének kiegészítésére engedélyezett az 1908. évi 31. t.-czikk. Ez a nagy összeg is azonban csak a legeslegsürgősebb szükségletek kiegészítésére elégséges és annak legalább még kétszerese lenne szükséges ahhoz, hogy folyton növekedő forgalomhoz képest némileg tűrhető állapotokat teremtsenek. Tudjuk, hogy itt súlyos pénzkérdéssel állunk szemben és hogy annak megoldása nem a kormány jóakaratán múlik, reméljük azonban, hogy a kormány folyton figyelemmel fogja kisérni ezt a nagy kérdést és áldozatok árán szüntelenül orvosolni fogja a naponként mindinkább érezhetőbbekké váló bajokat, mind a személy, mid az az áruszállítás terén; meg fogja szüntetni a folytonos késéseket, az áruszállításnál, a póthatáridő folytonos hirdetését, a számtalan balesetet, a mejyek rengeteg ember- és pénzáldozatba kerül nek és végül meg fogja szüntetni a vonaton szolgálatot teljesítőknek még mindig nem orvosolt ovenvokingját, a baleseteknek az egyik főindokát. A befektetéseknek és az üzleti kiadásoknak a bevételekkel arányban nem álló növekedése a kereskedelmi kormányt arra indította, hogy a magyar kir. államvasutak mind sze- mélydijszabását, mind gyors és fehéráruk szállításának díjszabását felemelni készül. A ke- rnskedővilágnak igen nehéz a helyzete ezzel a fölemeléssel szemben. A magyar kir. államvasutak kimutatása szerint üzleti fölöslege a kiadások folytonos növekedése következtében évről-évre csökken (1906-ban 104.8 millió korona fölösleg, 1907-ben 88.9 millió, 1908-ban körülbelül 70.000,000 korona) úgy, hogy a két és fél milliárd koronát meghaladó befektetési tőke kamatszükséglete 115Va millió korona nem telik ki belőle és tetemes kiegészítésre szorul az állam egyéb bevételeiből. Ily körülmények közt logikusnak és méltányosnak látszik, hogy azok járuljanak a nagyobb szükséglet fedezéséhez, akik a vasút előnyeit is élvezik, t. í. az utazó és szállító közönség. Viszont azonban kétségtelen, hogy a szállítás megdrágítása iparunkat és kereskedelmünket érzékenyen fogja sújtani és nem vigaszunk az, hogy az osztrák és a porosz díjszabás nagyjában nem olcsóbb, mint a milyen a magyar díjszabás lesz. Az osztrák és a porosz ipar inkább bírja el a drágább szállítást, mint a zsenge és fejlődésben levő magyar ipar, amelyet minden drágítás létfeltételeiben támad meg. A rendesnél nagyobb fontossággal bírnak ebben az esetben, ha a kormány minden irányban a legkisebb részletekig terjedő, helyesség és általános jelleg tekintetében feltétlen megbízható informácziókkal látatnék el az érdekelt ipari és kereskedelmi körök részéről, különösen abból a őzéiből, hogy oly viszonylatokban és oly szállítmányokat illetőleg alkalmaztassák a díjtételek felemelése, amelyet az államra nézve legnagyobb jövedelmezőség mellett sem sértik az ipar és kereskedelem érdekeit. Az ily általános kihatási s különösen az előreláthatóan a reformátió in pejus jellegével biró újításoknál fájlaljuk leginkább a kereskedelmi érdekképviseletnek túlságos széttagoltságát. Ily esetekben az egyes kamarák és kereskedelmi egyesülések által összegyűjtött ben a szent egyház falai is vért kezdenek immár verejtékezni. . És mindez azért vagyon, hiresztelték a németek amiért, hogy őket, az Ur hiv és alázatos szolgáit istentelenül megháborgatják. Még egyebek is következnek, fenyegetőztek, ha békességük nem lészen 1 Rákóczi Ferencz mélyen vallásos, de világos és tisztán látó lelkét e közönséges csalafintaságok nem tévesztették ugyan meg, de mivel a babonás nép köréből egyre-másra érkeztek az istancziák és panaszok, hát kiküldé vitéz dandárnokát, Szeutpéteri Imrét a csudák megvizsgálására és-a nép megnyugtatására. A A keményszívű katona nem sokat teketóriázott, hanem a fölizgatott néptömeg jelenlétében megdörzsölte kezével ama vért izzadó szobrokat és falakat, ad oculos demonstrálván imigyen ama szörnyűséges vórverejték semmi egyéb, hanem közönséges piros festék, minek mását bőven megtalálta a jezsuita kolostor pinczéjében . . . Soknak szemére hullott le ekkor hirtele- nében a hályog és kezdének világosan belátni a németek sötét praktikáiba. így Dúló Márton uram is, akinek a leghirnevesebb festő-műhelye vala az időtt X. városában és a legszebb asszony felesége. Némi gondolkodás után homlokára csapott Dúló uram annak jeléül, hogy ime agyában világosság nyulladt és ünneplő * köntösét felöltvén eJhagyá műhelyét. És járula nagy alázatosan vitézlő generális kegyes színe elé és kiönté előtte szivének tenger keserűségét. Elpanaszlá nagy szomorúan, hogy amely időtől fogvást egy bizonyos német jezsuita barát jőve ide Nagyszombatból, azóta vége vagyon az ö boldogságának. Mind az egész vá- ros arról suttog és pletykázik, hogy igy meg úgy ... az uj jövevény barát bűnös szemet vetett volna a Dúló Márton szép asszonyára ... és hogy a menyeske se idegenkednék a baráttól. .. Immár az utczára sem mehet a hites feleségével anélkül, hogy a háta mögött csufondárosan össze ne nevetnének az emberek. Valamelyik Gézengúz, semmirekellő diák már pasquilliust is faragott, amit vásott kölykök szerte kiabálnak. Hogy azt mondja: Dúló Márton házába Ott lakik egy szép páva. Dúló Márton, ha tudnád: Kinek tartod a pávát! ... O maga bizonyosságot nem tud semmit se. Való igaz, hogy ama bizonyos fráter megfordul házában, de megfordul ott a többi is, mivel, hogy ő az Ur jámbor és kegyeséletii szolgáit mindenkor szívesen látta hajlékában, soha nem gondolván arra, hogy ama szent férfiakban bűnös világi indulatok is lakozhatnának. De most, hogy egynémely furfangos praktikájuk napvilágra került, most már sötét gyanú támadt szivében... És azért járult alázatosan a vitézlő generális kegyelmes színe elé, hogy tenne törvényt, avagy adna valamely okos tanácsot, hogy mitévő legyen, ha csakugyan ... — Hm, hm .. . teringettét Márton fiam — felelt Szentpéteri — kemény dió ez, én feltörni nem tudom. Mégha valamelyes bizonyságod volna a dolog felől... De igy én semmi egyebet nem cselekedhetek, hanem, hogy a vezérlő fejedelem adta jogomból és hatalmából jogot és hatalmat adok tenéked, hogy bizonyosságot szerezvén, ha tilosban fogod a németet : a te tetszésed és akaratod szerint elbánhatsz őkelmével. y Köszönte a jó szívességet Márton és hazafelé ballagtában kieszelte módját a bizonyosság szerzésnek. Hazaérkezvén, érzékeny búcsút vön feleségétől. A generális paráncsából, mondá, most már mindjárt a táborra kéll utaznia, hogy ott egynémely kegyes mandátumokat személyében vegyen át a vezérlő fejedelemtől. Csak holnap jön vissza, úgy lehet, csak holnapután. A műhelyben is rendben hagyta a legényeket, hogy dolgozzanak szorgalmatosán és le ne pihenjenek mindaddig, mig a legnagyob- bik festókes kádat telistele nem keverik ama bizonyos zöldfestékkel, amely, ha mit egyszer megfogott, többet el sem ereszti. Mert, hogy erre lészen szükség a holnapi munkában. Azután elkoczogott szép csöndben ki a hegyek felé. Napszálltakor visszafordult azonban és mire leszakadt az öreg este, annak kedvező sötétségében már ott kuporgott és ott fülelt, lélegzetét is visszafojtva, felesége ágyasházának ajtaja előtt. „És az ágyasházának belsejéből — mondja a krónikás — csakhamar hangok üték vala meg az fülének dobját, amely hangok nem valának az özvegyes magányosságnak hangjai“. Ekkor méné a műhelybe és elhivá négy markos legényét, akik éppen akkor készítők vala el a festéket. És mivelhogy az ajtó barátságos kopogásra föl nem nyílott, hát kiemelteié szépen a két sarkából. Csönd vala odabent és a szép asszony mélységesen aludt párnái között egyedül magában ... A nagy diófa almáriumból azonban hamarost előkerült a német is. Nyájasan köszöntő őt Márton ur Ruhái lest - veilti! tisztit, Hitel Sámuel Mil, llcseHilezi 1. szí. Alapittatotl: 1902. Alapittatott: 1902.
