Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
▼ SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY Maga a tény nem kíván további kommentárt. A dolgon nem enyhít az, hogy félhivatalosok szerint a fentieknek megfelelő kijelentés nem történt. Nincs miért leplezni a dolgot, mert itt nincs szó egyénekről, egyének hibáiról, vagy bűneiről, azok csak beilleszkedtek a kor keretebe, amely Madách szerint egy folyam, mely visz, vagy elmerit, melynek csak úszója és nem vezetője az egyén. Ok úsznak az árral, hogy el ne merüljenek. De hogy ez az ár hova fog bennünket sodorni azt nem lehet előre megmondani. Biztosabb, hogy a pusztulás fertőjébe, sem mint a tiszta, fenséges tengerre. Az országra nézve azonban perczről-perczre nagyobb, kényszeiitőbb erővel nehezedik a feladat, megakasztani ennek a folyamnak pusztító munkáját, bármily módon és bármily áldozat árán meg kell azt szabályozni és ha kell megfordítani annak irányát, hogy a hirtelen változás fojtsa bele a folyóba azokat a rósz szellemeket, melyek annak útját kijelölik. Itt a tizenkettedik óra, meg kell tisz- tatiani fórumot . . . Színészet. A tegnapi nappal pezsgő élet költözött a hónapok óta lakatlan színház falai közé. Heves színtársulata rózsás reményekkel telve tér vissza a hónapakkal ezelőtt csalódottan elhagyott hajlékba. Remélik, hogy a közönség közönyének e társulattal szemben fagyasztó érzete végre megváltozik és visszatér a közönség és a társulat viszonyába az a jóleső, meleg vonzalom, amely az eddigi társulatokkal szemben fennállott. Mi a magunk részéről kívánjuk, hogy igy legyen. A társulat egyrészt a régi, másrészt ismert tagokkal van felfrissítve. A műsor is a legjavát Ígéri az uj daraboknak és igy a legjobb reményekkel indulunk neki a szini saisonnak. i ...................... A szinügyi bizottság csütörtök délután tartotta az őszi saison első gyűlését, melynek főtárgyát a játszási engedély megadása képezte. A bizottság bizonyos előfeltételektől függően megadta a társulatnak a játszási engedélyt és tegnap este először gördült fel a függöny e saisonban. Itt említjük meg, hogy a bizottság kiindulva abból, hogy a páholyban elhelyezett székek ide- oda mozgatása az előadásra zavaró hatással biró zajt okozott, elrendelte azoknak gummitalppal való ellátását. A bizottsági tárgyalás során szóvá tétetett a színházi felső páholyok magas volta, minek következtében a közönség ezek igénybe vételétől vonakodik. Ezen segítendő elnöklő polgármester indítványára elhatározta a bizottság, hogy a téli idényre egy műkedvelő társaságot szervez, amely társaság a tél folyamán több ízben fog előadást rendezni, melynek tiszta jövedelméből a színház nézőterét ugv alakítják át, hogy már lehetőleg a tavaszi saisonra a felső páholyokat alacsonyabbra tehessék. E czélra elhatározták, hogy a színházban egy hirdetési függönyt alkalmaznak, melynek bérbeadása folytán elő álló bevételt erre fordítják. A műkedvelő társaság felkérendő vezetőirlek személyét illetőleg is megállapodott a bizottság. Határozatba ment, hogy az alsó páholyok ára ezentúl 10 K lehessen. Végül a közönség érdekében engedélyt adott a bizottság Kondor Béla helybeli kereskedőnek, hogy a szini idény alatt az előadások idején a színház épületében czukorkákat, süteményt és frissitőket árusíthasson. HI^EK — Kinevezés. Dr. Bródy Tibort, városunk fiát az igazságügyminiszterim vezetésével megbízott miniszterelnök a budapesti kereskedelmi és váltótörvény székhez jegyzővé nevezte ki. — Meghívó. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottságának igen tisztelt tagjait a folyó hó 17-én d. e. 11 órakor az Ipartestület helyiségében tartandó bizottsági ülésre tisztelettel meghívom. A gyűlés tárgya: Debreczen város és Hajduvármegye függetlenségi pártjainak északkeleti Magyarország függetlenségi pártjaival együtt az önálló nemzeti bank felállítása és gazdasági függetlenségünk megvalósítása érdekében folyó hó 31-én Debreczenben tartandó népgyülésen való képviseltetés tekintetében határozat- hozatal. Kelt Nagykárolyban, 1909. évi okt. 14-én. Dr. Adler Adolf, pártelnök. — Esküvő. Matuska István gazd. iskolai igazgató 9-én esküdött örök hűséget Bortnyák Mariskának. — Zászlóavatás. A mátészalkai polgári fiúiskola zászlóavatási ünnepségéről már lapunk múlt számában megemlékeztünk. A zászló avatása díszes és előkelő közönség jelenlétében hó 10-én volt Mátészalkán. A zászlóanyai tisztet Dr. Falussy Arpádné töltötte be, ki „Istenért és hazáért“ jeligével lelkes szép beszéddel adta át Rákóczy zászlóját rendeltetésének. Beszélt Bodnár György tanfelügyelő és Deme Károly igazgató. Az ifjúság kurucz dalokat adott elő és kurucz költeményt szavalt Péner Jenő. Délben bankett volt, melyen Deme Károly Dr. Falussy Árpádné zászlóanyát köszöntötte fel, mig Berey József ref. esperes a „szatmári birodalom királyára“ Dr. Falussy Árpád főispánra ürítette poharát. Mindkét felköszöntőre Dr. Falussy Árpád válaszolt, ki poharát Mátészalka hazafias közönségére ürítette. Ezek után megindult a pohárköszöntők árja és több hatásos toaszt hangzott el. Este táncz- mulatság volt. — A helybeli izr. nöegylet ma d. u. fel 3 órakor a Népkonyha helyiségében rendkivüli közgyűlést tart. A gyűlés tárgyai: 1. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. 2. Elhalálozás folytán a népkonyha kezelőnői állás betöltése. A népkonyha folyó évi szükségleteiről való gondoskodás. Esetleges indítványok. — Szinügyi bizottsági ülés A városi szinügyi bizottság az e heti műsor n eg- állapitása czéljából ma d. e. fél 12 órakor i ülést tart. lőtt, az öreg katonák szánakozva mosolyogtak, valamelyikük pedig mindjárt megjegyezte : — No ez a koma is megbánja, hogy a világra született ! Igaza volt az öreg katonának. Kapitány ur Komorovcsák hamárjába úgy lehordta, hogy örökre elment a kedve a katona-élettől. És leszidta azokat a doktorokat is, akik az ármádia csufitására mindenféle embert bevesznek katonának. Végül pedig lelkére kötötte, hogy igyekezzék levetni az uniformist, menjen oda, ahonnan jött. Ne hozzon csúfságot az ő századára. Menekült is volna, de most már nem eresztették. Hiába járt hetenkint kétszer az orvosok nyakára, azok azt állították, hogy .kibírja az egy esztendőt. Azt konstatáltak, hogy egy kicsit rövid látó, de hiszen nem okvetlen szükséges, hogy minden katona czéllövő legyen. Es tán jobb is, ha nem látja meg mindjárt az ellenséget: legalább nem ijed meg tőle. Ezt az embert dicsérte agyba-főbe az ezredes ur. Amiért csodálkoztak tisztek, önkéntesek egyaránt. Csak egy önkéntes nem csodálkozott, az aki a második esztendejét szolgálta. Örökké jókedvű gézengúz, mindig kész a tréfára, mulatságra. Neki is kijutott az ezredes ur dicséretéből; mikor hozzászólott, kifeszitette mellét és büszkén tekintett végig a többieken. Este a vendéglőben aztán megtudták a többiek is, mivel érdemelte ki a nagy dicséretet. A gézengúz maga mesélte el a fényesen sikerült hadi tényt. A dolog úgy történt, hogy két zászlóalj indult el csatába egymás ellen. Mindkettő küldött ki hírszerző patreuillokat. Egyiknek ő volt a parancsnoka, a másiknak Stiglincz Gábor. Parancsa pedig mindkettőjüknek az volt, hogy az ellenség erejéről, terveiről idejében jelentést küldjenek ez ezredes urnák. Napkelte előtt jóval elindultak mind a két patrouille. Egyik erre, a másik arravette útját. Egy órányira azonban a várostól összetalálkoztak és összebarátkoztak, ellenségek voltak ugyan, de egy cseppet sem szomjuhoztak egymás vérére. Betértek az utmenti csárdába és ott elárulták egymásnak, mi terve és czélja van két a hadakozó zászlóaljnak, aztán parancsukhoz híven megküldöttók a jelentést az ezredes urnák. Jelentés kitűnő volt, jobbat fontosabbat ő maga se tudott volna készíteni. Ebben a dologban Stiglincz Gábor szegény feje egészen ártatlan volt. Sohase jutott volna eszébe, ha az a gézengúz rá nem beszéli. De ez nem változtat a dolgon. A végén mégis csak az, hogy ezzel szolgált rá az ezredes ur nagy elismerésére és dicséretére. A nap ünnepelt hőse a vendéglőben természetesen Stiglincz Gábor volt. Mindenki ráüritette poharát. A bor és dicsőség hamarosan a fejébe szállott. Éjfél után már nagyon goromba volt: a szentül hitte, hogy ő a hadtestparancsnok. A nap már felkelt, mikor a kaszárnyába értek. Egyszerre eloszlott Stiglincz Gábor mámora. Százada ott állt már az udvaron, indulásra készen. Yitorlavászon nadrágban, borju- san, fegyveresen. Mintha puskából lőttek volna ki, rohant az emeletre Stiglinsz Gábor. Feszes kék nadrágot viselt, a század meg csupa vitorlavászon nadrágban állt az udvaron. Ebből az következik, hogy neki is ilyet kell felvennie, különben semmiféle hatalma meg nem menti harinincz napos kaszárnyaáristomtól. Keresi a kukoricza nadrágot a fogason, a polczon, de nem találja sehol. Valamelyik öreg katona vagy el dugta, vagy felhúzta. Stiglincz Gábor mérgelődik, káromkodik, szobáról, szobára fut- kos, de sehol sem talál egy heverő fehér nadrágot. Az idő múlik, az önkéntes kétségbeesése mindjobban fokozódik. Végre benyit a suszterműhelybe, ott találja a susztert, kirúgja alóla a háromlábú széket, lehúzza róla a kukoricza nadrágot egy pillanat alatt a kék nadrág fölé huzza, magára hány borjut, fegyvert és rohan le az udvarra. Óvatosan meglo- pózik a glédába, Ezúttal határozott szerencséje volt, késését nem vette észre Komorovcsák kapitány. Mikor egy kicsit kifújta magát, tekintete ráesett a suszter nadrágjára. Majdnem a föld Iá sülyedt meglepetésében. Mindenféle színű volt az a nadrág, csak fehér nem. Tele csirizzel, szurokkal, subiczkkal, néhol foltos, másutt rongyos. És átkozottul rövid a hosszú önkéntesnek, majdnem térdig ért neki, úgy hogy egész szépen kéklett alóla a parádés nadrág. Önkénytelenül is arra gondolt, e pillanatban, ugyan mi történik vele, ha ebben a kosztümben meglátja Komorovcsák kapitány. Rábízta magát a jószerencsére. Amennyire lehetett bujkált a kapitány ur szeme elől. És úgy látszott: baj nélkül múlik el a nap. Már csak a diszfelvonulás volt hátra. Századonként két sorban egymás mögé állott az ezred. Az ezredes ur elfoglalta helyét, a katonabanda megszólalt. A századparancsnokok harsány hangon indulást kommandiroztak. Egyik század a másik után lépett peczkesen az ezredes ur előtt. Kapitány ur Komorovcsák százada következett. A legények verték a parádés marsot, hogy szinte dongott a lábuk alatt a föld A század diszfelvonulása pompásan sikerült, az ezredes ur megelégedten bó- lingatott fejével. Stiglincz Gábor szivéről malomkő esett le, azt hitte vége a veszedelemnek . Keserűen csalódott a jó legény. Alig haladt el a század az ezredes ur előtt, már hallatszott hangjának dörgése. A Ipfiinhh katannk gőznek Kálmánnál f 1 icyjUL/w i\aia|;ui\ z= Nagykároly, Deák-tér 12. szám. ■ SIC Ugyanott egy tanuld fizetéssel felvétetik. Mp LEGOLCSÓBBAN SZEREZHETŐK BE. -p®
