Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová aiap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét- érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széch-Q^yi-u. 4. sz. J&AGYKÁROLYBÁN J£kai-utcza 2 sz. Talsphon 59. szám.. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. AÜTAL ISTVÁN • ........— Megjelenik minden vasárnap. ------------: EL ŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fiilé r ÍTÉLET UTÁN. — v. — Hónapokon át tartott és az ! egész városra kiható izgalmak után egy egész várost érdeklő „ügy“ megszűnt központi téma lenni és ma már csak a bíróság irattárában egy szám, egy többé senkit sem érdeklő aktacsomó. A bírói ítélet jogerőre emelkedett és igy ebből a szempontból is vége az egész ügynek. A most'lefolytatott Nagy Tamás contra Temesváry és társai per azonban nem múlott el tanulságok nélkül. Nem az ügy utóhangjait érijük ez alatt, nem ezek szolgáltatnak tanulságot, de élénk fényt vet as egész magyar társadalmi életre. Arra, amelyben éveinket leéljük, arra a melynek kevés kivétellel mindnyájan rabjai vagyunk és amely élet ma, mint egyik ■nélkülözhetetlen feltételét követeli meg a maga szórakozásai közé első sorban a kártyát. A játékot, mely nélkül nincs társaság, nincs társaskör, nincs szórakozás, amelynek hiánya unalomtelivé teszi a napot, hiányossá a szükséges szórakozások sorozatát és hiányossá a zsebet. Arról a kártyáról, mely nem a kellemes időtöltés, a szórakozás eszköze többé, hanem az, amely széttörvén eddigi bilincseit egyik betegségként szerepel, melynek éppen úgy vannak gyógyítható és gyógyíthatatlan, halálos és nem halálos esetei. Nem mint helyi betegséget óhajtom a a játékot és különösen a kártyajátékot szerepeltetni. Bár vannak sokan, kik városunkban is túltengőnek találják az itt szokásos játékokat, de nem messze kell fáradnunk, a közel szomszédban, Szatmár- ban még nagyobb elfajulását észlelhetjük. Ez a betegség néma mi betegségünk, hanem a kor egyik gyógyítható, de gyógyítani meg sem kísérelt betegségével állunk itt szemben. Nem is az egyes emberről van szó, kinek természetesen senki által sem korlátolható joga pénzét úgy elkölteni, a hogyan ő akarja, — nem említvén meg ennek is törvényesen korlátozott határát, — hanem magáról az egész társadalomról, melynek az egyes is tagja ugyan, de nem volna szabad, hogy az egyes ^ adja meg a társadalomnak a jelleget. És éppen ez a baj, hogy már maga a társadalom is a játék jegyeben alakul és szervezkedik. Társadalmi egyleteink legnagyobb része erre van alapítva, ez képezi alakulásának előfeltételeit és fennállásának alapjait. A játék minden neme alakit a maga részére megfelelő szervezetet és viszont a legtöbb társadalmi alakulat meghonosít a maga részére egy- egy játékformát. De a legtöbb más czél- ból alakult testület is igen hamar vala| melyik játék jegyébe öltözik át és esetleg az állattenyésztés előmozdítására alakult társaság egy veszedelmes játéknak lesz otthona, nem beszélve arról, hogy az ártatlannak látszó alakulási ok is a játék kedvéért került napvilágra. A most lefolytatott ügy is a mi szempontunkból csak arról győzött meg bennünket, hogy a kor betegsége bennünket is megfertőzött, hogy mi sem vagyunk kivételek a szabály alul. Annak a beteg társadalomnak mi is tagjai vagyunk és a kártya nálunk is jelentős szerepet visz általában. De meggyőzött bennünket arról is, hogy — ismét eltekintve e helyütt a lefolyt perről és annak személyeiről, — nálunk is olyan fokon van már, amelyen nem szabadna lenni, mert hiszen már itt is lehettek volna gyógyíthatatlan és halálos betegei. Már pedig, amint az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy polgárait a fertőző kóroktól lehetőleg megvédelmezze, úgy a társadalomnak is kötelessége, hogy az ő benne pusztitó betegségekkel szemben annak kiirtásával védekezzék és védje meg tagjait. Mindaddig, mig erre nem irányul az egész társadalom törekvése, mindig lesznek olyan esetek, melyeknél a kiállott izgalmak fogják álláspontunk jogosságát igazolni. TÄRCZA, Örök nyomok. Kinek meghalt a gyermeke, Mindig hord keresztet. Szivén örök fájdalomnak Harmatcseppje reszket. Ahol lát egy picziny arczot, Fájón tekint rája: Ez a szem az ö szeme volt, Ez az ő kis szája. S ahol kaczag apró sereg, Figyel s hiszi szentül, Hogy köztük kis gyermekének Ezüst hangja csendül. Mintha mind az ő fiától Valamit csent volna S egyedül ő maradt vissza Árván, kirabolva. ____________ Tő rszurás az ő szivének, Akármerre járjon, Gyermekarczok ragyogása, Minden piczi lábnyomon. Jár-kel némán a fájdalomtól, Bár el mitsem árul, Szenvedés szent glóriája Ragyog homlokáról. Feleki Sándor. A kisasszony nincs itthon. Irta: Peterdi Andor. A Szatmármegyei Közlöny eredeti tárczája. A kis legénytanyára ráborult a bánat s az örökké vidám, szerelmes levegőjű szoba olyan most, mint egy kripta, melyen Sándorfy ki és besétál, mint egy halott s nem találja meg helyét, nem lel nyugalmat. Még néhány nappal ezelőtt sorra érkeztek az illatos rózsaszínű levelek és a Márienbádi látképek. Most már ezek is lassan elmaradoztak. Az utolsó levélben is csak ennyi állt: _________________ — Nem irhatok többet. Ne türelmetlenkedjék. Nincs egy szabad perczem se, mindig a nyakamon ülnek. Ha a helyzet változik rök- tön Írok. Üdvözli Jolán. Két hét múlt el már s a helyzet még mindig nem változott. Sándorfy nem kapott azóta semmiféle életjelt a leányától. Nem tudta mi van vele, néha csaknem a kétségbeesésbe kergette ez a bizonytalanság. Néha órákig ott hevert a pamlagon lecsukott szemekkel s hogy nyugtalanságát csillapítsa, visszaálmodta mindazokat a titkos délutáni kirándulásokat, amiket délutánonként Jolánnal rendezett. Képzeletben ott csavargóit a budai hegyek között, ahol minden rejtekhely, minden bokor, a szép forró idilekről regél az emlékezetnek. — Két esztendőn át hány alkonyat, hány zápor és vihar érte ott utói, hányszor bújtak össze egy-egy szikla üregben, amikor az eső rajtuk ütött s úgy örültek az olyan viharnak, anaely ürügyet szolgál ilyen édes elbuvásra. És most mindez csak volt. Néha azzal vigasztalta magát, hogy Jolánnak is kell erre gondolnia. Azt a sok-sok csókot nem pusztíthatja el az emlékezetből, miket es- küvések és vallomások közepette egymásnak Értesítés I Az iskola idényre megérkezett legolcsóbb árak mellett fehérnemű, kalap, koffer, harisnya, táska, esőernyő, kézimunka, zsebkendő, tolltartó, fiókos tükör, kötény, szegletes és gömbölyű himzö ráma, pamut, selyem, horgoló czérna minden színben és minden e szakmához tartozó czikkek. A mélyen tisztelt helybeli és vidéki vevőkőzönséget kérve, hogy szükségletét nálam szerezze be, vagyok mindenkor készen szolgálatra kiváló tisztelettel leányok gyönyörű s fiuk részére választékban a P O L I T Z E R IGNÁC Ugyanott egy tanuló úri nöldirat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában, f evétetik. —19 Z,
