Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
SZ ATM AR MEGYEI KÖZLŐ NY Közigazgatási bizottsági ülés, Szatmárvármegye, közigazgatási bizottsága f. hó 10-én Falussy Árpád dr. főispán elnöklete alatt tartotta meg rendes havi ülését, melyen Szalkay Sándor kivételével, aki elmaradását kimentette, az összes tagok jelen voltak. Az alispán jelentése szerint semmi olyan körülmény, mely a közbiztonságra zavarólag hatott volna, nem fordult elő. Amerikába szóló útlevél 150 adatott ki. A mezőgazdasági munkálatok a múlt hónapban zavartalanul folytak a megyében. Dr. Aáron Sándor törvényhatósági főorvos jelentése szerint az általános egészségügyi állapot kevéssé volt kedvező e hónapban. Az uralkodó járvány a hasihagymáz volt. A tanfelügyelő bejelentette, hogy Szamos- kóródon, Kismajtényban és Brkörtvélyesen a jövő év folyamán állami népiskolák lesznek felállítva. Ugyanilyen iskolákat terveznek legközelebb Komorzánban és Kányaházán. Az állategészségügy augusztusban kedvezőbb volt, mint az előző hónapban. A közgazdasági előadó arról számolt be, hogy a búzatermés nem volt kielégítő, ellenben a rozs jó, a zab kitűnő. A szőlő termés három- negyedrészben tönkrement. Kedvezőtlen eredmény mutatkozik a sarju és lóhere vetemé- nyeknél is. A többi, itt el nem sorolt szakreferensek előadása a rendes keretekben mozgott és semmi különösebb közérdeklődésre számot tartó dolgot nem tartalmaztak. Elintéztek még több kisebb jelentőségű vizi, erdészeti, — munkás és fegyelmi ügyeket. Áz ülés szokatlanul rövid ideig, alig egy óráig tartott. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 5-én délelőtt Debreczeni István polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, a bizottsági tagok élénk részvéte mellett, mely nagy és szokatlan érdeklődés indító okát nem abban a sok szemrehányásban találjuk, amiben a gyűlések rendetlen látogatása miatt a bizottsági tagoknak már részük volt, hanem inkább abban, hogy a gyűlésen egy kis heczczre is volt kilátás, amiről tényleg gondoskodva is volt. A napirend előtt a polgármester előterjesztette, hogy egy szomorú kötelességet kell teljesítenie, mikor bejelenti a képviselőtestületnek, hogy Spitz Antal képviselőtestületi tag, aki a képviselőtestületnek évtizedeken át buzgó tagja volt, ki a közjó iránt önzetlenül élénk adtak. Majd meg odavitték illúziói a marien- badi fenyvesek közé s látta Jolánt, hallotta hangos nevetését, még a visszhangját is, oly élénken tudott képzelődni s ilyenkor a féltékenység még jobban felingerelte. Szeretett volna sirni, de nem tudott, csak a szive fájt. A sok sóvárgástól néha úgy belenyilalt a szivébe, hogy azt hitte menten ketté szakad. Az egész augusztust ilyen rettenetes bizonytalanságban töltötte Sándorfy. Úgy várta azt a szeptembert, mintha minden üdvösségét, boldogságát az hozná meg s mintha minden szenvedéseitől és rettenetes kinjaitól a szeptember váltaná meg, Minden reggel nézte a kalendáriumot s számolva lapozgatta szeptember felé, vájjon hány napot kell még igy eltölteni s mikor fölkelt olyan mohó gyönyörűséggel tépett le egy lapot, mintha az legalább is egy ezres bankó volna. Augusztus utolsó éjszakáján Sándorfy nem ment haza aludni. Egész nap olyan izgalom fogta el, hogy alvásra gondolni sem mert. Tudta, hogy elsején érkezik Jolán, mert apjának, aki egy részvénytársaság vezérigazgatója, eddig van szabadsága s másodikán reggel már el kell foglalnia ismét hivatalát. Az egész éjszakát egy zenés kávéházban töltötte s merengve ábrándozva hallgatta az opera-áriákat, keringőket és különböző polkákat. Már zúgott a feje a sok muzsikától és a különböző italoktól, amit unalmában elfogyasztott. Az éjszaka nagyon hosszú volt, úgy érezte néha, hogy ez az éj örökkévaló, melyre hajnal nem virad többé. érdeklődést tanúsított — elhunyt. Emléke méltó arra, hogy a közgyűlés elhunyta lelett őszinte részvétét fejezze ki és azt jegyzőkönyvébe iktassa. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Egyúttal jelezle polgármester azt, hogy néhai Spitz Antal helyére behivliató póttag nincs. Bejelenti polgármester, hogy Arad város meghívta a város közönségét a folyó hó 19-én tartandó Kossuth-szobor leleplezésre. Minthogy tudomása szerint Dr. Adler Adolf, Schuszterits Ferencz, Strohmájer Ferencz képviselőtestületi tagok elmennek Áradra a szoborleleplezésre, a képviselőtestület őket bízta meg, hogy a szoborleleplezésnél városunk képviseletében vegyenek részt és helyezzék el a küldendő koszorút a szoborra. Végül bejelentette polgármester, hogy Verseczen f. hó l9-én Országos borászati kongresszus lesz és erre városunkat szintén meghívták. Minthogy egész más vidéket érint ez ügy és városunknak nincs érdeke, hogy a kongresszuson magát képviseltesse, a meghívás egyszerűen tudomásul vétetett. Mint első tárgy a belügyminiszter leirata szerepelt, mely szerint az ingatlan forgalmi pótadó tárgyában megalkotott városi szabályrendeletet csak az esetben volt hajlandó jóváhagyni, ha azt az általa küldött, de főbb pontjaiban a mi szabályrendeletünkkel megegyező forma szerint dolgozzuk át. A közgyűlés teljesítette a miniszter kívánságát. Az Árokpart-utcza s Kaszinó-sikátor szabályozási vonalára vonatkozólag elfogadta a közgyűlés az építési bizottság javaslatát. A Nagyhajduváros-utczai 23. népsorszámu telekhez utczaterületből csatolt 6'02 m2 terület ára négyszögméterenként 6 koronában, a faze- kas-utczai 14. népsorszámu telekhez utczaterületből csatolt 4 64 ma terület ára négyszögméterenként egy koronában, a kishaj duváros-utczai 5. népsorszámu telekből utczaterüiethez csatolt 13'66 m2 terület ára négyszögméterenkint két koronában állapíttatott meg. A közgyűlés legnagyobb érdeklődést keltett pontja a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank kérelme volt az irányban, hogy a tulajdonát képező Széchényi-ucza 35. számú ház előtt lévő kis piaczi területből engedjen át a város részére 107 és V2 négyszögméter területet négyszögméterenként 30 korona árban olyformán, hogy igy az épülő palota kis piaczi homlokzata egészen a Népbank rnesgye- vonaláig terjedjen. Ismeretesek azok a harczok, melyek e tárgyban már hónapokkal ezelőtt folytak az építeni szándékozó intézet a Népbank és Ujházy Mihály hétsastoll-utczai ház- tulajdonos között. Dicséretére lehet mondani a bizottságnak, hogy tultéve magát a gyűlésen ismét hangoztatott szólamokon, a város ’érdekében elfogadta a bank ajánlatát és igy lehetővé tette azt, hogy a város ezen része ismét Sötét volt még, de az utczaseprőgépek már jelezték, hogy a hajnal nincs már messze. Sándorfy kinézett a kávéház ablakán, fölnézett az égre. Már szürkülni kezdett. Egy kő esett le szivéről. Gyorsan belenyúlt zsebébe kivette pénztárczáját, kopogtatott a pinczérnek, fizetett és elment. Mikor kiért az utczára, a jó hajnali levegő megcsapta sápadt sovány arczát s mély lélegzésekkel hazafelé tartott. Otthon megmosdott, rendbeszedte ruháját s ismét kávéházba ment reggelire. Tizenegy óráig lapozgatta az újságokat s úgy tett, mintha olvasná őket, pedig dehogy olvasta őket, ott járt az esze Jolánnál. Tizenegy órakor fölugrott helyéről a legközelebbi bérkocsi állomáson bedobta magát egy kocsiba s szinte remegő hangon kiáltotta a kocsisnak. — Rottenbiller-utcza 18. Mikor a konflis baktatott vele, úgy érezte, mintha a kerekek a szivén gurulnának végig s alig vette észre, hogy megállt a konflis a kapu előtt. Kiszállt, fölrohant az első emeletre s reszketve csöngetett be Jolánék ajtaján. Néhány másodpercz múlva ajtót nyitott a szobaleány : — Jó reggelt Sándorfy ur. — Mikor érkeztek, Mari? — Tegnap este. —■ Jolán kisasszony itthon van ? — Igen, de alszik, mert nagyon kifárasztotta az ut. — Akkor majd délután jövök. Adja át kézcsókomat a nagyságos asszonynak és Jolán kisasszonynak. — Jó, megmondom. Kézit csókolom. egy monumentális épülettel gazdagabb legyen. A gyűlésen lefolyt vitában Csipkés András, Dr. Adler Adolf, Lukácsovits János és Drágus István vettek részt, melynek eredményeként a meghozott határozat szerint névszerinti szavazással egyhangúlag elhatároztatott, hogy a bank Széchenyi-utczai 35. népsorszámu telke előtt levő területből a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank keleti mesgyéje vonalának meghosz- szabbitásáig terjedő 107V2 m2 területet kisajátítás czimén a banknak átengedi azon kikötéssel, hogy a bank az ezen ügyből kifolyólag bármikor bárki által indítandó kártérítési per következményeit magára vállalja és hogy az aszfaltjárda áthelyezési költségeit viselni köteles. Az átengedendő terület vételárára nézve Csipkés András 50, Lukácsovics János 40 koronát akart megállapittatni. Névszerinti szavazással 35 igen szavazattal 9 nem szavazattal szemben a pénzügyi bizottság javaslata fogadtatott el. Ily értelemben mondotta ki polgár- mester a határozatot, mely jóváhagyás czéljá- ból vármegyénk törvényhatósági bizottságához fel fog terjesztetni. Ezen ügyben Ujházy Mihály tiltakozását, melyet a terület elidegenítése ellen beadott a képviselőtestület figyelmen kívül hagyni határozta. Nyikulás László és özv. Béni Jakabné szül. Spitz Johanna illetősége kérdésében a képviselőtestület kimondotta, hogy nevezetteket itteni illetőségüeknek el nem ismeri. Neumann Ferencz adótisztnek betegsége indokából ez év végéig kért szabadság időt a képviselőtestület megadta. A nagykárolyi Dalegyesületnek a kecskeméti hangverseny költségének fedezéséhez — az elért siker feletti elismerésének kifejezése mellett — 150 K segélyt megszavazott, A nagy károlyi r. k. egyháznak a Fetser- féle kereszthely tulajdonjoga átengedése iránti kérelme érdemleges tárgyalása — minthogy ingatlan elidegenítésről van szó — a deczember hó 5-én tartandó közgyűlésre tűzetett ki. A magyar városok országos kongresz- szusa elnökének a pécsi országos kongresz- szusra a városi épületek fényképének beküldése és a kongresszusra való belépése iránti megkeresését tárgyalta. Valamint Győr sz. kir. városnak a magyar városok országos Takarék- pénztárának részvényeiből való jegyzésére irányadó felhívását, valamint Kassa szab. kir. város a magyar városok hiteligényeinek kielégítése végett egy állami támogatással létesítendő pénzintézet szervezése iránti megkeresését — városunk súlyos anyagi helyzetére való tekintettel — irattárba tétetni rendelte a képviselő- testület. Nonn Gyula helybeli lakos által a városi mezőgazdasági iskola czéljaira adományozott 1 Q-öl terület elfogadásáról kiállított szerződés jóváhagyatott. — Alázszolgája. Az ajtó ismét becsukódott és Sándorfy sápadtan az izgalomtól, ment lefelé a lépcsőn. Délután ismét fölment, úgy félnégy felé, becsöngetett s ismét a szobaleány nyitott ajtót. — Későn tetszett jönni. Nincs itthon a kisasszony. — Nincs itthon? és néhány másodperezre elakadt a szó a torkán. — Mikor ment el ? — Ezelőtt egy fél órával. — Hova ? — Nem mondta a kisasszony. — Jó majd eljövök máskor. Mikor leért az utczára, forogtak vele a házak s úgy érezte, hogy az egész utcza ő rá dől. Nem tudta most, hogy mit csináljon, ösz- tönszerüen megállt a kapunál és várt, hogy mit ? maga sem tudta. A lábai gyökeret vertek ott, tehát megállt. Félóra múlva női lépések és férfi topogások ütötték meg a fülét. Benézett a kapun s Jolán egy szikár szőke fiatalemberrel karonfogva sétált kifelé. Sándorfy arcza bíborvörössé vált, mikor megpillantotta őket s úgy telt, mint egy házbeli ismerős, ka- laplevéve köszöntötte Jolánt. Jolán diszkréten visszaköszönt s aztán odaszólt vőlegényéhez: — Villanyosra ülünk. Sándorfy szemei előtt pedig elborult a világ s csak ez csengett irtózatosan a fülébe. — A kisasszony nincs itthon.
