Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
ZA TMAR MEGYEI KÖZLÖNY % Felhívás a nagyközönséghez az olasz és magyar elemi sújtottak érdekében. Szatmárvármegye szivén kopogtatunk,mely sohasem volt bezárva azok előtt, akik könyö- rületre szorultak . . : Zaklatott időkben egymással ádáz tusában, gyilkos versengésben vannak egyesek és a sokaság, népek és országok. Érdek és hatalomvágy félelmesen fegyverkezik végzetes mérkőzésre. S mikor már szinte az emberirtó háború jár közöttünk, gondot és aggodalmat hordva tűzhelyeinkbe, akkor ime, egy titokzatos éjjelen hirtelen föltámadnak a föld méhébe zárt rettentő erők: a bősz elemek kitörnek kénköves barlangjaikból, tűz és tengervíz és földindulás rövid szempillanatok alatt romba dönt virágzó városokat, nagy vidékeket, csendes falvakat; elmerit szigeteket és emberlakta partokat; dü- ledező házak alá temeti e nyomorult házak lakóit: a megnyílt föld szakadékjaiba taszítja és a medréből félelmesen kiága>kodó tengerbe sodorja a veszendő lelkek százezreit, gyanútlan álmukban rohanván meg őket; megsemmisíti évszázadok alkotásait, nemzedékek összehordott kincseit, emberek tanyáit, Isten házait és mérhetetlen pusztulást, nyomort, Ínséget és kétségbeesést borit ama nyomorultabbakra, kiknek sikerült gyakran csonka testtel megmenteniük meztelen életüket. Nekünk, távoli nézőknek pedig a rengő, repedező föld fülünkbe dörgi semmiségünket, míg az elemek fékevesztetten tombolnak rajtunk. Kevélységünk, gőgünk, századunk fen- héjázása, szívtelen versengése, hatalom és kincsvágyunk leomlik az Istenség előtt, aki egyedül parancsol a rettentő elemeknek. Vájjon a háború izgalmaitól zaklatott Európa, tüzelve a vak emberi szenvedelmektől, nem dermed-e meg ez Istenítélet látványán ? Az elemek e rémes hadjárata vájjon nem há- ritotta-e el fejünkről az emberek háborújának könnyelmű veszedelmét'? A megindult föld, a medrében kikelt tenger, az összeomló városok nem azt dörgik-e megfélemlítő robajjal: Embet, szállj magadba! A csa ázó elemek pusztító kedve ellen fegyverünk nincsen : a világ legdicsőbb hadseregét elfujják egy lehelettel. Ámha nincs fegyverünk a föld s a lég kiszabadult erői ellen, van fegyverünk, amely elviszi ádáz munkájuk fullánkját s a romokon teremt uj életet. E fegyver a Szeretet! Ezzel vértezve induljunk hadba a gyász és siralom ama tartományaiba. Lépjünk be a könyörületes emberek szolidaritásába. Szív és elme, becsület és emberiesség ezt az utat jelölik ki nekünk is: ez lesz a nemzetek legfelségesebb, emberhez legméltóbb versengése. Nyújtsuk ki segítő kezünket amaz irtóz- tatóan megpróbált embertársaink felé: adjunk az étlennek ennie, a mez nélkül maradottnak ruhára, a hajléktalannak hajlékot, a nyomoréknak, mankót, a betegnek orvosságot, az árváknak özvegyeknek, szomorúaknak és kétségbeesetteknek vigasztalást és reményt. Adjatok, adjatok! Adjon ki-ki, amit adhat és az Isten virágos kertje az áldott narancs- ligetek, üdülők enyhhelye, utas ember gyönyört sége, a kedves Itália büszkesége újra fölemelkedik és virulni fog a ti könyörületes szivetekből, szereteteknek általa . . . * A munkának, a családért való odaadó gondoskodásnak vértanúi ők, mi véreink. Küzdelmekben osztályosaink. Mellőlünk kidőlt har- czos katonák. Övezze babér véres homlokukat, tisztelet adassék emlékezetüknek. Hogy pedig a szivmarczangoló gyász, a zokogó sirám a végzet kifürkészhetetlen rendelésébe való megnyugvássá nemesbüljön, hogy pedig a frissen hántolt sírokon mielőbb kihajtson a kegyelet hófehér virága, — siessünk letörölni a könyeket, vigasztalni özvegyeket és árvákat, siessünk megélhetésük elemi feltételeiről gondoskodni. Adjon e szerencsétleneknek is mindenki annyit, amennyit bir. De mindenki adjon, aki tart valamit az emberségére, a szivére. Nemsokára elérkezik, hisszük, tudjuk, az a nap, amikor az özvegyek és árvák könyei — hálakönyekké változnak. Ezen a napon mindenkinek, aki csak egy fillérrel járult bár a nyomor enyhítéséhez, beírják a nevét egy arany könyv be, odafent az Égben. A halottak pedig végleg megpihennek. És senki sem olyan hálás, mint a szegény halott azért, ha nyugalmáról gondoskodtunk . . . A nagykárolyi segéiyakczló. Abból a humánus segítési akczióból, mely a délolaszországi, továbbá a magyarországi károsultak segélyezésére megindult, nemcsak egész Szatmárvármegye, de Nagykároly város közönsége egész kiilönállólag is kiveszi méltó részét. Városunk polgármesterét, Debreczeni Istvánt, a napokban táviratban tudósította az országos bizottság nevében Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter arról, hogy a bizottság tagjai közé választotta. A polgármester erre a város tekintélyesebb embereiből múlt vasárnap összehívott egy előkészitő-bizottságot, hogy a segélyezés módját megbeszéljék, ami a következőkép meg is történt: Határozatba ment, hogy a várost tiz kerületre osztják s a segélygyüjtésre alább megnevezett urakat kérik fel: Antal István dr., Albanézi Mihály, Baráth István, Becker Orbán, Brichta Miksa, Brauneisz József, Csipkés András, Drágus István, Féder János, Janiczky György, Dr. Jékel László, Kohn Már- kusz, Komódy Lajos, Lochmájer Márton, Lu- czay, János, Lukácsovics János, Magyar Károly, Mercs Imre, Némethy Sándor, Pozsonyi Gábor, Sternberg Dénes, Singer Lipót, Sándor György, Tóth János, Ifj. Matolcsy Sándor, Szabó Kálmán, Hancsis Illés, Simonyi tanár, Benkő tanár, Tóth József, Papp István, Serly Gyula, Orosz Lajos, Kalina Ferencz. (Az utczák beosztása felől a napokban kapnak felsoroltak értesítést a polgármesteri hivatal utján.) A gyűjtést Debreczeni István polgármester vezeti s a befolyt összegek legkésőbb február hó 10-ig nehány fővárosi előkelő bankhoz küldetnek be, de helyben már február 5-ig beszolgáltatandók. Minden legcsekélyebb adomány nyilvánosan nyugtázva lesz. Éelkéretnek továbbá a társaskörök, egyletek s humánus intézmények vezetői, hogy időközben tartandó tánczmulatságaik jövedelmének bizonyos hányadát a nemes czélra felajánlani szíveskedjenek. (Értesülésünk szerint a Kereskedő Ifjak Köre elhatározta, hogy közelebb az ajkai és resiczai katasztrófa áldozatainak visszamaradó ttjai javára nagyszabású táncz- estélyt rendez.) Mint minden nemes cselekedetben, úgy ezúttal is illusztris grófnőnk: özv. Károlyi Istvánná volt az elsők között, aki városunk polgármesterénél 30 K-val rótta le emberbaráti kötelessdgének adóját, ezenkívül Kossuth Ferencz czimére is küldött 100 K-t a szerencsétlenek felsegélyezésére. * A vármegye akczlója. Folyó hó 19-én dr. Falussy Árpád elnöklete alatt a vármegyeházán szintén volt értekezlet a 'segélyakczió tárgyában. Az értekezletet dr. Falussy Árpád főispán nyitotta meg, ki meghatóan ecsetelte azt a szerencsétlenséget, mely azt a nemzetet sújtotta, a mely a magyar nemzet legnagyobb fiának, Kossuth Lajosnak második hazát adott és kérte a jelenvoltakat, hogy ha másért nem, már a köteles hála miatt hassanak oda, hogy Szatmárvármegye méltóan vegye ki részét az országos Mozgalomból. Elhatároztatott, hogy vármegyénk alispánja felkéri a járási szolgabirókat, jegyzőket és a községek bíróit a gyűjtés eszközlésére, egyszersmindt a helybeli hivatalok, egyházak és pénzintézetek jelen volt képviselői egy-egy gyüjtőiv kapcsán felkérettek a minél intenzivebb gyűjtésre. A napokban tartandó mulatságok rendezői is felkérettek, hogy jövedelmük egy részét a nemes czélra engedjék át. Az adóreform ellen. (P.) A miniszterelnök pénzügyminiszteri minőségében még 1907. év októberében terjesztette a képviselőház elé az adóreformra vonatkozó törvényjavaslatait s a közvélemény élénk tiltakozása csak most kezd kifejlődni a reform visszásságai, igazságtalanságai, sérelmei ellen. Első pillanatban, Wekerle bravúros elöljáró-beszédének hatása alatt, nagy dicsőítések hangzottak el s olyan reform-munkáról beszéltek, amelynek nincs mása Európában s amilyet csak Wekerle Sándor zsenialitása, győzhetlen szakértelme, liberalizmusa alkothat. El kell ismerni, hogy Wekerle, a nagy adótudós, értékes munkát végzett, csak nem őszintét. Ugyanennyi fáradsággal elkészíthette volna ugyanezt a munkát a mai adótudomány legideálisabb adótörvényeivé, csak azokat a kirívó ellentéteket, azokat a részrehajló igazságtalanságokat kellett volna mellőznie, melyek miatt éppen a panaszok minden oldalról felhangzanak. A nyolcz törvényjavaslatban foglalt rendelkezések gyakorlati érvényesülésének, alkalmazásának projekcziója sokkal nagyobb munkát igényelnek, semhogy első pillanatban a javaslatokat alaposan megbírálni, azokról igazságos véleményt mondani, lerántani vagy róluk dicshimnuszokat zengeni lehetett volna. Most már alaposan ismerjük a reformot s most már jelentkeznek is a panaszok, a sérelmek 'és a kérelmek. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara, mivelhogy a gyárosokat kereskedőket, iparosokat a legérzékenyebben sújtja a reform, szintén készül állást foglalni a törvényjavaslatok ellen s közelebb ankétet tart a reform megvitatására. Tény, hogy az adóreform komoly aggodalmakat keltett, az ország egyes köreiben valósággal megdöbbentek tőle. Ézeket az aggodalmakat nem szabad meggyanúsítani, amint ezt a kormány fanatikusai teszik s nem szabad mosolyogva kigunyolni. A hirtelen támadt „adótudós“ emlegetése elmés dolog, de mért csak azok ilyen nevetséges tudósok, akik az adóreform hibáit korholják s miért nem azok a reform hirtelen támadt ünneplői is? Hiszen ahhoz, hogy valamit föltétlenül jónak tartsunk, ugyancsak hozzáértés kell. A magyar gazdasági és kulturális élet számottevő tényezői, az ipar és kereskedelem körei és a szellemi munkából komoly, szinte komor tanulmány alapján a reformot azzal vádolják meg, hogy gyarapodásukat, sőt megélhetésüket is veszélyezteti. Azt kivánják, hogy a reformtervezet ne csak azok elé az .adótudósok“ elé kerüljön, akik a kormánynak kedvesek, amiért kritika nélkül leborulnak, hanem adassék rá mód, hogy az érdekeltek, az értékeket termelő egyes körök is megvitassák. Minden más időben is szükséges az olyan egyenesen felforgató reformnak az érdekeltek által való megvitatása, hát még most, amikor a képviselőházról nyilvánvaló, hogy a nagy kérdéshez nem ért s amikor ennek a tudatlanságában boldog testületnek megnyugvásával szemben nevezetes gazdasági energiák képviselőinek aggódó nyugtalansága áll 1 A belügyDe a Halál leszállóit az ajkai és resiczai völgybe is és kegyetlen pusztítást vitt végbe ott is... Ötvenöt magyar család maradt árván. Ötvenöt koporsót ácsoltak egyszerre. Ötvenöt dolgos kézből hanyatlott le örökre a szerszám. Mérhetetlen a gyász, pótolhatatlan a veszteség. A halottakat senki sem támaszthatja föl; és ha valahol, úgy itt nem elég maga a kegyelet. Az irtóztató csapás nyomán itt is megjelent a nyomor. Ezen is kell enyhítenünk, amennyire tehetségünkből telik. a Sirofín EmcH az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli ixzadúst Roehe fi ßß kapható orvost rendeletre a gyógyszertárak» ban. — Ara Ovegenkist 4.— korona. Tütíölieteijségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza éten számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenta* „Roahe“ eredeti eeomagoUui. a ff. Hoffnuaa-La Reche Sl Co. Bawl (Svájc}
