Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY

miniszter ezt mondta a választói jog megvalósulásának határidejéről: „Nem az a fontos, hogy mely órában, mely napon, mely hónapban valósul meg a reform, hanem az, hogy komoly és jóformában valósuljon meg“. Ez az Andrássy tanítása. Ha az adóreform tizenhárom évig érhetett Wekerle agyában, élhessen egy-két évig a nemzet kritikájában is. S ne követtes- sék el az a hiba, hogy a reform politikai kérdéssé tétetik, már pedig a kormány egyenesen azzá teszi, ha a hozzáértő megfontolást kizárván, a többségi hatalom segedelmével keresztül erőszakolja.

Az adóreform javaslata a megdöbbent közvéleményt azóta még inkább izgatja, amióta a törvényalkotás legújabb módja, az egyszakaszos törvény s a Ház elnökének korlátlan hatalma megállapittatott. Ugyan mi kilátása van a komoly reformbirálatnak, a változtatásra való törekvésnek ez uj körülmények között? Bizony nem sok és amit a képviselőháztól és a képviselőktől remélni lehet, az olyan kevés, hogy egyenlő a semmivel. Van ott képviselő, aki merészel szembeszállani Wekerle ijesztő szakértelmével s van, akit a tudatlanok és hozzánemértők nagy tábora előtt le nem győzne Wekerle, a szám-zsonglőr és az adó-tanár?

A kereskedők és iparosok, akiket a legsúlyosabban fognak az uj adóterhek érinteni, egészen önerejükre vannak utalva a reform elleni harczban s nagy csapása lesz közgazdaságunknak, ha ez a harcz eredménytelen marad.

Jegyzői értekezlet.

Folyó év január 18-án Szatmárvármegye jegyzői egyletének bizottsága tartott ülést Nagykárolyban a vármegyei székház kistermében Bodoky Béla egyleti elnök elnöksége alatt.

Az értekezlet a jegyzői egylet Felsőbányán múlt évi őszi rendes közgyűlésének rendelkezéséből tartatott.

A bizottsági értekezlet az 1906. évi nyugdíj számadás megvizsgálásával vette kezdetét, melyet Nagy István érendrédi jegyző, mint előadó referált s előadó javaslatára 12‘322 K 62 fillér névlegesen szereplő és a nyugdíj járulékok évközi felemelésével és lerovásával fedezetet nyert összeg törlésbe hozatott.

Hosszadalmas vitát provokált a nyugdíj szabályrendelet újbóli megalkotásának kérdése. — E tárgy anyagának előadója szintén Nagy István érendrédi jegyző volt. — Az értekezlet az előadói javaslatot általánosságban is tartalmilag elfogadta s némely helyen tett részleti változtatást. — A nyugdíj szabályrendelet újbóli megalkotását, — mint kiküldött tudósítónk feljegyezte, a régi és a jegyzők fontos államszervi helyzetével párhuzamban nem álló sérelmes intézkedéseket tartalmazó nyugdíj szabályrendelet idézte elő.

Mi részünkről az uj szabályrendelet irányát, helyes alapon nyugvó voltát magunkévá tesszük s teljes jó indulattal adózunk a leg- terhesebb pályát viselő magyar állami és közkormányzati szempontból is talán legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb állásnak végtelen csodálkozásával annak, hogy a többi hatósági testületek s e között, mért van ma is oly mély ür, oly elválasztó szírt. Miként lehet egy modem államban ma is a haladás útját egy ily nélkülözhetetlen, hatalmas gyakorlati testülettel szemben elzártan tartani, mely körülmény velük szemben a többi hivatali testületek hidegségét idézi elő.

A nyugdíj szabályrendelet korántsem tünteti és tüntetheti el a fennálló válaszfalakat csupán az agg kort elérő és hivatali szerteágazó ténykedésben testi és lelkileg kifáradt jegyzőt akarja némileg a többi állásokkal párhuzamban hasonló elbánásban részesíteni agg kora akonyán.

Mi teljesen az előadó álláspontján vagyunk s jó lélekkel azt kívántuk volna, hogy változtatás nélkül fogadtassák el javaslata s a szolgálati idő 30 évben állapittassék meg. Mi azt hisszük, nem sokára eljövend az az idő, hogy a belügyminisztérium végtére is nem vonakodik ettől, mert egy nélkülözhetetlen kormányzó testületnek vagy a haladás útját nyitja meg, vagy ily értékes engedmény nyujtatik.

Azért az ajánljuk „Zörgessetek és meg- nyittatik.“ Smind addig zörgessetek s ha kell döngessétek is Róma falait, mig megnyílnak előttetek.

Legérdekesebb ezeknél a harmadik tárgy, mely mélyreható s a közeljövőbe megújuló értékes intézkedéseket van hivatva megvalósítani. Ez a jegyzők gyakorlati tapasztalatainak bevitele a vármegyei és államkormányzati életbe. Ennek czélirányos voltát nem kell, hogy per- traktáljuk, azt és annak értékét mindenki tudja. Ennek eszméjét ugyancsak Nagy István érendrédi jegyző vetette fel a Felsőbányán tartott közgyűlésben s igy e szükebb körű értekezleten is következéskép ő volt az előadó. A bizottság ama mélyreható előadmányt elfogadta s a legközelebbi közgyűlés elé terjesztve ajánlani fogja

Ezen az adminisztrátió oly kitünően megokolt segédeszközével teendő indítvány szövegét legközelebbi számunkban fogjuk leadni.

A negyedik tárgy a községek szervezési szabályrendeleteinek uj alapra fektetése volt, melyet Szabó Dezső csanálosi jegyző, mint előadó igen talpraesett érveléssel referált és amely szintén tetszéssel fogadtatott el.

Hegyközségi közgyűlés.

Nagykároly város szőlőbirtokosai folyó hó

17-én Róth Alajos hegybíró elnöklete alatt a városháza nagytermében eléggé élénken látogatott közgyü.ést tartottak, melyen a hegyközség elöljárósága részletesen beszámolt a múlt év eseményeiről.

A gyűlésen elsősorban a múlt évi zárszámadás mutattatott be, mely szerint 1908. évi illetményben előiratott 3336 K70f s amely összegből mindössze 22 K 13 f maradt hátralékban.

A kiadási rész a következő adatokat tünteti fel: 1908. évi illetményben előiratott 3088 K 39 f, ami tényleg ki is fizettetett. Készpénz maradvány 284 K 31 f.

Jelenti, hogy a múlt évben a hegyközség vagyonbiztonsági és hegyrendészeti érdekei megnyugtatók voltak. Lényegtelenebb kihágási esetek 4 esetben fordultak elő, melyekért a hegyközség pénztárába 36 K folyt be, ezenkívül szolgálati hanyagságért egy hegyőrt 5 K pénzbírságban marasztaltak el.

1908-ban 24 ügy nyert beiktatást és elintézést.

Ezek után elnök megemlítette, hogy mivel a hegybíró, jegyző és pénztáros megbízatása lejárt, említett tisztségekre uj megbízottakat kell választani, úgyszintén a 4 hegyőr megválasztása is e gyűlés tárgyát képezi. A választások megejtetvén, úgy a régi tisztikar, valamint a hegyőrök egyhangúlag ismét megválasztattak,

Elnök ezután visszamenőleg a hegyközségi járulékokról emlékszik meg, amely szerint tiz év alatti átlagos eredmény szerint évenként az összbirtokosságnak 021-ed része fizetett kevesebbet az ezen rendszert megelőző években birtokterületenként beszedett 4 K 40 f hegyközségi járuléknál.

2. Az 1899—1908. évi hegyközségi számadások szerint a hegyközség bevétele volt összesen 25508 K 64 f, kiadása 22207 K 14 f, s igy 10 évi pénztári maradványa 3301 K 50 f.

3. A tiz évi hegyközségi költségelőirányzatok alapján a birtokarány szerint kivetett járulékok összege 16626 K 04 f, amihez viszonyítva a 337197 D-öl használat alatt levő birtokterületet, az átlagos eredmény az, hogy 1962 K 60 f képezte azon összeget, mely évenként mint fedezetlen hiány a birtokarány szerint kirovatott, s amelyből átlagosan évente minden D-öl terület után 0'58 f hegyközségi járulék Íratott elő.

A most lezárt évtized alatt a következő alkotások létesültek:

a) A grófi uradalomtól a kereszt melletti

2-ik hegyőrház 114 K értékben megvétetett s alatta 270 K 73 fillérért uj pincze építtetett.

b) A nyulháti kerületben 527 K költséggel uj őrház épült.

c) A Szent-János völgyön levő roskadozó kút 183 K 20 fillérrel újjá alakult.

d) A nyulháton levő kút 332 K 49 f-rel Rapid rendszerű lánczos vizemelő szerkezettel láttatott el. (Ez összeghez az ottani birtokosok 143 K-val járultak hozzá.)

e) A Szent-Jánosi kerületben (a Tóth-féle lankán) 2 kút 296 K 30 f-ért alaposan renoválták.

f) A hegyőrök fizetése az előző 292E-ról 480 K-ra emeltetett fel.

g) A tiszti állásokkal egybekötött arányban évi tiszteletdijat létesítettek.

Előadja továbbá a jelentés, hogy a hegyközség évi költségvetései egészen reális alapon állanak, amennyiben az átlagos pénztári ma- radváfty 330 K 15 f. évi maradványt tüntet fel, amely 261 birtokterületet véve 12 K 6 fillér felesleget állapit meg évenként egy-egy birtokterület után.

A hegyközségi gyűlés Balázs Márton jegyzőnek mindenkori odaadó szorgalmáért ezúttal 200 K tiszteletdijat szavazott meg, mely után megejtették a bizottságok egyhangú választását és pedig: I. kerület: Rubletzky Ig- nácz, Csikós Bálint, Róth István Lajos; II. kerület: Janiczky György, Pénzéi Mihál, Juhász Imre; III. kerület: Samrák János,Akker- man József, Farkas István; IV. kerület: Nagy Elek, Miks József, Liebhauser Ferencz.

Végül a törvényhatóság által jóváhagyott és kihirdetett uj hegyközségi szabályrendelet tudomásul vétetett, és életbe léptettetett, mire a gyűlés véget ért.

Farsangi naptár.

Január 24. Uránia-estély a főgimn. torna- csarnokban.

Január 24. Kath. Legényegylet bálja a Polgáriban.

Január 30 Izr. nőegylet hangversenye.

Január 30. A csizmadia-társulat énekkarának tánczvigalma, a csizmadia árucsarnok nagytermében.

Január 31. Zenemükedvelők matinéja a városháza nagytermében.

Január 31. Czipészek tánczestélye a Polgáriban.

Február 2. Oltáregyesületi felolvasó-estély a Polgáriban.

Február 6. A Kossuth Lajos-asztaltársa- ság bálja a Polgáriban.

F'ebruár 13. Vasutasok tánczestélye a Polgáriban.

H I E K.

Megmondja, ne mondja?

Az orvost minduntalan ostromolják a házbeliek, hogy mondja meg, milyen a beteg állapota ; csak mondja meg egész bátran, ők erősek lesznek, nem félnek az igazságtól és ha mindjárt a legrettenetesebb katasztrófa hirét is fogják hallani, még az is jobb, mint a mostani bizonytalanság.

A nyíregyházai orvosok meghajoltak ezek előtt az argumentumok előtt és megmondották egy asszonynak, hogy a férje menthetetlen. Ahogy az asszony meghallotta ezt a hirt, összeesett és meghalt. Persze, ez nem történhetett meg minden izgalom nélkül. A nagybeteg térj valahogy neszét vette a dolognak és rá is akkora hatással volt a hir, hogy nyomban meghalt — valamivel előbb, mint ahogy az orvosok megjósolták.

kHát most kiujul a régi vita : felelnie kell-e az orvosnak olyan kérdésekre, melyek a kezelése alatt levő beteg állapotára vonatkoznak ? Akik azt mondják, hogy igen, rendszerint arra gondolnak, hogy bizonyos esetekben a család érdekében — anyagi érdekében I — lehet, hogy jó hogy tudja, halálán van-e tagja, vagy nincsen. Más argumentum nem igen áll rendelkezésükre.

A másik tábor igen észszerűen azt mondja, hogy az orvos csak arra feleljen, amit b íz o- nyosan tud. „Bizonyos* — ezt a szót a legtudományosabb érte'emben kell alkalmazni. A legnaivabb, az orvosi tudományoktól messze eső is szokott itéLteket mondani: no, ez se viszi ugyan soká, nem adok neki két hetet és elpatkol. S jóslása némelykor bevál. Ez az együgyű jóslás az orvos jóslásától csak fokokban különbözik. Természetesen, ezek a fokok igen messzire eshetnek egymástól. Mig a laikus ezer jóslása közül csak egy válik be esetleg, addig a jó orvos — ez csak példa! — ezer Ítélete közül kilenczszázkilenczvenkilencz helyesnek bizonyulhat.

Ritka, nagyon ritka esetekről nem szólva, az orvos nem tudja tudományos bizonyossággal megmondani, közel van-e valaki halálához, vagy sem. Ez a ritka eset — hogy torzítsunk — körülbelül az lehet, hogy a nyaktiló alá tolt emberről bizonyosan állítható, hogy