Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-01 / 18. szám

Nagykároly, 1909. május I. 18. szám. ' } v"^fl jll-UM XXXV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR PILIST ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN- Megjelenik minden vasárnap. == ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér VÁLSÁG. — ő. — A históriai nevezetességű korsó ismét eljutott ahhoz a kúthoz, amelyhez ősidők óta jár mindaddig, mig el nem törik. Egyik előbb, másik utóbb jut el ehhez a kitűzött végczélhoz, de végtére mindegyik eltörik. Csak a mód különböző, amely szerint a kikerülhetetlen végzet beteljesedik. A koalitiós politika csődje nem lepett meg senkit. Talán még soha nem várták oly biztosan az országban egy kormány bukását, mint most és talán még soha­sem örvendenénk annyira egy kormány bukásának, mint ma, ha ez egyáltalában komoly volna. Feltűnő, különös jelenség ez ugyan, hogy épen azoknak távozása töltse el örömmel a nemzetet, akiknek el­jövetelét évtizedeken keresztül leste és remélte, de tényleg igy van. Minden pusztulásnál széles e világon érdekli a bámulókat, vagy szemlélőket az ok, mely az elmúlást előidézte, vagy legalább is siettette. Az okozat ugyanis nagyon sokszor legkevésbbé sincs arány­ban az okkal és a következményeket sok­szor igen súlyosaknak látjuk az azokat előidéző okok súlyával szemben. A meg­lepetések eléggé gyakoriak és csak azok TÁRCZA. Dies irae. — Oscar Wilde. — Ne igy, Uram! a liliom szűz szirma, Olajerdők, gerlék kaczagása, Szived szerelmét mindjobban példázza, Mint mennyed, hogyha tűzrózsáit nyitja. Rád emlékeztet a bor bíbor habja, Madár ha száll a selymes esti pírba _. .. Te mindenhol vagy, titkod ki se bírja, A dalnak, fénynek vagy a foglalatja. Ne igy, Uram! — Jöjj inkáb alkonyórán, Őszszel, — mikor száz meg száz aratólány Ajkán a dal s a hervadás zenél; Mikor a lomb lesorvad és a holdnak Sugári érett kévéken ragyognak, Akkor arass, ha szivünk még remél. Fordította: Hangay üándor. 4® nem látják az okoz^Össze nem függő­séget, kiket a nem vs,;t eredmény legkö­zelebbről érint. így van ez tagadhatatlanul a jelen kormányválság alkalmával is, kü­lönben teljesen érthetetlen volna a nemzet nemtörődömsége a koalitió jövőjét illető­leg és öröme a történtek felett. Mert nem szabad fel sem tételeznünk azt, hogy ta­lán az ország hangulata változott volna meg a koalitió létjogosultságát illetőleg. Az ország ma is azoknak az eszmények­nek feltétlen uralma alatt áll, amelyeknek a koalitió uralmát köszönhette. A nemzeti közérzület még ma is azok pártján van, kik elveikhez hűek maradtak és csak azokat Ítéli el, kik szerinte épen ellenkező irányban haladtak, mint ahogyan Ígérték. A koalitió életképtelenségét nem vele szü­letett betegség idézte elő, nem is a vé­letlen okozta szerencsétlenség, hanem ön­hibájából történt infitiálás. A hatalomvágy, a hiúság, a húsos fazék imádata nyűgözte le minden gondolatukat, az rakott bék­lyót akaratukra. A hatalom megtartásával és az ehhez fűződő nemzeti érdekekkel igyekeztek kimagyarázni tévedéseiket és expiáltatni bűnüket. És mig a tévedése­kért a nemzet itélőszéke nem hoz halálos Egy házasság története. Irta: Benda Jenő. •— A Szatmármegyei Közlöny eredeti tárczája. — Négy fejezetben erkölcsös mese követ­kezik itt a házasság intézményének dicséretére. Én ugyanis nagyon sokra becsülöm a házas­ságot, mint intézményt s szívesen megyédel- mezem rosszakaratú támadások ellen. Az alább előadandó történetből kitűnik, hogy a házas­ság igen alkalmatos forma a férfinemü embe­rek és a nőnemű emberek együttélésére, csak arra kell vigyázni, hogy a férfipéldány és a női példány szépen egymáshoz illők legyenek. Méltóztassanak megfigyelni, hogy az én er­kölcsi mesémben meddig fúrta, faragta az élet azt a két embert, amig igazán méltók lettek egymáshoz! I. Fejezet. Az ártatlanság próbája. Margó, a szép, kicsi, formás Margó egy egyszerű házmesternek volta lánya a Bálvány - utczában, ahol bankfiuk és tőzsdeemberek na­gyon sűrűn sétálnak. Margó tizennyolcz éves volt és szininövendék szeretett volna lenni, de apja, a praktikus, egyszerű házmester nem engedte, mondván: „Mi a fenének, az bolond- ság, kidobni a pénzt kottára, meg énekmesterre, Ítéleteket, addig a szándékos bűncselek­ményeket megtorolja a nemzet élő lelki­ismerete. Ha minden gyengesége a koalitiónak csak tévedések sorozata lett volna; ha a szándék kétségtelen fennforgása nem súlyo­sítaná tetteik kiszámíthatatlan káros hord- erejét: úgy a nemzet az irántuk kezdettől érzett szeretet által vezéreltetve örömmel adná meg a felmentést és nyújtana meg­mentésükhöz segitő kezet. De mert belátta azt, hogy minden történhetett volna más­képen, ha önérzetesen, bátran jártak volna el az ő érdekeinek szem előtt tartása mel­let, mert belátta azt, hogy évtizedes ál­maiból bűnös kezekkel rázza fel és fosztja meg még reményétől is a koalitiónak egy része anélkül, hogy a másik ezért szakí­tott volna vele és ment volna rendíthe­tetlenül a maga diadalutján; azért ébredt fel a nemzet is három éves álmából és az éber ember erejével és józanságával Ítéli meg a helyzetet, amely Ítélet a közhangu­lat szerint nagyon súlyos és kíméletet nem ismerőén szigorú. Drákói, de nem igazságtalan. szép, művelt és okos lány a nélkül is meg­csinálja a szerencséjét.“ Margó tehát nem lett szininövendék, de ez mit sem vont le az értékéből. Ha a Bálvány- utczán hófehér ruhácskájában, egyszerű, kerek szalmakalappal végigment, az aszfalt öregje, vénje megfordult utána s a fogát szívta vagy csettentett a nyelvével. Margó azonban a szép, kicsi, formás Margó nem is nézett rájuk, sze­mét lesütve, nem tekingetve sem jobbra, sem balra, sietett végig közöttük. Mert Margó jól nevelt lány volt és ismerte a női szemérem értékét. Volt pedig egy öreg nagy bankban egy fiatal kis prokurista, aki valahányszor Margó­val találkozott, mindig olvadóbb és szerelme- sebb szemmel nézte, vágyóbb kívánsággal cso­dálta. Alig lépett Margó az utczára, ez az ifjú — hivatalos órák alatt, vagy hivatalos órákon kívül nyomában termett s türelmesen kisérgette. Kisérgette addig, mig egyszer megismerkedtek, azután összebarátkoztak s ettől kezdve sokat csavarogtak együtt a Bálvány-utczán és a környékén. Gyönyörű szép, napsugaras tavaszi dél- előttön ültek egyszer a József-téren egy árnyé­kos pádon a fiú és a leány. Szerelmes, gyö­nyörű tavasz volt ez, esiílámló napsugárban sziporkázó és a bankfiu olvadó érzéssel meg­fogta aleánykezét: ______________________ új donságaim a tavaszi idényre rendkívüli szép s nagy választékban OlCSÓ árak mellett megérkeztek, u. m.: legjobb minőségű HÜckl-féle kalap, női sapka, férfi- és fiú ing, gallér, kézelő, nyakkendő, kötött harisnya, parfüm, pipere szappan, öv, virág, koszorú, fátyol, csipke, szalag, blúz, kötény, alsó alj, elsőrendű börkeztyü, koffer, utazó és kézi kosár, pénzerszény, legújabb kezdett kézi munka és anyag pamut, selyem, legjobb minőségű szövöczérna, gyermekkocsi, fűző, ernyő, séta bot és minden czikk, mely a női, férfi divat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel P ^v y' T TT 'E' 'S3? Y £k fJP úri és nőidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő \ß JLi JL m. MJ Ej XIl JL \JT il Má) Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. SW* Ugyanott egy tanuló felvétetik. ~^g| 2—

Next

/
Oldalképek
Tartalom