Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
Nagykároly, 1909. április 4. 14. szám XXXV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdekifi kfizlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN.- Megjelenik minden vasárnap. ■■ ■- ■■■ : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 ti Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér* sora 40 fillér — ő. — A külpolitikai bonyodalmak vészterhes felhői tűnőiéiben vannak Magyarország ege felől. A foszladozó felhők nyomán azonban nem marad derűs az ország felett az égbolt. A tavaszálló fellegek nem a napfénynek engednek utat, hanem feltűnnek mögötte az eddig nem észlelt kisebb, de káros hatásaikban szintén kiszámíthatatlan /fellegek, a belső zavarok zivatart hirdető felhői. Mig a Balkán-bonyodalmak más irányban kötötték le egész Európa figyelmét, mig minden perczben a háború borzalmai küldötték előre egy-egy hírben előhírnöküket : elterelődött az ország figyelme az idehaza uralkodó állapotokról. Most azonban, hogy"veszedelem múltán a saját bajaival is foglalkozhatik, szomorúan látja azt az utat, melybe az országot belehajtották, de amelyik utat becsülettel megfutni, onnan az országot kivezetni képtelenek. Zsák- utczába jutottunk es nem leljük meg a kivezető utat. A szomorú jelen előre látható volt. Napról-napra észlelt csalódásaink előre sejtették velünk azt, ami meg is történt és ma már ott állunk, hogy minden sarkalatos elveitől megfosztva, minden aspi- rátiójában csalatkozva, reményvesztetten Ima. Isten 1 Te tudod, hogy én szerettem. Mikor nem bírtam már a szivemmel Egy átvirrasztott, furcsa éjjelen Senkinek se, csak neked mondtam el. Isten! Te láttad, érte mennyit sírtam, Hány szerelmes levelet Írtam — És összetéptem. Ugy-e tudod, hogy hányat összetéptem. Isten! Te tudod, azt is jól tudod: Hogy ő nem engem, hanem mást szeret. Ezért téptem én mindig össze A sok megirt. szerelmes levelet. • Arra kérlek: ha holnap gyönge lennék — Megszállna egy édes-bús emlék — Adj erőt a levelet összetépnem! Úgy, mint a többit összetéptem . . . — Hiszen te tudod — hányat összetéptem! Matild. ________________________________________ vá rja a jövőt az ország. Tudjuk, hogy a kormányválság már csak jövő kérdése. Létjogosultságuk alapja megszűnt, mindent megadtunk már Bécsnek, aminek megadását évtizedeken át megtagadtuk és aminek védelmében kormányokat buktatott meg és léptetett hatalomra a magyar. Nincs már mit megadni a hatalom megtarthatásának ára fejében, pakolni menni és kell. A szomorú jelenben sivár színben tűnik fel előttünk a várható jövő. Az egész ország a nagy kérdéstől visszhangozik : mi lesz, ezután, ha ezekben is igy csalódtunk. Ok a nemzet rokonszenvében fel nem támadnak soha. Ellenszenvessé tették magukat az egész ország előtt és megrendítették bizalmát azokban a nagy eszmékben, melyeket életre kellett volna kelteniük. Gyengeségünkkel szomorú jelét adták annak, hogy bennük még korántsem találta meg a nemzet azokat, kik az elveket nemcsak hirdenti, hanem érvényesíteni is tudják. A hatalom polczán ők is elfelejtették mindazt, amit azelőtt különösen a választások idején életczéljukként hangoztattak. Megadtak mindent, nem kaptunk semmit és mégis a miatt fognak megbukni, amit kapni szeretnénk. Ez lesz a sors iróniája. Középkori szocziálista. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Irta: Pallmann Péter. Régi, elkoptatott mondás ma már, hogy korunk a szoczializmus jegyében született, ennek jegyében tengődik, talán ez alatt a csillag zat alatt meg is hal. Ha régi mondás is, tartalma mégis csak van, mert van benne igazság. A társadalmi kérdés a leghálásabb anyag a tollforgató emberek kezében, ebből mindenki alkathat véleményt, mindenki mondhat ítéletet anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy valami nagy bolondságot mondott, mert majdnem bizonyos, hogy már előtte mondtak nagyobb bolondságot is. Erről a kérdésről ir a kávéház márványasztala mellett tanyázó újságíró, erről gondolkozik a házépítő munkásember a tégla felrakása és faragása közben, erről mond helyes s nem helyes véleményeket az egyetemi tanár a tanszéken stb ... Ezt a kérdést sokan modern kérdésnek tekintjük. Pedig egyáltalán nem az. Amióta csak volt munkás és munkaadó, ur és szolga, mindig volt és lesz is szocziális kérdés, mert az emberi gyarlóság mindig elég gyújtó anyag ahhoz, hogy a társadalom békéjét lángra lobŐ velük tehát leszámolt a nemzet. De nem bizhatik azokban sem, kiknek évtizedeken át megunt és elfajult uralmat ők döntötték meg. Tehát kik jönnek? És meg is van erre a felelet egy uj koalitió, illetve fusió alakjában. Minden mellékes most, csak ennek összekalapálása foglalkoztatja őket, mert ebben remélik megtalálni azt a szalmaszálat, melybe kapaszkodva még kiúszhatnak a bukás fenyegető tengeréből. Ma még minden a kezdet kezdetén van a fusió terén. Véglegesen nyilatkozni felőle korai és elhamarkodott volna. Várjuk be a jövőt. Egyet azonban már most kell konstatálnunk. A szomszéd ökölnyi kis országban, annak kormánya annyira tudta respektálni disznópásztor polgárainak akaratát, hogy ennek érvényesítésétől csak egy világrész nagyhatalmai tudták távoltartani. A magyar nemzet kormánya, mely csak úgy tudja és ismeri az egész ország hangulatát és kívánalmait, mint az a másik kormány a magáét, fittyet sem vetve az ország hangulatára, önmagától feladott mindent és most a fusió által is csak a maga megmentésére gondol. Mindenesetre megszívlelendő dolog. bantsa. Hogy most mégis az égetőbb kérdések közibe furakqdott, azt mindenesetre a kor viszonyai, a hirtelen beállt változás ereredmé- nyezte. Mindig abban volt égető a szocziális kérdés, mikor az egymást követő korok között úgy az erkölcsi vallási felfogás, mint kivált a gazdasági, tehát anyagi élet viszonyaiban erős ellentétek és változások mutatkoztak. Volt már egy másik korszak is, amelynek szocziális sebei csak olyan fájók, csak olyan bántok és kínosak voltak, mint a mai koré. A 19. századról azt mondjuk, hogy sok meglepetést és újdonságot» gőzhajót és vasutat, gépet és gyárat, villanyt és léghajót stb. hozott felszinre, amely a világlépést, az ember anyagi és társadalmi letét majdnem egészen megváltoztatta, de ne gondoljuk, hogy ez csak most volt először. Már a 13. század aránylag véve nem tartogatott kisebb meglepetéseket az emberiség számára. A keresztes háborúk óriási változást idéztek elő a társadalmi, politikai, gazdasági, művészeti, de nem kevésbbó a vallási és erkölcsi életben. A nemzeti korlátok a különféle nemzetek között düledeztek, a szomszédos népek között az érintkezés sűrűbb és több oldalúvá vált. Kereskedelem és ipar szokatlan erős lendületet vett és uj iparágak fejlődtek. Uj eszmék termettek a politika és a újdonságaim a tavaszi idényre rendkívüli szép s nagy választékban OlCSÓ árak mellett megérkeztek, u. m.: legjobb minőségű Hückl-féle kalap, női sapka, férfi- és fiú ing, gallér, kézelő, nyakkendő, kötött harisnya, parfüm, pipere szappan, öv, virág, koszorú, fátyol, csipke, szalag, blúz, kötény, alsó alj, elsőrendű börkeztyii, koffer, utazó és kézi kosár, pénzerszény, legújabb kezdett kézimunka és anyag pamut, selyem, legjobb minőségű szövöczérna, gyermekkocsi, fűző, ernyő, séta bot és minden czikk, mely a női, férfi divat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik- Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel Ijpfe X T TP Xp "Kg* IT A úri és nőidiyat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő v A A MaU A Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. INT Ugyanott egy tanuló felvétetik.**3MB 50— f u s i o.
