Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY Kritikus helyzet. Mi van az önálló bankkal? Amit a háború veszedelme nehány héttel, talán nehány hónappal eltolt, most ime itt van: A politikai helyzetben a közeli hetek igen nagy változásokat teremtenek, amelyek közül a kormány lemondása és uj pártalakulás domborodik ki. Ez a mostani fordulat nem hozott nagyobb meglepetéseket, mert hiszen erre mindenki el volt készülve. A bankkérdésben a politikai pártok között olyan éles ellentétek merültek föl, hogy azokat elsimítani lehetetlen volt kabinetválság nélkül. Már a balkáni bonyodalom előtt tisztában voltak a politikusok azzal, hogy a bankkérdés megoldása feltétlenül nagy változásokat fog hozni és már akkor elhatározott dolog volt, hogy a kormány beadja lemondását. A külpolitikai helyzet tette, hogy nehány hétre a bankkérdés és evvel együtt a kormányválság lekerült a napirendről, mert a háború fenyegető veszedelme minden érdeklődést magának foglalt le és azok a nehéz napok, amikor katonáink ezreit féltettük, értük aggódtunk, nem voltak alkalmasok olyan nagyjelentőségű kérdésnek a megoldásához, mint a bank-ügy. Most, hogy a háború már nem fenyeget bennünket, ismét előtérbekerült a bankkérdés, mely nagy fordulatokat hoz magával. Ma még sokkal kialakulatlanabb a helyzet, semhogy pozitív formában lehetne beszélni, akár a bank- kérdés, akár a válság megoldásának módjairól. Ebben nagyon sok függ a parlamenti pártok állásfoglalásától, a monarchia két államának kormányai között folytatandó tárgyalások eredményétől, de elsősorban döntő sulylyal bir, hogy mi lesz a király akarata? Az bizonyos, hogy a magyar-osztrák banknak most lejáró szabadalmát változatlanul meghosszabbítani lehetetlen, hanem vagy a kartellbank kai, vagy az állambank megfelelő formájával meg kell csinálni az önálló magyar bank alapját. És meg is fogják csinálni, amint a mai bizonytalanság elmúlik és a kormányzást a függetlenségi párt veszi a kezébe. Mert, hogy igy lesz, az csaknem bizonyos. A kormány lemond, a koaliczió mai formájában megszűnik és az uj kormány a függetlenségi párttal és a köréje tömörülő önállóbank- pártiakkal megvalósítja, vagy legalább is megalapozza a magyar bankot. Ez az egész válság lényege és éppen az uj alakulás elősegítése és czélja a kormány társadalmi élet mezején. A tudományos élet terén és a művészetben soha feledésbe nem merülő reneszánsz született meg. De emellett a folytonos háború óriási pénzáldozatba került, a főurak a pénz előteremtésére minden módot és eszközt jónak láttak úgy annyira, hogy a legalsóbb nép nyomora a képzelhető legnagyobb lett. Ez a körülmény az óriásilag megnövekedett igényekkel és a hirtelen fényűzéssel együtt az összes terhekkel küzködő parasztosztályok nyomorát csak fokozta annyira, hogy a kor legveszedelmesebb sebévé az u. n. agrár szoczializmus lett. Ez a seb minden országnak egyformán fájt. Nálunk II. Endre alatt, a német, lengyel, fránczia, olasz földön, egyszóval egész Európában ugyan olyan viszonyok voltak. Szinte kivácsian nézzük, ugyan mi hárította el a komor és sötét felhő leszakadását ? A 13. század rohanó szekerének kerekét asziszi Szent Ferencz kordája kötötte meg. O a 13- század, a középkor szredalistája. Az ő nevéhez fűződik a szoczialis kérdés megoldása, az ő nevéhez a kor fájó sebének begyó- gyitása. Mintha hallanám olvasóink ajkáról a felszólítást, hogy ezt igazoljam be! Erre nem vállalkozom, hanem hivatkozom a német irodalomnak mindjobban szaporodó könyveire, amelyek asziszi Szent Ferencznek és intézményeinek a francziskánusok szoczialis érdemeit méltatják. Hivatkozom nem a katholikus, hanem azon protestáns Írókra, akiknek mindennél előbbre való az igazság és annak megírása. Asziszi Szent Ferencz a modern korszak egyik legcsodáltabb szentje. A bölcsészek, a lélektan írói, a jellemirók egyaránt találnak benne elég anyagot, hogy róla Írjanak. Neelkövetkezendő lemondásának. Néhány személyváltozással ugyanez a kormány kap a királytól megbízatást, de az eddigi lekötöttség nélkül; a paktum, amely a mai kabinet kor- mányraléptekor köttetett, fölbomlik és szabadabb tér nyílik a függetlenségi párt előtt programmja megvalósítására. A válsághírek özönével szabadították föl a legvalótlanabb híreszteléseket. A darabontok, akik minden zavaros helyzettől föltámadásukat remélik, erősen akczióba léptek és a kormány, de különösen a függetlenségi párt megvádolásával igyekeznek valamit halászni a zavarosban. Ezek a sötét alakok nagyon rosszul számítanak és hasztalan kürtölik világgá, hogy a függetlenségi párt válságba jutott és hogy az ő napjuk újból felvirradt. Ézeknek a gyászvitézeknek véglegesen befellegzett és hiába intrikálnak, hasztalan agyarkodnak: a függetlenségi párt megy előre a maga utján nagy ideáljai által vezéreltetve. Egyre izmosodva, egyre növekedő hatalmasabb táborban küzd eszméinek megvalósításáért és azt hisszük, elérkezett az első nagy czél megvalósulásának küszöbéhez: az önálló magyar bank alapozási munkájához. Vármegyei közigazgatás. Mit mondott a kábái asszony? A nyugvó természet felébredt hosszú álmából s fehér leplét fel'ebbintve a tavasz fu- valma: káprázatos szépségében látjuk szülő anyánkat: hazánk tejjel-mézzel folyó földét, melynek emlőjéből szívjuk az életet, mely keblén ringatja az álmodozót. A tavaszi lég langyos szellői ébreszgetik csendesen, andalgó, suttogó danák mellett a természetet, halkan költögeti, mint szerető anya ébredező gyermekét. A szerelem ébredése a tavasz! Látjuk előtűnni a természet szerelme édes csókjának első lehelletét; látjuk előtűnni a természet végtelen szerelmének első zálogát, a liarmatszerü bájos hóvirágot, mely mint ártatlan, ábrándos leány hajtja alá szemérmes fejecskéjét. Majd jő a rétek, berkek és ligetek virága, a bájos ibolya, mely a szabad természetben a szerelem ölére csalogatja az ábrándozókat; de nem késik a már izzóvá vált igaz szerelem hirdetője sem: a gyöngyvirág, mely a szerelmes szív fölött parányi harangocskáival halkan csilingeli: Higyj! remélj! szeress ! künk, magyaroknak szokatlanul hangzik ez a nyilatkozat, mert ami folyóirataink, újságjaink, könyveink, regényeink máskép neveltek. Nálunk a barát csukájához a .középkori* elnevezés és fogalom tapadt, amelyet még a „gőtét“ jelzővel is megtoldanak. Remélem azonban, hogy idővel nálunk is odafejlődik az igazság-érzet, hogy velünk nem azonos felfogásban élő emberek értékét is méltányolni tudjuk. Hogy ki volt asziszi Szent Ferencz, azt röviden megmondom. A 12. század végén (1182) született és 1226-ban halt meg. Ifjú életében a legtöbb ifjú módjára ólt, könnyelmű bohém életet. Az ifjúság kicsapongó élvezeteinek poharát megizlelte már, mikor meghűlt és veszélyes betegségbe esett. A betegség unalmas órái alatt kezdett gondolkodni. Elmúlt élete vándlóként elébe állt, a vádló gondolatoktól nem tudott szabadulni. Elpazarolt élet, elfecsérelt életerő, minden nemes czél nélkül ! A belső gyötrődés arczán i« kiült, a mulatságok örömserlegét megkeserítette, küzdött rejtelmes tervekkel, küzdött homályos, majd közel, majd távoli czélokkal... A hosszú belső vajúdás teljes győzelemmel végződött, győzött szenvedélyei, kétségei, önmaga felett! Győzelmi mámorában, diadal-érzetében ő, a gazdag és fényes ruhában járó ifjú, ruháját szétosztotta a koldusok között, felvette azoknak piszkos rongyait és igy koldult a templom ajtók és utczasarkok előtt. Apja kiverte őt házából, mint manap is tenné a legtöbb apa. Az eddig díszes ruhába öltözött ifjú szegényebb lett a legszegényebb emernél. Barna köpenyegét egyszerű kötéllel (korda) derekához fűzte, ételét koldulásból kereste, nyugvó helye ott volt, ahol az éj elérte. Igen, a természet örök szerelmének trikolórja a hóvirág, ibolya és gyöngyvirág! De mily édes az élet! „Müy kék az ég! Mily zöld a föld.“ Tavasz ébred téré megjönnek a falvak vándor madarai a „nádfedeles kisházikók“ kedves lakói: a fecskemadár s a gólya, melyek röptét, hova szállását babonás szivszorongások között suttogva lesik a mézes-hetek boldog szerelmesei és a gyermektelen házasok, — mely ha olykoron alászáll, irigykedve mondogatják: ott már van három s mégis odaszállt . . . A falvak utczáin, kint szaladoznak a me- zitlábos gyermekek s midőn a tengeren túli vándort, mint a tavasz hírnökét meglátják méltóságteljesen röppenni, dalolják: „Gólya, gólya gerlicze Mivel jöttél haza ? Síppal, dobbal, nyárfa hegedűvel.“ S mi nyújtja mind ezt? A világot mozgató erő, a — szerelem s mi adja ezt, a természet, az édes anya, a föld! Legyünk tehát gyermekek, gyermekei az édes anyai földnek, a hazának! A rég múlt kedves idők jutnak eszembe a maga mesterkéletlen egyszerű, de elragadó természetességében. Oda szállnak gondolataim a távolba, amikor még a falvak oly költői sajátosságban éltek, amikor még az újabb kor mérgei nem öldökölték a falvak jó lakóinak erkölcsét. Előttem látom a múltnak ködében a régi falvakat, azok fehérre meszelt házait, előttem látom ezek piros-pozsgás arczu, egészséges lakóit, a ránczos, korczos gatyás, eredeti magyar alakokat, a munkás, egyetértő népet; előttem látom, amint a langyos szellő által hullámzó aranykalászszal ringó föld ölén daloló falusi legények s kék búzavirág és égő piros pipacs-koszorúval ékített, kipirult arczu falusi leánykák sarlói vig danák közt döntik alá édes anyánk : a haza földének bőséges ajándékát, az éltet adó tiszta búzát. Majd jön az urnák pihenőre rendelt napja a vasárnap, amikoron is: „Megszólal a kis falucska Templomának nagy harangja“ Hívogató szavára agg, ifjú, férfi, legény, asszony s leány, gazdag és szegény megjelenik hálát adni az Ür végtelen kegyelméért, annak bőséges adományaiért. De látom a hála-ima után vasárnap délutánonként a labdázó legényeket, a daloló leánykákat, a kislakok előtti lóczán pedig a jó szomszédokból összegyűlt családokat, kik a fiatalok játékain gyönyörködve beszélgetik a hét eseményeit. így indult Ferencz útjára! A mai kor embere nem tudja, nevessen-é vagy boszan- kodjék az ilyen eljárás fölött! Ferencz testvérei (igy nevezte magát) szünidőn idejét predi- kálással töltötte el, mindig a legszegényebb embereknek beszélt. Hálát nem keresett, mégis óriási eredménnyel beszélt. Senki kegyét nem kereste, mégis bálványozták őt, de üldözték is. Ha kiűzték valahonnan, tovább ment, ha csúfolták vagy bántalmazták, hallgatott. Ha porig megalázták, elhitte, sőt örült, ha tűrnie lehetett. Szent Ferencz tanításának legnagyobb ereje, óriási sikerének igazi titka volt, hogy életével igazolta mindvégig, amit tanított. Maga is szegény volt, a szegény embert szerette legjobban. A szegénység gyakorlásában igazibb és őszintébb követője nem akadt a Krisztusi ideálnak. Szent Ferencz a nép nyomorát nem ecsetelte élénk szókkal, nem hirdette nagy hangon a „szabad jövőt“, nem tartott véresszáju és fegyvercsörtetéssel vegyest és felszentelt lázitó szónoklatokat. Ferencz és társai nem uszították a szegény elnyomott embert a gazdagabb ellen, nem Ígért kék eget és zöld mezőt, nem támasztott kielégítetlen igényeket a nyomorgó nép szivében, nem hirdetett osztály-harczot, nem, gízent Ferencz ilyen eszközökhöz nem fordult. Átlátta, hogy a szo- cziális betegség első és legmélyebb csirája nem, gyomorban van, hanem a szóban. Nem az anyagi szegénység a felfordult társadalom legnagyobb baja, hanem a lelki szegénység, a lelki nyomor: betegség. Belátta, hogy a szegénységet soha a világból kitörülni vagy megszüntetni nem lehet, mert nyomorgó ember mindig lesz a társadalomban. Még ha ez is lett volna a legelső baj, akkor sem lehet sem tői-
