Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-05-17 / 20. szám
SZ AT MARMEGYEI KÖZLÖNY — Márczius 15. nemzeti ünnep. Nem uj keletű kívánsága az ország hazafiasán érző közönségének, hogy a szabadságharcz kezdőnapja avattassák törvényhozásilag a nemzeti ünnepek sorába. Mint most értesülünk, a 48-as balpárt konkrét indítványt nyújt be közelebb a képviselőházhoz, hogy a közóhaj végre-valahára teljesüljön is. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését folyó hó 14-én tartotta meg Dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A gyűlés megnyitása után napirend előtt bejelentette elnöklő főispán a törvényhatósági bizottságnak, hogy a nagykárolyi Kossuth szobor ünnepélyes leleplezése e hó 28-án lesz, melyre a szobor-bizottság a törvényhatósági bizottságot is meghívta, mely körülményt a bizottságnak tudomására hozva, felhatalmazást kért arra nézve, hogy a szoborra a vármegye nevében koszorút helyezzen. Közölte egyszersmind, hogy az ünnepélyre Kossuth Ferencz is lejön, a kihez a vármegye a főispán vezetése alatt tisztelegni megy. A közgyűlés a főispán előterjesztését jóváhagyólag tudomásul vette. A tárgysorozat első pontja az alispáni félévi jelentés volt, a melyet az állandó választmány javaslatához képest, figyelemmel arra, hogy az a bizottsági tagok között szét is osztatott, a közgyűlés tudomásul vett. Az alispáni jelentés kapcsán Luby Géza interpellálta meg az alispánt a matolcsi vas- hid építése tárgyában. Az alispán azonnal válaszolt is kijelentvén, hogy a folyammeder még nem képződött ki annyira, hogy ott egy vashid építhető legyen. Az alispán válaszát a közgyűlés, valamint az interpelláló tudomásul vette. Tudámásul vette a közgyűlés, hogy a miniszter 5 közig, gyakornoki állást megszüntetett, A közgyűlés legnagyobb érdeklődést keltett pontja az újonnan rendszeresített mátészalkai szolgabirói állásra kiirt pályázat eldöntése volt. A harcz a leghevesebben megindult már a kandidáló bizottság választásánál. Az alispán a kandidáló bizottság tagjaiul Luby Géza, Papp Béla és Kende Zsigmond bizottsági tagokat ajánlotta, mig Luby Géza azon alapon, hogy a függetlenségi párt szatmári gyűlése mást határozott, Luby Géza, Jékey Zsigmond és Madarassy Dezső bizottsági tagokat ajánlotta. A kérdésben névszerinti szavazás kéretvén, az alispán indítványa 142 szavazattal 11 ellen elfogadtatott. A szavazás folyamán nagy vita indult meg a bizottsági tagok között abból kifolyólag, hogy N. Szabó Antal szavazás közben kijelentette, hogy nem szavaz, mert az egész szavazást törvénytelennek tartja, mivel ebben a kérdésben szavazó lapokkal való szavazásnak van helye. A kérdés annyiban talált megoldást, hogy mivel a törvény világosan e kérdésben nem intézkedik, a névszerinti felkiáltással való szavazást folytatták, melynek eredménye egyébként az volt, hogy a mátészalkai szolgabirói állásra, melyre I. helyen Dienes Dezső, II. helyen Serly István, III. helyen Báthy Lajos, IV. helyen Lázin Tivadar voltak jelölve, Dienes Dezső lett megválasztva, ki 100 szavazatot kapott Serly István 91 és Báthy Lajos 18 szavazatával szemben. Szükségesnek tartjuk e helyen megemlíteni, hogy a virilisek és a választottak külön szavazván, az előbbinél a szavazás hamarabb lezáratott és amidőn Tóth Móricz és Sugár Emil ennek következtében a választott bizottsági tagok számára kijelölt bizottságnál jelentkeztek, ott szavazatuk el nem fogadtatott, mely körülmény a szavazás eredményének felolvasásakor felemlítve nem lett, holott a jelen volt bizottsági tagok legnagyobb része ma is azon meggyőződésben van, hogy nevezettek szavazni jogosítva voltak, mivel szavazati jogától senki meg nem fosztható. Nem akarunk ugyan jelen esetben hibáztatni, reméljük azonban, hogy egy esetleges jövő választás alkalmával e tekintetben a bizottsági tagok, illetve a szavazást vezető elnökök útmutatást fognak kapni arra nézve, hogy a szavazásnak miként kell történnie. De e helyütt akarjuk megjegyezni azt is, hogy a törvényhatósági bizottságnak túl kell magát tennie azon, hogy sok kérdésben mindig azok adják ki az irányitó jelszót, a kik a gyűlés előtt mint megyei függetlenségi párt gyűlést tartanak. A mostani közgyűlésen elég hangos közbeszólások figyelmeztették a felszólalókat arra, hogy mi nem törődünk azzal, a mit Szat- máron végeznek és hogy az ottani határozatokat szenteknek és megváltoztathatatlanoknak nem tekintjük, hanem adandó alkalmakkor igenis mindenkor igyekezni fogunk érvényt szerezni a mi ak aratunk n ak is, mert ha a törvényhatósági bizottság ma csaknem kivétel nélkül függetlenségi tagokból áll is, ennek daczára nem politikai kérdésekben annyira döntő szóval a szatmári értekezletet felruház- hatónak nem tartjuk, hogy még egy kandidáló bizottság választásánál is leszavazzuk az alispáni indítványt' csak azért, mert Szatmáron mást akartak. Minden túlzás megboszulja magát és rövid idő alatt visszatetszést szül. Elfogadta a közgyűlés az 1907. évi házi- I pénztári zárszámadást, valamint tudomásul vette a számonkérőszék eredményének bejelentését. A belügyminiszternek a vármegyei tisztviselők átköltözködési illetményeiről alkotott szabályrendeleti leiratát jóváhagyás végett felterjesztik és az alispán előterjesztésére határozatba ment, hogy a közuti-alap terhére két dijnokot illesztenek be. A kereskedelemügyi miniszternek a kis- várdai állomástól Nyirbakta és Nyírbátor állomások keresztezésével egyrészt Mihályfalva, másrészt Nagykároly állomásig vezetendő h. é. vasút előmunkálati engedélye tárgyában küldött leirata tudomásul szolgált. Almássy Ignácz vm. tiszti alügyész 400 korona segélyt kap. Madarassy István kérvénye a vármegyei szabályrendeletek összegyűjtése tárgyában, pótlás végett kiadatik az alispánnak, hasonlóké- pen Müller Miksa épitész kamatveszteségeinek kiutalása iránti kérvénye is. Tudomásul vétettek a következő zárszámadások : Millenium-alap 1907-iki, a Czerjék- féle sikkasztási-alap, a vasúti hozzájárulási pótadó, a közművelődési, vármegyei székházja- vitási pótadó, közigazgatási rendelkezési-alap, nagysomkuti kórház-alap, különféle czélokra szolgáló pótadó, vármegyei szabályrendelet-alap, erdődi kórház-alap 1907. évi zárszámadásai. Ináncsi József közig, gyakornok szabadság iránti kérvényét visszavonta. Nagyobb vita fejlődött ki a tisztviselői nyugdij-alap 1907. évi számadása és a tulkia- dás fedezése tárgyában czimii jelentésnél, ahol B. Kovács Jenő azt kívánta, hogy a tisztviselői nyugdíj-alap és az ebadó-alap pénzei külön tárgyaltassanak. Ilosvay Aladár alispán azt indítványozta, hogy ideiglenes kölcsön vétessék fel, mely pótadóból nyerjen fedezetet. Kende Zsigmond ennek ellene van és kivihetetlennek is tartja, sőt meg van győződve róla, hogy az ez iránti kérelmet a miniszter nem fogja meghallgatni. Dienes László azt indítványozta, hogy a külön kiadások fedezésére szolgáló alap kiadásait redukálják és külön hitelt ne vegyenek fel. Elnök szavaira kimondatott, hogy az alispán vezetése alatt bizottságot küldenek ki s e bizottság fog annak idején javaslatot benyújtani. Tekintettel az előrehaladott időre, elnök a tárgysorozat számos kisebb jelentőségű ügye tárgyalásának elodázásával a gazdasági cselédlakásokra vonatkozó szabályrendelettel foglalkozott a közgyűlés, amelyet Kerekes Zsigmond vm. aljegyző egész terjedelmében ismertetett. Ebben a vitában Kende Zsigmond, N. Szabó Antal, dr. Aáron Sándor és Domahidy István szólaltak fel s végezetül is a szabályrendeletet eredeti szövegében fogadták el. A gyűlést ekkor elnöklő főispán d. u. 4 óráig felfüggesztette s az ekkor ismét megkezdődő tárgyaláson már csak nehány tag vett részt és a tárgysorozat pontjait tulnyomólag egyhangúlag tudomásul vette. Különösebb megemlítésre érdemes vita ezután nem fejlődött ki. Estefele volt már, mikor elnök megköszönve a megjelentek érdeklődését, a gyűlést bezárta. A házat újra kell fedeleztetni, de már náddal nem szabad, azt csak a régi házakon tűrik meg, cseréppel kell. Ez száz pengő, hetvenet kapott a biztositótól, 30 forint a kár. Nagy csapás ez. Azután szétnéz az udvaron és még fehérebbre válik, szinte azt lehet várni, hogy elsírja magát rögtön. A tetőnek már csak az üszke füstöl, a tűz elmúlt, az udvar azonban rettenetes pusztulás képét mutatja. Fekete gerendák hevernek, a palánkot csákánynyal kibontották a tűzoltók, a kút deszkáját elszedték, a házból ágyat, konyhaedényt kihordtak szana szét. Hogy el ne égjen. A nép lassanként hazaszéled, hangosan tárgyalja az eset részleteit. Jánosék maguk maradnak. Az asszony még mindig sir. Hangosan, meggyőződés nélkül. De rögtön elhallgat, ahogy Jánosra tekint. János az udvart emlegeti, a rettenetes rombolást, a tatárjárást. Az igazi baj azonban egészen más. A házat eladták még a tavaszszal hatszáz forintért. A ház már nem is az övé, de az uj gazda csak ősszel jön be a tanyáról. János még nem tudja, de már érzi, hogy súlyos jogi komplikátiók következnek. Törvényre, ügyvédekre gondol, és bizony, megint csak sírni, sírni szeretne. A tűznek elterjedt a hire, és a ház uj gazdája másnap bejön a tanyáról. Bevonultak a házba, beszélnek számolnak egy óra hosszat, azután felkerekednek, mennek a jegyző úrhoz. Itt is soká tart a tanácskozás, de a jegyző ur végre is kibogozza, kiszedi belőlük, hogy a különös probléma igy áll: Az uj gazda követeli a házat, úgy, ahogy megvetette, régi, de hibátlan, ép nádtetővel. János szívesen megcsináltatná, olyanra amilyen volt — ez telik a biztosításból, — de nem lehet, nem szabad, mert kihirdette a vármegye, mikor három falu leégett, hogy uj fedést csak cserépbői lehet csinálni. A cserép pedig drága. Rá kellene fizetni a biztosításra harmincz pengőt. Az uj gazda erre a vállát vonja, neki nem kell cserép. Neki jó a zsupp is. Ha a vármegye parancsol, arról ő nem tehet. János végső elkeseredésében felajánlja a hetven pengőt, amit a biztosítótól kap. A vevő makacsul int, neki a tető kell. A jegyző urnák emb«rszerető napja van, azt ajánlja ne menjenek ügyvédhez, mert az egész ház rámehet. Egyezzenek meg. János ismeri az ügyvédeket. A házat örökölte, akkor volt velük dolga. Igazat ád tehát a jegyző urnák, de rettenetes keserűséggel gondolja át, hogy ő a gyengébb, neki kell engedni, ellene van a másik igazsága, noha ő semmit sem tehet arról, ami történt. Haza mennek. János két éjjel nem alszik. Aztán elhatározza magát. Munkához kezd. Egy hét múlva, vidáman, pirosán nevet az uj kicsi cseréptető. Jánosék kiköltöznek, az uj gazda elfoglalja a cserepes házat. János megkapja a pénzt. Beköltözik az utcza végén abba a házba, amelyik a feleségére maradt. Kifizeti az adóságát. Jó dolga van. De egyre olyan sápadt, mint akkor délután. Ez igy tart egészen karácsony tájáig. Akkor egy csúnya sötét szeles estén kigyuladt az uj cseréptető. Az emberek összeszaladnak fázva, félve. Az asszonyok imádkoznak, A pattogó, sikoltozó tűz most igazi, fenyegető veszedelem. Nagy nehezen szét szedik a tetőt. Nagyobb baj nem történik. A csendőrök a tűztől egyenesen Jánosért mennek. Nem lehetett egészen rábizonyítani, de három hónapot mégis kapott valahogy. A telet a városban töltötte János. Az asz- szony előbb sirt, de az ember hangosan, hetykén rákiáltott. Újra a régi volt. Kiegyenesedett, bort ivott. Nekipirosodott, jól érezte magát. Lerázta magáról,a régi terhet. Elkergette a fojtogató érzést. És vasárnap a templom előtt vidáman, jó barátsággal fog kezet a cseréptetős, kárvallott szomszéddal. tisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében K" MATT-KÉPEKET készíti, még pedig a legméitónyosabb árakon! is a leg szebb kivitelben
