Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

SZAT MARMEGYEI KÖZLÖNY Nagykároly—Szatmár. (B —s) Régen, mikor még 1564. Íratott, az erdélyi fejedelem serege ostromolta az erős Ecsed várát, melynek kapitánya Szirmay La­jos lakodalmát tartván ekkép nyillatkozott: Magyar a magyart rontja, — kár; Bár több esze volna már. Fájdalom, Szirmay ezen óhaja ma közel 400 év után sem teljesült, hanem rontjuk egy­mást a helyett, hogy a közjót előmozdítanék, vagy a nemzetet közös igyekezettel erősitenők. A lengyelt kivéve talán egy nemzet sem gyil­kolta, rontotta egymást úgy, mint a magyar. A franczia is pusztította egymást főképen a párisi vérnász és a forradalom idejében, de csak e két alkalommal és bizonyos ideig, s így nem volt oly ártalmas, nemzetet ölő, mint a magyar vagy lengyel, kit török, tatár, labancz egyaránt ölt, pusztított és ráadásul még a ma­gyar a magyart irtotta kegyetlenül. A magyar szomszédja kárán akart min­dig meggazdagodni. Ezt a elvet akarom iga­zolni Szatmár város történetének egy szomorú epizódjával, beigazolva egyszersmind azt, hogy Szatmár város maradt ma is a régi. Szatmár vára Tallóczy Bánlfy Boldizsárra volt bízva, ki mint dühös ellensége Zápolyá- nak, birtokait pusztította és híveivel kegyetle­nül bánt. A nyírség elpusztítása után megro­hanta Szatmár városát és Németit éj idején és katonáinak megengedte mindkét helyen a rab­lást s azután felgyújtotta. A halálra rémült lakosok a sötétben futásnak eredtek s sokan a két város melletti Szamosba fúltak, mások pe­dig a lángokban lelték halálukat. Ezen ese­ménynek hosszú volna egész történetét leírni, még csak annyit jegyzek meg, hogy ez időben, mikor városa elpusztittatott, Balassa Menyhért, mint egykori Szatmár várának kapitánya, hogy bora legyen télen át, a várőrség egy részével Hegyaljára ment bor beszerzése végett, holott nem szüretelt, hanem csak úgy közmondás szerint, mint szegény legény vett a hol talált. Nem csoda tehát, ha Szatmár városlakói­ban ez a ragadós természet máig is megma­radt. Hát ők is egyet gongoltak, nagyot akar­nak tenni, megbeszélték a dolgot, felkereked­nek, hogy Nagykárolyból elviszik a megye- székhelyt, mert az nekik kell. De micsoda jo­gon? Hát az ököljognál fogva, a melynek alapján Ballassa Menyhért szerzett magának bort. Szatmár városának semmi sem elég, a mije van. Jövedelmét akarja szaporítani, mert az kevesbedik, mert hiszen erdeit kipusztitotta, pénzét színházra, pompás szállodára elköl­tötte. Ezért kellene uj pénzforrás után nézni. Nagykároly pedig pusztuljon, milliós megye­háza bontassék széjjel, omoljon porba, hiszen van még pénz. Valóban nemes gondolkozás, akárcsak az ököljog korában. Sajnos, igaz ma is: Magyar a magyart rontja, — kár; Bár több esze volna már. De hát Szatmár városa nem tud régi ter­mészetétől megszabadulni. Igaza van Horatius- nak a midőn azt mondja „Naturam expellas furca, tarnen usque recurret.“ Azaz az ember természetét, ha vasvillával kiűzöd is, vissza­tér az. A karvalynak sohasem lesz galamb természete. Az az állapot, a mi ma Szatmár és Nagykároly között fenn áll, talán csak Poly- nézia szigetén némely vadtörzs között létezhe- hetik. Nem egy vármegye van olyan helyzet­ben megyeszékhely tekintetében, mint Szat- mármegye. így van például Nógrádmegye, mely hosszasan nyúlik le északról délfelé s a vár­megyei székhely mégis délen van Balassagyarma­ton. A ki az éjszakon fekvő községekből akart eze­lőtt a megyeszékhelyre bemenni,legalább két na­pig utazott és mégsem támadta egyik község vagy város sem a megyeszékhely kérdését, így van Trencsén, Zemplén, Pozsony, Sopron, és még több megye. Csak Szatmár városa nyugtalankodik, csak neki fáj a székhely kér­dés jelenlegi megoldása. Pedig volna alkalma más utón is nagy várrossá lenni. Tudjuk, hogy hazánk szegény az iparban, szegény a gyárakban. Ez alkalmas tér egy város fejlő­désére, a mint külföldön e tekintetben versen­genek egymással a városok. Csak mi nem tu­dunk más utat lelni a boldogulásra, mint egy­más ellen törni és egymás ellen áskálódni? így mozdítjuk elő a közjót, igy akarunk fej­leszteni nemzetet? Szomorú kép. A melynek láttára önkén­telenül is eszünkbe jut: Magyar a magyart rontja, — kár : Bár több esze volna már. Színészet. Harmadik hetében gázolunk immár a színi saisonnak, láttunk már minden elképzel­hető műfajt a színészet birodalmában és meg­elégedésünket Krémer társulatával szemben nem is leplezzük tovább. A nagykárolyi kö­zönség eléggé magas igényeit teljesen kielé­gíti Krémer társulata és már ma bevallhatjuk, hogy az ősszel bemutatkozó uj társulatnak nehéz dolga lesz, mig elfeledteti velünk a je­lenlegi társulat egyik másik nagyon is kima­gasló tagjának elismerésre méltó tudását és ambitióját. V asárnap délután a „Koldus gróf“ koldult a színpadon, ami tekintettel a félhely- árakra és a vasárnapi délutánra, meglehetősen sikerült is neki. — A darab maga már olyan ismerős közönségünk előtt, hogy teljesen fe­leslegesnek tartjuk vele bővebben foglalkozni, elég, ha annyit mondunk, hogy a szereplők előadását meg nem érte, szorgalmuk jobb da­rabokhoz volt méltó. Este „Náni“ népszínmű támadt fel ismét halottaiból. Hétfőn végre egy modern darabot az .Ör­dögöt“ élvezte a ritkán nyújtott jó alkalomért há­lás közönség. A színház megtelt, amit vajmi ke­vés alkalommal konstatálhattunk ez ideig — természetesen nem a közönség rossz akaratá­ból kifolyólag. A közönség feszült figyelem­mel hallgatta az ifjú művész, Vidor gyönyörű előadásását és bámulta kiváló játékát. — Az oly hamar világhírűvé vált darab megérde­melné a többszöri előadást. Kedden az elmúlt hét egyik a műsor­ról lemaradt operáját „Hoffmann meséit“ ad­ták elő. Barna Andor igyekezett a közönséget kárpótolni a miatta történt múlt heti csalódá­sért és ez sikerűit is neki. A szereplők külön­ít ülőn és összesen is eléggé megfeleltek a kö­zönség várakozásának. Szerdán két uj darabot kaptunk az igazgató ur jóvoltából: „Salome“ színmű 1 fel­vonásban és „Pillangó kisasszony“ Operette 1 felvonásban, amihez ha hozzáadjuk a majdnem egy órát kitevő szünetet is, úgy megkapjuk a szokott 3 felvonást, mint eddig szoktuk volt. — A darabok még újak, tehát pár szóval tar­talmukat is kell érintenünk. Salome a bibliá­ból kikapottfantasztikus képeker. Jánoslefejezte- tésének. A tetrorcha, Heródes (creálta: Balázsi) szerelmes a mostoha leányába (Takács Mariska), aki viszont keresztelő Szt. János prófétára feni picziny fogacskáit. — A próféta (Vidor) fel­fedi Heródiásnak, a tetrorcha nejének (VerőJ.) bűneit, aki ezért gyűlöli a prófétát. Mikor pe­dig a szerelmes Herdódes esküvel ígéri mos­toha leányának, hogy mindent megad tánczá- ért, amit kíván, az Szent János fejét kéri, mit Heródes nagy lelki harcz után megad és Sa­lome megcsókolhatja a halott ajkakat, melye­ket életében meg nem közelíthetett. — A sze­replők remekül játszottak. Takács Mariskát kell első sorban kiemelnünk, aki talán ez este játszotta el legszebb szerepét. Igen jól játszott Verő Janka is. — Az est másik újdonságának czime „Pillangó kisasszony“ — operett, tar­talma azonban dráma. — Pinkerton hadnagy (Vidor) elcsábítja Pillangó kisasszonyt (Komá­romi Gizi) és elhagyja. A szegény kis japán leányka visszavárja azt, kiről azt hitte, hogy törvényes férje, de mikor a valót megtudja, öngyilkossá lesz s a hadnagynak, kit lelkiis­merete későn hozott vissza, egy kis fiút hagy hátra. —- Komáromi Gizella remekül játszotta szerepét; — megható volt különösen az a je­lenet, melyben szép hangjának altató dalával dajkálgatta kis fiát. Csütörtök este Strausz világhírű ope­rettje a „Bőregér“ került színre megfelelő elő­adásban. Pénteken este zsúfolt ház tapsolt a zónaelőadás keretében megjelent „Vig övegy“- nek és daliás lovagjának Daniié grófnak. Da­niié és Glavári Hanna! Van a ki e neveket nem ismeri? Említenünk sem kell, hogy az idei „Vig özvegy“ csak oly vidám és sikkes volt, mint a múlt évi és környezete is nagyon megfelelő volt. A jövő heti műsor még megállapítva nincs, mivel a polgármester távolléte miatt szinügyi bizottsági ülés pénteken nem volt. A színházra vonatkozólag felkérettünk a következők közlésére. Igen tisztelt Szerkesztő Url .Színházban voltam hétfőn este, amikor is az „Ördög“-öt adták. Sokat hallottam már a darabról és többször el is olvastam, de csak most volt alkalmam színpadon látni, az az csak lehetett volna, mert egyrészről a közönség fel­tűnni vágyó része, másrészt az igazán élhetet­len jegyszedők ügyetlensége és végül pedig a szinügyi bizottság jóvoltából az első felvonás felét nem hogy figyelemmel kisérni, de még csak hallani sem lehetett, amennyiben a kö­zönség későn járó része és a jegyszedők való­ságos háborúskodást vittek véghez részint egy­más között, részint azokkal, kik jogos vagy jo­gosnak vélt helyeiket elfoglalták. Mindezeket azért panaszolom el a tek. szerkesztő urnák, mert abban a meggyőződés­ben vagyok, hogy ezen a dolgon csak a sajtó utján lehet segíteni. Részemről három reczeptet Írnék a kel­lemetlen betegség ellen. Az elsőt a közönségnek: beadván neki ostyában, hogy az előadás 8 órakor kezdődvén, azon pontosan megjelenni szíveskedjék, mert a késön jövő csak magának okoz kellemetlen séget és saját személyét teszi ki egy nem na­gyon hízelgő kritikának. A második reczept a directornak szól, ki küteleztessék pro primo arra, hogy ne gyerme­keket alkalmazzon jegyszedőknek, kik jófor­mán a jegyre Írottakat sem igen tudják elol­vasni, hanem e czélra alkalmas egyéneket, pro secundo pedig az előadást pont 8 órakor kezdje meg. Végül a harmadik vény szerinti medi- ezinát Nagykároly város szinügyi bizottsága élvezze azon czélból, hogy a mostani számo­zását az ülőhelyeknek változtassa meg. Jó lé­lekkel mondhatom, hogy ez a hitetlenül ne­vetséges és boszantó számozás oka a legtöbb kellemetlenségnek, mert igazán ember legyen a talpán, aki eitud rajtok igazodni. Lássunk csak egy példát; az első sorban van pl. 18 ülés és pedig: Bal 1—5., balközép 1—4., jobb­közép 1—4. és végül jobb 1—5.. tehát első sor l-ső számú ülés van csekély 4 darab és pedig: jobb I. sor, 1. jobb közép I. sor, 1. bal­közép 1. sor 1, és bal I. sor 1. Hát nem való­ságos chaos ez? Részemről ajánlom és sokkal könnyebbnek és egyszerűbbnek találnám a kö­vetkező beosztást: Földszint: balközép és jobb, a sorok pedig 1—18-ig. Azon reményben, hogy az itt elmondot­takat az illetékes helyeken megszivielendik, vagyok teljes tisztelettel Egy a sok közül. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktélen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Roehe" • kapható orvost rendeletre a gyógyszertárak* ban. — Ara üvegenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom