Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-06-07 / 23. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY kis jólétet, boldogságot, megelégedettséget. És megcsalta a czárnét. Az uj Potemkinek nem csalhatják meg a czárt. Öreg is, jól is lát, nem is utazik. De nem is akarják őt félre vezetni. Inkább a népet. Azt — könnyebb. A fák termését megrontotta a fagy, megdézsmálta a szárazság, végleg elpusztította a temérdek hernyó. Virág sincs, levél sincs rajtuk, gyümölcs annál ke- vésbbé. A jó kertészek hát mit csinálnak ? Olasz földről hozatnak bimbókat vaggon- számra, jégre teszik, megfagyasztják, éjnek idején felrakják a fára s úgy mutogatják egy fél órára a szájtátó népnek. S az éhes nép tapsol a csudatevőnek s nem veszi észre, hogy a drága virág idegen virág, gyökere nincs, gyümölcsöt nem ad s egy óra múlva elszárad. így megy ez államköltségen. Nehéz milliók úsznak el a szélhámosságra. A nép félre van vezetve. Nem dolgozik: mert azt hiszi, a csudatevők termelnek helyette is. A kik figyelmeztetik: azokra haragszik. Hiszen azok azt a sok rosszat magyarázzák, hogy a virág nem virág, hanem közpénz, hogy a fán levél sincs — megették a hernyók, hogy aratás idején száraz lesz az ág is és újra kell ültetni mindent. Ezek ellenben biztatnak is, hitegetnek is, mutogatnak is. Az őszinteségnek sokszor nehéz a dolga, de mindig bizonyos a végső sikere. Ezért jobb vizsgálódni, el nem keseredni, tovább dolgozni és’ magát becsapatni nem engedni. — Jobb, habár sokszor vesződségesebb. Mert a jégre tett virágok elhervadnak: a kifizetetlen számlák ellenben itt maradnak. S a jégrevitt nemzet végre belátja, hogy virág, gyümölcs, élet, szabadság, siker, eredmény, győzelem csak a harcz, munka, szervezkedés, kitartás, őszinteség utján jöhet meg. A csillogó, mesterséges szemkápráztatás kétszeresen bűnös merénylet. Először: mert hazugság. Másodszor: mert méregdrága . . . — Apponyi törvényjavaslatai. Két nagyjelentőségű törvényjavaslatot terjesztett közelebb a képviselőház elé Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az ingyenes népoktatásról szóló javaslat tartalmát és czélját a megokolás következő szavai fejezik ki: A tandijszedés jogának a közjogi jellegű elemi népiskolákban való további fenntartása megengedhetetlen főleg azért, mivel a népoktatási törvényben kimondott általános tankötelezettség elvével egyáltalán nem fér össze, hogy az ezt teljesítő szülőtől az iskola tanítási dijat szedjen. A törvényjavaslatnak tehát az a czélja, hogy az állami, községi és hitfelekezeti népiskoláknak úgy a mindennapi, mint ismétlő- tanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes legyen, hogy az azokba jelentkező tankötelesek semmiféle czimen sem készpénzben, sem természetben tanítási dijat ne fizessenek. A gazdasági népoktatásról szól a másik javaslat. Az ismétlő-iskolák helyébe állítja a gazdasági népoktatásnak nagyszabású intézményét, amely elemi iskoláztatást gyakorlati irányban tetőzi be. Mindkét javaslat rendkívüli jelentőségű és óhajtva várjuk mielőbbi megvalósításukat. — A földmivelósügyi miniszter Javaslatai. Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter még a nyári szünet előtt két törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé. Az egyik a közlegelőknek a községek által való megszerzéséről szól, a másik javaslat pedig az állattenyésztésről. — Közigazgatási gyakornokok minősítése. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter tudatta a törvényhatóságokkal azt az elvi jelentőségű határozatát, hogy azok a közigazgatási gyakornokok, akik az előirt minősítést egy éven belül meg nem szerzik, ez állásukat vesztik. Előfordult ugyanis az az eset, hogy egy köz- igazgatási gyakornok azt kérte a belügyminisztertől, hogy részére a törvény 5 ik szakaszában megjelölt határidőn túl terjedő újabb határidőt engedélyezzen. Ezt nem teljesítette, mert a törvénynek ez a szakasza határozottan rendelkezik az iránt, hogy azok a gyakornokok, akik egy éven belül meg nem szerzik az előirt minősítést, elvesztik az állásukat. Fölhívta a miniszter a hatóságokat, hogy amennyiben az illető egyén a törvényes minősítést időközben meg nem szerezte, az állásától mentse föl és erről a minisztériumban jelentést tegyen. Pünkösd. „— S eljövének a tüzes nyelvek az égből az apostoloknak s ők tüzes nyelvekkel beszélgetnek vala a népnek és a nép megérté az apostolokat. Az igék, melyeket hirdetének, igazak valának s ezért égetének s ezért melegséget hozának oda, ahol hideg vala már nagyon régen: a nép szivében.“ . . . S azóta nincs hideg. Olthatatlan lánggal ég azoknak a tanoknak a hite, melyeket a tüzes nyelvek, — tizenkét férfiú — hirdettek. Jöttek uj apostolok, jöttek uj tanok, százával, ezrével, de a tan, melyet tüzes nyelvekkel hirdettek az ősöknek, világítja be a tévelygő utódok útját most is. — Mert az volt a legszebb, a legjobb, a legigazabb. Soha még nem tévelygett az emberiség oly nagyon, mint most. Soha még annyi és különféle utakon nem kerestünk testi és lelki boldogulást, mint most. Soha oly gyökeres igazságokat nem tanultunk, mint aminőkre most tanít bennünket az élet, és soha ennyi hazugsággal nem ámítottuk magunkat. Tévelygünk — de hála neked Szentlélek, el nem tévedünk. Nincs az az ember, még ha bűnös is, ha nyomorult is, kinek életében nem ütne az a nagy óra, mikor az égi hatalom segítségével vissza ne térne az útra, melyen a Szentlélek tanait követni lehet. Eljön és üt az az óra, még ha a halálos ágyon is. Mert hisz’ nincs még akkor sem későn; arra tanítottál bennünket Szentlélek, hogy ha megszűnik a zaklatott szív dobogása: uj élet kezdődik, a pihenésé, a tisztaságé. Hála, hála neked ezért Szentlélek! . . . óh, milyen jól ismered Te ä mi gyámoltalanságunkat és rettegésünket, hogy nekünk adtad a világ birodalmát! Vájjon mi lett volna velünk a nélkül? Tán elpusztultunk volna . . . Tán okosabbá, hatalmasabbakká lettünk volna!.. az első és utolsó dörgés között egy óránál kisebb időköz szokott csak eltelni. Helyesen mondja tehát Petőfi: „És az Isten jó; ő nem soká haragszik; A dorgáló felhők torkait bezárván, Újólag mosolyg a megengesztelődött Isten mosolygása: tündöklő szivárvány.“*) Hogy éppen lakóhelyünk közelében keletkeznék a zivatar, azt ritkán lehet csak alkalmunk tapasztalni, hacsak nem magas bérezek alján lakunk. Minden nagyobb hegycsoportra ráillik, amit Petőfi a „Salgó“-ra vonatkozólag mond: „E hegytetői kősziklára ül Borús napokon a pihenni vágyó Terhes felhőknek vándor serege; Ez a műhely, hol a komor kovács, A dörgedelmes égiháboru Készitni szokta a villámokat, Haragvó Isten égő nyilait.“**) Ha ritkábban is, az Alföldön is láthatunk olyan felhőt, amelyben előbb villámlani, majd dörögni kezd. Itt azonban többnyire délután figyelhetünk meg ilyen tüneményeket, kivált 2—5 óra között; hiszen valamennyi égihábo- runak egyharmada erre az időközre szokott esni. Bérezés vidéken hamarabb és hatásosabban melegszik fel a levegő, mint a sik Alföldön; azért is törnek ki ott előbb az égiháboruk, mint a lapályon. *) „Erdei lak.“ »») „Salgó“ Hát azután elegendő a hatásosabb fel- melegedés ahhoz, hogy zivatar keletkezzék? óh, nem 1 Több tényező is szükséges még, nevezetesen: tiszta, csendes idő, a levegő gazdag páratartalma és a szokottnál kisebb légnyomás. Minél tisztább az ég s minél csendesebb az idő: annál jobban hevíthetik a Nap sugarai a levegőt; minél melegebbek s párákban minél dúsabbak a légrétegek, annál könnyebbek; minél kisebb a légnyomás, annál jobban emelkedhetnek fölfelé a könnyű meleg párával légrészecskék. Hogy zivataros napokon e tényezők meg vannak, azt számos megfigyelés tanúsítja. Midőn ilyen állapot létrejön, szervezetünk nyomasztó hatást érez, testünk kegyetlenül izzad s a csendes időben alig bírjuk a nagy hőséget elviselni. Ilyenkor a száraz és a mous- selinnal bevont nedves hőmérő állása között csekély a különbség, jeléül annak, hogy sok a pára a levegőben. Az állatok, amelyek ez állapot elől legelőiken kevésbbé tudnak menekülni, mint az ember, nyugtalanokká válnak. Élethűen festi viselkedésüket Arany János: „Valamint nagy ménes, ha előnyaranta Vihar gyűl az égen, repülő sok gyanta, Feledi, hogy széjjel bízvást legelésszen, Nyugtalan egyszerre, bogarassá lészen; Nincs bújni karámba, hol bújni ereszbe, Teszi kettő-három a nyakát keresztbe, Remegő oldallal a nagy időt várja: Mikor szakad a menny hulló köve, árja.**) Midőn alacsony barométer-állás idején a könnyű, meleg, párás levegő fölebb és fölebb száll s lassankint hűvösebb levegőbe ér: a párák az úszkáló porszemecskékre lecsapódnak, láthatókká válnak, felhőt alkotnak. Alant egyre kiterjednek s föllebb szállnak a légrétegek s igy a felhő is egyre nagyobb terjedelmet ölt, mig az emelkedő légáram odáig fel nem hat, ahol olyan alacsony a hőmérséklet, hogy a hőmérő 0 fokot mutat. Most a felső más alakot ölt: tetején finom hajszálak képződnek, amelyek lassankint jókora ernyőt alkotnak. Ha a folyamat még tovább tart, nemsokára villámlás támad. Találóan mondja Arany: „Még egy perez ... az égen elterül egy árnyék, És én mintha vékony ködfelhőbe járnék. A tüzes. Nap fénye, melege kihalva! Ót magát borítja felleg szürke hamva. Minden arra mutat, hogy kitörni készül A vihar . . .**) Gyönyörűen Írja le továbbá Arany a zivatar keletkezését forró időben; Hosszú nyakát némely, levegőbe tűzi. Dagadó czimpával a viharát bűzli; Más felrúg emelten lobogó farkához, Lába dübörgésén ijed és futkároz; „Mint szellő ha fogan vak déli melegben, Piczi pöhöly előbb, ut kis pora lebben, Majd a berek szélin leveli a nyárnak Tánczot ezüst hassal, nesztelenül járnak. *) „Buda halála.“ **) „Álom — való.* tisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében is a leqaxebb 1ST MATT-KEPEKET készíti, még pedig a legméltányosabb Arakon! kivitelben
