Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-06-07 / 23. szám
SZATM ARMEGYEI KÖZLÖNY Tévelygünk, de el nem tévedünk. Velünk a Szentlélek. És ezért ne féltsétek a világot ti gyászos próféták és ti a kor romlott erkölcsei felett sopánkodó öregek. A fejlődés is, a bomlás is törvény. A'természet törvényének alávetjük magunkat és betartjuk, mert másképen nem telik ki a mi gyámoltalanságunktól és gyengeségünktől. Bomlik, málik, rothad az anyag, átmegy százféle változáson, mig végre egészséges élet fejlődik belőle. íme: áldás a napsugár, áldás az eső, mégis mi mindent rombolnak, bomlasztanak — de végül diadalmas erejükkel alkotnak. A Te tanaiddal is, Szentlélek, be sokan űznek csúf játékot is visszaélést! Az emberiség történetének írói be sok nap- fogyatkozást észleltek a Te napodban, amely- lyel a világba ragyogsz, be sok foltot láttak és látnak benne! De elvesztek mind a semmiségbe az örök napfogyatkozást okozó üstökösök és bolygók, s bár vannak most is elegen: jönni fognak még fölösen s eltűnnek ők is. Eltűnnek, és te még teljesebben ragyogsz utánuk. Mert Te vagy a Nap, a roppant, az egyedüli. Tavasz tavasza, piros Pünkösd napja, üdvözöllek téged. Könnyebb a testem, boldog a lelkem, hogy megérthettelek. Kicsiny porszemje vagyok a rettentő embersokaságnak, mely ujongva üdvözöl, mégis úgy érzem, hogy az enyém vagy egyedül, megoszthatatlanul. Boldog vagyok, mintha megtaláltam volna kedvesemet. S igy vannak ők is, a milliók és milliók. Minden ember szive egy külön világ és ez a sok millió világ örömrepesve áldozza néked legdrágább kincsét: érzéseit,tavasz tavasza, piros Pünkösd napja! Pozsonyi Gábor. Az „érettségi“. (—i.) Nálunk is itt van tehát, hozzánk is megjött friss erőben és egészségben a diákok legfélelmetesebb réme, az álmot rontó, ünnep- bontó nagy vizsgálat: az „érettségi“. Mindnyájunkat egyaránt érdekel, mert talán egyetlen egy olyan ember sincs művelt társadalmunkban, akinek valamely hozzátartozója ne rettegné ezt a félelmetes mumust, mely ime évtizedek óta viszi rosszba s meg nem engedettbe az élni szívesen élő, de vizsgázni kevésbé szerető fiatalságot. Sok, igen sok tintát pocsékoltak már el ennek a kérdésnek megvitatásában, de^gyetlen olyan helyes argumentumot sem hallottunk a sok felvetettben, mely az érettséginek, a tudományos nevelés mai állása mellett, létjogosultságát igazolni tudta volna. Felesleges, haszon- nélkül való nyűg az, mert sem mértékét a diákság tudásának, sem bizonyságát általános műveltségének nem szolgáltatja, hanem igenis olyan cselekedetekre bírja a tanuló ifjúságot, mely alapjában jellemének rossz útra való fejlődését mozdítja elő. Mert mindnyájunk előtt ismeretesek azok a csalaíintaságok, melyeket az ifjúság az érettségi tételek megszerzésében, vagy azok kidolgozásának átcsempészésében kifejtenek. Nem egy felvigyázó tanárnak kell fájó lélekkel szemet hunynia ezek előtt a meg nem engedett cselekedetek előtt, mert ugyan kinek lenne szive, egy évek óta képességeiről ismert diákját, ilyen gyerek-csiny miatt megfosztani attól, amely nélkül egyetlen lépést nem tehet, amely esetleg bárom esztendős katonai szolgálatra késztette a múltban és jelenben, (ma már a nyolczadik osztályos iskolai bizonyítvány is önkéntességre jogosit) az érettségéről tanúskodó bizonyítványtól. Oh, hány diáknak zúzná össze esetleg egész jövendő boldogságát az, ha a csínyt ószrevevő tanár keményszivüsége őt az illetékes fórum elé állítaná s a kiszabott büntetést méretné reál így azonban maguk a tanárok kényszeritvék, hogy szemet hunyjanak annak, amit nem szívesen látnak. Sokszor, ha a kevésbé figyelő tanári őrszem nem is veszi észre a diákstikliket, kiderül az érettségi dolgozatok egyöntetűségén, hogy hiba van a kréta körül s ilyenkor, ha a főigazgató szigorú bácsi, akkor is megvan a „nemulass“ a diákság körében. Pedig minden érettségin több-kevesebb, diáknyelven ugynenezett „svindli“ történik, de hát uramfia, ki kölcsönözne annak nagyobb jelentőséget, hiszen maguk a vizsgáztatók, kezdve a főigazgatótól egész a tornatanárig, diákkorukban maguk is keresztül mentek ezeken az izgalmas és válságos perczeken, ugyanazon csalafintaságok, ugyanazon csínyek segítségével és senkinek sincs kedve szigorúbban ítélni, mint aminő elbírálást a maga részére igényelt a múltban. Nem is az a czélja mai czikkünknek, hogy ezekről a szokásos csinyvetésekről a jól megérdemelt leplet leránczigáljuk, hanem pusztán annak demonstrálása lebegett szemeink előtt, hogy az érettségi vizsgálatok mai formájában már elévültek, czéljuknak meg nem felelnek, tehát kiküszöbölendők. Minden olyan teher nyűg, mely sem a diákság előnyére, sem jellembeli fejlődésére előnyösen nem hat, maguknak a tanerőknek kellemetlen, terhére van s csak egyetlen czélt szolgál: a statisztika ama szomorú lajstromát, mely az életuntakkal, az öngyilkosokkal foglalkozik, újabb számokkal megtölteni ezen lajstromot. A közoktatásból tehát eltávolitandó az érettségi vizsga, mert az ezzel felszabadult oktatási idő s erő más hasznosabb és czélra- vezetőbb tudományokra fordítható. De még nagyon sok tintának s még sokkal több ujság-czikknek kell majd ezzel a témával foglalkoznia, hogy az általánosságban gyűlölt és minden hozzáértőtől czéltalannak deklarált érettségi vizsgálat jól megérdemelt nyugalomba vonuljon. A tendenczia ugyan, mint a legutóbbi évek miniszteri rendeletéiből is kiviláglik, az érettséginek hovatovább való könnyebbé tételére irányul, de szerintünk leghelyesebb volna az érettségit egész könnyűvé tenni, hogy elpárologhasson, — egyszerűen eltörülni. Majd ha az emberek humánusabban gondolkoznak s nem úgy, mint manapság, hogy: én is megszenvedtem az érettségi kellemetlenségeit, szenvedjenek az utánam jövők is, — majd ha a következő generáczió fejlődésének alapelvét a könnyebb munka a több tudomány rendszerére fektetjük, akkor, de csupán akkor remélhetjük, hogy a nyár beköszöntét elkeserítő érettségi mumus nem fog kisérteni még álmainkban sem. Erős lélekkel tűrjétek tehát a drukkokat, fiuk, és ha az életbe kikerültök: erős akarattal küzdjetek az érettségi megszüntetése érdekében. Színészet. ürömmel jelentjük olvasóinknak, hogy szinigárdánk napról-napra javul; a kimagaslóbb tagok megmaradnak a közönség kegyében s a kóristák közül is nem egy mutat fejleszthető tehetséget. Vasárnap (május 24-én) délután a „Bőregér* került színre, melyben Tihanyi Vil. . . Honnan kicsi szellő, ég vándora jöttél? , Vagy lábom előtt csuk egyszerre születtél ? Lehelleted arczom még érzeni tompa: Ott vagy azért, látlak, hogy fürdői a porba’; S már zizzen az erdő, fodorul a viz is, Hosszú haja árnyát lendíti a fűz is. Már lombokat lóbál, már ágat is ingat, Már egy egész karcsú fiatal bólintgat. Zug itt is, amott is a liget és megdül, Szennyes az ég boltja szapora fellegtül, Kardját hüvelyéből rántja egy-egy villám, Zengeni, úgy tetszik, moraját is haliám.*) Midőn a tornyos felhő teteje meghajszála- sodik, ekkor alsó részében viz van, felső részében pedig jégkristályok úszkálnak. A viz és jég tehát énntkezhetik, surlódhatik egymáson. E súrlódás által elektromosság fejlődik, villárn- lik és dörög. Midőn Dr. Sohncke kemény téli időben 2’5 fok hideg jégdarabot vizcseppekkel suriód- tatott, a jégdarabon -f-, a vizcseppeken mínusz jelű elektromosság fejlődött. Ezzel egyébiránt nem uj dolgot fedezett fel, csak feledésbe ment kísérletet elevenített meg. Azok a hajszálak, amelyek a zivatarfelhők csúcsain fejlődnek, tökéletesen egyforma képüek, *) „Buda halála.“ mint azok a finom haj szálas, fátyolos fehér felhők, amelyekben a nagy nap- és lioldgyü- rük („udvarok“) képződnek. Már pedig ezeket jégkristályok alkotják, miként például Tissau- dier, Crocé és tíivel léghajósok 40UO méter magasságban, vagy Welsch 5900 m. magasban Kél órával egy zivatar kitörése előtt tapasztalta; következőleg a zivatar-felhő hajszálai is jégkristályok. A kitört zivatart 4tova ragadja az a légáramlat, amely a felhők közepes magasságán honol; vége ott szakad, ahol a kifejlődéséhez szükséges tényezők nincsenek már meg. Hogy az áramlat leginkább északkelet és kelet felé viszi felhőstől az égiháborut, annak az az oka, hogy ott többnyire kisebb a levegő nyomása, mint nálunk. Legyen csak tőlünk délre, pl. a Föidközitengeren az alacsonyabb barométer-állás, zivatarunk is északkelet vagy észak felől fog vonulni. Egyáltalán, a légnyomás igen fontos körülmény nemcsak a zivatarok vonulása tekintetéből, hanem keletkezésük és tartamuk szempontjából is. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy minél jobban sülyed a barométer átlagos állásán alul, annál nagyobb valószínűséggel számíthatunk arra, hogy nemcsak égiháborunk, hanem hosszabb tartamú égiháboruuk is lesz. S ez nagyon is természetes, mivel e kis légnyomás helyén a lég fölfelé tér ki azon tömeg elül, amely a földszinén s minden oldalról oda áramlik, tehát könnyen oda emelkedhetik, hol vizcseppes és jégkristályos felhő keletkezik. Hosszabbtartalmu pedig azért lehet a légnyomási depresszióval járó zivatar, mert vele együtt halad, vele jön hozzánk s vele távozik, nem úgy, mint amaz, amely többnyire közepes légnyomás idején ami vidékünkön keletkezik. A zivatarok a nyári hónapok (április- szeptember) vége felé aránylag gyakrabban mutatkoznak este és éjjel, mint az április — júliusi hónapok alatt, mivel leginkább a délutáni derült időben hatásos felmelegedés következtében ami vidékünkön látszanak keletkezni. Ha égiháboru nem járna, a nj*ári esőnek fele elmaradna. Hálás szívvel tekinthetünk tehát vissza arra az órára, midőn: „A világ sötétbe öltözködött vala, Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila; Végtére megnyílt a felhők csatornája S a tó vize sűrű buborékot hánya.*) *) Petőfi: „János vitéz.“ Sirolin £mdi az étvágyat éa a testsúlyt, megszOn- tett a kattogást, váladékot, éjjeli lázadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche A Ce. Basel (Svájc) „Roehe“ kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak» baa. — Ara fivegenkint 4.— korona.
