Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-11-15 / 46. szám
Nagykároly, 1908. november 15. 46. szám XXXIV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: fcoyá a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők *«éohenyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. az. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN. — ... Megjelenik minden vasárnap. ~.v - ■ EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes síim 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér* sora 40 fllléJ Zsoltmegye—Nagykároly. — ő. — Több ízben szóvá tettük már lapunk hasábjain, hogy a választói reform jelenleg előtérben álló kérdése szoros összefüggésben van a jelenlegi választókerületek egyidejű kikerekitésével értve ez alatt egyes kerületek kisebbítését, mások nagyobbitását és végül egyes kerületek egész uj átalakítását. Köztudomású dolog, hogy e kérdés kapcsán a belügyi kormányt egyszersmind az a terv is foglalkoztatja, hogy a reformmal egyidejűleg óhajtja a kormány a nemzeti kérdést, ha nem is részben megoldani, de legalább is annak napról-napra fokozódó veszedelmességét azáltal csökkenteni, hogy az úgynevezett nemzetiségi vármegyék számát a megyék kikerekitése, szétdara- bolása és összevonása által csökkentse. „A választási reform“ czim alatt Dr. Ajtay József tollából egy tanulmány jelent meg a napokban, mely e kérdéseket tárgyalja. Az a fogadtatás, melyben e könyv a koalicziós sajtó irányadó orgánumai által részesült és az a körülmény, hogy a tanulmány az Andrássy-féle reformnak nemcsak feltétlen hive, de annak intézkedéseit a czélzatnak nemcsak megfelelőnek tartja, hanem egyes intézkedéseiben még kiterjesztendőnek véli, igen indokolttá teszi azon általános véleményt, mely a könyvről megjelenése óta kialakult, tudniillik azt, hogy szerzője a legilletékesebb forrásokból merítette adatait s hogy a reformmal kapcsolatban közölt tervezetei legnagyobb részben az illetékes köröknek a választói reformmal kapcsolatos terveit tükröztetik vissza. A fentiekből kiindulva úgy maga a választói reform, mint az itt ismertetett tanulmány, valamint a reformmal kapcsolatos tervezetek közelről érintik Szatmár- vármegyét és Nagykároly városát, mert az egyik tervezet Szatmárvármegyének illetékes helyen tényleg tervezett kettéosztásáról szól oly formán, hogy Szatmárme- gyéből a szomszédos vármegyék egyes részének hozzácsatolása által két vármegye alakíttassák, melyek közül egyik volna Zsoltvármegye Nagykároly székhelylyel, a másik maradna Szatmármegye Szatmár székhelylyel. Nem akarván ugyan ezen kérdéssel még egész részletességgel foglalkozni, egyelőre, mintegy tájékozásul a bekövet- kezendőkre, közöljük e helyen a szóban fcrgó tervezetet. Az alakítandó Zsoltmegye állana a tervezet szerint Szatn: irmegye mátészalkai és nagykárolyi járásából, az erdődi járásból, kivéve az utóbbiból az ahhoz tartozó tiz keleti községet, Nagykárolyból, Szilágy- megye szilágy csehi járásának öt, bükkhegy- ségen inneni községéből, a tasnádi járás tizennégy északi, oláhok lakta községéből, Szabolcsmegye nyírbátori járásából, Biharra egye Piskolt és Vasad községéből, statisztikai adatok szerint 174,500 lélekből, melyek közül a czélnak megfelelőleg volna 135,200 magyar és 32,000 oláh. A megye székhelye Nagykároly volna. A mai Szatmárvármegye állana a tervezet szerint a mai vármegyének a fentiek levonása után maradó részéből, Szatmárnémetiből és Szilágymegye szilágycsehi járásának északi huszonkét községéből, statisztikai adatok szerint 275,000 lélekből, melyekből volna a czélzatnak megfelelőleg 142,600 magyar és 116,500 oláh. A megye székhelye Szatmár volna. Ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy Szilágymegye lakosságának a tervezet még Biharmegye margittai járásának északi, magyarok lakta részének és az ér- mihályfalvai járás három községének hozzácsatolása által való felfrissítését czélozza: úgy a tervezetet Nagykároly városra nézve kedvezőnek és a mi legfőbb nemzetiségi szempontból az adott körülményekhez viszonyítva előnyösnek lehet tekintenünk. Jegyzöi-ügyek. A községi- és körjegyzők kívánalmai. II. A tervezetet a rendezés alapjául teljesen alkalmasnak tartván, csak röviden jelölik meg azon irányelveket, amelyek a fegyelmi eljárás szabályozásával tekintetbe veendők lennének. Ezek a következők: Fegyelmi bírósági joggal tisztviselő ne rubáztassék fel s ne legyen ugyanaz a tisztviT Á R C Z A. Hiszek I — Zelmához. — Hiszesz-e még a régi hitben? Szent-e előtted még a múlt? Vagy a mi egykor élt szivedben, Már mind elkorhadt, megfakult? A büszke dal, ha újra zendül Megdobogtatja-e szived? — Érzem, a köny hogy pereg szememből, — Hiszek 1 Hiszesz-e még az emberségben, Hogy van nagy hivatása még? S mit el nem ért sok számos éven Kivívja, idő lesz elég. Kimúl a szolgaság, a vak-hit — Bilincset törnek nemzetek! —_ Érzem: szememből villám csap ki — — Hiszek! Zelma! Hiszesz a földi létben? Hogy méltó küzdelemre még? Hogy nem bolygunk örök sötétben S jóságos a hatalmas Ég? ___________ Ho gy a tátongó sírral szemben Sem kell föl adnunk a bitet? — Sugár ragyog könynyes szememben: Hiszek I p. * Fuga mortis. (A halálfélelem.) — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti térczája. — Nincs mit nagyon megütköznünk rajta, hogy szocziális életünkben annyi a tökéletlenség és dishármonia, a mikor társadalmi ösztönünk aránylag mégis csak újabb keletkezésű s még nem érte el kellő egyensúlyát. Feltűnőbb, hogy hiányzik az összhang, önfentartási és életösztönünkből is, holott ez az ösztön csakugyan ki van fejlődve a szerves lények egész sorában, az emberben pedig főképen. Már a legalsóbb rendű szervezeteknél is észlelhetők az élet fentartását biztositó berendezések. Olyan lények, a melyeknek főalkatrészük az élőanyagnak mindössze csak egy mikroszkopikus cseppecskéjéből áll, burokkal vannak ellátva, ami a külső káros behatásoktól őket megvédi. A növényeket tövisek, kiválasztott izgató nedvek, olykor valóságos mérgek oltalmazzák. Még számosabbak az állatok védőeszközei. Keményhéjak a kagylóknál, pajzsok a teknősöknél, tövisek a sünnél, kiválasztott sötét nedv a tóntahalnál, maró folyadék, kellemetlen szag, karmok, fogak, mind-mind az egyéni élet oltalmát szolgálják. Számtalan természetes, de még inkább intelligencziájának köszönhető mesterséges védőeszközzel rendelkezik az ember is. Némely állatnak, mintha sejtelme sem lenne a halálról. Csak ösztönszerüleg menekül előle. Mások az élőt a halottól megkülönböztetik. A hullaevők ezt szagáról ismerik fel. Az élőhussal táplálkozóknak a halott nem kell. Csalatkoznak is olykor, ha az élő mozdulatlanul maradva, magát halottnak tetteti. Nagyon sok rovar épen ez által menti meg magát a felfalástól. Még minden emlős állat sem látszik ismerni a halált. Vagy legalább nem irtózik tőle. Nyugodtan, közönyösen marad elhullott társa mellett. A patkányok meg épen felfalják még pestisben elpusztult társaikat is. A betegséget ők is megkapják, sőt emberekre is átterjesztik. A ló ellenben ijedten riad vissza egy másik ló hullájától, s mint vágóhídi észleletek bizonyítják, a szarvasmarha is megrettenve látja társa legyük olását. Kétségtelen azonban mindezen példák daczára, hogy még a legfelsőbb rendű állatok- nak sincs tudomásuk arról, hogy minden életAki olcsón szeret jót, szépet, ujjat venni az őszi és téli Idénynek megfelelő czikkekben, u. m., yalódi Hiickl-féle plüschkalap, meleg alsó trikó, harisnya, meleg kesityii, sapka, alsó és felső alj, berliner blúz és gallér, kész ruhácska és kabát lányok részére, kézimunka, játék, gyermekkocsi, öy stb. az szerezze be szükségletét XT TT HP rW XI* TT T VT A fW nrl nőldlvat, rövid-, kézimunka- és Játékára megbízható kertskodőnál Vr X-i X X dL4 JÜJ XV X VJT IX iX x/ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Ugyanott egy tanuló falvétetik. 32-
