Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
SZATMARMEGYEIközlöny választójogot ismertette, ez a fogas kérdés volt előtérben. A pluralitásba számosán belenyugodtak, csak a felől legyenek bizonyosak, vájjon egy, két vagy talán még harmadfél évig élvezhetik-e a mandátummal járó gyönyöröket. A pártvezér miniszterek nem is hagyták tájékozatlanul a hiveket. Alkalmam volt egy függetlenségi képviselővel beszélgetni, akit miniszterei kitünően informáltak a választási problémáról. Ez mondotta a 'következőket: —• A választójogi javaslat legkésőbb november hó első felében a képviselőház elé kerül, de tárgyalásra csak 1909. május hóban kerül a sor. Addig el kell intézni a Háznak a költségvetést és egy sereg törvényjavaslatot, amik részben bizottsági előkészítés alatt vannak, részint már átmentek az előzetes retortákon. Ha gyorsan haladunk, a jövő év őszére készen leszünk a választási reformmal, amely azután a főrendiház elé kerül. Vége lesz az uj esztendőnek, mire a javaslatra ráütik a legfelső pecsétet. Ám ez még nem jelenti a mostani parlament halálát. A belügyminiszter a törvény alapján csak ezután rendeli el a választók névjegyzékének összeirását, annál is inkább, mert Andrássy nem ragaszkodik a Házhoz benyújtott törvény- tervezet betűihez, hanem módositásoknak enged helyet. Az elvek tisztázása után természetszerűen a kerületi beosztásokat fogja érinteni a legtöbb módosítás s igy a törvény meghozatala előtt a névjegyzékek egybeállításához hozzáfogni sem lehet. Körülbelül négymillió szavazót összeírni, a legkülönbözőbb jogczimek alapján, ez maga is horribilis munka. Andrássy másfél év alatt gondolja teljesíthetőnek. Vagyis 1911. tavaszára lehetnek készen e választási lajstromok, igy tehát a parlamenti cziklusnak mesterséges halála összeesik a természetes kimúlással; az 1906. májusában összeült parlament 1911. májusában oszlik fel.. Bonyolítja még a törvényhozás munkáját, hogy a választási javaslat letárgyalása után meg kell csinálni az általános házszabályreviziót, mert a legutóbbi részleges házszabályszigoritás alkalmával erre a pártok elvi kötelezettséget vállaltak. Megnehezíti még a reform elintézését az is, hogy a mandátumok mostani boldog tulajdonosai a saját jövőjük érdekében jnnktimot óhajtatnak létesíteni a választójogra vonatkozó törvény- javaslat és a kerületek beosztása között. Áz uj alkotmány életbelépésének ez a programmja nem puszta jóslás, hanem a törvényalkotással velejáró technikai szükség. Amig az uj választás előkészületei folynak, a Ház természetesen együtt marad és sorra letárgyalja az adójavaslatokat, az ipartörvényt, a vasárnapi munkaPÁRCZA. Dal. Én Istenem, nem sokat kivánok: Vedd le rólam ezt a komolyságot. Poharamba, mint a jámbor bölcsek, Ne mindig csak limonádét töltsék. Jöjjön olykor egy kis bolondóra: Legyen kedvem dalra, dáridóra, Izzó mámor karjaiba dőlve Hadd viduljak, hadd vaduljak tőle! Én Istenem, nem sokat kivánok: Néha-néha egy kis vidámságot; Szivembe mig ezer emlék fájdul, Ki-kirugni egy kicsit a hámbul... — Élet, élet, tovaröppent élet, Ezt a kancsót hadd hajtom föl érted; Föl is hajtom, a falhoz is vágom — így köszöntlek, tűnt fiatalságom!... Sajó Sándor. A legiljabb királyság1. Irta: Tárnái Aladár. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárezája. — I. Múlt héten pattant ki a nagy európai szenzáczió : a bolgár fejedelemségből független királyság, Ferdinánd fejedelemből király lett. Beteljesült végre egy ambicziózus népnek leghőbb vágya s e lépéssel egyik érdekes és szép fejezete zárul Bulgária történetének, amely szünetről szóló javaslatot, a kongruát és a kath- autonómia előkészített ügyét, valamint természetesen a budget javaslatok. — A vármegyei tisztvivelök lakbére és a dij- nokok fizetésemelése. A vármegyei tisztviselők oly rég várt lakbérrendezése, valamint a dij- nokok fizetésemelése végre eljutott nemcsak a reménység fokáig, de már teljes joggal várhatják is az érdekeltek annak megvalósultát. A belügyminiszter két fontos rendelete igazolja ezt, melyet e hó 19-ről intézett az összes vármegyék alispánjaihoz. Az egyik rendelet a tisztviselők, altisztek és szolgák lakbére, a másik a dijnokok fizetésemelésére vonatkozik. Az egész ország állami és megyei tisztviselőit és dijnokait érdeklő rendelet röviden azt tartalmazza, hogy az állami és megyei tisztviselők, altisztek, szolgák részére az 1908. évi IV. lakbérnegyedtől kezdve az állomás-helyüknek újonnan I—VII. lakbérosztályba sorozásával magasabb lakpénzek állapíttattak meg. Ezen rendelkezés a vármegyei tisztviselők stb-re is kiterjed és a vármegyei alkalmazottak részére még a folyó évre esedékes lakbértöbbletük késedelem nélkül megállapitandók, hogy már közelebb utalványozhatok legyenek. — Városok kongresszusa. A törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok közelebb értekezletet tartottak Budapesten, amelyen mintegy negyven város képviseltette magát. Domány János komáromi polgármester, elnök előadta, hogy a kormány a városi közigazgatási költségek fedezése czimén 2 millió koronát vett fel a városok segítésére. E segély hovaforditása felől kell az értekezletnek határoznia. A kérdés felett hosszabb vita indult meg s végül elfogadták dr. Kelemen Samu szatmári orsz. képviselő következő határozati javaslatát: A törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok tisztviselőinek a mai napon megtartott értekezlete köszönettel veszi tudomásul, hogy Nagyméltóságod az állami költségvetésbe kétmillió koronát vett fel a városok közigazgatási költségeinek fedezésére. Az értekezlet egyhangú határozatával arra kéri Nagyméltóságodat, hogy ezen két millió koronát, mint első segítséget kizárólag a városi tisztviselők fizetésének és lakbérilletményánek kiegészítésére méltóztassék fordítani oly módon, hogy a városi tisztviselők javadalma arra az összegre segittessék ki, mely a hasonló fizetésű fokozatban levő állami és vármegyei tisztviselők javadalmának megfelel, vagy azt a rendelkezésre álló összeg keretein belül a lehetőségig megközelíti. Az értekezlet annak a reményének és várakozásának ad kigazdag változatos eseményekben és epizódokban. Valóban érdekes e romantikus fénytől övezett népnek történeti fejlődése. Lassankint részesévé lett a modern europizmusnak és mégis, mint csak kevés nép, megtartotta erősen kiélezett nemzetiségi mivoltát — életmódban, szokásokban és viseletben egyaránt. A mai Bulgáriának első nyomát még a rómaiak korában találjuk. A csökönös trák törzsekkel, különösen a dákokkal és mősiaiak- kal való kemény harczok után a Duna és a Balkánhegység közt elterülő vadregényes országot Augustus császár Mősia-tartomány névvel a római világbirodalomba kebelezte. A Duna folyási irányát követve, a rómaiak idővel egészen a Fekete-tengerig hatoltak, átengedve az ország belsejét a görög gyarmatosoknak. A népvándorlás viharai után, miután előzőleg gótok, longobárdok és gepidák járták vad hordákban keresztül-kasul az országot, a VII. században szláv törzsek telepednek le Mősiában. Ezeket azonban az utánok nyomuló finn hordák részben nyugatra szorítják, részben pedig fegyveres erővel leigázzák. Az ország uj urai a török-hun származású bolgárok lettek. Kubrat nevű khánjuk az avarok ellen szövetségre lépett Herakleios császárral, aki őt jutalmul bizaoti patríciussá tette. Kubrát fia, Asparuch, leigázza Mősia szláv törzseit és 680. körül megalapítja a dunai-bolgárok birodalmát. Boris fejedelem alatt 864-ben a bolgárok felveszik a keresztény hitet. Boris a Mihály nevet veszi föl és a konstantinápolyi patriarchátushoz csatlakozik. Az első keresztény bolgárfejedelem fia, Simeon, meghódítja Albániát egész az Adriáig s adófizetőjévé teszi Szerbiát és Bizánczot. Ezek voltak a bolgár nép legdicsőségesebb napjai. Simeon .a „bolgárok és görögök császárjáénak, röviden „czár“- nak nevezi magát s egyházi tekintetben is fejezést, hogy amennyiben a most felvett kétmillió korona erre a czélra nem volna teljesen elegendő, a nagyméltóságu kormány lehelőleg még ebben a költségvetésben, mindenesetre azonban a legközelebb következő évben ezen állami segítségnek oly mértékű felemelését fogja javaslatba hozni, melylyel a tisztviselői fizetéseknek az állam és vármegyei hivatalnokok javadalmával való egyenlővé tétete az egész vonalon megvalósítható lesz. A határozati javaslatot csütörtökön a városok képviselői kül- döttségileg nyújtották át Wekerle Sándor miniszterelnöknek és Andrássy Gyula belügyminiszternek, akik ősi miniszteri szokás szerint fűt-fát megígértek a deputáczió tagjainak. — Az uj járásbirósági székhely. A Csen- gerben tervezett uj járásbirósági székhely ügyében a napokban tekintélyes küldöttség járt kir. törvényszékünk elnökénél, dr. Róth Ferencznél. A küldöttség hangsúlyozta egy csengeri járásbíróság felállításának szükségét. Dr. Róth elnök a küldöttséget kiváló szívességgel fogadta, egyszersmind ígéretet tett, hogy a kérdéses ügyben a legjobb akarat mellett és remélhetőleg sikeresen fog eljárni. — Községi- és körjegyzők gyűlése. A Magyarországi Községi- és Körjegyzők Országos Központi Egyesülete Budapesten, a vármegye székházának közgyűlési termében november 7. és a szükséghez képest 8-ik napjain délelőtt 9 órakor évi rendes közgyűlést és ugyanennek kistermében november 6-án délelőtt 9 órakor választmányi ülést tart. A meghívó azt a figyelmeztetést közli, hogy a vármegyei egyletek küldöttei megbízó leveleiket november 1-éig Jászberényi Miklós egyesületi főjegyzőhöz Mezőtárkányra (Heves megye) küldjék be. Ugyanoda küldendők a közgyűlésen tárgyaltatni szándékolt indítványok és előterjesztések is. Az egyleti elnökök gondoskodjanak arról, hogy a vezetésük alatt álló egyleteket terhelő tagsági dij hátralékok f. évi november hó 1-ig Varga Károly h. pénztárnoknak Nagyselykre (Nagyküküllő megye)' elküldessenek, — esetleg a gyűlés előtt Budapesten okvetlenül lefizettessenek. Községi- és körjegyzők országos mozgalma. Egyik vidéki munkatársunk utján vettünk hirt arról a mozgalomról, melyet a kör- és községi jegyzők országos egylete ez évi közgyűlésében indítani akar a közfüggetleniti népét a konstantinápolyi patriar- chától. Birodalma magában foglalja a dunaibolgárok országát, Thrácia nagy részét, Macedóniát, Thessáliát, Albániát és Epirust. Azonban már fia, Péter alatt megkezdődik az ország gyors szétdarabolása. Legelőször a nyugati rész szakad el és 963. óta önálló czárság gyanánt szerepel. A birodalom keleti részét 969- ben a pogány Szvjátoszláv orosz fejedelemnek sikerült meghódítani. Uralmának azonban már 970-ben véget vetett Tzimisces császár, aki Keletbulgáriát bizanti tartománnyá tette, míg Nyugatbulgáriát csak 1018-ban tudja II. Basi- leios császár leigázni. A keletrómai birodalom pusztulása után egyuj Bolgárország keletkezik, amelynek rövid fénykora a XIII- század első felére tehető. Az uj czárság székhelye a Balkánhegység északi lábánál elterülő Tirnovo. Az Innocent pápa által megkoronázott Kola- jannes czár uralkodása már a hanyatlás korát jelzi. A félhold mindjobban terjeszkidik a Balkánon s 1366-ban III. Ivannes Sismán, az utolsó tirnovói czár, már hűséget esküszik I. Murad szultánnak, adófizetője lesz neki és, miután végtére is birodalma teljesen a szultán kezébe került, török fogságban fejezi be életét. A török uralom nyomasztólag nehezedett az országra s csak a XVIII. százag második felében keletkezik az u. n. ujbolgár mozgalom, amelynek czélja Bulgária függetlenitése. Ez irány híveinek segítségére voltak az 1806 —1812. és az 1828—1829-iki orosz háborúk, valamint a török reformkövetelések is. 1872-ben Bulgária a szultántól teljes egyházi autonómiát nyert. A politikai függetlenségre való törekvést pedig nagyszámú titkos szövetség táplálta. Ezeknek működése főleg a török uralom elleni folytonos lázadásokban nyilatkozik meg. Az 1875-iki bosnyák felkelés következtében a bolgár mozgalom imponáló népfelkeléssé lett, melyet azon-
