Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY magyar ér annyit, mint egy gazdag vagy egy tisztviselő. Ez az igazságtalanság és aránytalan­ság az, mely fegyverbe szélit néposztályo­kat és népeket. S ha igy megy át: fegy­verben is tart. Belső nyugalmunkat dúlja föl és békés fejlődésünket zavarja össze. Soha, de soha nem is lesz nyugalom, mig ez igy marad. Nem megyek be a dolog lényegébe ezúttal. Gsak a kilátásokat rajzolgatom. S csak egy konkrét megjegyzésre szorít­kozom e czikk keretén belül. A magyar középosztály egészen meg van babonázva. Elvakitotta a jelszó, hogy a javaslat a magyarság és az intelligeniia érdekeit szolgálja. És ezt elhitették. Pedig nem ugv van. Ez a javaslat nem olyan jó, hogy a magyarság érdekeit ne lehetne jobban is megvédeni. És a magyarság helyzete nem olyan rossz, hogy hatalmát igazságtalan eszközökkel is kellene védenünk. Be van igazolva, — a magyarul Írni és olvasni tudástól, a négy elemi osztály elvégzéséhez kötött választói jogosultság­tól eltekintve is — hogy a puszta irni és olvasni tudás maga is jobbban védi a magyarság érdekeit, mint a pluralitás. Be van már az igazolva, hogy a városi kerü­letekben, a melyek úgyis egészen magya­rok, a pluralitásra semmi szükség nincs. És igazolva van az is, hogy a pluralitás egyedül és kizárólag nem magyar érdek, hanem csakis — kormányérdek. A tiszt­viselők és a nagy adófizetők, tehát a min­denkori kormánytól függő elemek túlsú­lyát mozdítja elő. Ha pedig igy van: akkor világos, hogy e javaslat törvény erőre emelkedése után lehetetlenné lesz téve minden függet­lenségi törekvés, Jninden igazi nemzeti érdek erőteljes képviselete, de elsorvad minden szabadelvű és demokratikus irányzat is. Nem a nép megy be tehát az alkot­mány sánczaiba, hanem az igazi népaka­ratából az is kiszorul onnan, amennyit a negyvennyolczas törvényhozás mar bebo­— Bocsánatért esedezem, Felség, de itt semmiféle Írógép nem kopog a teremben. Vladimir az előtte levő aktacsomóra csa­pott az öklével: — Nem kopog? Hát akkor mi kopog? Mi tesz úgy folyton, hogy kip-kop . . . kip- kop, ha nem Írógép? Bocsánatért esedezem, Felség, de ... akart mentekőzni a tiszt, az atyuska azonban nem engedte szóhoz jutni: — Honnan kerül az Íróasztalomra, az ágyamba, a párnára, a kabátom zsebébe, a szőnyegre, a falra, úgyszólván nap-nap után a forradalmi bizottság halálos Ítélete, Írógépen lekopogtatva, ha nem itt, a tulajdon lakosz­tályomban van eldugva az Írógép ? Honnan Pacsov, ezt fejsd meg nekem, ha még nem ment el az eszed? Ez az utolsó mondás, úgy látszik, tetszett Vladimir czárnak, mert rekedt hangon nevetett és újra mondta: — Igen, ha még nem ment el az eszed? A tiszt minden bátorságát összeszedte, hogy szembeszálljon a hatalmas úrral és da­dogva válaszolt: — Bocsánatért esedezem Felség, de az udvar tudomása szerint tiz nap óta nem talál­tak a lakosztályban felségsértő, átkozott iratot. Pacsovnak igaza volt. A forradalmi bizott­ság utolsó üzenete a czárhoz tiz nap előtt ke­rült ki Vladimir Íróasztaláról, ahol az állam­kormányzati okmánycsomó tejején feküdt. Gép­írással lekopogtatott irat volt és a czár halálos ítélete volt benne, arra az esetre, ha két' hét alatt nem adja meg az orosz birodalomnak az igazi alkotmányt. A két hétből tiz nap már letelt és a minden oroszok ura ez idő szerint csátott. És kiszorulva a haladás emberei, az érvényesülésüket kereső erők a parla­menten kívül fogják vívni az ő csatáju­kat, lázban, izgalomban, forrongásban tartva közéletünket és megbénítva egész nemzeti fejlődésünket. Ez az: uj csatatér. Annál nagyobb, minél csendesebb lesz a parlament. Annál izgatottabb és elszántabb, minél engedel­mesebbek lesznek a hatalommal szemben az uj képviselők. Valóban szép kilátás a jövőre! Közgyűlés a városnál. Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 11-én Debreczeni István polgármester elnöklé­sével rendkívüli közgyűlést tartott. Kivételkép említjük meg, hogy e gyűlés meglehetősen lá­togatott volt, aminek okát a Nagykároly—mar- gittai vasút létesítésében véljük megtalálni. A gyűlés lefolyása egyébiránt a követ­kező volt: 1. Bemutattatott az óvodák és óvónői la­kások telek-vételi és óvónői lakások ügye, amely czélra a város a „Pesti Hazai Takarékpéntár“- tól 86,000 K-t vesz fel. A képviselőtestület névszerinti szavazás­sal határozott e tárgyban és a 68,000 K-t 95 %>-os árfolyammal leszámítolandó záloglevél­beli 5 és 4/io-ed °/o-os törlesztési részlet-kamat és Viooo-red folyósítási jutalék fizetésének kö- lezettsége melett 50 éven át 100 egyenlő 2322 koronás félévi részletekben visszafizetendőleg felveszi és a gyűlésen felolvasott kötelezvény aláírására és a pénz felvételére és nyugtázá­sára polgármestert és városi ügyészt felhatal­mazta. 2. Bemutattatott a Nagykároly--margittai h. é. vasút engedményesének ujabbi kérvé­nye a városunkból kiágazólag Peérig vezetendő viczinális vasút építéséhez törzsrészvények elle­nében 60,000 K-val leendő hozzájárulás iránt. A pénzügyi bizottság Javaslata, hogy 36,500 K értékű törzsrészvény átvétele ellenében a kép­viselőtestület 10 év alatt kamatmentesen egyenlő 45,000 K hozzájárulást szavazzon meg, azon­ban oly kikötéssel, hogy noha e vasút Mező­teremig a szilágysági vasút vonalát fogja hasz­nálni, a vonatoknak városunkból kell kiindulni és ide kell beérkezni és városunk e vasút igaz­gatóságában egy taggal képviseltessék. Hatalmas vita indult meg e pontnál. szünet és jóformán alvás, vagy nyugalom nél­kül ezen az egy dilemmán töprengett: — Alkotmány a népnek, — vagy halálos Ítélet a czárnak. Teljes tiz nap át mérlegelte, fontolgatta, hánytorgatta jobbra-balra magában a kérdést mindaddig, amig végtére víziói nem támadtak és hallucinálni nem kezdett: — Kipi-kop . . . kip-kop. Most kopogtatja a szobában a halálos ítéletet az Írógép .. . Megrögzött, vérbeli kényur volt, és inkább megőrült, semhogy rá tudta magát szármi, hogy alkotmányt adjon a népének. Ilyen az igazi czár. Pacsov is megborzadva látta, hogy őrült­tel van dolga és sokért nem adta volna, ha akárhol másutt, es ük ne a czár szobájában érezte volna magát. Hirtelen mentő eszméje támadt. Mielőtt előbbi szavaira a czár meg­találta volna a választ, szaporán, mintha csak valamire felelne, folytatta a mondókáját: — Különben pedig Felséged parancsára tüstént értesítem a testőrség parancsnokát, hogy tiltott Írógép kopog a szobában. — Az én parancsomra? — csodálkozott Vladimir, mert első perczben nem emlékezett vissza a parancsra, amit nem is mondott. A következő pillanatban azonban, befolyásolható állapota révén már maga is azt hitte, hogy ezt a parancsot adta a tisztnek és visszahú­zódva íróasztala mögé a karosszékbe, kegye­sen intett: «. — Helyes, Pacsov, eredj 1 Csakhamar futótűzként terjedt el először az udvarnál, aztán pedig egész Pétervárott, hogy Vladimir czár megőrült. Az udvarnál, ahol bizonyosak voltak a dologban, csak sut­Roóz Samu képv. test. tag azt hangsú­lyozta, hogy mivel ez ügyet a képv. testület pár hónappal ezelőtt tárgyalva elutasította, a körülmények pedig azóta mitsem változtak, nincs ok a határozattal ellentétes vélemény megvalósítására. N. Szabó Antal magasan szárnyaló be­szédben kelt védelmére a vasút ügyének és mindvégig nagy figyelemmel kisért szavai osz­tatlan tetszéssel találkoztak. Csipkés András, dr. Adler Adolf, Kacsó Károly főmérnök szólották még e tárgyhoz és dr. Vetzák Ede fejezte be a vitát hatásos fel­szólalással. Ez után elnök a vitát berekesztette és névszerinti szavazást rendelt el, amely szerint 59 szavazattal 3 ellenében a p. ü. bizottság javaslata elfogadtatott. 3. Bemutattatott a főgimnáziumi párhuza­mos osztály beszüntetése tárgyában tett jelen­tés, melyszerint az azokban alkalmazott két világi tanár áll. gimnáziumokhoz kineveztetvén, eltávoztak s mivel párhuzamos osztályra a jö­vőben szükség nincsen, azok beszüntettetnek. Azon kérelem, hogy a két tanár fizetése a gimnázium szertára javára bocsátassék, nem volt teljesíthető. Dr. Vetzák Ede e tárgygyal kapcsolato­san kimutatta, hogy a parallel-osztály felállí­tása nem volt fölösleges, sőt hasznos volt a városra nézve. 4. Olvastatott a kultuszminiszternek a főgimnáziumi udvar kibővítése és a játszótér berendezése ügyében kelt leirata. A képv. tes­tület akkép határozott, hogy a játszótér jövő tavasszal futbellpályára is berendeztessék és kibővittessék. 5. A városi közkórházi orvos fizetését a közgyűlés évi 2400, az alorvosok fizetését évi 1920 K-ban állapította meg. 6. A képviselőtestület azon véghatározata, hogy a városi alkalmazottak tüzifaszükségle- tének a városi tüzifaszükséglettel együttesen leendő beszerzése engedélyeztetett és érvényé­ben meghosszabbittatott, tudomásul szolgált. 7. A városi színházra vonatkozó szabály­zat megállapittatott, nevezetesen a színtársulat­nál működő honvédzenekar diját a képv. tes­tület akkép biztosította, hogy azt a szinidirek- tortól naponta beszedi s Szatmár városához eljuttatja, Több kisebb ügy elintézése után a köz­gyűlés déli 12 órakor véget ért. togtak felőle, a városban, ahol minden hiva­talos felvilágosítást megtagadtak és mindent makacsul czáfoltak, hangosan tárgyalták a szenzácziós politikai eseményt. A forradalmi bizottság titkos ülésező he­lyén, egy eldugott hónapos szobában, hideg­vérrel fogadták a nagy újságot. — Ha Vladimir megőrült, akkor nem Vladimir, hanem Péter ur fog meghalni a zsar­noki széken. Aztán, mintha mi sem történt volna, csöndben hozzáfogtak egy uj kiáltvány meg­fogalmazásához, amelyben figyelmeztetik a né­pet, hogy az uj czárral szemben legyen mind­addig tartózkodó, amig az alkotmány kérdésé­ben szint nem vall. Ha megadja az alkotmányt, akkor éljen az atyuska, ha továbbra is abszo­lutizmust akar, vesszen el. Egyszerre csak távoli robbanás zaja rázta meg a szoba ablakát. A bizottság tagjai fel­ugrottak a helyükről. — Merénylet! Hogyan? Mára senki ellen sem adtunk ki halálos Ítéletet! — Valami műkedvelő lehetett,—jegyezte meg fagyos mosolylyal az asztalvégen Merinoff, a forradalmi bizottság feje és vezére, akinek nagy felsőbbsége első tekintetre meglátszott a többiek fölött. — Mindig belek ontárkodnak a dolgunkba. Nemsokára ismerős léptek kopogtak a folyosóról. — Itthon van a szakácsné? — kérdezte kívülről egy női hang. Ez volt a jelszó a be­bocsátására. Kinyitották az ajtót és Olga lépett be, a bizottság legkülömb vizslája. Kissé izga­tottan dobta le magáról nagy gyapotkendőjét, amelyikbe be volt burkolódzva:

Next

/
Oldalképek
Tartalom